Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

A kultúra közösségeket kovácsol – interjú Balog Zoltánnal a Lyukasórában

2014. ápr. 29. Interjúk | Hozzászólások

A Lyukasóra folyóirat, amint azt mostani, 2013-as esztendőt átfogó Lyukasóra évkönyv is tükrözi, nem csupán az irodalmi élet történéseire figyel, hanem az „összművészeti” eseményekről is beszámol. Például a képzőművészet, zenei élet, a színház- és fotóművészet vagy a filmélet fordulatait is számon tartja. Miniszter úr a 2013-as év kapcsán, melyeket említené ezek közül?

Nem szeretnék közülük egyet sem kiemelni, hiszen egyformán fontosak. A különböző művészeti ágak egyenrangúak, az állami támogatásokat és a finanszírozást pedig igyekszünk úgy alakítani, hogy alátámassza ezt az alapgondolatot. Törekszünk arra is, hogy ne mindig a mi feladatunk legyen ezeknek az anyagi forrásoknak a kezelése, hanem a szakma döntsön róluk. Ebben legfontosabb szerepe a Nemzeti Kulturális Alapnak van. A szervezetnek köszönhetően nem csak a finanszírozás egy része, de a kulturális élet szervezése is a legjobb kezekben van. Az NKA a magyar kultúra meghatározó szereplőjévé vált az utóbbi években. Művészeti életünk eseményei önmagukért beszélnek, nekünk nem kell mást tenni, mint élvezni őket, és hagyni, hogy befolyással és mély hatással legyenek életünkre. Amiről nekem mint kultúráért felelős miniszternek is beszélnem kell, az a körülmények jobbá tétele, fejlesztése. Kulturális intézményrendszerünk ugyanis rendkívüli fejlődésen ment keresztül. Eljutottunk odáig, hogy mára nem csak a tartalom és a tevékenység világszínvonalú, de megfelelő és méltó helyen történhet mindez. Úgy gondolom, okkal lehetünk elégedettek. Megnyitott a Budapest Music Center, megújulása után pedig újra várja látogatóit a Zeneakadémia, a Pesti Vigadó, az Erkel Színház és a Várkert Bazár. Mi már lassan felsorolni is nehezen tudjuk azokat az intézményeket, melyeket Európa bármely fővárosában megirigyelnének. Budapest a zene világvárosa lett. Akármelyiket választjuk közülük, egy biztos, nem fogunk csalódni. Fontos kiemelni, hogy bár ezek a projektek és fejlesztések önmagukban is megállják helyüket, a kormány nagyobb ívű kulturális stratégiájába illeszkednek. Egyre szélesebb társadalmi rétegek jutnak a magaskultúra termékeihez, ennek az elérése azonban már nem csak a kultúra ügye. Jól kell megszervezni az oktatást és a szociális ellátórendszert is. A művészet képes arra, hogy ne csak társadalmi, de lelki szempontból is segítse a felzárkózást. Általa egyénileg is tartalmasabb, mélyebb, tudatosabb életet élhetünk.

A Magyar Művészeti Akadémia kultúrában betöltött szerepének megerősítése is jelentős lépés. Hiszen ahogyan a magyar tudósok, úgy a magyar művészek is érdemesek arra, hogy saját akadémiájuk legyen. A magyar kultúrának ugyanis meghatározó nemzetépítő szerepe van, kiemelkedő értékek születnek napjainkban is, ezért az őket megillető megbecsülést érdemlik maguk a művészeink is. 

 A 2013-as év után a közelmúltból is mondana néhány érdemi momentumot?

 Fontos megemlíteni 2013-ból egy új intézmény megnyitását. Robert Capa örökségét nem csak őriznünk kell, de méltóan kell őriznünk. Ez motiválta a róla elnevezett Kortárs Fotográfiai Központ megnyitását. Tavaly 155 millió, idén 198 millió forinttal támogatta a kormány az intézmény működését. A központ megnyitásával egy adósság lerovásáról is beszélünk, hiszen a 20. század nagy magyar fotográfusai méltók arra, hogy életművüket tanulmányozzák. André Kertész, Munkácsi Márton, a már említett Robert Capa vagy Brassai képei nemcsak a múltat, hanem a kortárs fotográfiát is meghatározzák.

A 2014-es év nagyszerűen indult, számos hiánypótló kiállítás valósult meg. Ilyen a hódmezővásárhelyi Koszta-kiállítás, mely a festőművész munkásságáról minden eddiginél teljesebb képet ad, és ilyen a Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású Derkovits-tárlata, amely újraértelmezi egyik legnagyobb festőművészünk életművét, és nem engedi, hogy téves koncepció alapján skatulyázzuk be munkásságát. Az újraértelmezés és a megrögzült, sokszor tévesen elfogadott fogalmak újragondolása nagyon fontos, nem csak az egyén életét tekintve, hanem a művészeti folyamatok értékelésekor is. A múlt eszméi és értékrendszere ugyanis csak akkor lehet hasznunkra, ha saját korunkhoz igazítjuk és konvertálhatóvá tesszük. Az MNG kiállítása megmutatta, hogyan kell ezt a legmagasabb színvonalon, és mély szakmaisággal megvalósítani.

Az élő és nagyon is pezsgő kulturális életünkön kívül folyamatosan dolgozunk azért, hogy épített örökségünk is megújuljon. Hazánk például kastélynagyhatalom lehetne, ha kastélyai megfelelő állapotban lennének. Olyan állapotban, mely méltó a múltban betöltött szerepükhöz, és mely méltó ahhoz, hogy turisztikai központként funkcionáljanak. Szerencsére az eredmények itt is kiválóak, sorozatban újulnak meg kastélyaink, március végén adhattuk át például az edelényi kastélyparkot, amely egy szegény magyarországi régiónak segíthet abban, hogy látványosságként a kulturális életen kívül élénkítse a helyi gazdaságot és idegenforgalmat is.  

 Szeretném önt a közeljövőről és kérdezni.

 Ki kell emelni a Budapesti Tavaszi Fesztivált, amely Európa egyik legjelentősebb összművészeti rendezvénysorozata, és amely idén a duplázás jegyében telt. Míg 2013-ban 28, addig idén 58 helyszín ad otthont a programoknak, és míg tavaly 84, esemény zajlott, addig 2014-ben 172 program valósulhat meg. Az állami támogatást is megdupláztuk: míg 2013-ban 670,6 millió forint, addig 2014-ben 1,65 milliárd forint. A fesztivál nyitóprogramjaként egy kuriózumnak minősülő kiállítást nyithattam meg: a firenzei Uffizi Képtár gyűjteményének magyar önarcképeiből rendezett, Festők a tükörben című tárlat magyar festők itthon még nem látott önarcképeit mutatta be. A Ludwig Múzeum pedig a kortárs magyar képzőművészet nemzetközileg egyik legelismertebb alakjának, Reigl Juditnak rendezett életmű-kiállítást Űr és extázis címmel. Ha az előbb azt mondtam, hogy Budapest a zene világvárosa lett, most azt mondom, hogy a képzőművészet világvárosa is lett, hiszen egymást érik a jobbnál jobb, külföldi érdeklődőket, kulturális turistatömegeket is hazánkba csalogató tárlatok. És ha már a múzeumoknál tartunk: a külhoni magyar kultúra és örökség ápolásának egyik fontos tényezőjeként a Kolozs megyei Csucsán a Boncza-kastélynak abban a melléképületében, amelyikben Ady Endre feleségével, a verseiben Csinszkaként emlegetett Boncza Bertával élt, elkészült az Ady Endre-emlékkiállítás. Remélem, ez a kulturális emlékhely is hozzájárul majd ahhoz, hogy  erdélyi honfitársaink magyarságtudatát erősítse. Üzenete is egyértelmű: ott voltunk, ott vagyunk és ott leszünk.

Az egyházi kultúrát tekintve is jelentős folyamatok indultak el. A magyar vallástörténet egyik legfontosabb településén, Göncön 450 millió forintos fejlesztésekről szóló megállapodást írtunk alá a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökével, és a helyi országgyűlési képviselővel. Az úgynevezett Károlyi-program során megújul a gönci katolikus templom és épül egy konferenciaközpont is. Vizsolyon is felújítják a református templomot, és múzeum is épül. Őrizni kell értékeinket, és rendben kell tartani, megújítani mindazon épületeket, amelyek kulturális értékeinknek helyet adnak. Ezzel egyszerre őrizzük a múltat és építünk a jövőnek.

 Olyan tervekről is hallhatnánk öntől művészeti életünk kapcsán, amelyekről eleddig még keveset tudhattunk?

 Nem állhatunk le, de még csak a tempóból sem vehetünk vissza. Hiába a gazdasági növekedés, ha ebből nem jut a kultúra támogatására. Csak azok a nemzetek voltak képesek felértékelődni, akik ragaszkodtak saját nyelvükhöz, kultúrájukhoz. Az elkezdett munkát, programokat és kezdeményezéseket tehát be kell fejezni, vagy legalábbis folytatni kell. Ezt várják tőlünk az emberek, és ezt várjuk mi is magunktól. A jövő elsőszámú prioritása a budapesti Városligetben felépülő úgynevezett múzeumi negyed, hivatalos nevén a Liget Budapest projekt. Olyan új múzeumépületek jönnek itt létre, amelyek a 21. század színvonalán járulnak hozzá a főváros építészeti örökségének gazdagításához, ugyanakkor tisztelettel kezelik a történeti örökséget is. Erőteljes építészeti gondolatokat megfogalmazó épületeket szeretnénk, amelyek képesek növelni Magyarország és Budapest ismertségét és a fenntartható építészet elvárásainak is megfelelnek. A múzeumok 2018-ra készülhetnek el összesen hetvenöt milliárd forintból. Mondanom sem kell, ez világraszóló eredmény lesz.

 A Seuso-kincsek mesébe illő hazatalálásáról szeretnénk majd a Lyukasórában nagy riportban beszámolni. De néhány mondat erejéig most erről is megkérdezném.

 A rejtélyes Seuzo-kincsek a magyar kulturális identitás részét képezik. Elég nagy baj, hogy sokan nem ismerik őket, ez azonban nem az ő hibájuk, sokkal inkább köszönhető annak a valóban regénybeillő, megoldhatatlannak hitt történetnek, ami meghatározta a kincsek körüli helyzetet. Szerencsére hosszas, kitartó tárgyalások árán visszaszereztük azt, ami a miénk. További kincsekkel lettünk gazdagabbak, és kulturális diplomáciánk erejét is mutatja, hogy véghezvittük azt, ami eddig senkinek nem sikerült. A kincsek tulajdonjoga minket illet, és a legjobb helyen is nálunk vannak. Remélem, minél többen megcsodálják majd őket, a látványon kívül pedig tudományos hasznuk is lesz. Eddig magyar szakemberek hozzá sem férhettek az ezüsttárgyakhoz, most lehetőség nyílik a vizsgálatra. Izgalmas dolgok ezek, történelmünk újabb részleteire derülhet fény.

Nemrég választott az ország. Ha szerényen és visszafogottan is, de beszéljünk erről is. Mit jelent ez kulturális életünk jövőjét tekintve?

Kormányunk ismét bizalmat kapott, ami egyrészt nagyon megtisztelő, másrészt hatalmas felelősség is. Úgy gondolom, hogy a kultúra terén elért eredményeket fontos megőriznünk. A közgyűjteményi rendszer átalakításával több évtizedes nehézségeket oldottunk meg, és stabillá, kiszámíthatóvá tettük a múzeumok, levéltárak helyzetét. Egy másik nagy területen, a közművelődési rendszerben is átalakítás folyt. Számos olyan regionális központ épült többek közt Kaposváron, Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen, Győrben, Tatabányán, ami termékeny közege lesz a már helyben működő közösségének, vagy ahol újabbak jöhetnek létre. Ezek olyan többfunkciós közösségi terek, melyek bizonyítják, hogy a kultúrának és a művészeteknek nem csupán esztétikai haszna van, hanem oktatási, nevelési és népművelési funkciója is. Nem újdonság, ha azt mondom, hogy a kultúra napjainkban olyan stratégiai ágazattá vált, amely képes fellendíteni a gazdaságot, a turizmust és számos munkahelyet teremt. Így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen egy település a kulturális infrastruktúráját, vagy művészeti életét tekintve. Azokban a városokban, ahol kulturális értelemben mindig történik valami, az emberek is jobb közérzettel élik életüket. A kormányzat feladata a források bővítése, további finanszírozók bevonásának segítése, a szakmai, művészeti szervezetek és csoportosulások  feladata pedig az, hogy ezek a pénzek a megfelelően, a legmagasabb színvonalon és a legnemesebb célokra legyenek felhasználva. A kultúra közösségeket is kovácsol, ami az egyik legfontosabb dolog az ember életében. El kell juttatnunk az emberekhez a kultúrát,élményt kell adni. Azzal mindenki jól jár.    

Lyukasóra – 2014/2. szám

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter