Close
2017. augusztus
H K S C P S V
« júl    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

Balog Zoltán beszéde a Budapesti Tavaszi Fesztivál megnyitóján

2015. ápr. 10. Beszédek | Hozzászólások

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Művész Úr!

Az nem magától értetődő, ha a Budapesti Tavaszi Fesztivál megnyitóján a kormány képviselője is megszólal. Három okom van, amit a mentségemre szeretnék felhozni. Az első ok – a legerősebb -, hogy azt szeretnénk elérni együttműködve a fővárossal, hogy Budapest – ez a gyönyörű város – ismét Közép-Európa egyik legerősebb központjává váljon gazdasági, üzleti, diplomáciai, kulturális és turisztikai szempontból. Azt szeretnénk, hogy ismét az egyik legerősebb központtá váljon Közép-Európában, mert ennek a városnak a múltja, a jelene és a jövője is elkötelez. Elkötelez bennünket a genius loci, a hely szelleme.

Persze erre rögtön mondhatná valaki – bár a megnyitó nem egy párbeszédes forma, ezért én mondom el az ellenérveket a saját állításomhoz -, hogy ezt bízzuk a gazdaság és a kultúra szereplőire, a turisztikai szakemberekre és ez majd így lesz, hiszen ez első sorban rajtuk múlik. Igen, rajtuk múlik, de tudnunk kell azt, – aki nem tesz jót, az általában rosszat szokott tenni -, hogy ne akadályozzuk a magyar gazdaságot, a magyar kultúrát, a magyar turizmust és mindezeket a területeket abban, hogy valóban ki tudják bontakoztatni azt, amihez a legjobban értenek és valóban még erősebb várossá tegyék Budapestet. Ehhez azonban a feltételrendszert biztosítani kell. Ebben a feltételrendszerben nagyon sok minden benne van, hogy Budapest egy erős, még erősebb város legyen: az adópolitika, a várospolitika és még sok minden más, de mégiscsak a legfontosabb az együttműködés Budapest és a mindenkori magyar kormány között. Ez a második ok, hogy itt vagyok, amivel ezt az együttműködést szeretném kifejezni és erősíteni.

A harmadik ok, hogy éppen itt történik mindez. A Budapesti Tavaszi Fesztivál az elmúlt 3-4 évben az egyik legsikeresebb együttműködési formája Budapestnek és a magyar kormánynak. Sikerült egy olyan együttműködési formát kialakítani, amely 35 éves történetében új fejezetet nyithatott. Ennek az első meggyőző gyümölcseit az elmúlt években mindannyian élvezhettük. Egy olyan együttműködés, amely megteremti a teljes összhangot és a legjobbat hozza ki mindkét partnerből, de nem csupán a finanszírozás kérdésében – bár amiatt sem kell szégyenkeznünk -. Hagy köszönjem meg itt annak a két embernek, akiken ez különösen is múlik – a harmadikat sem szabad elfelejteni, Tarlós István főpolgármester úrnak hívják. Bán Teodóra igazgatóasszony és Káel Csaba vezérigazgató úr személyükben is garanciát jelentenek, hogy az a struktúra, amit kialakítottunk a nemzeti Fesztivál Tanáccsal, a fesztivál operatív testületével, valóban a legjobbat hozza ki abból, amit ma a magyar kultúra kínálni tud a nemzetközi és hazai közönségnek. Emellett a nemzetközi térről is ide vonzza azokat, akik a legjobbak.

A támogatás ennek megfelelő, idén 1 milliárd 480 millió forint és ezen felül egy külön támogatást képez a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, amelyre külön szeretném felhívni a figyelmet. Idén 13 ország színházi társulata vesz részt: németek, olaszok, lengyelek, ukránok, románok, oroszok és macedónok, ami különös jelentőségűvé teszi ezt a fesztivált. Érdemes támogatni, hiszen olyan vonzerőt jelent, ami bennünket az európai színházi élet egyik központi szereplőjévé tud tenni. Ezt külön köszönjük a Nemzeti Színháznak és a színház vezetőjének.

És van még itt valaki, aki világszínvonalra emeli ezt az eseménysorozatot. Örömmel köszönthetjük Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőrt, olyan filmek művészeti zsenijét, mint A szarvasvadász, vagy A harmadik típusú találkozások.  Bízom benne, hogy nem tévedek, amikor azt mondom, hogy ő is tudja és érzi, hogy mi az a genius loci, a hely szelleme, ami őt ide húzza Budapestre, hogy itt legyen közöttünk. Nemcsak mi magyarok csodáljuk Művész urat, hanem az egész világ. Zsigmond Vilmos tanítja az egész világot. Egy olyan szeletét mutatja be a magyar kulturális értékeknek, amelyek sokak számára ismeretlenek: a hatodik művészeti ágat, hiszen a film mellett a fotográfia a másik szenvedélye.

Hihetetlen és izgalmas dolog 50-es évekbeli képeket bemutatni Budapestről, Magyarországról. Ahogyan nyilatkozta Művész úr: ezek a képek a tanulási folyamatot tükrözik. Azt szokták mondani – ez az én eredeti szakmám -, hogy a jó pap holtig tanul. Szerintem ez a jó művésszel is így van. Nagyon örülünk, hogy ami ’56-ban megtört itt Budapesten, az folytatódott a világ nagy színpadain, az Amerikai Egyesült Államokban, Hollywoodban. Annak is van egy folytatása, a visszatérések számunkra azt mutatják, hogy Budapest vonzerejét nem lehet legyőzni. Se a politikának, se semmi másnak, hiszen megszorítja az embert és újra hazahozza. Olyan képeket láthatunk ma itt – Hollywood világából is -, amelyek nem azt a szép, színes, csillogó, mázas világot mutatják be, hanem azt az ismeretlen világot, amely emögött van. Ezek a fotók még sehol sem voltak láthatóak a világon, külön köszönjük, hiszen ezek nemcsak unikumok, hanem hungarikumok is.

Ez az egyedülálló stílus, amit Ön képvisel: a képek sokszínűsége, a költőiség, a realitás, a részletezés vagy éppen a grandiózusság mindannyiunkat le fognak nyűgözni. Egy kicsit furcsa, hogy nem mi adtunk születésnapi ajándékot, hanem Ön ad nekünk, de 85 évesen már ezt is megengedheti az ember magának.

Köszönjük ezt a nagyszerű ajándékot és köszönjük a Ludwig Múzeumnak és igazgató asszonynak, hogy erre lehetőséget biztosított. Gratulálunk és köszönjük mindenkinek, aki segített a fesztivál létrejöttében. Azt kívánom önöknek, hogy ne tudjanak önök se ellenállni a genius locinak, Budapestnek, a budapesti kultúra vonzerejének.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter