Close
2017. október
H K S C P S V
« szept    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

A Heti Válasz interjúja Balog Zoltánnal

2014. jún. 19. Interjúk | Hozzászólások

Konszolidációt nem, lassítást viszont ígér az új ciklusban Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. A „civilben” református lelkész tárcavezető arról is beszél, protestáns hatalomátvétel zajlik-e minisztériumánál, és azt mondja: el tudta volna képzelni, hogy Szócska Miklós egészségügyi államtitkárral dolgozzon tovább.

Nem sokat tudunk még a nagy ágazati átalakításokról, de egy változásra már felfigyeltünk: három új államtitkára is önhöz hasonlóan református. Protestáns hatalomátvétel a humánfronton? 

Egyes brüsszeli körökben a kormány borzalmasságának bizonyítékaként szokás emlegetni, hogy Budapesten még a reakciós katolikus kurzust is protestánsok csinálják. Nem újkeletű vádról van szó, most csak kijöttünk a fényre – mondhatnám némi iróniával Czunyiné Bertalan Judit oktatási, Hoppál Péter kulturális és Czibere Károly szociális államtitkárról. A tréfát félretéve: nem áll olyan jól a hitvalló magyarországi kereszténység, hogy megengedje magának a felekezeti villongások luxusát. Talán Ravasz László mondta, hogy amikor a lövészárokban egymás mellett állunk, nem szoktak felekezeti kérdések szerepet játszani. Mi az értékeinkért harcolunk, de nagyon fontos, hogy nem valami vagy valaki ellen, hanem valamiért. És ebben a munkában kell összefogni minden felekezetnek és jóakaratú embernek.

A kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy mennyire az ön csapata az új államtitkári kar.

Igen, ők az én csapatom. Van, akit az egyházi háttérvilágból hoztam, például Czibere Károly a református egyház szociális irodáját vezette, elismert szakember, az ő munkájára nyilván jobban ráláttam. Ugyanakkor a miniszterelnök kérése volt, hogy ha lehet, a frakcióból válasszak államtitkárokat.

Ez lenne a híres „politikai kormányzás”? Miért jó, ha képviselőkből állami vezetők lesznek? 

Ahogy magamon is érzem a politikai rutin fontosságát – remélem, jobb miniszter leszek, mint amilyen két éve voltam –, látom másoknál is a négynyolc éves parlamenti tapasztalat hatásait. Egy politikusnak más srófra jár az agya, máshogy kommunikál döntéseket, érvényesít akaratot, mint egy kívülről érkezett államtitkár. De azért a hátország nem minden: ha kizárólag rajtam múlt volna, Szócska Miklóssal szívesen tovább dolgoztam volna. Neki azonban gyenge volt a politikai bekötöttsége, az új államtitkárnak, a szintén kiváló szakember Zombor Gábornak meg nagyon erős. Kecskemét korábbi polgármestereként, képviselőként tudja, hogyan kell szakmapolitikai döntéseket eladni. Zombor Gábor ráadásul felkészült döntéshozó, belülről ismeri az egészségügyi terület szinte teljes spektrumát. – Az előttünk álló ciklusról szólva „lövészárokról”, „harcról” beszélt, pedig nemrég még Kövér László házelnök is átgondoltabb törvényhozást javasolt. Se konszolidáció, se lassítás?  A konszolidáció szót nem szeretem, mert arról szól, hogy eddig zűrzavar volt, és le kell nyugodni. A lassítással egyetértek; az előző ciklusnál átgondoltabban kell tennünk a dolgunkat. De az előző négy évben nem azért rohantunk, mert ostobák vagyunk, hanem mert nem volt időnk. Egy gazdasági vészhelyzetet kellett kezelni, új Alaptörvényt kidolgozni, hozzáigazítani a teljes közjogi rendszert, elfogadtatni igazunkat a külfölddel – négy év ehhez nagyon kevés. Általában kerülöm a militáns kifejezéseket, nem véletlenül mondtam: értékeinkért harcolunk. A fejemben úgy él az előttünk álló négy év, hogy most kel majd ki a vetés. Ez elég béketeljes kép? Például a közoktatásban, ahol az előző ciklusban bevezettük a pedagógus-életpályamodellt, létrehoztuk a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (KLIK), és kialakult a tankerületi rendszer, most a tartalmi megújítás ideje jött el.

A közoktatás tényleg mintha modell lenne, de a kormányzati központosításra. Itt ment legmesszebb az, amit a felsőoktatásban, az egészségügyben látunk, vagy amit a kultúrában a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) térnyerése mutat. Miért jobb az államra korábban jellemző feladat elhárításnál a teljes központosítás?

Szerintem meg nem ugyanaz játszódik le az említett területeken. Az MMA vagy éppen a Magyar Olimpiai Bizottság példája a feladatok kiszervezéséről szól. Megadtuk az érintetteknek – művészeknek, sportolóknak – a pénzügyi, intézményi önállóságot, hogy maguk dönthessenek a dolgaikról. De említhetném a települési önkormányzatoknak átadott kulturális intézményeket is. Magam sem hittem volna, de egy balassagyarmati kampánygyűlésen akkor kaptam a legnagyobb tapsot, amikor az eredményeink között említettem a helyi Palóc Múzeum városi kézbe adását. Az oktatásban, az egészségügyben viszont valóban rossznak tartottuk a felelősség megosztását, és kézbe vettük az intézményeket.

Így jött létre a 120 ezer pedagógust irányító KLIK, melynek munkáját tavasszal még egy minisztériumi belső elemzés is bírálta.

Aki ismeri a rendszerek átalakítását, tudja, hogy ha 10 kilométert akarunk haladni, először 15-öt kell menni, mert ötöt úgyis visszanyomnak. Az elején tényleg túl messzire mentünk. Néhány hónap után változtattunk, mert nem jó, ha egy betört ablak miatt a járási központba kell menni. De ismétlem, a rendszer alapvetően jó, várom a részletek kidolgozását és a hibák kiigazítását az új oktatási államtitkártól, Czunyiné Bertalan Judittól.

Ha tényleg ennyire jó az új rendszer, miért nem maradt államtitkár Hoffmann Rózsa?  A reform az ő nevéhez fűződik, ráadásul parlamenti képviselő is.

Hoffmann Rózsa munkájában imponált az a határozottság, ahogy végigvitte a reformot, és soha nem bújt el a legkeményebb támadások idején sem. De a most szükséges rendszerszervezés más típusú, inkább igazgatási feladat, úgy gondoltuk, ehhez egy korábbi megyei kormányhivatal-vezető jobban megfelel. Vannak azonban területek, amelyekre én is szeretnék odafigyelni. Úgy látom például, hogy az ágazati lobbik miatt a Nemzeti Alaptanterv szinte megtaníthatatlanul terjedelmes lett, ott karcsúsítanunk kell majd.

A felsőoktatás elvben stratégiai ágazat, mégis a területért felelős államtitkár az egyetlen, akit még nem mutattak be. Miért?

Mert olyan jó embert sikerült találni, aki nem hagyhatja csak úgy el komoly, felelősségteljes állását. Több évre aláírt egy nagy nemzetközi vállalatnál, titoktartási kötelezettség is terheli. Miniszterelnöki szintű egyeztetés kellett ahhoz, hogy a kormányban folytathassa munkáját.

A kecskeméti főiskolán a Mercedes-tanszéket megalapító Palkovics László személye azt jelképezi, hogy a felsőoktatásban még fontosabbak lesznek a piaci igények?  A hírek szerint ő az államtitkári szék esélyese.

Nem szeretnék találgatásokra reagálni. Kérek még egy kis türelmet, hamarosan bemutatjuk az új államtitkárt. A kérdésre válaszolva: a választott személynek nem is a piachoz, inkább a Magyarország jólétét szolgáló gazdasághoz kell igazítania felsőoktatásunkat. Németországban néhány éve az történt, hogy a legnagyobb üzleti szereplők nyíltan megmondták a kormánynak: nem hajlandóak olyan felsőoktatást támogatni, amely a német gazdaság számára nem képez elegendő munkaerőt, ezért külföldről kell szakembereket hozni. Nálunk a nemzeti nagyiparnak még nem ennyire erős a hangja, de biztos, hogy változtatnunk kell, különben lemaradunk a világ mögött.

Ha mondjuk 1984-ben pusztán a gazdaság igényeit vették volna figyelembe, főleg kohómérnököket képeznek. Azaz egy olyan szakmát okítanak, amire néhány év múlva már nem volt szükség. Kell-e tartaniuk a humántudományoknak az újabb reformoktól?

Nem szeretem a reál és a humánképzés szembeállítását; szerintem mesterséges konfliktusról van szó. Az általános intelligencia, az erős kulturális háttér, a kommunikációs képesség legalább annyira versenyképességi kérdés, mint a jól képzett mérnökök száma.

Ha fontos a humánképzés, miért építették le a szakképzésben részt vevő diákoknál? A magyar fiatalok negyedéről van szó, akiknek felügyelete ráadásul átkerült a Nemzetgazdasági Minisztériumba.

Épp a Heti Válaszban olvastam azt a később több szakember által is megerősített tényt, hogy sikerült egy nagyon jó közismereti tankönyvet készítenünk a szakképző intézmények diákjai számára. Ma ezek a gyerekek a korábbinál valóban redukáltabb humánképzést kapnak, de a korábbi rendszer egy anomáliára épült. Hősies munkával próbálták bepótolni a pedagógusok azt, amit a gyerekek az általános iskolában elmulasztottak. Az alapfokú oktatás és nevelés megerősítésével nyolcadikig az alapokat mindenki el fogja sajátítani.

Következő interjúnk Miskolcon készül majd? Több tárca is vidékre költözik, s felmerült, hogy az önök felzárkóztatási államtitkársága is a borsodi megyeszékhelyre kerül.

Már most is beszélgethetnénk ott, hiszen gyökereim a környékhez kötnek, gyakran fordulok meg arrafelé. Régen a térképeken Felső-Magyarországként szerepelt az a vidék; szeretném, ha életminőség, lehetőségek szempontjából ismét „felső” kategóriás lenne. Merthogy ma a szegénység, az elvándorlás, a roma közösségek nyomorúsága miatt nem oda tartozik. Ha ehhez a folyamathoz a tárca egyes egységeinek odatelepítésével hozzá lehet járulni, szívesen vállaljuk a költözést.

Akkor továbbra is érvényben van a „senkit sem hagyunk az út szélén” jelszava?  Azzal indokolták ugyanis a család és ifjúsági államtitkárság kiválását a szociális területről, hogy előbbi a „teherbírók”, utóbbi a „teherbírásra képtelenek” ügyeivel foglalkozik majd. Mintha e kategorizálás mögött a társadalmi csoportokról való lemondás húzódna meg.

Rosszízű moralizálásnak tartom ezt a vélekedést. Miért értékelnénk le egy réteget csak azért, mert máshogy foglalkozunk vele, mint a többiekkel?  Éppen a kiemelt figyelem része, hogy a szociális államtitkárság csak a legelesettebbekre összpontosít. A családügy pedig egész Európa számára kulcskérdés. Németországban például az egyfős háztartások már többségben vannak, de minden országnak szembe kell néznie a drámaian alacsony születésszámok, a családok szétesésének társadalmi-politikai következményeivel. Erre a helyzetre is reagálva hoztunk létre egy önálló államtitkárságot, amely a családüggyel foglalkozik. A kormányzás előttünk álló négy esztendejének egyik legfontosabb feladata lesz, hogy változtassunk a rossz folyamatokon. Bízom benne, hogy négy év múlva kedvező eredményekről számolhatok majd be.

 

Heti Válasz – 2014. 06. 19

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter