Close
2017. október
H K S C P S V
« szept    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Balog Zoltán beszéde a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

2015. ápr. 23. Beszédek | Hozzászólások

Excellenciás Hölgyek és Urak! Elnök Úr! Igazgató Úr! Fesztiválmenedzser Asszony! Tisztelt Díszvendég, Mr. Franzen!

Szeretettel köszöntök minden kedves jelenlévőt a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Könyv ugyan nem mindig volt, de olvasnivaló az mindig volt, s könyv van, és azért vagyunk itt, hogy könyv ne csak ma legyen meg holnap, hanem holnapután is. A magyar nyelven beszélőknek, a magyar nyelv gazdáinak különösen fontos, hogy legyenek olyan fórumok, ahol bemutatkozhat ez a nyelv, és ahol nekünk is bemutatkozik a világ. Vagy mondjuk így: a világirodalom. Az, hogy benne lehetünk a világ vérkeringésében egy unikális nyelvvel, ez a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak az egyik jelentősége, azon túl, hogy ott lehetünk a könyvek között, kezünkbe foghatjuk, lapozgathatjuk, hazavihetjük, megmutathatjuk egymásnak, kérdezhetünk, beszélgethetünk, kávézhatunk. Én legutóbb még azokat a szép régi kézzel tekerős diafilmekből is hazavihettem néhányat a gyermekeimnek és az unokáimnak, szóval számos jó lehetőség van itt, ezen a Könyvfesztiválon, de az igazi jelentősége az valóban az, hogy benne lehetünk a világ vérkeringésében ezzel az unikális nyelvvel, a magyarral. És ezen a nyelven találkozhatunk a kortárs irodalommal, a kortárs világirodalommal.

Egyszer volt, hol nem volt. Kezdhetném én is így, hiszen Csoóri Sándor azt írja egy helyen, a hol volt, hol nem volt kezdőmondat játékossága ellenére is tudatos figyelmeztetés, hogy művészi teremtés kezdődik szemünk láttára, fülünk hallatára. Persze, ez a művészi teremtés az nem az én beszédem, hanem azok a könyvek, amelyekkel találkoznak. És ez a művészi teremtés, amely kétszázhúsz év óta Magyarországon jelen van a könyvterjesztéssel és a könyvfesztiválokkal. A hol volt, hol nem volt kezdőmondattal a mesék, a legendák szoktak kezdődni, ezért én is egy ilyen legendával kezdeném. Azért is, mert a legenda latin szó jelentése az, hogy olvasandó. Olvasandó könyv, olyan könyv, amit érdemes elolvasni, szükséges elolvasni. A középkorban a szerzetesek a szentek életét terjedelmes könyvekben írták meg, elmesélték bennük mindazt, amit az adott szentéletű emberről tudni kellett: életének fordulatait, dicséretre méltó tetteit és azt is, hogy hogyan jutott túl a nehézségeken, hogyan felelt meg az élet kihívásainak. Amikor egy ilyen könyv elkészült, akkor azt mondták, hogy érdemes elolvasni, el kell olvasni: legenda, mert utat mutat a földi életben küzdő embernek. Lám, valakinek sikerült minden küzdelem ellenére boldogan, vagy éppen tisztán és szépen élnie. Ma a könyvfesztiválon, hála a kiváló szerzőknek, számos legendát vehetünk a kezünkbe – a szó eredeti értelmében, tehát olyan könyveket, amelyeket érdemes elolvasni. El kell olvasni, hiszen félszáz kiváló külföldi íróval és félezer hazai és határon túli magyar íróval, tudóssal, művésszel és az ő alkotásaikkal találkozhatunk.

Engedjék meg, hogy most én is egy legendát mondjak, mert erre részben a szervezők is köteleztek, mert hogy itt ennek a rózsának lesz majd egy jelentősége.  Ma ugye Cervantes és Shakespeare halálának emléknapja van, de ugyanakkor Szent György ünnepe is. És Szent György meg ez a rózsaszál összefüggnek egymással. A legenda úgy kezdődik, hogy a kappadókiai származású György vitéz elvetődött egyszer líbiai városba, ahol a város mellett volt egy tenger, vagy mondjuk inkább egy nagy tó, amelyben élt egy sárkány. Ez a sárkány el akarta pusztítani a fiatal fiakat és leányokat a városban és aznap, amikor Szent György éppen oda érkezett akkor, a királylány volt soron. Szent György meglátta a síró leányt és megkérdezte, miért búsul. Aki azt felelte neki: „Jó ifjú, ülj fel gyorsan a lovadra, és menekülj, nehogy velem együtt elpusztulj!” György vitéz így szólt: „Ne félj, leány, de áruld el, mire vársz itt, a nagy sokaság szemei előtt!” A leány válasza: „Úgy látom, jó ifjú, nemes a szíved. De miért akarsz meghalni velem? Fuss minél gyorsabban!” György erre azt felelte: „Én ugyan egy tapodtat sem mozdulok, míg el nem mondod, mi a bánatod!” És amikor elmesélte a bánatát, akkor György így szólt: „Ne félj, te leány, Krisztus nevében megsegítelek,” És aztán – bízom benne, hogy mindannyian ismerjük a folytatást – amíg így beszélgettek, jött a sárkány. Kidugta a fejét a vízből. A királylány reszketve kiáltott: „Fuss, jó uram, fuss, de gyorsan!” György erre lóra pattant, keresztet vetett, és vakmerőn a közelgő sárkányra rontott. Lándzsáját nagy erővel megforgatta, s magát Istennek ajánlva, a sárkányt súlyosan megsebesítette, és a földre terítette. – eddig a legenda szövege, melyhez az is hozzátartozik, hogy a sárkány kiontott véréből egy gyönyörűséges vörös rózsa hajtott ki, amelyet Szent György a királylánynak ajándékozott. Szent György Katalónia védőszentje, ezért ünnepén április 23-án régi katalán szokás szerint a férfiak egy szál vörös rózsával köszöntik a nőket, a nők pedig egy könyvvel viszonozzák a gesztust. Én ezt a szép rózsát majd oda fogom adni a fesztiválmenedzser hölgynek, és aztán meglátjuk majd, hogy kapok-e érte valamit. 1995-ben az UNESCO katalán javaslatra, így kapcsolódik össze az egész a könyveinkkel, a könyv napjává nyilvánította április huszonharmadikát, azzal a kiegészítéssel, hogy egyben a szerzői jogok napja is legyen. Különös tekintettel az internet és az online adatbankok gyors terjedésére. A nap célja, hogy felfedezzük az olvasás szépségét, ösztönözzük egymást a könyvek forgatására, és ez a célja a mai ünnepnek is, a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak is.

És ha itt megengedik, bízom benn, hogy nem tekintik hivalkodásnak, mondanék azért néhány számot, hiszen a vidéki könyvtárak megerősítése és ellátása stratégiai célunk a minisztériumban, a kormányzatban. Azt szoktuk mondani, hogy a kulturális alapellátás, az ehhez való hozzáférés alapjog. Örömmel jelenthetem, hogy idén 1790 településen fog érezhetően javulni a nyilvános könyvtári szolgáltatás, hiszen a korábbi fejkvóta, amelyik azt mondta, hogy az egy főre, a lakosságszámot alapul 1140 forint/év normatív összeget kell adni. Ez bizony azt jelentette, hogy voltak olyan települések, ahol alig haladta meg a kétszázezer forintot a támogatás. Mi húztunk egy vonalat és azt mondtuk, hogy minden település könyvtárához, a kulturális alapellátáshoz legalább 1,2 millió forintban kell részesülniük, és így fölemeltük több mint egymilliárd forinttal a könyvtárak támogatását 2015-ben, mert az olvasás szépségéhez nem csak könyvek kellenek, hanem könyvtárak is. De leginkább olyan könyvtárosok, akik segítenek eljutni a könyvekhez.

Az idei igazán különleges ünnep, mert most van a szervezett magyar könyvkultúra 220. évfordulója. Itt láttuk korábban az emlékező képeket. 1795-ben alapították a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete első jogelődjét, a Pesti Könyvárusok Grémiumát, annak idején nem véletlenül hívták ezt Pester Buchhändler Gremium, hiszen a többségi nyelv annak idején ebben a városban a német volt. Ma már a magyar Könyvkiadóknak és Könyvterjesztőknek hívjuk őket. Köszönöm különösen is az egyesület elnökének, igazgatójának, munkatársainak is azt a kiváló munkát, hogy évről évre itt létrehozzák ezt a fontos rendezvényt. Köszönöm a legfontosabb szereplőknek, a magyar könyvszakma jelen képviselőinek, a könyvbarátoknak, hogy újra itt vannak és szeretném, ha már megszólítottam ebben az ügyben, kifejeztem készségemet, hogy a magyar könyvszakma jövőjével kapcsolatos beszélgetésre nyitott vagyok, hiszen közös érdekünk, hogy a könyv a jövő egyik fontos eszköze maradjon a kultúra közvetítésében.

Ha megengedik, még kiemelem a gyermekirodalmat, a gyermekbirodalmat, ahol a gyermekkönyvekkel és az ehhez kapcsolódó könyvkiadói tevékenységgel találkozunk, találkozhatunk. Külön üdvözlöm ezt az összefogást. Móricz Zsigmond írta, hogy a gyermek lelke tiszta lap, ez teológiailag vitatott, de fogadjuk el Móricz Zsigmondtól. Gondold meg, írja tovább Móricz Zsigmond, mivel írja tele a könyv, amelyet a kezébe adsz. Igen, megszerettetni azt a könyvet, amelyik jó. Szerencsére van miből válogatni. Boldizsár Ildikó mesélte, hogy Gyakran megkérdezik tőle, hogy mit olvasson a gyerek, ha már olvasta Harry Pottert. És bizony nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Harry Potter egy egész nemzedéket tanított meg olvasni, és hogy általa könyvszerető olvasóvá vált egy nemzedék. Itthon is nagyon jó gyermekkönyvek születnek és születtek. Nő ezeknek a forgalma is. Ez dicséretes és jó dolog. Berg Judit szerint a jó mesekönyv titka abban van, hogy tudja, hogyan kell a célkorosztályt megszólítani. Nem okoskodik a jó mesekönyv, nem didaktikus, nem akar mindenáron tanítani, de vannak benne olyan szereplők, olyan jellemek, akikkel szívesen azonosulnak a gyerekek. Olyan értékrend mentén épül fel, amit felnőttként jó szívvel közvetítünk, vagy akár felnőtteknek sem árt, ha tudomást vesznek róla. Ezzel pedig nem lehet nem egyetérteni. nem véletlenül lett a nem véletlenül lett a Rumini sok iskolában kötelező vagy ajánlott olvasmány, most a Gyerekbirodalomban egyébként új sorozatával a kimondottan az olvasóvá nevelést, olvasás megszerettetését célzó Tökmagokkal lesz jelen.

A kultúrára, irodalomra, újdonságokra fogékony remek magyar olvasóközönség – vagyis önök – örömmel fogadhatják más nemzetek szerzőit is. Számunkra a Könyvfesztiválnak ez egy nagy lehetősége, hiszen külföldi szerzők elhozzák ide a könyveiket, közelebb hozzák hozzánk az irodalmat, kultúrájukat, művészetüket. Ezért büszkék vagyunk rá, hogy Jonathan  Franzent díszvendégként köszönhetjük itt. Úgy hozza a saját otthonát – ez egy hihetetlenül izgalmas irodalom, amikor valaki a saját életét hozza, ahol egyszerre a különöst és a közös érzékelhetjük. Az irodalom, a jó könyvek közel hozzák egymáshoz a nemzeteket. Más nézőpontokat, szempontokat ismerhetünk meg. A szereplőkkel együtt átérezzük, magunkévá tehetjük a sajátos kérdéseiket, magunkba szívjuk az életérzésüket. És ahogy olvassuk, talán még valamifajta sorsközösség is megszületik bennünk, hiszen egy vérből vagyunk teremtve. Ha valaki soha nem járt egy adott országban, nem találkozott a nép egy tagjával úgy, hogy valójában megismerheti, akkor egy jó könyv mindezt megteheti.

Mi most e gondolat jegyében egy szép katalán népszokást elevenítünk fel – úgyhogy várom a rózsa gazdáját, Szabó Esztert.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter