Close
2018. május
h k s c p s v
« ápr    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

Andor László EU biztos és Balog Zoltán államtitkár közös cikke

2011. jan. 25. Egyéb | Hozzászólások

 

HETI VÁLASZ 2011. január 25.

 

ANDOR LÁSZLÓ * BALOG ZOLTÁN
közös írása

Balog Zoltán és Andor László közös cikke a Turun Sanomat finn napilapban is megjelent.

A cikk finn nyelvű változata ITT található!
A cikk német nyelvű változata ITT található!

Az Európai Unió a keleti bővítés óta egyre többet foglalkozik a cigányság helyzetével. Romafórumokat szervez, alapelveket dolgoz ki, integrációs programokat támogat. Az elkövetkezendő hónapokban ez a munka az eddigieknél magasabb szinten folytatódik, egy európai keretstratégia megalkotásával. A társadalmi befogadás és a szegénység elleni küzdelem szempontjából ez igen nagy jelentőségű kezdeményezés.
Európában 10-12 millió roma él; 80 százalékuk az újabb tagországokban. Helyzetüket bemutathatjuk a soros elnökséget 2011 első felében ellátó Magyarország példáján. A tízmilliós lélekszámú országban körülbelül 700 ezer roma él. Ők nem vándorlók, mert második, harmadik generáció óta letelepítették őket.
“Öt felnőtt cigány ember közül négy munkanélküli,
a családjaikban született gyerekek 70 százaléka
nem végzi el a középiskolát.”
De öt felnőtt cigány ember közül négy munkanélküli, a családjaikban született gyerekek 70 százaléka nem végzi el a középiskolát, és 70 százalékuk szegregált, telepszerű körülmények között lakik. A romák átlagosan 10-15 évvel korábban halnak meg, mint a nem roma magyarok.
A mély-szegénységben élő gyermekek 50-60 százaléka roma származású. A számok persze nem pontosak, hiszen annak eldöntésére, hogy ki a roma és ki nem, nincsenek “objektív” kritériumok, a 2001-es népszámláláskor pedig csak 190 ezren vallották magukat romának vagy cigánynak. Ők természetesen magyarok (is), amennyiben vállalják ezt. Alkotmányunk kimondja, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek államalkotó tényezők, kultúrájuk része az ország kultúrájának; ennek megőrzése és támogatása az állam kötelessége.
Roma népcsoportokról (“cigányokról”) már vagy félezer éve tudósítanak és rendelkeznek hivatalos iratok Magyarországon. Együtt élünk velük, s mégis külön. Az éppen 200 éve született magyar zeneszerző, Liszt Ferenc borzongással vegyes csodálattal írja róluk, hogy az egyetlen nép a világon, mely
nem akar leigázni senkit, de nem is akar elkeveredni, mert annyira szereti a szabad életet, a szabadságot Ez a különállás és elkülönült élet számos esetben a külvilág diszkriminációja miatt alakult ki.
A többségi társadalom és a cigányság viszonyára ellentmondó példákat találhatunk Magyarországon. 2009-ben romákat -köztük asszonyokat és gyerekeket gyilkoltak meg csak azért, mert romák.
Ugyanakkor -az Európai Unió szerint is -számos példamutató, jó gyakorlat, program, törvényi előírás segíti a romák esélyeinek kiegyenlítését. A romáknak saját, alulról választott, háromszintű képviseleti rendszerük van több mint 5000 képviselővel
a helyi, területi és országos önkormányzatokban.
A 2010 májusában alakult új kormányban pedig külön államtitkárság és részleg foglalkozik a roma integrációval. Nemzetközi hírű civilszervezetek és
egyházi közösségek is dolgoznak évtizedek óta a romákért.
Van tehát jóakarat és programok az egyik oldalon, s van előítélet, elutasítás és gyűlölet a másik oldalon. Rasszista indulatokat a nem roma többség és
a roma kisebbség soraiban is találunk. Mindezeket
körbefonja a szociális, mentális leszakadás problémája, mely Magyarországon minden harmadik embert fenyeget -nem csak romákat tehát, de körükben a többségről van szó.
Mindez elegendő magyarázat arra, hogy Magyarország, mint az EU soros elnöke, prioritásként tekint a roma ügyre, s azon belül mindenekelőtt a tartós munka és a tanulás lehetőségének biztosítására. Mivel a problémák messze túlnőttek a tagállamok keretein, ezen a téren is európai összefogásra van szükség. Közép-Európa és a Balkán országaiban nincs elegendő forrás a cigányság foglalkoztatási és szociális helyzetének érdemi javítására, de sokszor a megfelelő elszántság sem születik meg külső segítség nélkül.
Szükség van olyan határozott ajánlásokra, melyek a tagországokban élő romák helyzetének javítását konkrét, összehasonlítható mérőszámokhoz kötik, s elősegítik, hogy a fejlesztést célzó támogatás valóban azokhoz érkezzen, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, és tartós javulást segítsen elérni. Ennek érdekében az EU-nak is van mit tennie (egyszerűsítés, szociális válsággal küzdő mikrokörzetek beazonosítása stb.), de a tagállamok oldalán is több erőfeszítésre van szükség (jobb programok kidolgozása a roma szervezetek bevonásával). Az Európai
Parlamentben éppen egy magyar roma képviselőasszony, Járóka Lívia készíti azt a jelentést, melyben
fontos javaslatok szerepelnek.
A romák helyzetén javítani elsősorban ott kell,
ahol élnek, ahol születtek, de létezik ennek a problémának európai dimenzi6ja is. Hiszen a szabad mozgás az európai unión belül olyan eredmény, melyet
meg kell őrizni, ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy evvel a joggal egyesek visszaéljenek. Ha meg akarjuk őrizni és ki akarjuk terjeszteni az Európai Unióban a szabad mozgás jogát és lehetőségét, akkor közben mindent meg kell tennünk azért, hogy
az otthont adó országokban javuljon a szociálisan és sokszor egzisztenciálisan kiszolgáltatott népcsoportok helyzete.
Ne feledjük: az új EU-tagországok előtt alig több mint húsz évvel ezelőtt nyílt meg a fejlett demokráciákhoz való csatlakozás lehetősége. Ezekben a társadalmakban ma nagyon sokan -elsősorban a romák -rosszabb helyzetben vannak a szociális biztonság szempontjából, mint az átalakulás előtt. Hogyan magyarázzuk el ezeknek az embereknek, hogy jobb a demokrácia, mint a diktatúra, hogy jobb az európai közösség, mint a szovjet típusú berendezkedés volt? Ha mi, akik átélhettük Európa újraegyesülését, nem akarunk szégyenben maradni a jövő nemzedék előtt, akkor nem törődhetünk bele az európai romák kilátástalan helyzetébe.
Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter