Close
2017. június
H K S C P S V
« máj    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

„A munka, ne a segély emeljen fel” – a Magyar Hírlap interjúja Balog Zoltánnal

2015. márc. 27. Hírek, Interjúk | Hozzászólások

A szegénység elleni küzdelemről, a pedagógusok bérrendezéséről és az egyházi törvényről is beszélt a lapunknak adott interjúban Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Leszögezte, nincs határideje a kórházi struktúraátalakításnak.
– Újra téma lett a polgári Magyarország programja, bár egy politológusi nyilatkozat kapcsán egy darabig úgy tűnt, csak politikai termékről volt szó. Megnyugtatták az azóta elhangzott nyilatkozatok?

– Miután 2003 óta a Polgári Magyarországért Alapítvány vezetője vagyok, s eddig senki nem akart leváltani, meglepett volna, ha ezt a víziót múlt időbe kellett volna tenni. Továbbra is nyugodtan dolgozom azon értékekért és érdekekért, amelyek a polgári Magyarországhoz kötődnek.

– És a fideszes szavazótábort is sikerült erről meggyőzni?

– A többséget erről nem kellett meggyőzni. Orbán Viktor kormányfő határozottan fogalmazott, és vissza is dobta a labdát, amikor azt mondta: ha polgári Magyarországot akartok, harcoljatok! Vagyis ha valaki most esetleg aggódik, inkább tegyen az eredeti célokért, és akkor nem lesz újabb, a veszprémihez hasonló kudarc.

– Ha már harc: a miniszterelnök szerint egyre több embert kell beemelni a polgári Magyarország soraiba. Eközben az ellenzék és egyes civilek szerint drámaian megnőtt a szegénység. Elfogadják a kritikát, hogy Bulgária szintjén vagyunk e tekintetben?

– Elemi kötelességünk tenni a szegényekért, eközben kimondjuk azt is, mindenki elsősorban önmagáért, illetve a családjáért felelős. Aki azonban Bulgária vagy akár Románia szintjén emleget minket, csak a komolytalanságát, a témában való járatlanságát bizonyítja. Hangulatkeltéssel nem lehet küzdeni a nélkülözés ellen. Ezzel szemben a mi alapgondolatunk az, hogy a legfontosabb eszköz a jó foglalkoztatás- és gazdaságpolitika. Vagyis a munka, ne a segély emeljen ki a nehéz helyzetből. Az állam feladata tehát elsősorban munkahelyek teremtése befektetők megnyerésével vagy a közfoglalkoztatás biztosításával. Bőven van még tennivaló, de a mutatóink az elmúlt két évtizedben soha nem voltak ilyen jók. Ám még jobb lenne a helyzet, ha lenne szakképzett munkaerő, vagyis a felzárkózás érdekében az oktatást is erősíteni kell. Ebben több kutatás is bennünket igazol.

– A szocialisták szerint a márciustól bevezetett új segélyezési rendszerben egymillióan veszítik el a juttatásukat. Tényleg igazságosabb lett a szisztéma?

– Az egymilliós szám badarság. Az önkormányzatok teherbíró képességén biztosan nem múlik a segélyezés, hiszen az állam segít az anyagilag rosszabb helyzetben lévő településeken. Számos olyan támogatási forma, amelyet eddig az önkormányzat adott, automatizmussá vált, és a járásokon keresztül kapják meg az érintettek. Ez növeli a biztonságot, miközben a többi segély is megmarad, csak részben átneveztük. Ezeket immár sokkal inkább a helyi közösség igazságérzetét és teherbíró képességét figyelembe véve osztják el.

– Szintén a hátrányos helyzetűeket érinti az iskolai szegregáció. Egyes civilszervezetek szerint a kormány elnézi a jogellenes elkülönítést. Tévednek?

– Aki szakemberként közelít a kérdéshez, annak világos, hogy éppen az együttélés erősítésén dolgozunk. Ha azonban találunk egy szót, ami nem alkalmas a helyzet leírására, majd közöljük, az tűrhetetlen, akkor olyan ideológiai mérkőzésbe kerülünk, amiből nem lehet jól kijönni. Nem a valóságról beszélünk ugyanis, hanem papíron, életidegenül kitalált elvekről. Mert mi is a szegregáció? Hazánkban akad olyan járás, ahol a hátrányos helyzetűek aránya nyolcvanhét százalékos. Ezeknél nyilván nem lehet az a megoldás, hogy az ott élőket mondjuk buszoztatással összekeverjük egy messzi, gazdagabb térség lakóival, hanem egészen más pedagógiai, szociálpolitikai eszközöket kell alkalmazni. És elszántak vagyunk abban is, hogy ha ugyanez a probléma egy településen belül, akár két iskola esetében alakul ki, hamar tegyünk ellene. A jogellenes elkülönítést ugyanis nem tűrhetjük, viszont csak helyben lehet megoldást találni. Vannak terveink, intézkedéseink, komoly elméleti és gyakorlati munka folyik ezen a téren a háttérintézményeken kívül például az Antiszegregációs Kerekasztal szakértőivel is, akiknek többsége a mindennapok tapasztalatait hozza.

– Uniós elnökségünk idején egyfajta sikertörténet volt a roma felzárkózási stratégia, ma pedig újra botrányokról olvasni az Országos Roma Önkormányzat háza tájáról.

– Nem keverném össze a kettőt. Itt egyelőre csak vádakról van szó, ám a romapolitika tisztaságának megőrzése érdekében fontos, hogy kiderüljön az igazság. Hamarosan lezárul a vizsgálat, s ha bebizonyosodik, hogy valaki tisztességtelenül jutott anyagi előnyhöz, meg kell büntetni. De a Híd a munka világába elnevezésű program lényege mégiscsak az, hogy több száz roma összefogott, hogy az elő-ítéletek ellenére dolgozzon, képzéseken vegyen részt. Ráadásul tárgyalások folynak az állami beruházások gazdáival a résztvevők jövőbeni alkalmazásáról. Egyértelmű siker a civilizációs segítséget nyújtó Biztos Kezdet Gyerekházak programja, amelyben több mint tízezer három évnél fiatalabb gyermek vesz részt a szüleivel együtt. E kezdeményezést immár a hazai államkassza állja több százmillió forintból, miközben a cigány középosztályt erősíti a szintén állami pénzből működő, egyházi fenntartású keresztény roma szakkollégiumi hálózat, amely a konfrontáció helyett az együttműködésre épít romák és nem roma magyarok között. Ezek mindenképp pozitív példák, van belőlük több is.

– Megújul a telepfelszámolási program, ezt legutóbb éppen a Jobbik kritizálta. Milyen változások várhatók?

– Miközben a párt az előítéletek meglovagolásával csak jelszavakat puffogtat, mi cselekszünk. Elsősorban azoknak segítünk, akik képesek és akarnak dolgozni, iskoláztatják a gyermekeiket. Vagyis feltételekhez kötjük a támogatást, legyen szó akár felújításról, akár költözésről.

– Ami az oktatást illeti: a PSZ szerint annyira megnőttek a tanárok terhei, hogy nem tudnak örülni a béremelésnek sem. Számíthatnak enyhítésre az érintettek?

– Sosem tagadtuk, hogy nőnek a terhek, miközben több százmilliárdot tettünk a rendszerbe, ami összességében közel negyvenszázalékos emelést ad ki. Amin lehet vitázni, finomítani, az az, hogy a kötelező munkaidő minél nagyobb része legyen a tanulókkal közvetlenül kapcsolatos, értelmes pedagógiai munka. S ne bürokratikus adminisztrálás. Az arányon lehet javítani, ez egy szakmai kérdés, amiről szívesen tárgyalunk. A legpontosabb tanári statisztikái az államnak vannak. E tárgyban kevésbé releváns az online érzületdiagnózis, még akkor is, ha azt érdekvédelmi szakszervezetek alkalmazzák.

– Jórészt az esélyek kiegyenlítésével indokolták az iskolák állami fenntartásba vételét, ám tavaly elhangzott, finomhangolásra van szükség. Hol tart ez a folyamat?

– Már vannak eredmények, hatékonyabb lett a rendszer, jobb a munkamegosztás a megyei és a járási szint között, ám még mindig túl bürokratikus. Háromezer észrevétel alapján jelentősen egyszerűsítettünk eközben a tanári minősítési eljárásokon. Ami a központi irányítás sikerét illeti, a hátrányos térségek esetében harminc százalékkal javult a szaktanári ellátás, ehhez kellett, hogy az önkormányzatiról magasabb szintre emelkedjen a szervezés. Fontos az is, hogy akár havi hetvenötezer forintos ösztöndíjat kaphatnak azok a leendő pedagógusok, akik hiányszakok oktatását vállalják. Több mint ötszázan élnek ezzel az idén.

– Mi lesz a felsőoktatási stratégia sorsa?

– Megyünk előre, a kancellári rendszer bevezetése például eddig bevált, a rektorok többsége is elégedett azzal, hogy bizonyos terhek lekerültek a vállukról. Lényeges lépés a duális képzés elindítása, ősztől a keretszámok alapján körülbelül ezer hallgató kezdheti meg tanulmányait duális felsőoktatási képzéseken, zömmel kis- és középvállalkozásoknál. Fontos változás ez, ösztönözzük a gyakorlatorientált képzéseket, illetve a valós munkaerő-piaci igényekhez igazítjuk a képzési szerkezetet.

– Egyesek szerint eközben túl sok a felsőoktatási intézmény. Vállalják az esetleges bezárásokat?

– Eldöntöttük, nem zárunk be intézményt. Átalakítások persze lesznek, így három kategóriát vezetünk be: egyetem, alkalmazott egyetem vagy főiskola, továbbá közösségi főiskola. Ez utóbbi esetében, kisebb infrastruktúra és személyi állomány mellett, jórészt a helyi vállalatok és más felsőoktatási intézmények segítségével folyhat a képzés. Még ebben az évben számítunk eredményekre.

– Az oktatás területén korábban nagy vihart kavart az úgynevezett röghöz kötés bevezetése, most arról hallani, ilyen feltétele lenne a szakorvosibér-emelésnek is. Hogyan állnak a tárgyalások erről?

– Talán jogos elvárás, hogy ha valaki a magyar adófizetők pénzéből az átlagnál magasabb fizetést biztosító képesítést szerez, ebből az országnak is adjon vissza valamit. Legfeljebb a mérték lehet kérdéses. Természetes, hogy a nyugati béreknek komoly az elszívó erejük, ez általános európai jelenség, mondjuk úgy, a szabad munkaerő-vándorlás velejárója. Viszont középtávon a megoldás mégiscsak az lenne számunkra, ha egyre több, akár kétszer ennyi orvost képeznénk, ehhez megvan a szükséges szellemi és egyéb kapacitás is. Ebben a logikában érdemes gondolkodni.

– Akkor a röghöz kötéshez ragaszkodnak?

– A „rög”, amelyről beszélünk, az mégiscsak az anyaföld, nem? Bízom Zombor Gábor államtitkár munkájában. Folynak a szakmai tárgyalások, úgy látom, jó kezekben van az ügy.

– Ugyancsak téma a kórházi struktúra átalakítása. Ezen a téren mire lehet számítani?

– A cél az, hogy javítsunk az egészségügyi kapacitások elosztásán , azért, hogy minden páciens a lehető legjobb minőségű ellátást kapja. Az államtitkár minden érintett kórházba személyesen megy el. Meggyőződésem, jó rendszer születik majd.

– Egyes szakmai szervezetek szerint már áprilisra meg kell lennie az új struktúrának. Van határidő?

– Nem szabtunk ilyen határidőt, időt kell hagyni az egyeztetésekre.

– Szintén a minisztériumhoz tartozik az egyházak ügye. Tavaly decemberben felekezeti vezetők komoly kritikákat fogalmaztak meg a kormánnyal szemben. Azóta javult a viszony?

– Az említett konfliktus hamar és megnyugtatóan rendeződött. Viszont amiatt, hogy az egyházak egyre több intézményt tartanak fenn, szükség van további egyeztetésekre, sajnos olykor az állam oldaláról is érzek értetlenséget. Ezen biztosan javítani kell, akár jogi eszközökkel. Fontos ugyanis, hogy ennek a kapcsolatnak legyen világos szabályrendszere. Konfliktust jelent ugyanakkor, hogy a strasbourgi bírósági ítélet nyomán alakítani kell az egyházi törvényen, ebben az ügyben egy hajóban evezünk a bevett egyházakkal.

– Új törvény lesz?

– Ha rajtam múlik, akkor a régit módosítjuk.

Kacsoh Dániel – 2015.03.27.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter