Close
2018. szeptember
h k s c p s v
« máj    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

A felzárkózás fundamentumai

2012. feb. 8. Egyéb | Hozzászólások

 

 

Nemzeti
Társadalmi Felzárkózási Stratégia (2011-2020)

( – mélyszegénység,
gyerekszegénység, romák – )

avagy a hazai
felzárkózás-politika fundamentuma

Mindenkinek
éreznie kell, hogy a nemzeti közösség tagja!”

gróf
Tisza István miniszterelnök (1861–1918)

Ma
Magyarország egyik legsúlyosabb gondja a szegénységben élők,
közöttük a roma népesség helyzetének fokozatos romlása. Ennek
következménye a leszakadás, a kiszorulás az életlehetőségekből
mind a tanulás, mind a foglalkoztatás, mind az egészségügyi
szolgáltatások területén, valamint a hátrányos helyzetű
térségekben és települések perifériáján növekvő és újonnan
kialakuló rossz lakhatási körülmények.

Minden harmadik ember (kb.
3 millióan) ma Magyarországon a szegénységi küszöb alatt él,
közülük 1,2 millióan mélyszegénységben. A szegénységi
kockázatok különösen sújtják a gyermekeket és a hátrányos
helyzetű térségekben élőket. A romák nagy többsége, mintegy
5-600 ezren (összlétszámuk a becslések alapján kb. 750 ezer)
ehhez az utóbbi csoporthoz tartozik. Ezért Magyarországon a romák
felzárkóztatását megcélzó politikát nem lehet elválasztani a
szegénység elleni általános küzdelemtől, a társadalmi és a
gazdasági versenyképesség javításától. Ugyanakkor a romák
etnikai csoportjára külön figyelmet kell fordítanunk, hiszen a
tapasztalatok azt mutatják, hogy a szegények között is ők a
legszegényebbek, és eddig őket érték el legkevésbé a
felzárkóztató programok. A „kifejezett de nem kizárólagos”
(explicit but not exclusive) célzás uniós alapelvének megfelelően
a roma népesség bevonásához szükség van speciális eszközökre
és megközelítésre.

Az 1993-ban elfogadott, a
nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény
lehetőséget teremt arra, hogy a romákat valóban partnernek
tekintve bevonjuk az őket érintő ügyekbe, így ösztönözve
részükről az aktivitást és a felelősségvállalást. A készülő
új nemzetiségi törvény ezeket a jogokat kiterjeszti és
megerősíti (parlamenti képviselet). A későbbiekben ismertetett
kisebbségi önkormányzati rendszer eredménye, hogy a romák
Európában egyedül Magyarországon rendelkeznek államilag
garantált országos választáson létrejött képviselettel, amely
biztosítja számukra a kulturális autonómiát. Az utolsó
önkormányzati választásokkal egy időben megtartott kisebbségi
választáson több mint 130 ezer roma regisztrált önkéntesen, és
szerzett választási jogosultságot (az összes kisebbségi választó
58%-a). Ők, több mint 6 ezer helyi képviselőt választottak, akik
megválasztották a 20 területi (megyei és budapesti) roma
kisebbségi önkormányzatot, valamint az Országos Roma
Önkormányzatot. Ennek elnökével, Farkas Flóriánnal a Kormány
nevében Orbán Viktor miniszterelnök 2011 májusában aláírt egy
„Keretmegállapodás”-t, amely konkrét vállalásokat rögzít a
romákat érintő legfontosabb kérdésekben. Ez a legmagasabb
szinten aláírt dokumentum egyrészt jelzi a többségi, nem-roma
magyar társadalom felé a Kormány elköteleződését a romák
felzárkóztatására, másrészt azt üzeni Magyarország legnagyobb
etnikai kisebbségének (az új Alkotmány szerint „nemzetiség”),
hogy számíthatnak a partneri együttműködésre.

Tudatosan kívánjuk tehát
fenntartani azt a kétirányú megközelítést, mely egyszerre küzd
a nem csak a romákat sújtó elszegényedés ellen, miközben
figyelemmel kíséri, ha kell, speciális, anti-diszkriminációs
programokkal is a romák helyzetének alakulását. Húsz évvel a
parlamenti demokrácia újbóli megszületése után ez az ügy
Magyarország hitelességi kérdése is. Nem fogadhatjuk el azt az
állapotot, hogy a diktatúra az élet bármely területén többet
nyújtson az állampolgároknak, mint a demokrácia. Hogyan tudná
értékelni a polgári szabadságot az, akit a szociális leszakadás
megakadályoz abban, hogy ezt a szabadságot élvezze?!

A Kormány
programjának „A cigányság körülményeinek javítása,
társadalmi beilleszkedésének elősegítése” című fejezetében
célként határozta meg, hogy a cigányság
1
problémáit nemzeti ügyként, s
nem pusztán szegénypolitikaként kezeli. Ennek érdekében –
igazodva a Nemzeti Roma Stratégiák 2020-ig tartó Uniós
keretrendszeréhez – a Kormány célja 10 éves időtávlatban
meghatározni a szegénységben élők, köztük a romák társadalmi
és munkaerő-piaci integrációja középtávú kihívásait,
céljait és a szükséges beavatkozási irányokat.

A
hatékony társadalmi felzárkózást szolgáló programok
tervezéséhez és végrehajtásához szükséges a hazai cigányság
helyzetének jobbítását szolgáló eddigi programok módszeres
áttekintése, és a romák helyzetét érdemben javító cselekvési
terv megalkotása is, mely egyszerre céloz meg minden szegénységben
élőt, de külön nevesíti azokat a módszereket és
intézkedéseket, melyek biztosítják a romák valóságos
bevonását.

A
társadalmi leszakadás meghatározó részben a szegénységgel
összefüggő körülményekből fakad. Ma Magyarországon a
kiszorulás, a társadalmi élet jelentős területeiről való
tömeges kizáródás súlyos – az állami szektorra, a társadalmi
együttélésre és a fenntartható gazdasági fejlődésre egyaránt
kiható– társadalmi probléma. Ezért a társadalmi felzárkózáshoz
feltétlenül szükséges egyfelől a szegénység okainak
megszüntetésére való törekvés, a szegénység kialakulásának
megelőzése, másfelől a szegénységből fakadó jelentős
hátrányok csökkentése.

A
rendszerváltás után húsz évvel a magyar társadalom adós a
szegénységet okozó, illetve a szegénységből adódó problémák
hatékony kezelésével. A statisztikák és számos tanulmány a
legszélsőségesebb nélkülözésben, a társadalom peremvidékein
élő csoportok helyzetének állandósulásáról tanúskodnak. A
szélsőséges élethelyzetek, kirívó társadalmi különbségek, a
társadalmi zárványok kialakulása, s az ehhez kapcsolódó
esélytelenség, a hátrányos helyzetek generációkon keresztüli
átöröklődése az egész társadalom stabilitását,
fenntarthatóságát, biztonságát veszélyeztetik. A társadalmi
kohézió hiánya, a magyar társadalom jellemző – életkori,
etnikai, területi, stb. – vetületeiben tapasztalható
dezintegrációs folyamatok egyben a gazdasági fejlődés akadályai
is.

A 2001-ben
végzett népszámlálás adatai szerint nemzetiségi hovatartozás
alapján 190 ezren vallották magukat cigánynak, míg a
reprezentatív cigányvizsgálatok eredményei alapján a kutatók
1971-ben 320 ezer fő körülire, 1993-ban 468 ezer körülire,
2003-ban pedig mintegy 570 ezerre becsülték a cigányok számát.
Ez az ország teljes népességéhez viszonyítva közel 5,5
százalékos arányt jelentett.1
A 2003-asnál frissebb kutatási adatok egyelőre nem állnak
rendelkezésünkre. Népesség előrebecslések a romák számát
2010-es évekre 650-750 ezer közé teszik.2

A
cigányok száma és aránya Magyarországon

Életkor
(kohorszok)

Évtől

évig

%

érték

0

14

36,8

209760

15

19

10,3

58710

20

24

9,1

51870

25

29

8,7

49590

30

34

7,7

43890

35

39

6,5

37050

40

44

6,4

36480

45

49

5

28500

50

54

3,1

17670

55

59

2,5

14250

60

64

1,6

9120

65

69

1,3

7410

70

1

5700

Összesen:

100%

570
000

Forrás
Kemény, Janky és Lengyel (2004) 18. oldal

A
vizsgálatok tanúsága szerint a cigányság életkori összetétele
lényegesen fiatalabb népességet mutat mint a nem cigány
népességé.

A
cigányság területileg egyenetlenül helyezkedik el az országban.
A területi eltérések jelentősek mind a teljes lakosságon belüli,
mind pedig a cigány népességen belüli arányszámokat tekintve.
Az ország több megyéjében a teljes lakossághoz viszonyított
arányuk 3 százalék alatt marad, miközben Borsod-Abaúj-Zemplén
és Heves megyében a 15 százalékot közelíti. A területi
különbségek legmarkánsabban alacsonyabb területi szinten, a
települések szintjén jelentkeznek. Egyes településeken,
településcsoportokban többségben élnek a cigányok.

 

 

Forrás
Kemény, Janky és Lengyel (2004) 14. oldal, készült SzMI 2010.

A romák
több mint 60%-a vidéken, falusias környezetben, többnyire
szegregátumokban igen rossz lakáskörülmények között él. A
népesség-előreszámítások – melyek regionális szinten állnak
rendelkezésünkre – e népességeloszlás területi különbségeinek
fennmaradását prognosztizálják.

A roma
népesség iskolázottsága messze az átlag alatti. Az iskolázottság
az egyes korosztályokat tekintve is jelentősen eltér a társadalom
egészétől. A cigány nemzetiségű lakosság iskolázottsági
mutatói életkor-csoportonként ugyan némileg javulnak, a javulás
azonban koránt sem tekinthető jelentősnek. 2001-ben a 25-39 éves
korosztályok mutatói alig voltak jobbak, mint a sokkal korábban,
feltehetően 1990 előtt végzettséget szerzők mutatói. A
kedvezőtlen képet a teljes népesség hasonló korcsoportjaival
összevetve láthatjuk meg. Jelentős mértékűek az iskolai
elkülönülés folyamatai is. Egy 2010-es kutatás3
szerint a roma többségi iskolák száma 2004 óta mintegy 34%-kal
emelkedett. Ezen iskolák 70%-ában a teljes szakos ellátottság
megoldatlan.

A romák
relatív továbbtanulási helyzete a kilencvenes évek után is
tovább romlott. A rendszerváltás utáni magyar társadalom egyik
nagy jelentőségű eredménye az érettségit adó középiskolák
tömeges elterjesztése, és ezzel az egyetem felé vezető utak
széles körű demokratizálása. Ebbe a folyamatba azonban a roma
fiatalok tömegei nem tudtak bekapcsolódni.

A roma fiatalok
felzárkózása az általános iskolában folytatódott, azonban az
érettségit adó középiskolába történő továbbtanulásuk 15
százalék alatt maradt, szemben a 80 százalék feletti országos
átlaggal. A továbbra is relatíve kevés továbbtanuló roma fiatal
sokkal inkább tanul a piaci értéküket folyamatosan vesztő
szakiskolákban (szakmunkásképzőkben), és sokkal inkább
morzsolódik le, mint nem roma társaik.

 

 

Forrás: KSH,
Népszámlálás, 2001.

A cigány
népesség foglalkoztatási rátája egyes kutatások4
szerint alig éri el a 20%-ot. A roma nők 10 százalékos
foglalkoztatási aránya különösen aggasztó5.
Ehhez kapcsolódik a rendkívül rossz egészségi állapot (a romák
átlagosan 10 évvel korábban halnak meg, mint a nem-romák),
alacsony iskolázottság (alig 20% jut el az érettségiig),
telepszerű, komfort nélküli lakókörnyezet. Ezeken a területeken
a bűnözés és etnikai hátterű konfliktusok erőteljesen jelen
vannak. A TÁRKI 2010-es Háztartásmonitor adatfelvétele szerint a
roma népesség körében 2009-ben a szegénységi arány a 2000-es
évhez közelít, és eléri a 70%-ot.

Számos
gazdasági-társadalmi folyamatot tapasztalunk, amelyek kedvezőtlenül
érintik a leghátrányosabb helyzetű térségeket, illetve
társadalmi csoportokat. Nemzetközi összehasonlításban
kifejezetten alacsony a foglalkoztatás, nem versenyképes az
oktatás, veszélyesen nő a lakosság eladósodottsága. Ezek a
folyamatok halmozottan érintik a roma lakosságot, ami kizáródáshoz,
diszkriminációs jelenségekhez is vezet.

Az utóbbi
évek szegregátumokra irányuló vizsgálatai eltérő képet
mutatnak: 500 és több mint 16606
közötti szegregátumról7
számolnak be. Az 1663 szegregátumról szóló tanulmány állításai
alapján a települések negyedében tapasztalható településen
belüli lakóhelyi kizáródás. A szegregátumok mintegy kétharmada
települések szélén helyezkedik el. A telepek 14%-a
településhatáron kívül található (átlagosan 3,8 km
távolságra). Körülbelül 26 ezer ember él ilyen helyeken. A
mintában szereplő telepek közül 17-ben se közkifolyó, se
közvilágítás nincs, ezek 64,7%-a külterületen található. Az
elmúlt évek fejlesztési programjai között számos a cigányságot
közvetve vagy közvetlenül célzó program indult. Ezek átfogó,
áttörő eredményt nem értek el. Ezt a szegénységi mutatók
romlásából, a társadalmi peremvidékek helyzetének
állandósulásából, a társadalmi, területi zárványok
kialakulásának folyamataiból tudhatjuk. Részterületi kutatások,
esettanulmányok számolnak be a társadalmi távolságok
növekedéséről, a szélsőséges élethelyzetek állandósulásáról.

Tekintettel
arra, hogy a cigányság a társadalmi hátrányokkal bíró
népességen belül is igen kedvezőtlen helyzetben van, külön
említendő feladat a juttatások megfelelő célzása, illetve az
ezzel kapcsolatos egyik legfőbb kudarc a lefölözés: A
szegénységben élő romák esetében jellemző az, hogy még a
halmozottan hátrányos helyzetű csoportokon belül is
legkedvezőtlenebb helyzetben
lévőkhöz tartoznak.
Következésképpen a területi és szociális szempontok alapján
meghatározott célcsoportoknak indított jóléti programok esetében
nagy a veszélye annak, hogy a célcsoport más tagjaihoz képest a
leghátrányosabb helyzetben lévő romák kevésbé részesülnek e
programok tényleges hasznaiból
.”8

A
szegénység, a társadalmi kohézió ügye – a gazdasági
fejlődéssel szoros összefüggésben – az Európai Unió
politikáiban is egyre hangsúlyosabb szerepet kap. A 2010-es
szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai
évét követően az Unió 2020-ig megfogalmazott stratégiájában
az 5 fő cél egyikeként tekint a szegénység és társadalmi
kirekesztés elleni küzdelemre. Az uniós stratégia átfogó
célja a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élő
népesség számának 20 milliós csökkentése
. Magyarország
részéről az ehhez kapcsolódó vállalás mintegy félmillió
ember kisegítése a szegénységből
. A vállalás
ambiciózus, megvalósítása nem képzelhető el összehangolt,
célzott beavatkozások nélkül. Ugyancsak több szakterület
együttműködésére van szükség a foglalkoztatás terén kitűzött
cél, az 1 millió új munkahely eléréséhez, valamint az oktatási
cél, az iskolai lemorzsolódás 11,4%-ról 10 százalékra
csökkentése sem csupán az oktatási intézményrendszer
feladataként értelmezhető.

A
leszakadó helyzetű társadalmi csoportok, a romák integrálása
olyan szükséges beruházást jelent, amely hosszú távon pénzügyi
szempontból is előnyös. Hatalmas potenciál rejlik a
munkanélküliek tömegének munkaerőpiacra történő
visszajuttatásában, mely egyben hozzájárul a versenyképesség
javításához és – a szociális transzferekből élők számának
csökkenése révén – a szociális biztonsági rendszerek
fenntarthatóságához is.

Egyes
kutatások szerint, ha a romák foglalkoztatottsági aránya elérné
a nem romákét, akkor az általános foglalkoztatottsági ráta
5–10%-kal emelkedne. A munkaerő-piaci részvétel növekedése
elengedhetetlen a gazdasági növekedés előmozdításához, és
különösen szükségessé teszi azok részvételét, akik
gazdaságilag aktív életkoruk ellenére munkanélküliek. A
Világbank 2010 áprilisában publikált kutatása9
alapján az európai országok évente több száz millió eurót
veszítenek a termelékenységükből, költségvetési bevételükből
azáltal, hogy a munkaképes korú romák jelentős része a minőségi
oktatás hiányában nem tud sikeresen részt venni a munkaerőpiacon.
A kutatás szerint az így keletkező hiány sokszorosa annak az
összegnek, amit a roma gyerekeknek nyújtandó minőségi oktatásba
kellene befektetni.

A
felzárkózás politika általános elveiről

A
felzárkózás politika az új stratégiai és kormányzati keretek
adta átfogó megközelítésmód, amely a szakpolitikák
összehangolásával és komplex beavatkozásokkal kezeli az ország
társadalmi kohézió szempontjából meghatározó szociális
problémáit.

A
felzárkózás politika célja, hogy

  • Csökkenjen a
    szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya.

  • Csökkenjen a hátrányos
    helyzetű gyermekek társadalmi lemaradása, gyengüljenek a
    szegénység átörökítésének tendenciái.

  • Csökkenjenek a roma és
    nem roma népesség közötti társadalmi különbségek.

  • Enyhüljenek a társadalmi
    és területi kizáródási jelenségei, folyamata.

  • Minél több embert hozzon
    abba helyzetbe, hogy felelősséget tudjon vállalni saját
    sorsáért.

  • A felzárkóztató
    programok teljesítményre ösztönözzenek és teljesítményt
    várjanak el.

A célok
lényegében megegyeznek azokkal a prioritásokkal, amelyek
érvényesítésétől várható az integrált társadalom irányába
történő elmozdulás.

A
FELZÁRKÓZÁS POLITIKA PRIORITÁSAI

a
hátrányos helyzet átörökítésének, újratermelődésének
megállítása a gyerekek és fiatalok

esélyeinek növelésével;

a
roma népesség felzárkózása, kiemelt figyelemmel a
szocializációs és szocio-kulturális

hátrányok leküzdésére,
valamint a roma nőket támogató iskolai és foglalkoztatást
segítő

programokra;

tartósan
munkanélküli aktív korúak munkaerőpiaci esélyeinek javítása;

a
hátrányos helyzetű területek lemaradásának csökkentése, a
területi hátrányokból származó társadalmi hátrányok
mérséklése.

A
felzárkózás politika a – szegénység szempontjából
meghatározó – speciális problématerületi stratégiák
(gyermekszegénységet, romaügyet, hátrányos helyzetű térségeket
érintő stratégiák) integrálását, kiegészítését egységes
célrendszerben való kezelését kívánja előmozdítani,
figyelemmel a többi, a társadalmi felzárkózás szempontjából
releváns stratégiára. A stratégia keretstratégiaként figyelembe
veszi és integrálja a „Legyen jobb a gyerekeknek”
Nemzeti Stratégiában és a Roma Integráció Évtizede Programban
megfogalmazott célokat.

A
felzárkózás összkormányzati prioritásának elve.
A
mélyszegénységben élők, és különösen a roma közösség
tagjainak felzárkózását segítő politikának, a stratégiának,
és minden kapcsolódó intézkedésnek elvileg megalapozott, átfogó,
távlatos és gyakorlatias arculatot kell öltenie. Ennek érdekében
minden állami, önkormányzati feladatot – a tervezés és a
végrehajtás során egyaránt – úgy kell megfogalmazni, hogy az
világosan és egyértelműen tartalmazza a felzárkózási
szempontokat. A Kormány és az egyes tárcák, valamint az
önkormányzati intézkedések és előterjesztések kidolgozása és
elfogadása során minden alkalommal mérlegelni kell, hogy azok
megfelelnek-e a felzárkózás elvi és gyakorlati követelményeinek.

Felzárkózás
elvű fejlesztéspolitika
. Magyar modellként jegyzik az ún.
esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikát, amely a központi és
uniós forrásokhoz való hozzáférést kötelezően megalkotandó
esélyegyenlőségi helyzetelemzéshez és tervhez rendeli. Ezek
elkészítése során kiemelten fontos annak vizsgálata, hogy
érvényesül-e a településen, az önkormányzati társulásban a
diszkriminációmentesség, szegregációmentesség és a halmozottan
hátrányos helyzetű csoportok felzárkózásának támogatása.
Fontos tovább erősítendő lépés, hogy a fejlesztési
programok a helyi önkormányzatok forrásokhoz való hozzáférésének
feltételéül szabják a területükön élő hátrányos helyzetű
lakosság, vagy településrészek felzárkózását célzó
beavatkozásokat, olyan felzárkózási stratégia készítését,
amely érdemben kívánja kezelni a szegénységben élők helyzetét.

Az
integráció elve.
A felzárkózást segítő politika célja
annak előmozdítása, hogy a erősödjön a társadalmi és nemzeti
összetartozás, növekedjen a társadalmi kohézió és
szolidaritás, csökkenjenek a kizáródáshoz vezető jelenségek és
az elkülönülés diszkriminatív társadalmi mintázatai. Az
integráció elvének úgy kell érvényesülnie, hogy egyszerre
feleljen meg a kisebbségek iránti türelem és befogadás, a
demokrácia európai elveinek, valamint az egyéni és közösségi
önrendelkezés, az önállóság és a szabadság értékeinek.

Komplexitás
és koncentráció.
A leggyakrabban pályázati formában
elnyerhető támogatások nem jutnak el a társadalom leghátrányosabb
helyzetű csoportjaihoz, illetve kellő komplexitásuk híján nem
javítják helyzetüket érdemben. Területileg, tartalmilag, időben,
eszközrendszerben és erőforrásokban összehangolt, egymást
kiegészítő fejlesztési programok együttesétől várható csak a
hátrányos helyzetű csoportok, települések és térségek
felzárkózása. Azaz közös gazdaságpolitikai, vidékpolitikai,
foglalkoztatáspolitikai, oktatási, egészségügyi, lakás-, és
szociálpolitikai, közlekedési, infrastrukturális lépések
vezethetnek mérhető eredményre. Ennek érdekében erős központi
és helyi koordinációra van szükség. Ez a programok tervezésének,
időzítésének és értékelésének a társadalmi
felzárkózás-politika céljai szerinti összehangolásával
valósítható meg. A támogatáspolitika hatékonyságát növelni
kell
hosszú távú, fenntartható intézkedések, programok
tervezésével; a támogatáspolitikát megalapozó dokumentumok,
valamint a különböző szakterületeken születő dokumentumok
(országos, regionális, helyi stratégiák, intézkedési tervek)
összhangjának megteremtésével; a területi különbségekre, és
az ebből fakadó szakmai nehézségekre is reflektáló
differenciált támogatási rendszerek alkalmazásával.

Biztos
kezdet, biztos jövő.
Az életutat, annak kritikus
fordulópontjait követő segítségnyújtás rendszerekkel kell
támogatni a koragyermekkori szolgáltatások fejlesztésétől az
esélyteremtő iskolán keresztül a felnőttkor nehézségeit
áthidaló megoldásokig. A koragyermekkor rendkívül fontos
életkori szakasz, az ekkor megvalósult human befektetések térülnek
meg a legnagyobb arányban, és különösen nagy hasznot hoznak a
hátrányos helyzetű, köztük a roma gyermekek esetében –
kompenzálva, vagy legalább részben kompenzálva az otthoni
hátrányokat. A tudásalapú társadalom sikeres tagjává csak
akkor válhatnak a hátrányos helyzetű gyermekek, ha a színvonalas
iskoláztatásuk feltételeit biztosítjuk, elősegítve sikeres
iskolai karrierjüket és munkaerő-piaci belépésüket.

Átfogó
megközelítés.
Az ágazati programok jogi, finanszírozási és
szakmai összehangolása elengedhetetlen a komplex fejlesztések
indítása érdekében, amelyek a leszakadó rétegek felzárkózására
együttesen hatnak: oktatás, lakhatás, szociális helyzet,
foglalkoztatottság, egészségi állapot.

Személyes
felelősségen és részvételen alapuló programok.
Átfogó
szempont az érintettek aktivitásának, személyes részvételének
előmozdítása, az önmaguk és családjaik helyzetéért viselhető
felelősség megerősítése. A felzárkózás stratégia nyomán
olyan programok megalkotására van szükség, amelyeknek közvetlen
célja az érintettek önálló életvezetési képességeinek
megerősítése, a munkaerőpiacra való belépést segítő
munkakultúra kialakítása.

Közösségi
részvétel és támogatás elve.
A felzárkózást segítő
programok tervezésébe, koordinálásába és lebonyolításába be
kell vonni a célcsoportok, különösen a roma közösség,
valamint a helyi önszerveződések és a közigazgatás képviselőit.
A hozzáférést segítő hálózatokban, projektek
kidolgozásában (generálásában), illetve monitorozásában
törekedni kell a roma szakemberek alkalmazására, ez a romák
társadalmi egyenlőségének és gazdasági érdekérvényesítésének
növekedését szolgálja. Megkülönböztetett figyelmet és
lehetőséget kell biztosítani azon egyházi közösségeknek is,
amelyek felzárkózást segítő aktivitása ezt indokolttá teszi.
Meg kell teremteni a helyi és regionális szintű döntéshozók,
továbbá a magánszféra érdekeltségét, ösztöni kell
részvételüket a felzárkózási programok, intézkedések
végrehajtása, sikeressége érdekében.

Megalapozott
tervezés, a hatékonyság rendszeres mérése.
A
szegénységben élőkre, ezen belül a romákra irányuló
fejlesztési, felzárkózási programok sikeres tervezése és
hatékony megvalósítása csak akkor lehetséges, ha a célcsoport
helyzetéről, számáról, az elért eredményekről mérhető,
érdemi információkkal rendelkezünk. Ezért megvizsgáljuk az
etnikai alapú statisztikai célú, anonim adatgyűjtés lehetséges
módszereit és eszközeit
, amelyek jogi és adatvédelmi
szempontból is helytállóak. A felzárkózás politikát érintő
fejlesztési stratégiák átfogó, egységes nyomon követési és
értékelési rendszerének kialakítására van szükség. Ki kell
építeni, össze kell hangolni, a hatékony állami
monitoring rendszereket, erősíteni kell a programok, intézkedések
ellenőrzésére jogosult intézmények közötti együttműködést
(adatbázisaik összevetése, a törvénytelen gyakorlatok feltárása,
automatizmusok kialakítása).

A
társadalmi felzárkózás stratégia roma stratégia, de
nem
csak
roma stratégia. A cigányságot rendkívül
súlyosan érintő társadalmi problémák nem csak a cigányságot
sújtják, s – értelemszerűen – nem is kezelhetők
kizárólagosan a cigányság körében. Épp ezért a romák
társadalmi viszonyainak jobbítását célzó stratégia sem lehet
csak a romákat célzó beavatkozások stratégiája. A stratégia
társadalmi problémákat, problématerületeket céloz, s nem
személyes jellemzőkkel meghatározható társadalmi csoportokra
irányul. A romák társadalmi és gazdasági integrációját célzó
intézkedéseket elsősorban területi (hátrányos helyzetű
térségek, települések) és szociális szempontok (pl. hátrányos
helyzet, tartós munkanélküliség, alacsony iskolai végzettség,
stb.) – illetve ezek metszete – alapján kell meghatározni. Az
oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy területén
elsősorban a szociális és területi szempontok alapján indokolt
az intézkedéseket kijelölni. Az antidiszkrimináció és a kultúra
(a kulturális autonómia) területén van lehetőség arra, hogy az
egyes intézkedésekben etnikai alapú célzást alkalmazzunk. Az
Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézetének
megállapításaival összhangban10
alapelvként kezeljük, hogy kifejezetten a roma kisebbségre
irányuló projektek csak akkor indokoltak, ha az orvosolni kívánt
hátrány egyértelműen és elsősorban etnikai vonatkozású. E
mellett, természetesen – s épp ez a stratégia egyik lényegi
eleme – kiemelt figyelmet fordítunk a célterületeken megvalósuló
vagy tervezett programok romákra gyakorolt hatásaira.

Tekintettel
arra, hogy a roma népességhez kapcsolódó problémák sok esetben
közösségi jellegűek, sokszor fakadnak belőlük közösségi
ellentétek, bizonytalan hátterű, kezelhetetlenné váló viszályok
(s ezek nyomán akár súlyos tragédiák) – a beavatkozásoknak
is, ahol ez indokolt lehet, közösségi jellegűeknek kell lenniük.
Sikeres programok tapasztalatai nyomán e „közösségi jelleg”
egyrészt a helyi roma közösséggel végzendő közvetlen,
lakókörnyezeti munkát jelenti, másrészt ettől el nem
válaszhatóan elengedhetetlen a helyi szűkebb, tágabb „külső”
közösség bevonása is. Az oktatás és a munka világába való
beilleszkedés mellett a helyi közösségek működőképességének,
integráló erejének megerősítése alapozhatja meg a ma sok
esetben hiányzó, s az együttéléshez nélkülözhetetlen
biztonságot.

Az
Európai Romastratégia elemeiről

Az elmúlt
évek társadalmi trendjei és problémái arra is ráirányították
az EU vezetőinek figyelmét, hogy a roma társadalom szerte
Európában a sokszoros hátrányokkal és kirekesztettséggel küzd,
ami nemcsak morálisan elfogadhatatlan, de gazdasági szempontból is
rendkívül hátrányos.

Ma az EU
tagállamokban becslések szerint mintegy 8 millió, egész Európában
10-12 millió roma él. Hangsúlyozandó, hogy nem egységes
népcsoportról van szó, mind etnikailag, mind életkörülményeiket
tekintve sokfélék, ugyanakkor nagy részük szegénységben él és
nincs integrálódva az elsődleges munkaerő-piacra. Társadalmi,
demográfiai mutatóik tekintetében is jelentősen különböznek a
többségi társadalomtól, egyes becslések szerint a Közép- és
Kelet-Európai romák 50%-a 20 év alatti. Ez igen sürgetően veti
fel a szegénység és kirekesztettség generációk közti
átörökítése megtörésének szükségességét, hiszen a
szegénységben élő gyermekek nagy arányban romák –
Magyarországon egyes becslések szerint a szegénységben élő
gyermekek fele roma.

A magyar elnökség azért
is rá kívánta irányítani a figyelmet a roma népesség
társadalmi-gazdasági integrációja szükségességére uniós
szinten, mert az elmúlt évek jelentős – uniós és nemzeti
szintű – erőfeszítései, az elindított programok sokasága
ellenére a romák helyzete nem igazán javult az elmúlt két
évtizedben, sőt, a gazdasági válság is a legsebezhetőbbeket,
köztük a romákat sújtja leginkább.

Az
elnökség célja az volt, hogy minden tagállamot megnyerjen egy
közös roma keretstratégia végrehajtására. Az Európai Parlament
valamint az Európai Bizottság javaslataira építve a magyar
elnökség előkészítette a nemzeti roma integrációs stratégiák
európai keretrendszeréről szóló ún. Tanácsi
következtetéseket
, melyeket a Szociális és Foglalkoztatási
Miniszterek Tanácsa 2011. május 19-én jóváhagyott. A döntést a
júniusi állam- és kormányfői csúcs is megerősítette, ezzel a
tagállamok elkötelezték magukat a részvétel mellett a
keretstratégiában. Ennek nyomán a tagállamoknak el kell
készíteniük, illetve felül kell vizsgálniuk a romák
integrációját célzó nemzeti stratégiájukat vagy
intézkedéscsomagjukat, és azt 2011. december végéig be kell
nyújtaniuk a Bizottságnak.

Az
elnökség sikere vélhetően abban rejlik, hogy egy időben ismerték
fel a legfontosabb uniós szervek – a Parlament, a Bizottság, a
Gazdasági és Szociális Bizottság -, hogy a probléma minden
tagállamot érint, ezért a tagállami fellépések összehangolását
igényli. Erről természetesen nem volt könnyű minden tagállamot
meggyőzni, és az elért eredmény csak rész-siker: a megvalósítás
szakaszában fog kiderülni, valóban megerősítették-e a
tagállamok elkötelezettségüket a romák érdekében tett
erőfeszítéseik fokozására. Ugyanakkor véleményem szerint ez a
legtöbb, ami ilyen rövid idő alatt elérhető volt, hiszen
mindössze néhány hónapunk volt a tárgyalásokra. Mindezzel
együtt igen komoly jelentősége van annak, hogy e stratégia az
első uniós keretrendszer a romák érdekében, amit minden tagállam
a legmagasabb szinten jóváhagyott.

Az uniós stratégia
keretstratégia: vagyis nem vitatja a tagállamok elsődleges
felelősségét, hiszen a roma lakosság aránya, helyzete nagyban
eltér az egyes tagállamokban. Azonban hangsúlyozza az uniós
szintű fellépésből eredő többlet-lehetőségeket. A tagállamok
feladata, hogy nemzeti szinten megtegyék a szükséges
beavatkozásokat, elsősorban a négy kiemelt szakterületen,
nevezetesen az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügyi
ellátás és a lakhatás terén. A tagállamoknak kell elsődlegesen
gondoskodniuk az intézkedésekhez szükséges forrásokról és az
eredmények nyomon-követéséről.

Az EU
pedig egyrészt uniós forrásokat biztosít, melyek kiegészítik a
nemzeti szintűeket, és jól felhasználva, jelentős szerepet
játszhatnak a hátrányos térségek és csoportok
felzárkóztatásában. Másrészt egy szoros monitorozási rendszert
hoz létre: a Bizottság évente fogja értékelni a romák helyzetét
a tagállamokban és a nemzeti stratégiákban lefektetettek
teljesülését. Ennek keretében figyelmet fordít az uniós szintű
jogszabályok, pl. a diszkrimináció elleni küzdelem
megvalósulására is. Az uniós szintnek a monitorozás és
értékelés mellett abban is jelentős szerepe lehet, hogy
lehetőségeket biztosít a tagállamoknak és a romák
felzárkóztatása érdekében tevékenykedő nem-kormányzati
szereplőknek, hogy megismerjék egymás tapasztalatait, jó
gyakorlatait. Ezek a mechanizmusok ösztönzik a szakpolitikák
átláthatóságát, a demokratikus, az érintettek részvételén
alapuló – gyakorlatokat.

A másik a
területi megközelítés. Főként a Kelet-Közép-Európai
tagállamokra jellemző, hogy roma lakosságuk jelentős
koncentrálódik a gazdaságilag leghátrányosabb térségekben. E
területeken a gazdasági növekedés, a munkahelyek és az
infrastruktúra hiánya a roma és nem-roma lakosságot egyaránt
sújtja. Ezért a roma integráció egyik legfontosabb iránya, ha
ezeket a területeket igyekszünk vitalizálni, felzárkóztatni –
a teljes rászoruló lakosságot célcsoportnak tekintve. Ehhez
jelentős segítséget tudnak adni az uniós Strukturális Alapok.
Ezért a következő időszaknak is egyik fő beavatkozási iránya a
leghátrányosabb, zömében vidéki, falusias térségek
mobilizálása kell, hogy legyen, összehangoltan és koncentráltan
felhasználva a humán-erőforrás, az infrastruktúra és a
mezőgazdaság fejlesztésére felhasználható forrásokat.

Nemzeti
Társadalmi Felzárkózási Stratégia
11

A Nemzeti Társadalmi
Felzárkózási Stratégia megalkotása során, arra törekedtünk,
hogy az megfelelően tartalmazza mind a jelenlegi helyzet felmérését,
mind a 10 éves időszakra vonatkozó célkitűzéseket, illetve az
első három évre vonatkozó konkrét kormányzati intézkedéseket,
felelősöket, forrásokat. Ez utóbbiakat külön
kormányhatározatban elfogadandó intézkedési terv tartalmazza. A
Stratégia célterületeit illetően a korábban született „Legyen
jobb a gyermekeknek
!” Nemzeti Stratégiára, illetve Roma
Integráció Évtizede Programra (RIÉP) épül. A Stratégia
célrendszerének legfelsőbb szintjén az Európa 2020 stratégia
szegénység elleni küzdelemhez kapcsolódó hazai céljai állnak,
vagyis 2020-ig mintegy fél millió fő kiemelése a szegénységből
vagy kirekesztettségből. Ezt követik a gyermekszegénységre, a
roma és nem-roma népesség közötti különbségek csökkentésére,
a területi hátrányok mérséklésére vonatkozó célok. A
stratégia célrendszere összhangban van a Kormány és az Országos
Roma Önkormányzat között ez év májusában megkötött
keretmegállapodás célkitűzéseivel. A célok – mint említettük
– ambiciózusak, főleg azt figyelembe véve, hogy a társadalmi
problémák javulása akkor lesz érzékelhető, ha a szegények
számának tervezett félmilliós csökkentése nem csupán a
hárommilliós népességben a relatíve jó helyzetűek pozíciójának
javulását jelenti, hanem a legelesettebbekét is. Ehhez a gazdasági
növekedésnek és a foglalkoztatás bővülésének el kell érnie a
tartós munkanélküli, inaktív rétegeket is. Ilyen értelemben a
munkanélküli ellátórendszer átalakítása, az erősebb munkára
ösztönzés jó irány, azonban csak akkor, ha a közmunka rendszert
átmenetinek tekintjük: a munkavégzés mellett a célcsoport
tagoknak olyan képzésekben, kompetencia-fejlesztésben kell
részesedniük, ami érdemben javítja munkaerő-piaci helyzetüket
és a gazdasági növekedés beindulásával lehetőséget teremt
számukra a nyílt munkaerő-piaci belépésre.

A
Stratégia hat beavatkozási területet nevesít, melyek összhangban
vannak az uniós keretrendszer céljaival:

  • gyermekjól-lét

  • oktatás-képzés

  • foglalkoztatás

  • egészségügy

  • lakhatás

  • bevonás,
    szemléletformálás, diszkrimináció elleni küzdelem

 

Fontos
megemlíteni, hogy meg kell erősítenünk az adatgyűjtést is,
hiszen nem rendelkezünk naprakész, részletes információkkal
arról, hogy a romák miképpen részesednek a különböző
fejlesztésekből. Ennek adatvédelmi akadályai is vannak; a
Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság fontos
feladatának tekinti, hogy a jogszabályok adta kereteken belül és
nem róva aránytalan adminisztratív terheket a végrehajtó
szervekre, megtalálja az etnikai adatgyűjtések szélesebb körű
alkalmazásának lehetőségeit. A roma népesség programokba való
bevonásában nagyban számítunk az ORÖ közreműködésére is. Az
adatgyűjtések megerősítésének egyszersmind a legelesettebbekre
irányuló hatékony célzást, a lefölözés problémájának
kezelését is szolgálnia kell.

Összefoglalóan
hangsúlyoznám, hogy tudjuk, a valós eredmények eléréséhez
számos feltétel egyidejű teljesülése szükséges: a politikai
elkötelezettség, és a stratégiai dokumentum megléte mellett nem
elégséges, ha a források is rendelkezésre állnak. Mindezen
szükséges előfeltételek mellett meg kell erősíteni a humán
kapacitásokat is: minden kormányzati, mind helyi szinten, annak
érdekében, hogy a forrásokat valóban a céloknak megfelelően
lehessen felhasználni. Ebbe a helyi döntéshozók mellett a romákat
képviselők, valamint az értük tevékenykedő civil és egyházi
szervezetek megerősítése is beletartozik. Az elismerten nehéz
helyzetük ellenére a roma közösségektől is elvárható a
változás szándéka és a felzárkózás folyamatában való aktív
és eredményes részvétel. A társadalom tagjainak meg kell
értenie és támogatni azt, hogy a hazai cigányság a jövőben
olyan erőforrásként jelenjen meg a magyar gazdaság, kultúra,
közélet és a teljes nemzet számára, amely együttes
felemelkedést, együttes gyarapodást tesz lehetővé: azaz a
gazdasági versenyképesség előfeltétele a társadalmi
versenyképesség elérése.

A
Stratégia minden olyan fontos részterületre kitér, amelyekben a
mélyszegénységben élő, valamint a közöttük is túlnyomó
többségében roma emberek számára mára már elengedhetetlen
intézkedések szükségesek. Mindennek hátterében pedig az a
felismerés, valamint nemzetstratégiai felelősségvállalás áll,
hogy a haza roma közösségek felzárkózása, felzárkóztatása
valóban nem várhat tovább – csakúgy, mint az Európai Unió,
valamint az Európa Tanács legtöbb tagállamában – és ehhez
érdemi lépések megtételére van szükség.

Ezen
lépéseket tudja előkészíteni és fenntartani a Stratégia maga,
de ezek az elképzelések is csak akkor hatásosak, ha a társadalom
egésze érti meg és fogadja el tényként azt, hogy a közös
cselekvés, illetve a kérdéskör együttesen való hasonló
megközelítése nélkül nehezen lesz konszenzus, és még
nehezebben lesz eredményes cselekvés az elkövetkezendő évek,
évtizedek során, amely időtávra pedig biztosan szükséges lesz
az első eredmények eléréséhez. Fontos kérdés, hogy ezt a közös
és hasonló megközelítést hogyan tudja a társadalom teljes
egésze megélni majd, illetve még inkább hogyan is tudja
elfogadni, és hogyan lesz képes felsorakozni majd nemcsak a
Stratégia mögé, hanem kiállni a helyi kezdeményezések, helyi
cselekvések, helyi feladatok mellé. A Stratégia kapcsán az
eredményes feladat-tervezés, feladatellátás és ellenőrzés
csakis akkor lesz megvalósítható, ha rend, rendszer, és bizonyos
értelemben a rend megőrzésének és fenntartásának az igénye és
lehetősége – egyes szereplők, aktorok részéről pedig kötelező
ellátása – is része a megvalósítandó céloknak és
feladatoknak.

Egy olyan
komplex, bonyolult rendszerszemléletű bűnmegelőzési és
közbiztonsági fundamentum, amelyet meg kell teremteni a Stratégia
kapcsán, amit az elmúlt két évtized nem tartott kellően
fontosnak. Ez a rendszerszemlélet viszont megköveteli magát a
rendszerszerűséget – utóbbinak pedig az az alapja, hogy minden a
helyén van, minden illeszkedik egymáshoz, minden és mindenki
számíthat a másikra, valamint, hogy a rend, a harmónia
fenntarthatóvá válik. A rend és a rendszer tervezhetőséget,
előre látható, kölcsönös bizalommal kezelt elvárásokat kell,
hogy teremtsen, valamint annak az érzetét, hogy a magyar társadalom
és gazdaság tagjai számíthatnak egymásra még egy oly nehéz
kérdésben is, mint a hazai roma közösségek felzárkózásának
előmozdítása, segítése. A rendet azonban meg kell teremteni,
ehhez pedig az államnak és a kormányzatnak fel kell mérni, hogy
mik azok a jellemzők, mik azok a folyamatok, amelyek a rendet
felborítják, vagy veszélyeztetik. Fontos kimondani, a megteremtett
rendnek, és a működtetett rendszernek ugyanolyannak kellene lennie
a társadalom egészében, azaz, ugyanazt kellene, hogy jelentse
mindenhol: a faluban és a városban, a szegény ember és a módos
ember világnézetében, a cigány közösségben és a többségi
településrészen is. De ehhez elfogadott morális minimumok
megteremtése és elfogadása kell, illetve a meglévő prioritások
folyamatos szem előtt tartása, védelmezése, kommunikálása és
nem utolsó sorban tisztelete.

Tehát a
nemzeti együttműködés keretrendszerébe expressis verbis be kell
emelni a romák és a többségi társadalom szövetségkötésének
gondolatát. A bűnmegelőzés területén is jelentős szerepe van a
kommunikációnak, illetve a médiának, hiszen az ott megjelenő
üzenetek a nemzeti együttműködés kialakulásának lehetőségét
komolyan befolyásolják. Éppen ezért színvonalas érvrendszert és
média-megnyilatkozásokat kell szembeállítani a szélsőséges
megnyilvánulásokkal: megfelelő médiafelületre van szükség a
téma folyamatos, informatív, segítő, támogató attitűdű
fenntartásához. A közös felelősség hangsúlyozása okán meg
kell említeni, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű népesség,
köztük a romák nem csak a bűnelkövetői kör kibocsátói, hanem
– társadalmi helyzetüknél fogva – a legveszélyeztetettebb
áldozati csoport is. Ebben a csoportban a bűnismétlés és
többszörös visszaesés mellett jellemző a sorozatos és halmozott
áldozattá válás, mind szoros büntetőjogi, mind kiterjesztett
értelemben. Mindkét szempont figyelembevételével elmondható,
hogy a hátrányos helyzetű csoportokkal kapcsolatos félelmek és
aggodalmak – bűnözéstől való félelem, morális pánik –
súlyosan rombolják a jogállamba vetett közbizalmat, ami a nemzeti
együttműködést ellehetetleníti.

A
társadalompolitika integrált részeként megvalósuló bűnmegelőzés
alapvető működési feltételeinek megteremtése és folyamatos
biztosítása elsősorban állami, illetve kormányzati feladat. A
legfontosabb cél, hogy mérsékelni kell a bűncselekményeket
előidéző okokat: tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy a
társadalmi leszakadás, az ilyetén perifériára sodródás
meghatározó részben a szegénységgel összefüggő körülményekből
fakad. A jelen helyzet azt mutatja, hogy súlyosbodtak és élesebbé
– olykor kifejezetten tragikussá – váltak azok a romákkal
kapcsolatos konfliktusok, amelyek az egész magyar társadalmat
megrázták és foglalkoztatják. A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági
viszonyok következtében az ország keleti régiója egyfajta
bűnkibocsátó területté vált; az országos átlagnál magasabb a
gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők gyakorisága is ezen
országrészben.

Ez az
összetett jelenség felhívja a figyelmet a területi hátrányokból
fakadó leszakadásra, amely morális értelemben is marginalizál: a
területi vagy társadalmi kirekesztettségben élő kisközösségek
tagjai nemcsak a középosztályra tervezett közszolgáltatások
igénybevételekor szenvednek ún. szociokulturális hátrányt. A
nyomor, a kilátástalanság, a jobb státuszúakkal való kapcsolat
hiánya miatt körükben gyakoribb a középosztály által
megfogalmazott célok és eszközök elutasítása, ezáltal sem a
termelésben, sem a társadalmi értékteremtésben nem tudnak részt
venni. A szegény szubkultúra sajátos érték- és célrendszerét
követik, amit a körükben gyakrabban előforduló kisebb –
sokszor csupán a tehetetlenségből fakadó – vagyon elleni és
egyéb bűncselekmények miatt a közvélemény összeköt a bűnözői
szubkultúrával.

Szükséges
tehát a közvéleményt nagyban befolyásoló médiakép célzott
módosítása, az eddig sokszor csak a szegénység és szegény
cigányság egydimenziós bemutatásának árnyaltabb, érzékenyebb
bemutatása és a sztereotípiákat erősítő médiakép elleni
hatékony fellépés.

 

1
A hazai cigányság társadalmi helyzetéről közel tíz éve nem
rendelkezünk átfogó, reprezentatív adatokkal. E
helyzetelemzésben sem tudunk – ami a nagymintás, országosan
reprezentatív adatokat illeti – más forrásokból dolgozni, mint
amelyek a Roma Integráció Évtizede Program kialakításakor
rendelkezésre álltak. (Az adatok szűk köre esetében egyetlen
kivételt jelent a TÁRKI Háztartás Monitor felvétele.)

2
Hablicsek László: Kísérleti számítások a roma lakosság
területi jellemzőinek alakulására és 2021-ig történő
előrebecslésére1. Demográfia, 2007. 50. évf. 1. szám 7–54.

3
HAVAS Gábor, ZOLNAY János: Az integrációs oktatáspolitika
hatásvizsgálata 2010, Európai Összehasonlító
Kisebbségkutatásokért Közalapítvány (EÖKIK)

4
Kemény István-Janky Béla-Lengyel Gabriella: A magyarországi
cigányság, 1971-2003. Gondolat Kiadó-MTA Etnikai-nemzeti
Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2004

5
Bernát-Páthy-Dencső 2009. A roma nők helyzete kelet-európai
összehasonlításban az ezredfordulón.

6
Domokos Veronika (2010): Szegény- és cigánytelepek, városi
szegregátumok területi elhelyezkedésének és infrastrukturális
állapotának elemzése…

7
S
zegregátumnak
tekintik azokat a városi területeket, amelyeken a KSH 2001-es
adatai szerint az aktív korú [15-59 év közötti] lakosok
legalább 50%-a nem rendelkezik rendszeres munkajövedelemmel,
illetve legmagasabb iskolai végzettsége nem haladja meg a 8
osztályt. A 2000 lakos alatti települések esetében: a helyi
vélekedés alapján szegény- vagy cigánytelepnek, cigánysornak
tartott valamennyi, a település legszegényebb lakosai által egy
tömbben lakott leromlott állapotú településrészt.

8
Dr. Pulay Gyula: Az etnikai hovatartozás számbavételi lehetőségei
és szükségessége. Budapest, 2009. március. 10. o.
http://www.gyerekmonitor.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=category&download=17:etnikai-szambavetel-2009-03&id=3:kapcsolodo-anyagok&Itemid=4

9
World Bank: Economic costs of roma exclusion. Human Development
Economics, Europe and Central Asia, World Bank, april 2010

10
Összegző, helyzetfeltáró tanulmány a magyarországi cigányság
helyzetének javítására és felemelkedésére a rendszerváltás
óta fordított támogatások mértékéről és hatékonyságáról.
Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézet 2008.
61. o.

11
A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia teljes szövege
olvasható a http://romagov.kormany.hu/ oldalon. Magyarország
Kormánya 2011. november 30-án egyhangúlag fogadta el a
dokumentumot, illetve a hozzá kapcsolódó három évre
(2012-2014) szóló intézkedési tervet is.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter