Close
2017. november
H K S C P S V
« okt    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

BALOG ZOLTÁN: AZ IDEI KÖTCSEI TALÁLKOZÓ A NEMZETI ÉRTÉKEINK MEGŐRZÉSÉRŐL ÉS A CSALÁDOKRÓL SZÓL

2017. szept. 1. Interjúk | Hozzászólások

A családpolitika és a keresztény értékek védelme áll majd az idei polgári piknik középpontjában, amelyet a hét végén tartanak Kötcsén – árulta el az esemény házigazdája, Balog Zoltán. Az emberi erőforrások minisztere a lapunknak adott interjúban felemelte szavát a keresztényüldözés minden formája ellen, felhívta a figyelmet a kormány eredményeire, válaszolt a felsőoktatási és a civiltörvény kritikájára, valamint kijelentette: a kabinet célja, hogy még inkább családbarát hellyé tegyék Magyarországot.

– Szinte napra pontosan egy éve jelentette be, hogy a kormány – a világon elsőként – felállít egy helyettes államtitkárságot az üldözött keresztények támogatására. Milyen eredményeket sikerült elérni ennyi idő alatt?

– Felvettük a kapcsolatot az üldözött egyházak vezetőivel, akik közül többen ellátogattak Magyarországra. Beszéltek a terrorról, a migrációról, s határozottan kérték, hogy ne az elvándorlást erősítsük, hanem segítsünk nekik megtartani több évszázados vagy akár évezredes közösségeiket. Ezért vállaltuk például az Erbili Szent József kórház féléves gyógyszerszükségletének finanszírozását, és így választottuk ki azt a falut is, amelyet teljes mértékben újjá kívánunk építeni. A hatékony, átlátható, megbízható segítségnyújtáshoz elengedhetetlen volt a helyettes államtitkárság felállítása. Bátran mondhatom, hogy a nemzetközi figyelmet is sikerült még jobban az üldözött keresztények ügyére irányítani.

– Augusztus 20-i lapszámunkban interjút közöltünk egy ortodox pappal, aki meglehetősen borúlátó volt. Azt mondta, kevés az esély arra, hogy a keleti keresztény közösségek meg tudnak maradni a szülőföldjükön. Ön mit gondol erről?

– A közel-keleti keresztények két évezred minden viharát átvészelték, épp ezért a 21. század legnagyobb szégyene lenne, ha pont most tűnnének el a Föld színéről, amikor állítólag annyira civilizáltak és felvilágosodottak vagyunk; amikor annyira tudatában vagyunk az emberi jogoknak. De csakugyan, a reálpolitikai elemzések szerint valóban kilátástalannak tűnik a helyzetük. Ennek ellenére azt mondom, bár a megoldás nem a mi kezünkben van, mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hogy ezt a katasztrófát megelőzzük. A többit meg bízzuk a történelem urára.

– Ezért döntöttek úgy, hogy ösztöndíjprogramot indítanak üldözött keresztényeknek?

– Így van! Létrehoztunk egy állami alapot, amelyből közel-keleti és afrikai fiatalok oktatását támogatja a kormány. A támogatás alapvető feltétele az egyházi ajánlás, amellyel egyúttal arra is biztosítékot kapunk, hogy az itt tanuló fiatalok kapcsolata megmarad a hazájukkal, tanulmányaik végeztével hazatérnek, s ott a közösség megerősítésén dolgoznak majd. Az itt töltött idő alatt a támogatásukból a magyarországi egyházak is kiveszik a részüket. Az érdeklődés nagy, a szigorú feltételek ellenére több mint négyszeres volt a túljelentkezés.

– Hét végén tartják a tizenhatodik polgári pikniket. A közösség megerősítésére ott, Kötcsén is szükség lesz, hiszen a konzervatív értelmiség egy részével a Közép-európai Egyetem (CEU) ügyében sikerült összerúgni a port. Parázs vitákra számít?

– Az elmúlt hónapok szerintem világossá tették a kormány szándékát. Egyenlő feltételeket szeretnénk teremteni a felsőoktatásban, mert az nincs rendjén, hogy bizonyos intézmények privilégiumaik birtokában versenyelőnyre tesznek szert a többivel szemben. Nyilvánvaló az is, hogy nincs olyan ország az Európai Unióban, ahol a CEU azokkal az előjogokkal, amelyeknek eddig nálunk a birtokában volt, működhetne. Ez különösen igaz például Németországra, ahol sokan tiltakoztak a törvénymódosítás ellen.

– Akárcsak a civiltörvény ellen…

– A civiltörvény esetében is nyilvánvaló, hogy az nem a jogállamiságot sérti, hanem a Soros-szervezetek érdekeit, amelyek bármiféle demokratikus felhatalmazás nélkül, manipulatív kampányokkal és egyéb módon igyekeznek beavatkozni Magyarország belügyeibe.

 – Tehát nem számít komolyabb vitákra?

– Bízom a megértésben. A kötcsei közösség, az a körülbelül ötszáz ember a gazdaság, a tudomány, a kultúra, az oktatás világából, az egyházi életből, jóban és rosszban egyaránt támogatónk volt, és akkor is, amikor valami gondot, problémát láttak. Értünk haragszanak, nem ellenünk. Azt szeretnék, ha jobban mennének a dolgok, és az efféle bírálatra minden kormánynak szüksége van, nekünk is. Tehát az elégedetlen, bíráló hangokat én egyáltalán nem tartom kiiktatandónak. Ellenkezőleg! Minden kritikát meg kell hallgatni, főleg ha ilyen tekintélyes emberektől érkezik. Ebből a szempontból Kötcse minden évben arról is szól, hogy megméretjük magunkat a barátaink előtt.

– Ez az utolsó nagy találkozójuk a következő országgyűlési választás előtt. Ez mennyiben nyomja rá a bélyegét a programra, a hangulatra?

– A fő esemény mindig a miniszterelnök beszéde. De a kampány később kezdődik. A magam részéről azt tartom most a legfontosabbnak – és nemcsak a választás, hanem a nyugati világ állapota miatt is –, hogy keresztény európai értékeink, az életformánk megőrzésének lehetőségeiről beszéljünk. S mindenekelőtt a magyar családokról. Ennek a témának persze van aktuálpolitikai vetülete, hiszen amit felépítettünk az elmúlt hét évben, azt meg szeretnénk védeni. Nem feltétlenül csak az ellenzéki pártoktól, amelyeknek semmiféle elképzelésük nincs Magyarország jövőjéről azon túlmenően, hogy meg akarnak szabadulni Orbán Viktortól és a Fidesz–KDNP-től, hanem a külső erőkkel szemben is.

– Egy ismerősöm azt szokta mondani, hogy nyugaton nem azért üldöznek valakit, mert keresztény, hanem azért, mert keresztény módon akar élni és gondolkodni.

– Az állítás igaz. De ne veszítsük el teljesen a hitünket és a reményt: globális mércével a kereszténység offenzívában van. A vallásos emberek és azon belül a keresztények száma növekszik, mert 2000 év múltán is olyan erőteljes üzeneteket tud megfogalmazni, amelyek közösségeket építenek és országokat erősítenek, mint például Dél-Koreát. Ugyanakkor tény, hogy a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon. Európában pedig, amely félig-meddig a kereszténység bölcsője, defenzívába szorult. Egyre többen és egyre keményebben támadják adminisztratív és jogi eszközökkel, s felhasználják ehhez a sajtó egy részét és a nyilvánosság különféle fórumait. Igyekeznek a keresztényeket maradi csodabogaraknak beállítani. A keresztény értékrendet, a hitünk megvallását törvényen kívülre akarják szorítani. Ezt látjuk akkor, amikor olyan alapvető intézményeket támadnak, mint a házasság, kétségbe vonva, hogy az egy férfi és egy nő kapcsolata. De idesorolhatjuk azt is, amikor le akarják vetetni a keresztet, a feszületet az iskolák tantermeinek faláról.

– Ön szerint meg lehet állítani ezt a folyamatot?

– Az utóbbi időben Közép- és Kelet-Európa-szerte számos reménykeltő jelet láttunk, kezdve azzal, hogy Magyarország az alaptörvény elfogadásával 2011-ben alkotmányos szintre emelte a keresztény értékek védelmét, Horvátországban és Szlovákiában pedig népszavazással, illetve a parlamentben érték el a házasság keresztény definíciójának törvénybe iktatását. Minden ilyen lépés számít, mert Európa megerősödése keresztény gyökereinek megerősítése nélkül elképzelhetetlen.

– Ami a családokat illeti, egy új kabinet alakult a napokban az ön vezetésével. Ezzel mit akarnak elérni?

– A családpolitikai kabinettel szimbolikusan és a napi munkában is szeretnénk kifejezésre juttatni, hogy nem kívánunk olyan politikát folytatni, ami negatív hatással van a családokra. Számos intézkedésnél először föl sem tűnik, hogy ilyen kimenetele is lehet, de aki belülről ismeri a családok világát és a családpolitikát, az jó eséllyel figyelmeztethet a nem kívánt hatások lehetőségére. A családbarát szemléletet magunk között is erősítenünk kell, és a kormányzati munkát is rá kell szorítanunk arra, hogy bármilyen intézkedésben gondolkodunk, annak meg kell fontolni a családokra gyakorolt hatását. Az, hogy a miniszterterek több mint három gyermeket vállalnak, jó környezetet teremt. A kabinetüléseken olyan intézkedések kezdeményezésével is foglalkozunk majd, amelyek még inkább családbarát hellyé teszik Magyarországot, és még inkább a családok megerősítését segítik.

– Kötcsére visszatérve: kik lesznek az idei találkozó előadói?

– Maradjunk annyiban, hogy az egyikük az ifjúságért felelős kormányzati tisztségviselő, merthogy a fiatal családokról szeretnénk beszélni, arról hogy mit jelent a családbarát Magyarország, és hogyan állunk a számok, a folyamatok tükrében a családok megerősítésével. A leglátványosabb előrelépése a kormányzatnak a gazdasági eredmények mellett ezen a területen volt, ezt szeretnénk nagyobb összefüggéseiben bemutatni. Minden évben meghívunk egy egyházi embert, egy olyan tanítót, aki Magyarországnak a lelki állapotáról és a lelki-szellemi megújulás esélyeiről, feladatairól tud beszélni. Ő most egy neves bencés szerzetes lesz.

– Tényleg egyetlen nevet sem fog elárulni?

– Idén nagyon nagy veszteség ért minket. Jókai Anna, aki ennek a társaságnak az egyik központi szereplője volt, akit mindenki nagyon szeretett, és akinek mindig nagyon fontos gondolatai voltak a számunkra, elment közülünk. Úgy gondoltuk, bár eddig nem volt szokás, hogy megemlékezzünk a nagy halottainkról, most ezt mégis megtesszük. Ezért – és akkor ezt az egy nevet megemlítem – Mezey Katalinnal, aki egyszerre volt jó barátnője és régi kiadója Jókai Annának, közösen mutatjuk be az Átvilágítás című kötetet; ez az utolsó, amit Jókai Anna írt.

– A kormány tagjai közül többen nyilatkoztak már úgy, hogy durva kampányra számítanak. Önt bizonyára előveszik majd olyan témákkal, mint az oktatás vagy az egészségügy helyzete, a bérek… Védhetőnek tartja a minisztérium teljesítményét?

– Fontos, hogy minden kritikánál az első reakció, még ha az embernek ki is nyílik a bicska a zsebében a körítés miatt, az legyen, hogy átgondoljuk: nincs-e benne valami? Ugyanakkor szögezzük le: a politikában sosincs status quo. Nincs olyan, hogy ami most van, az vagy jó, vagy rossz. Mert minden viszonyítás kérdése. De ha Magyarországon az ügyeket folyamatukban szemléljük, akkor a helyzet jobb, mint 2010-ben volt, és akkor nem kell szégyenkeznünk. Természetesen készek vagyunk tanulni a saját hibáinkból, és készek vagyunk változtatni azon, ami nem jó. Az álhírgyártást, a félelemkeltést viszont határozottan elítélem. Mégpedig azért, mert amikor az ellenzék – a pártok és a sajtó – megpróbálja aláásni például az egészségügybe vetett bizalmat, akkor nem a kormánynak, hanem a betegeknek ártanak, akik gyógyulni vágynak, és az orvosoknak, ápolóknak, akik tisztességesen végzik a dolgukat.

– Ezek után adódik a kérdés, ha 2018-ban újra nyernek, ismét vállalná a tárca vezetését?

– Sok olyan emberrel találkoztam már, akinek folyton az járt a fejében, hogy mit tesz majd akkor, ha… Ezzel nem az a legnagyobb baj, hogy az illető esetleg csalódik, mert másként alakulnak a dolgok, hanem az, hogy a napi munka elől veszi el az energiát. A kormányzatnak készülnie kell a 2018-as év feladataira, mert a kormányzati munka, a jövőtervezés és a nemzetpolitika nem állhat le. De ez nem jelenti azt, hogy az ember azon spekulál, neki milyen szerepe lehet 2018 után a kormányzatban vagy bárhol máshol. Azt tanácsolom mindenkinek, és magamra nézve is ezt tartom kötelezőnek, hogy a teendőire koncentráljon; arra, hogy a ciklus végéig a lehető legjobban végezze a dolgát. Aki így tesz, alappal bízhat benne, hogy a jövőben is szükség lesz rá az élet valamely területén.

(Magyar Idők)

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter