Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

„Az én lelkiismeretem tiszta” – Népszabadság – 2015. 11. 07.

2015. nov. 7. Interjúk | Hozzászólások

Nem lehet távol tartani a politikától – mondja a Nemzeti Minimum-javaslatról Balog Zoltán humán csúcsminiszter. A hétvégi gyermekéhezés megszüntetésére már készül a program. A miniszter egyetért azzal, hogy politizáljanak az egyházak: szerinte ebbe a kormánykritika is beletartozhat.

– „Rosszul segíteni pedig bűn. Talán a gyermekek nyomora olyan seb társadalmunk testén, amely mindenkinek fáj. Nem kellene több mint 25 év célzott, logikus, nagyvonalú, kitartó munka, és ez a 25 év elkezdődött.” Nyilván ön pontosan tudja, honnan idéztem.

– Igen, Az idők jelei című kiváló kordokumentumból.

– Keresztény értelmiségiek állítottak össze, ön volt a konferencia házigazdája, a miniszterelnök pedig azt mondta, Az idők jelei tíz évre meghatározza a becsületes kormányzást. Mindennek fényében sem érezte úgy, hogy mint miniszternek, aki a gyermekéhezés ellen küzdő civil szervezettel tárgyalt, ki kellene állnia az általuk fémjelzett Nemzeti Minimum-javaslat mellett, amikor politikai konfliktushelyzet alakult ki arról a parlament népjóléti bizottságában?

– Aki az Önök által is idézett keresztény sorokat írta, része ennek a Nemzeti Minimum-kezdeményezésnek. Velük nekem folyamatos kapcsolatom van, nem fél éve, azt is mondhatnám, hogy húsz éve. Ha az ifjúkori szociális munkámat tekintem, akkor én a szegénységnek a világában részben mint érintett, részben pedig az ügy mellett elkötelezett, ott voltam egész életemben… Abban az időben, amikor ez a vita folyt a héten a népjóléti bizottságban, én épp a kormányülésen terjesztettem elő azt a javaslatomat, amivel másfél milliárddal megemeltük a szünidei gyermekétkeztetésre fordított összegeket, egyúttal döntöttünk a javaslatomra arról is, hogy 2016. január 1-jétől kötelezzük az önkormányzatokat, hogy biztosítsák ezt a rászoruló gyerekek számára. Ez az én munkám. A határozati javaslatokon biztos sokféleképpen lehet vitatkozni, biztos nagyon kedves hölgyek és urak tárgyalják meg ezt az ügyet. De nekem a munkámat kell végezni és a munkámból következően ma több százezer gyerekkel többen étkezhetnek ingyen, mint amikor a munkámat elkezdtem. Persze ez még mindig kevés. Szeretném, ha még jobban teljesítenénk, szeretném, ha jobban működnének a magyar reformok. Bőségesen van még tennivaló, de azt, hogy hatalmas lépéseket tettünk az elmúlt öt évben, józan emberek nem tudják vitatni. Miközben folyik ez az egész politikai „sztori”, azért zárójelben hadd jegyezzem meg, én már beletettem a magyar adófizetők pénzéből a Nemzeti Minimum Programba is. Az, hogy azt a koncertet meg lehetett rendezni, az annak köszönhető, hogy egy ingyenes napot kapott tőlünk…

– Az Aréna-koncertre gondol, melynek célja a civil szervezők részéről a figyelemfelhívás volt a gyermekéhezés ügyére.

– Igen. Ez 25 millió forintot jelentett. Az, hogy a koncert ingyenes napot kapott.

– Az Ön aláírása biztosította.

– Az én aláírásom, a magyar adófizetők pénze.. Ebben az ügyben kicsit nevetségesnek – és megmondom őszintén, ízléstelennek is – tartom azt a lökdösődést, ami kialakult. A „játék” neve: ki tudja a másikat abba a helyzetbe tolni, hogy „szégyellje magát”.

– Ennek a szégyenteli “lökdösődesnek” nem volt részese Harrach Péter KDNP-frakcióvezető is, aki eleve nem írta alá ezt a határozati javaslatot, vagy a fideszes Csöbör Katalin, aki visszavonta az aláírását, mondván,, rátelepedett a politika?

– Ha politikai vitát kezd valaki, akkor nyilván ott mindenki fölveszi a kesztyűt. Én nem a politikai vitáról akarok beszélni, mert az nem az én dolgom. Itt jártak nálam a minisztériumban a Nemzeti Minimum alapítói, Horgas Péter és Szinetár Dóra, elsőként ültem le velük tárgyalni, és megbeszéltük, hogy támogatom a kezdeményezésüket.

– Továbbra is támogatja? Amennyiben távol tartják a politikától a Nemzeti Minimum-javaslatot?

– Én is politikus vagyok, nem lehet távol tartani a politikától, de a politikában is lehet az egyéni ambíciókat háttérbe szorítani. A kormánypártiak épp amiatt léptek vissza, mert szerintük a politika, az ellenzék rátelepedett a civil kezdeményezésre.

– Mi a baj a Nemzeti Minimummal? Ráadásul az alaptörvény megfelelő passzusaira hivatkoznak.

– Az alaptörvényre való hivatkozás rendben van. Hogy ebből mi következik, és hogy azt hogyan kell megfogalmazni, nem az én dolgom meghatározni. Az én dolgom az, hogy minél több gyereknek jusson meleg étel naponta háromszor. Ebben az ügyben az elmúlt öt évben sokkal többet tettünk, mint az összes előző kormány. Ezt ajánlom azoknak a figyelmébe, akik a Nemzeti Minimum szövetségesei voltak.Persze azt még nem tudom teljesen jó lelkiismerettel mondani, hogy az útnak a végére értünk. Én továbbra is készen állok. Ha egy olyan határozati javaslat készül, ami szakmailag is meg jogilag is megállja a helyét, azt én szívesen támogatom, erről szívesen beszélek azokkal, akik ezt a kezdeményezést elindították. Biztos vagyok benne, hogy ebben tovább fogunk tudni lépni.

– Támogatja, hogy az Emmi-javaslatokkal együtt a civilek által megfogalmazott határozati javaslat is a parlament elé kerüljön, és párhuzamosan tárgyalják?

– A parlamenti menetrendnek a kérdése, mit lehet párhuzamosan tárgyalni, meg mit lehet mihez illeszteni, ez nem az én dolgom.

– Név szerinti szavazáson önnek is kell szavaznia a Jobbik kezdeményezésére a Nemzeti Minimum napirendre tűzéséről. Igennel szavaz?

– Azt tudom mondani, hogy minden olyan javaslatot támogatok, ami a gyerekeket több táplálékhoz juttatja, ez eddig is így volt, és ezután is így lesz.

– Van gyermekéhezés Magyarországon?

– Biztos, hogy vannak olyan gyermekek, akik éheznek, akik nem megfelelően táplálkoznak, ez egészen biztos. Meg az is egészen biztos, hogy ezeknek a gyerekeknek a száma lényegesen kisebb, mint kormányzásunk kezdetekor. A kormányülésen szerdán eldöntöttük, hogy növeljük a szünidei gyermekétkeztetésre – mert ez egy kritikus pont – fordított összegeket. Így január elsejétől az önkormányzatoknak kötelezettsége, a hátrányos helyzetű gyermekeknek a nem csak nyári szünidőben is enni adni. Így nem lesz sötét lyuk az év közi szünidő. Erre a kormány 50 százalékkal emelte a forrást.

– És hétvégén?

– A hétvége, az lehet a következő lépés.

– Kinek a felelőssége a szombat, vasárnap?

– Ez egy jó kérdés. Én szerintem a gyermekekről való gondoskodás alapvetően a szülőknek a felelőssége Ezt ki kell mondani, még akkor is, ha nem mindenütt népszerű ez a gondolat. Hogyha valaki gyermeket vállal, akkor végig kell gondolnia, hogy ennek a gyermeknek milyen életperspektívát tud nyújtani. Ez a szülői felelősség. A felnőtt ember felelőssége. És hogyha valaki mégis olyan helyzetbe kerül, hogy nem tudja ezt a felelősségét vállalni, nem tud helytállni ebben az ügyben, akkor az államnak segítségére kell sietni, de annak is megvannak a feltételei. Fontos, hogy a szociálpolitikában a feltételekhez kötött támogatásoknak a rendszerét erősítsük.És ebben sikertörténeteink vannak. Az igazolatlan hiányzások az iskolából 30 százalékkal csökkentek egy év alatt akkor, amikor azt mondtuk, hogy azután a gyerek után, aki nem jár iskolába, nem kapnak családi pótlékot. Van egy olyan világ, ahol ilyen nyelven kell beszélnünk. Visszatérve a hétvégi étkeztetésre, erre is készül egy program, csak nem akarok előreszaladni. Vannak olyan forrásaink és elképzeléseink, amelyek segítségével az is lehetségessé válhat, hogy hétvégi ételcsomaggal a rászoruló családoknak tudjunk segíteni.

– Ez melyik világ? Nem a romákra kell itt gondolni, ugye?

– Ne gondoljunk csak a romákra. Fogadjuk el, hogy vannak ma Magyarországon olyan családok, vannak olyan szülők, akik nem tudják, nem akarják, vagy nem képesek teljesíteni azt a feladatot, ami a gyermekneveléssel jár. Ez a klasszikus kérdés, hogy hogyan tudjuk nekik az „akarást” megtanítani. Mert, ha nem tudunk akarni, akkor a segítség sem fog hatni.

– És azt tudjuk, hogy nem akarják?

– Voltak, nem kevesen, akik addig, amíg megkapták a családi pótlékot, nem küldték a gyereküket iskolába, mikor meg nem kapták meg, akkor elkezdték küldeni. Ebből kiderül, hogy mégis meg tudták volna oldani, és nem oldották meg. Visszatérve a hétvégi étkeztetésre, erre is készül egy program, csak nem akarok előreszaladni. Vannak olyan forrásaink és elképzeléseink, amelyek segítségével az is lehetségessé válhat, hogy hétvégi ételcsomaggal a rászoruló családoknak tudjunk segíteni.

40-50 ezerre teszik az éhező gyerekek számát. Az önök statisztikája szerint ez egy megfelelő szám?

– Én elfogadom ezt, mert szakemberek mondják, de mondok egy másik számot.

– Hogy 2010-ben 28 milliárdot költött a kormány gyermekétkeztetésre, és most 72 milliárdot?

– Ez is egy fontos szám, köszönöm, de most nem erre gondoltam. Úgy látom, ezt már sikerült eljuttatnunk a közvéleményhez. Szeptembertől kötelező három éves kortól az óvoda, és mindenki, aki erre rászorul, ott ingyen étkezhet.A gyerekeknek a 90 százaléka ingyen étkezik az óvodában és a bölcsődében.

– A kormányjavaslatokkal a civilek vitorlájából fogják ki a szelet? A civil kezdeményezést beelőzve szeretnék a javaslataikat népszerűsíteni?

– El tudja képzelni, hogy ezek a javaslatok három nap alatt készülnek el? Azt, hogy éppen akkor legyen a népjóléti bizottságban vita erről, azt nem mi határoztuk meg, ezekről az intézkedésekről pedig a kormány koncepcionálisan már tavasszal döntött. Az, hogy a Nemzeti Minimum-kezdeményezés, a koncert, az például csúszott több hónapot, mert nem sikerült összehozni, az talán nem az én ármánykodásomnak a következménye. A javaslatcsomagról – a koncepcionális döntés következtében – egész nyáron dolgozott a családügyi és a szociális államtitkárság a tárcánál. Azért is sajnálom ezt a vitát, mert elterelik a figyelmet arról, ami valóban fontos. Arról, hogy ezek az intézkedések a gyermekétkeztetésben és sok más téren is, ezek mind a családokat segítik. Erre úgy látom, önök sem különösebben kíváncsiak. A magyar családpolitikát ma nemzetközi szinten elismerik. A jelen nehéz nemzetközi helyzetben Magyarország körül sok vita van. Mégis idejön hat országból miniszter, David Cameron brit miniszterelnök fontosnak tartja, hogy ideküldje miniszterét, és ő elmondja, hogyan tudunk együttműködni a családpolitikában. 18 ország képviselteti magát, képviselők, neves tudósok.  Ez egy olyan elismerése annak, amit a családpolitikában csinálunk, ami nekem nemzetközileg sokkal fontosabb, mint sok más vita. Mert ez az ügy túlmutat azon, hogy egyébként milyen viták vannak az Orbán-kormány teljesítményéről, akár nemzetközileg, akár Magyarországon.

– A polgári berendezkedésű társadalmakban nagyon fontosak általában a civil kezdeményezések. Az autonóm, pezsgő közéletet a civil kezdeményezések segítik. Ezzel egyetért?

– Így van, lásd „Az idők jelei” című dokumentumot.

– Ön több alkalommal is képviselte a polgári Magyarország értékeit konferenciákon, mikor például G. Fodor Gábor azt mondta, hogy a polgári Magyarország szlogen, csak egy politikai termék volt.

– Így van.

– A polgári Magyarország szimbóluma vagy megtestesítője Orbán Viktor miniszterelnök?

– Igen, ő is, de nem egyedül.

– Neki kell-e a 2018-as miniszterelnök-jelöltnek is lennie?

– Igen, ha engem kérdez. Bár szerintem a jelölés még messze van. Furcsa lenne, ha a saját főnököm munkájának értékelésével foglalkoznék.

– Polgári az a Magyarország, amiről most beszélünk?

– Ez már egy polgáribb Magyarország, mint ami akár öt vagy tíz évvel ezelőtt volt.

– Mennyiben?

– Annyiban, hogy a társadalmi csoportok, akiktől autonóm létet, autonóm gondolkodást, kezdeményezőkészséget – ami független kormányoktól meg politikától – várhatnak, ma erősebbek, mint voltak öt vagy tíz évvel ezelőtt.

– Az, hogy a gazdaságot, és bizonyos körök vagyonosodását az határozza meg, hogy fölülről eldöntetik, hogy egy pályázatban vagy bármilyen tenderen ki lesz a győztes, illetve a vesztes, és hogy a vagyonosodások mértéke belefér egy polgári piacgazdaságba vagy egy polgárosult társadalomszemlélet kereteibe?

– Azon szerintem érdemes vitatkozni, hogy milyen mértékű az a vagyongyarapodás, amelyik belefér a polgári létbe.

– Nem szeretnénk folyton Mészáros Lőrincet citálni…

– Akkor ne tegye! A polgári létnek egy nagyon fontos ismérve a szabadság és a tulajdon. Az autonóm, a független emberi létnek az egyik alapja, hogy az embernek tulajdona van, és azt gyarapítani tudja. Ez egy fontos része az életnek, s erre az elmúlt öt évben sokkal nagyobb esélyt kaptak a polgárok, mint korábban. Gondoljon csak a devizahitelektől megszabadító kormányzati küzdelemre. Én a saját lelkiismeretemet tudom megvizsgálni.  Olyan döntéseket, amilyeneket önök említettek egyesek vagyongyarapodásáról, nem hoztam és nem hozok.

– A hírek szerint Orbán Viktor miniszterelnök nagyra értékeli az ön német kapcsolatait is, és a is napvilágot látott, hogy Kötcsén, amikor ő Angela Merkellel beszélgetést folytatott, ön tolmácsolt.

– Hogy miket nem tud?! Hadd cáfoljam. Igen, ott voltam, végighallgattam ezt a beszélgetést. De a beszélgetés, amiről ön beszél, angol nyelven folyt, nem kellett tolmács. Angolul beszéltek egymással a kancellár és a miniszterelnök. Az igaz, megvitattam miniszterelnök úrral előtte, hogy miről fog szólni a beszélgetés, utána is, és általában jelen vagyok Angela Merkel és Orbán Viktor találkozóin, tehát ennyit erről a dologról.

– Arról mi a véleménye, hogy a migráns és a bevándorlás ügyben már Németországban is nem Angela Merkelt, hanem Orbán Viktort tekintik Európa hősének, a radikális szélsőjobboldali pártok is, Franciaországban is.

– Azt szerintem ma már senki nem vitatja Európában, hogy az egyetlen olyan kormányfő, aki következetesen, első perctől ugyanazt mondta, és amit mondott, azt cselekedte migránsügyben, az Orbán Viktor.Az sem kérdés, hogy egyre több politikus, kormányfő, felelős ember abba az irányba halad, amit mi első perctől mondtunk. Még ha igyekeznek is a politikailag korrekt beszéd képmutatásában maradni. Európa határainak megvédése nélkül, az illegális határátlépésnek a megakadályozása nélkül erre a helyzetre, amibe most Európa került és köztük Magyarország is, nem fogunk tudni jó megoldást találni. Ha ezt a minimumot első körben elfogadjuk, akkor világosan látszik, mitől olyan erős ma Orbán Viktor pozíciója ebben az ügyben Európában. Az első a következetesség, a második a nyílt beszéd.

– És nacionalista is és euroszkeptikus is, és sokan vádolják Európában is azzal, idegengyűlölő a kormányretorika.

– Az miért euroszkeptikus, aki azt mondja, hogy Európát védi meg, és az Európában konszenzussal hozott szabályokat meg törvényeket betartja és betartatja. Magyarország az egyetlen ország ma, amelyik nem volt hajlandó a törvényes előírásokon felülemelkedni, ellentétben más országokkal, és igenis, a schengeni egyezmény értelmében biztosította a határellenőrzést. Ezt más országok nem tették meg, és szerintem annak súlyos következményei vannak, ha úgy gondoljuk, hogy ilyen, vagy olyan, vagy amolyan, akár még emberiesnek nevezett szempontokra hivatkozva is eltérhetünk attól, ami egyébként Európában nemcsak konszenzus, hanem törvényi kötelező szabályozás. Mi ettől nem tértünk el. Miért euroszkeptikus az, aki egyedül tartja be Európában azokat az előírásokat, amiket az európai közösség fogadott el konszenzussal? Az meg, hogy valaki egy közösségen belül eltérő álláspontot képvisel és megpróbálja érvényesíteni a nemzeti érdekei miatt, az nem szkepticizmus, hanem az a józan ész.

– Nincs idő végigbeszélni a menekültválságot, most csak annyit kérdezünk: politikusként és református lelkészként tiszta a lelkiismerete?

– Folyamatosan vizsgálni kell a lelkiismeretünket, a keresztény embernek ez kötelessége. Állandóan szembesítenie kell magát azzal a – mondjuk így – életszemlélettel, amely a keresztény hitből következik. Ilyen értelemben a lelkiismeretünk sohasem lehet teljesen tiszta. Mindig van tennivaló, erkölcsi értelemben is. Büszke vagyok arra, ahogyan a hozzánk érkezőkkel bánt a református egyház – vagy akár a katolikus egyház, a Karitász, a Máltai Szeretetszolgálat, az Ökumenikus Segélyszervezet. Szép és tiszteletre méltó, ahogyan gyűjtést szerveztek, ahogyan próbálták az emberiesség legmagasabb szintjét, a szolidaritást képviselni.Hiánynak inkább azt tartom, hogy erről keveset beszéltünk a nyilvánosságban. Mintha ez a két dolog nem férne meg egymás mellett: a határok szigorú védelme és az emberiesség. Miniszterként az én dolgom az volt, hogy koordináljam a karitatív szervezetek munkáját. Azon túl, amit a magyar államnak kötelessége megadni a menekülteknek, csak erre a humanitárius ügyre 200 millió forintot biztosítottunk.

– A kerítés a déli határon tízmilliárdokba került. Mintha lenne itt némi aránytalanság.

– A kérdés az, hogy mindenki, aki Magyarországra bejutott, megkapta-e azt az ellátást, ami a törvényes előírások szerint jár neki. Szerintem: igen. Ha nem tudta vagy nem akarta igénybe venni a segítséget, akkor civil, egyházi és karitatív szervezetek gondoskodtak róla.

– Osztie Zoltán plébános, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnöke közölte, hogy „igenis politizálniuk kell a papoknak”. Egyetért?

– Igen. Persze ő sem pártpolitizálásra gondolt. Attól is függ a válasz, hogy a „politika” szót hogyan definiáljuk. Ha a politikát közéleti felelősségként értelmezzük, akkor mindenképpen egyetértek vele. Nemcsak a saját közösségeinknek, egyházainknak van szükségük arra, hogy megjelenítsék a keresztény létükből fakadó közéleti álláspontjukat, hanem az egész országnak szüksége van rá, hogy megismerje az egyházak tanúságtételét közéleti kérdésekben.Nem kell feltétlenül ugyanazt gondolni, meg lehet vitatni, akár vissza is lehet utasítani. De akkor működik jól az ország, ha a társadalom szövetét alkotó közösségek világosan megmutatják, milyen értékek és elvek alapján vállalnak közéleti vagy egyéb felelősséget – és erről lehetséges a vita. Ha valaki elolvassa „Az idők jelei” című vitairatot, amiről már beszéltünk, abban bizony nagyon súlyos, kritikus felvetéseket is talál.

– Tehát az egyházi politizálásba a kormánykritika is beletartozhat?

– Így van.

– Csak éppen azt tapasztaljuk, hogy azok számára, akik bírálják a kormányt, nem terem fű ebben az országban. Miért éppen az egyházak lennének kivételek?

– Én nem tapasztalok ilyet. Konkrétan kellene minden esetet külön megvitatni. Ha már az előbb rákérdezett a lelkiismeretre, elmondhatom: ebben az ügyben az én lelkiismeretem tiszta.

– A keresztény roma szakkollégiumok létrehozásán kívül a kormánynak nem sikerült eredményt elérni a cigányság „társadalmi felzárkózásában”. Milliárdos programok indultak, látható eredmény nincs.

– Ezt túl sommás ítéletnek tartom. Van, ahol valóban nem léptünk annyit előre, amennyit szerettünk volna, de először is szögezzük le: végre volt négy olyan év, amikor botránymentes volt a roma politizálás.

– Na, erre még visszatérünk.

– Biztos voltam benne. Azért köszönöm, hogy a keresztény roma szakkollégiumok létrehozását, amit szívügyemnek tekintek, a Népszabadság is sikerként könyveli el.

– Azzal a megjegyzéssel, hogy a kollégiumokat Pokorni Zoltán már az első Fidesz-kormány idején megígérte.

– Előfordul, hogy az utódok valósítják meg az elődök ígéreteit. Szerény büszkeséggel gondolok a kollégiumok létrejöttére, ez egy nagyon jelentős lépés. Elsősorban az egyházak, a jezsuiták érdeme. Itt látom megvalósulni azt, amit én nagyon lényegesnek tartok, de ami – ha szabad óvatos önkritikát gyakorolnom – számos roma programból hiányzik. Fontosak a szabályok, az elvárások és a támogatások, de legalább ennyire fontos az emberi tényező. Az, hogy olyan emberek vegyenek részt egy ügyben, akik képesek partnerként szót érteni egymással. A kollégiumok jelentősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kialakuljon az a roma középosztály, amely az együttműködésben érdekelt, nem a konfrontációban. A sikeres programok között említhetem a Biztos Kezdet Gyerekházakat is, amelyek már több mint 115 településen működnek az országban. És rögtön hozzáteszem, hogy ennek a programnak az alapjait még az előző szocialista kormány idején rakták le. A folytonosság is nagyon fontos: nem lehet mindent négyévenként újra elkezdeni. Hadd mondjak egy másik sikeres kezdeményezést, az „Ezer roma nő” programot, amely…

– Az is sikeres? Egész máshogyan tudjuk.

– Minden ellenkező híreszteléssel szemben sikeres. Ma már az ezer kiképzett roma nő hetven százalékának szociális asszisztensként van állása. Nem értékelném le azt sem, hogy a közfoglalkoztatásból 10-15 százalék eljut a szabad munkaerőpiacra. Lehet, hogy ez a szám nagyon kevésnek tűnik, de az én adataim szerint ötvenezer olyan roma dolgozik a közfoglalkoztatásban, akinek soha életében nem volt eddig munkaviszonya.

– Közben az Országos Roma Önkormányzatban még soha nem uralkodott akkora káosz, mint ma. Egymás után indulnak az eljárások, a komoly gazdasági visszaélések a gyanú szerint az ön által botránymentesnek nevezett négy évben történtek. Meddig élvezi még Farkas Flórián parlamenti képviselő, miniszterelnöki biztos a kormány bizalmát?

– Farkas Flórián elnöksége alatt nem voltak botrányok. Ő addig élvezi a bizalmat, amíg ki nem derül, hogy a vele szemben megfogalmazott állítások nem alaptalanok. Mindeddig azonban nem bizonyosodott be, hogy a vádakból bármi is igaz lenne. Az ártatlanság vélelmét tiszteletben tartjuk.

– A tavalyihoz képest lényegesen konszolidáltabb a kormány viszonya a zsidó szervezetekkel, de mindig akad valami kedélyborzoló eset. Hol Hóman Bálint szobrának terve, hol a „szovjet megszállás” Szabadság téri emlékművének ötlete. Jut eszünkbe: még mindig Schmidt Mária a Sorsok Háza szakmai vezetője?

– Igen, még ő, de ez a terület nem hozzám tartozik. Schmidt Mária az ötvenhatos emlékbizottság társelnöke és kormánybiztos, én ilyen minőségében dolgozom vele együtt. Ismerve a Terror Háza Múzeumban végzett munkáját, biztosra veszem, hogy méltó megemlékezés lesz 1956 hatvanadik évfordulójáról.

– Belefér ebbe a Sorsok Háza is? Ellátható magas színvonalon ennyiféle feladat?

– Meglátjuk.

– Vona Gábor szerint a következő választás a Jobbik és a Fidesz között fog eldőlni. A Fidesznek milyen stratégiája van a néppártosodó Jobbikkal szemben?

– Van egy nagyon szép evangéliumi kép a báránybőrbe bújt farkasokról: a Jobbikot én így definiálnám.

Pártstratégiákkal soha nem foglalkoztam, megmondom őszintén, nem is értek hozzá. Hála Istennek a Fideszben vannak olyanok, akik meg tudják úgy tervezni egy választási ciklus dinamikáját, hogy 2018-ban győztesen kerüljünk ki.

– A Fidesz sokáig reagálásra is alig méltatta a Jobbikot, újabban már nehéztüzérséggel lövi. Ma már ott tartunk, hogy a Fidesz szerint a Jobbik a baloldalt támogatja, Vona Gábor pedig semmiben nem különbözik Gyurcsány Ferenctől.

– Kreatív összevetés, ha a szélsőségességet tekintjük, akkor igaz is. Azt látom, hogy abban a munkában, amit én végzek, a Jobbik semmiféle segítséget nem nyújt. Ellenkezőleg. Inkább rombolnak, mint építenek. Lehet, hogy néhány ügyben segített a szókimondásuk, de azokkal, akik gyűlöletre alapozzák a politikájukat, meg kell küzdeni, és azokat le kell győzni.

– A győzelem szempontjából a Fidesz veszélyesnek tartja a Jobbikot?

– Ki fog derülni 2018-ban. Bízom benne, hogy a kormányzás minősége fog dönteni, nem a hangulatkeltés.

– A Jobbik kapcsán a parlamentben a miniszterelnök visszakérdezett, épp egy jobbikos azonnali kérdés után: milyen érzés egy nagytőkés zsoldján politizálni?

– Érdekes tapasztalat lenne, de valahogy engem nem keresnek a nagytőkések a zsoldjukkal.

– Simicska Lajosra utalt a miniszterelnök. Abból a szempontból veszélyesnek érzik-e a Jobbikot, hogy sokan látják úgy: Simicska Lajos elkezdte Vona Gáborban az új Orbán Viktort felépíteni.

– Az, hogy mi a veszélyes, vagy mi nem, az majd el fog válni. Bízom benne, hogy jól látom a helyzetet. Valaki úgy gondolta, hogy az ő gazdasági érdekei szerint lehet a politikát alakítani. A kormányfő erre nemet mondott. Hiszen egy ország alakulását nem határozhatják meg semmifajta nagytőkés érdekek. Így hát megpróbál ez a valaki más politikai szereplőket keresni, akiken keresztül majd úgy gondolja, hogy mégis tudja az érdekeit érvényesíteni. Én ezt morálisan elítélendőnek tartom. Aztán hogy majd mi lesz belőle, azt meglátjuk.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter