Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Balog Zoltán átadta a Károli Gáspár-díjakat

2013. okt. 31. Beszédek | Hozzászólások

Főtiszteletű Püspök Urak, Államtitkár Úr! Tisztelt Díjazottak, Professzor Úr!

Szép nap ez a mai, hiszen a reformáció emlékünnepén adjuk át a Károli Gáspár-díjakat. Szép nap azért is, mert két olyan esemény is keretezi a díjátadást, ami úgy gondolom, hogy nemcsak a protestánsok, reformátusok és evangélikusok számára fontos, hanem bízom benne, hogy az egész magyar nemzeti közösség számára; hiszen ezen a napon alakul meg a Reformáció Emlékbizottság, amely az államnak és az egyháznak egy közös munkája. Egy olyan közös szervezet, amelyen keresztül készülünk a reformáció elindulásának 500. évfordulójára, amely 2017. október 31-én lesz. Ennek a grémiumnak a vezetője Magyarország miniszterelnöke, és tagjai a protestáns egyházaknak a vezetői. Azt szeretnénk kifejezni ezzel az emlékbizottsággal, amelyiknek a munkája a mai napon indul, hogy az egyetemes magyarságnak és az egyetemes európai művelődéstörténetnek a része mindaz, ami 1517-ben elindult, aminek Magyarországon is jó gyümölcsei vannak.

Emellett pedig egy másik fontos esemény – éppen államtitkár úrral a Deák térről jövünk -, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházzal aláírta a megállapodást Magyarország miniszterelnöke az elkövetkező éveknek az együttműködéséről. A két Insula Lutherana megújításáról, a Deák téri épületegyüttesnek, ahol Luther Mártonnak a végrendeletét őrzik, és a győri csodálatos, építészetileg is izgalmas épületegyüttesnek a teljes megújításáról. Úgyhogy ez kicsit olyan, mint a reformáció: az ünnephez is hozzátartozik a munka és a munkához is hozzátartozik az ünnep.

Munkatársaim találtak számomra egy szép Károli Gáspár-idézetet, engedjék meg, hogy a köszöntést ezzel folytassam: „Szabad mindennek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket. Én azt viszem, mit vihetek: magyar nyelven az egész Bibliát.“

Négy és félmillió betű kellett a szedőfába, hogy kinyomtassák az első magyar nyelvű teljes Bibliát annak idején. Méltó, hogy az a díj, amelyben kulturális és tudományos teljesítményeket ismerünk el, Károli Gáspárnak a nevét viselje. Szabad mindeneknek ajándékot vinni, nemcsak az Isten házába, hanem az ország házába is, szabad ajándékot vinni a minisztériumba is, sőt, szabad mindannyiunknak együtt a magyar kultúrának is ajándékokat vinni.

Akiket ma elismerünk, azok ajándékot hoznak a magyar kultúrába; a zenét hozzák, a zenének az újraalkotását hozzák. Az egyháztörténetet hozzák, amelyik része az egyetemes történetnek, amelyik egy olyan tudományág, ami nélkül nem érthetjük meg saját magunkat, de a külvilág sem érhet meg bennünket. És a nyelvészetet hozzák a Szenczi Molnár Albert gyönyörű nyelvét, amelyik egy valódi protestáns dolog: a nemzeti nyelvnek a megteremtése, megőrzése és a megerősítése.

Mindez azt fejezi ki ma, hogy a kultúra és a hit, ezen belül a kultúra és keresztény hit, ezen belül pedig a kultúra és a protestáns hit egymásnak nem ellenségei, nem ellenfelei, még csak nem is riválisai, hanem összetartoznak.

Már mikor leírtam ezt a néhány sort, akkor eszembe jutott, hogy itt lesz Szabó püspök úr is, aki a kultúra és a protestantizmus kapcsolatáról a nyolcvanas és kilencvenes években olyan tanulmányokat írogatott, amelyeket kötelező olvasmányként átadott számomra, úgyhogy megpróbálok óvatosan fogalmazni; de azt hiszem, abban azért egyetértünk, hogy nincs protestáns hit kultúra nélkül, és a kultúra is nagyon szegény lenne, ha nem lenne a protestáns hit.

Hogyha egyet lépünk tovább, akkor ugyanez igaz a tudományra. És ez a nap arra is alkalmas, hogy erre fölhívjuk a figyelmet. Igazi tudomány és tudományosság sincs hit nélkül, azt is merném mondani, hogy a nélkül a hit nélkül, amely szerint ennek a világnak egy olyan alkotója van, egy olyan gazdája van, aki számunkra kinyitotta a világot a megismerésre. Ez egy olyan inspiráció a tudományos kutatásban, amit – hogy egy másik protestánst említsek, hiszen az ő emlékéve van idén – Szentágothai János adott éppen evangélikusként, aki erről nagyon komoly bizonyságot tett nehéz időkben Magyarországon. És most sorolhatnánk számos olyan embert – el szoktuk ezt hittanórákon is mondani -, akiknek a tudománya, egyébként a természettudomány világában is, elképzelhetetlen anélkül, hogy milyen erős inspirációt jelentett számukra a keresztény hitük a megismerésben.

A magyar kultúra és a magyar vallásos, egyházi, protestáns kultúra szorosan összetartoznak, megkülönböztetendők, természetesen nem szétválaszthatók, és ugyanez igaz a tudományosságra is: a tudomány hittel művelve sokkal több inspirációt ad az embernek.

Köszöntöm a tudománynak és a kultúrának a művelőit itt ma! Az egyházi zene, az egyháztörténet, az egyházi és a magyar nyelvnek a kutatóit – majd elhangzanak a laudációk -, azokkal a konkrét eredményekkel, azzal az életpályával, ami önöket, titeket méltóvá tett arra, hogy a Károli Gáspár-díjban részesüljetek.

Megköszönöm a kuratóriumnak a munkáját!

Ha szabad, a végére még egy Károli Gáspár-idézet: „Nemcsak azt akarja Isten, hogy papok olvassák a szentírást, hanem azt is akarja, hogy az Ó- és Újtestamentum könyvei minden nemzetségnek nyelvén legyenek, és azokat olvassák. Hányják-vessék mindenek, szegények, gazdagok, kicsinyek, nagyok, férfiak és asszonyok. Mert az Isten egyaránt minden rendbéli embereket akar üdvözíteni.“

Ha ebben mi eszközök lehetünk tudománnyal, kultúrával, igehirdetéssel – talán néha még politikusok is -, akkor már nem éltünk hiába.

Isten éltesse Önöket! Köszönöm, hogy meghallgattak.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter