Close
2017. november
H K S C P S V
« okt    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Balog Zoltán beszéde a budapesti Csángó Bál megnyitóján

2014. feb. 15. Beszédek | Hozzászólások

Szép jó estét kívánok én is mindenkinek! Üdvözlöm a nagykorúvá vált Csángó Bált, hiszen a 18. év a nagykorúság jele, de a nagykorúságnak más jelei is vannak, merthogy úgy lett ez a bál nagykorú, hogy közben komoly szolgálatot tett mindazoknak, akiktől távol állt valamilyen módon a nemzeti összetartozás, és aztán mégis összehozta őket.

Van egy kis csángóvicces történet, remélem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezt először hallja, illetve másodszor, mert egyszer már elmondtam a feleségemnek. Úgy hangzik, hogy a nagy gazdasági válság után Csángóföldre téved egy magyar utazó, aztán este bemegy a kocsmába és megkérdezi az embereket, hogy mondják, magunknál van válság? Akkor azt válaszolja neki az egyik csángó bácsi, hogy hát volt, de a múlt héten megitták, de ha megkéri a kocsmáros Gerőt, akkor lehet, hogy szerez neki valahonnan még egy pohárral. Minket is a bejáratnál egy kis pálinkával fogadtak, de ez nem a válság, hanem a jókedv jele. A Csángó Bál valóban – ahogyan itt az elmúlt 18 évben fogalommá vált – egyszerre jelent örömöt, felszabadult örömöt és nemzetszolgálatot, mert mi, akik úgy vagyunk azzal a magától értetődőséggel, azzal a természetességgel itt, hogy persze mi összetartozunk, néha elfelejtjük – bár néha keserűen emlékeztetnek rá bennünket –, hogy ez még mindig nem magától értetődő Magyarországon sem, és a Kárpát-medencében sem. Úgyhogy ezért az összetartozásért, ennek a magától értetődőségéért tulajdonképpen minden nap meg kell küzdeni, hogy miközben talán az utak javuló minősége miatt mondjuk Budapest és Székelyföld, Kolozsvár vagy éppen Csángóföld között csökken a távolság, közben a lelkünkben ne növekedjen. Azok az igazán jó dolgok, amik egyszerre kötelességek, és ugyanakkor örömet okoznak, felszabadult érzést jelentenek. Szerintem a nemzeti összetartozás ápolása egy ilyen dolog, és itt nem tudom megállni, hogy ne emlékezzek meg a szervezőkről, akiknek köszönhetjük azt, hogy, minden évben ilyen jó hangulatban, ilyen nagyszerű színvonalas és jókedvű programokkal tudunk találkozni. Ismerek egy embert, aki engem valamikor 1990 környékén odarángatott a Fidesz közelébe, azt mondta, hogy figyelj, hát ezek még nem elég nemzetiek meg még az egyház is egyesek számára nagyon idegen fogalom, de gyere, térítsük meg őket. Úgy hívták ezt az embert, hogy Németh Zsolt, és nemcsak azért említem az ő nevét, mert kedves barátom és sokat köszönhetek neki, hanem, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ilyen fölismerésekből áll össze az, amit nemzeti összetartozásnak nevezünk. Valóban, a Tusványos és minden más, ami a nemzetpolitikában és a nemzeti összetartozás kultúrájában az elmúlt években történt, az nagy részben az ő személyes érdeme, és azoké, akik együtt maradnak akkor is, ha lefelé mennek a hullámok, és akkor is, ha hullámhegyek vannak. Ez az összetartozás szerintem, és ennek az összetartozásnak az őrzése egy olyan jó tulajdonság, amihez érdemes ragaszkodnunk, és ez a történet azt jelzi, hogy igen, politikai közösségek, politikai táborok is nevelhetők, befolyásolhatók, meggyőzhetők. Hogyha valakinek a munkája egyúttal a szenvedélye is, akkor ezt hitelesen tudja képviselni. Itt is olyanok vannak, akik ezt szenvedéllyel és hitelesen képviselik. Mikor megnyitom a Csángó Bált, akkor csak azt tudom kívánni a kezdő pálinkás történet folyományaként, hogy a pálinka ma este itt ne okozzon válságjeleket senkinél, hanem legyen a jókedv és az öröm kifejezője.

Isten hozott mindenkit!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter