Close
2017. december
H K S C P S V
« nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

A kormány borsodi minisztere – Észak-Magyarország – 2014. 06. 13.

2014. jún. 13. Interjúk | Hozzászólások

Balog Zoltán az egyedüli borsodi származású a miniszteri karban. Így fogalmazott: más se akart lenni, mint a teremtő, a lélek szolgája. Latinul miniszter. Most négy esztendőre ismét nyolc tárca gazdája és csaknem 350 ezer állami egészségügyi, oktatási, kulturális és szociális dolgozó munkáltatója. Hatalmas minisztérium, ezernyi konfliktusforrással.

Ahogy mondják, mélyről jöttem, négygyermekes lelkész család sarjaként szegénységben, s nagy lelki gazdagságban éltünk. A sors úgy hozta, hogy egész felső-Magyarországot belaktam, és testközelből éltem meg mindazt a nyomorúságot, amit mostanában hátrányos helyzetként emlegetnek. Ózdon születtem, de Nekézsenyben éltünk, s Diósgyőrben betanított esztergályosként kezdtem. Van elegendő élettapasztalatom, hogy felmérjem, milyen következményekkel vagy eredményekkel járhat egy-egy intézkedésünk. Tudom, hogy egy meggondolatlan rendelet százezrek életét keserítheti meg. Nekünk ez nem célunk.

Életrajzát látva elég nyughatatlan természetű, soha sehol nem volt egy-két esztendőnél tovább.

Valóban sokáig kerestem a helyem. A Német Demokratikus Köztársaságban reformátusként az evangélikusok ösztöndíján tanultam és önkéntesként segédkeztem templomok újjáépítésében. Felesküdtem a hitem lelkészi szolgálatára, és ettől még miniszterként sem válok meg. Németország egyesülése előtt a csillebérci menekülttáborban nyújtottam lelki segítséget az itt rekedt keletnémeteknek. S ha kellett, egy vidéki katolikus otthonban szociális munkásként dolgoztam.

Semmilyen párt tagja nem volt. Mint Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadója lett először államtitkár, majd miniszter. Pontosabban nagytiszteletű miniszter. Jól alszik?

Ez a poszt megtiszteltetés és egyben óriási felelősség. Kitűnően alszom, de nekem is lehetnek álmatlan éjszakáim. Néha viaskodik bennem a miniszter és a lelkipásztor. Egy hivatal első embere aligha foglalkozhat egyéni, személyes problémákkal. Ebben gyorsan elvesznék. Naponta több mint 250 levelet kapok. Ezek a beérkezést követően három szűrőn mennek át, és természetesen a minisztérium megfelelő osztályára kerülnek. Ugyanakkor, mint pap, úgy érzem, jobban kellene figyelnem azokat az ügyeket, amelyek mögött az ember van. Hiszen a teremtő szolgája ezért van. Ám nyilvánvalóan a megkeresések nagy száma miatt ez lehetetlen.

Ez egy tipikus stresszforrás. Hogyan küzdi le?

Első, s a legfontosabb a nyugalmas békés családi háttér, amely segítségével képes vagyok túltenni magamat a hivatalommal együtt járó gondokon. S a sport. Hetente kétszer egymagamban lefutom a szükséges 10 kilométert. Közben igyekszem kikapcsolni magam, ám éppen ilyenkor szállnak meg a legjobb gondolatok. S vagy gyorsan felírom, vagy éppen felcsörgetem a legközelebbi munkatársaimat. Ebben igyekszem kellő főnöki mértéktartást és tapintatot tanúsítani.

Szórakozása, hobbija?

A bibliaolvasás. Magyarul és ógörögül. Izgalmas a kettőt összevetni. S ami lényeges, ebben mindig meglelem a választ a sors-és napi kérdésekre. Ebből merítek erőt és szellemi világosságot. S mivel továbbra is a Hold utcai németajkú református közösséghez tartozom, nem eshetek ki a lelkipásztori gyakorlatból. Ez a lételemem.

Rokonok, barátok?

Röstellem, a rokonokkal most főleg a testvéreim ápolják a kapcsolatot. Barátaimmal, a 25 tagú biblia-olvasókörrel kéthetente sikerül összejönnünk. Természetesen ilyenkor másról is beszélünk. Ezek a találkozók igazi szellemi felfrissülést jelentenek.

Meghallgattam a Magyar Kékkereszt Egyesület ünnepi felszólalását Rakamazon. Nem egy szokványos, száraz előadás volt. Mulatságos példabeszédek követték egymást politikai ágyazatban.

Rakamazon a megszabadult szenvedélybetegek között úgy éreztem, az enyéim között vagyok. Mondtam, hogy a baloldaliság nem a baloldal privilégiuma. Én úgy érzem, tetteink alapján ehhez közelebb állunk, mint a szocialisták, főleg akkor, amikor a munkahelyteremtésről, a kisemberek védelméről van szó. Megszerveztük, hogy a kisfalvak konyhái helyből, a hazai kistermelőktől közvetlenül szerezzék be az alapanyagot. S amikor a demográfiai helyzetünkről van szó, a magyarság fennmaradása, a családok felemelése számunkra mindenek előtt való kérdés.

Aggasztó, hogy mennyi fiatal vállal munkát Nyugat-Európában. Már Miskolcon is van olyan szervezet, mely arra ösztönöz, hogy ne menjünk világgá első felindulásunkban.

A magam példájából kiindulva a világlátás, a külföldi tapasztalatszerzés valahol hasznos és kamatozik a későbbiekben. A gond akkor lehet, ha ezek a fiatalok végleg búcsút mondanak a szülőhazának. Ezt nem szeretnénk. Keressük a gyógyírt a problémára. Ezzel a miskolci egyesülettel is szívesen együttműködnénk. Közösen kell megtalálnunk a megoldást. De ez csupán a sebek kezelése. Ha az iskola és a család az otthon megbecsülésére tanít, akkor visszavágynak az emberek szűkebb környezetükbe, szülőföldjükre. Célunk, hogy az észak-magyarországiak számára is reális választási lehetőség legyen az otthonmaradás, hiszen itt is boldogulhatnak ugyanúgy, mint máshol. Tisztában vagyok azzal, hogy ehhez még sok évnek kell eltelnie. De magam is dolgozom ezért, borsodi miniszterként kötelességem felső-Magyarország újbóli felvirágoztatásáért munkálkodni. Hogy ez a vidék az életminőség tekintetében is „Felső” Magyarország legyen.

Észak-Magyarország – 2014. 06. 13.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter