Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Balog Zoltán beszéde a Cigánykerék Roma Értékek Fesztiválon

2013. ápr. 6. Beszédek | Hozzászólások

Jó estét kívánok mindenkinek!

Örülök, hogy ilyen szép számban egy jó társaság jött össze ma délután, ma este.

Ha megengedik, a köszöntéseket úgy kezdem: jó, hogy így vagyunk együtt, mert úgy látom, hogy mindenki, akinek a romák felemelésében, a társadalmi fölzárkózás ügyében szerepe és lehetősége van, itt van.

Itt van elnök úr, az Országos Roma Önkormányzat elnöke. Szoktuk ezt mondogatni, hogy a romák fölemelése egy olyan fontos ügy, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy kizárólag a romákra bízzuk, és rögtön hozzátesszük a másik mondatot: a romák felzárkózása egy olyan fontos ügy, hogy természetesen a romák nélkül nem fog menni. Az Országos Roma Önkormányzat nélkül pedig különösen nem.

Itt vannak az Emberi Erőforrások Minisztériumának a képviselői, államtitkár asszony a köznevelés részéről, itt van a társadalmi fölzárkózásért felelős államtitkár és helyettes államtitkár, még a pénzügyi államtitkárságról is jöttek néhányan, ami szintén fontos dolog. Azt külön köszönöm a minisztérium munkatársainak, hogy anélkül, hogy kötelezővé tettük volna, ilyen nagyszámban eljöttek ide, mert valóban nemcsak az Országos Roma Önkormányzat, hanem a kormányzat munkája nélkül sincs fölemelkedése a magyarországi cigányságnak. Itt vannak a roma civil szervezetek képviselői, természetesen a kultúra képviselői, és mindazok a civil szervezetek, akik lelket adnak a programoknak, legyenek akár roma alapítású vagy nem roma alapítású civil szervezetek, nélkülük sincs roma fölzárkózás.

Itt van a fővárosi főpolgármester-helyettes úr; az önkormányzatok, a polgármesterek, az önkormányzati testületek jóindulata, támogatása és ésszerű belátása nélkül sincs társadalmi fölzárkózás, ha ők nem dolgoznak ezért, külön örülünk annak, hogy itt vannak.

Itt vannak az egyházak képviselői is – Pataky elnök urat külön köszöntöm -, akik nagyon sokat tehetnek azért, hogy ne csak pénz és programok legyenek, hanem valóban lelke legyen mindannak, ami történik.

Nem utolsósorban itt vannak a nagykövetségek képviselői, ez külön megtisztelő számomra: a német nagykövet úr, az izraeli nagykövet úr, az amerikai nagykövetség képviselője, a cseh nagykövet asszony – ha valakit kihagytam, akkor elnézést kérek. Nagyon fontos, hogy önök itt vannak! Nagyon fontos, hogy elvigyék azt a hírt, hogy mi akarjuk. Mi akarjuk a romák fölzárkózását, mi akarjuk azt, hogy a nemzetiségek, a kisebbségek Magyarországon emberi méltósággal és felelősséggel tudjanak élni. Ez egy olyan ország, amelyiknek ez az egyik első számú prioritása közé tartozik. Ha ebben segítenek nekünk, akkor ezért nagyon hálásak vagyunk, és ha szabad az önök jelenlétét itt így értékelni, akkor én azt most megtenném.

Köszöntjük azokat, akik nem lehetnek itt – ja bocsánat, van még valaki, aki nélkül szintén nincs roma fölzárkózás, úgyhogy szeretettel köszöntöm külön a kedves feleségemet – mert ez egy családi ügy. Én úgy tudom, hogy a romák családszerető emberek, meg a magyarok is, mi magunk is, és ezért, hogyha a családunkat nem vonjuk be a dologba, akkor magányos harcosok maradunk, úgyhogy mindenki pontosan tudja, hogy ez milyen fontos.

És természetesen köszöntöm azokat, akik a televízió képernyője előtt csatlakoznak hozzánk. Köszöntök minden jó szándékú, jóindulatú, jóakaratú magyar állampolgárt, hiszen akkor amikor április első hétvégéjén a kirakatba tesszük a magyarországi cigányságnak a kulturális értékeit, akkor nemcsak nekik, a legnagyobb állam- és nemzetalkotó nemzetiségnek az ünnepe ez, hanem üzen minden jó szándékú magyar embernek. Azt üzeni ez a nap, hogy a romák itt vannak, ők ilyenek, ők ilyenek is, ahogy ezt a kultúra mutatja, ezért ne azonosítsuk őket azokkal a rossz hírekkel és ítéletekkel, amelyekkel hétköznaponként találkozunk, hanem lássuk meg ezt a szép arcot. Fontos kihallani a fesztivál elnevezéséből az értékek, a kultúra szavát. Ezeket az értékeket, ezt a kultúrát a romák a magunk természetességében élik meg. Mégis fontos, hogy a roma vagy cigány kultúra egy évben legalább egyszer igenis megmutassa a nagyobb közvéleménynek, nyilvánosságnak is a valódi arcát, mert az ünnepen sem hunyhatjuk be a szemünket, és látnunk kell, hogy vannak, akik bizony ma Magyarországon nem érdekeltek az értékek és a valódi kultúra továbbadásában, mert vannak Európában és Magyarországon is olyanok, akiknek lételemük, hogy különböző megosztó ideológiák köntösébe bújjanak, gátlástalanul, erőszakosan cselekedjenek, ellentéteket szítsanak magyar és magyar ember között, hiszen a cigányok, ha akarják, természetesen ők is magyarok.

Fontosnak tartotta ezért a mi minisztériumunk, hogy saját szervezésű fesztivál keretében kifejezze nagyrabecsülését azoknak a roma embereknek a kultúrája iránt, akik a múltban, a jelenben és a jövőben is gazdagították és gazdagítják közös nemzeti kultúránkat. Nem véletlen, hogy annyi Kossuth-díjas és komoly díjaknak, kitüntetéseknek a viselője van közöttük. Elengedhetetlenül szükséges, hogy ilyen alkalmakon reflektorfénybe kerüljenek a jó dolgok. Egy kormánynak azonban az ünnepi alkalmakon túli szürke hétköznapokban is tennie kell a nemzetért, és a  nemzet részét képző nehéz helyzetben levő emberekért, így a romákért is.

Kedves Vendégeink! Mi, akik Magyarországon abban vagyunk érdekeltek, hogy ne a megosztottság és a szembenállás kulturálatlansága győzzön, reményt meríthetünk abból, ahogy a mai nap a romák és a nem romák itt egész délelőtt, egész délután családostól, generációkon átívelve teremtettek közösséget úgy, hogy elsősorban azt élték meg és azt éljük meg, hogy jó együtt lenni, hogy tartalmas kikapcsolódásban és szórakozásban is lehet részünk.

Hagy lehessek egy kicsit én is büszke arra, hogy az első magyarországi roma, és egyáltalán az első európai cigány ember, egy roma hölgy Magyarországról jutott be – Járóka Lívia személyében – éppen a kormánypártnak a képviseletében az európai parlamentbe. Abban is mi voltunk az elsők, hogy 2010-ben – azok után, hogy Járóka Lívia nagyon sok ország ajtaján kopogtatott, hogy roma stratégiára van szükség európai szinten – mi hallottuk meg a kérést, és a korábbi elnökségek helyett is vállaltuk, hogy az uniós elnökség zászlajára tűzzük a fölzárkózásnak az ügyét. Azt mondtuk, hogy Európának is tudomásul kell vennie, hogy vannak európai roma állampolgárok, akiknek európai szintű esélyteremtő lehetőségeket kell és szabad biztosítani. Európa abban is érdekelt, hogy a tagállamok roma közösségei szülőföldjükön boldoguljanak. Természetesnek tartjuk és azt szeretnénk, ha az államalkotó nemzetiségek, a magyarországi cigány nemzetiség is itt, hazájában tudna boldogulni. A magyar kormány abban  kíván partner lenni, hogy az eddig jellemző végeláthatatlan ideológiai lövészárokba temetkezés helyett közösen, életszerű gyakorlati válaszokat találjunk. A mutogatás, a sértegetés, a fenyegetőzés helyett energiáinkat a felzárkózás megvalósítására fordítsuk. Ezért elsőként készítettük el a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiát, az Akciótervet, és ehhez kapcsolódva a Nemzeti Együttműködés jegyében a kormány úgy döntött, hogy konkrét vállalásokkal keretmegállapodást köt – ahogyan elnök úr is említette – a magyarországi cigányság közösségének demokratikusan választott önkormányzatával. A romák a keretmegállapodásban foglalt együttdöntési mechanizmus jegyében első ízben Magyarországon saját maguk szerepet vállaltak és felelősséget vállaltak a döntések megszületésében és megvalósításában. Úgyhogy, ha ez nem sikerülne Elnök Úr, együtt fogunk odaállni a számadás elé, de én bízom benne, hogy ez a számadás a sikerekről való számadás lehet.

Önöknek, kedves magyarországi cigány emberek, el kell hinniük, hogy államalkotó tényezők, hogy itt helyük van önöknek, és én azt szeretném – hallottam ezt már nagyon keserűen énekelni cigány közösségben, hogy: „Itt élned, halnod kell.” -, azt szeretném, ha örömmel és büszkeséggel énekelnék azt, hogy: „Itt élned, halnod kell.” Mert lehet együtt élni ebben az országban. Igen, önöknek ezt meg kell tudni, és el kell hinni, nekünk meg, a többségnek el kell fogadni, hogy bizony tartós együttélésre kell berendezkednünk, és éppen ezért a roma integráció mindannyiunk közös érdeke, mert – ezt is Járóka Líviáék számolták ki – az integráció költségei középtávon alacsonyabbak, mint ha fönntartjuk a jelenlegi helyzetet, úgyhogy megéri, anyagilag is megéri ennek az országnak. Persze ennek a megismerése és elfogadása nem megy könnyen, és ez a kölcsönös megismerést jelenti. Mi megismerjük a magyarországi cigányok kultúráját és történelmét, ebben a köznevelés, az új Nemzeti Alaptanterv segít bennünket, és ők is, önök is megismerik a magyar kultúrát, hogy valóban a sajátjaiknak tudják tartani, mert nincs annál szomorúbb, hogy – egy kicsit talán ünneprontó gondolatot is idehozzak -, amikor ott állunk cigány emberekkel együtt valami szép ünnepen, énekeljük a magyar himnuszt, aztán összeszorított szájakat lát az ember – ez magyarok között is előfordul sajnos. Milyen jó lenne együtt énekelni a Himnuszt: „Isten, áldd meg a magyart”.

Magyar a cigány is, a sváb is, a zsidó is, a szlovák is, mindazok, akik itt élnek ebben az országban, akik együtt élünk.

Minden gyermek egyaránt számít, minden megszületendő és megszületett gyermek, és a legnagyobb segítség azoknak kell a felemelkedéshez, akik a legnyomorúságosabb körülmények között növekednek föl. A szegénységben élő gyermekeknek a fele, több mint a fele ma Magyarországon cigány származású. Ezért olyan fontos a gyermekszegénységet csökkentő programok, amelyek elindultak, és az elmúlt két évben már közel húszezer gyermeket értek el, akik valamilyen személyes segítséget kaptak a felemelkedéshez. A gyermekházainkban az édesanyák nulla éves, néhány hetes kortól behozhatják a kisgyermekeiket, és együtt tanulják meg, hogyan lehet az életre készülni. Aztán, ha három év után eljutnak odáig, akkor január elsejétől kötelező óvodáztatás van. A nem cigány magyar gyerekek 85 százaléka jár óvodába legalább három évig, a cigány gyermekeknek csak a 40 százaléka. Ezért hoztuk meg ezt az intézkedést.

Aztán pedig elindulnak a felzárkóztató és ösztöndíj programok, amikre csak az elmúlt évben több mint  kétmilliárd forintot fordítottunk, és ezzel 17 ezer diákot vontunk be ezekbe a programokba. A legszebb virága talán az integrációnak a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat, ahol az egyházak a roma középosztály, a roma értelmiség megteremtésében, megerősítésében vállalnak szerepet. Éppen az elmúlt hetekben indult az a program, melyikben négymilliárd forintot fordítunk azoknak a támogatására, akik egyetemen vagy főiskolán akarnak tanulni, és halmozottan hátrányos helyzetűek – bárcsak minél többen vennék igénybe ezeket a programokat.

Hagy említsem a Szociális Földprogramot, ami azt jelenti, hogy együtt műveljük a földet abban a faluban, azon a településen, ahol a romák élnek. Ez ma több mint kétezer-ötszáz családnak jelent megélhetést, ezt a számot a szövetkezeti programban tovább szeretnénk majd növelni.

Hagy mondjam azt megint csak minden ellenkező híresztelés ellenére: a közfoglalkoztatás az egyik talán legfontosabb előrelépés, még akkor is, hogyha nem cél, hanem eszköz. A Start munkaprogramokban tízezer olyan embert sikerült bevonni, akik még életükben nem dolgoztak munkaviszonyban. Legalább ötvenezer a roma származású ezekben a programokban. Az Újra Tanulok Programban 27 ezer főnek vállaltuk a taníttatását. A Közmunkaprogramon belül valóban a felzárkózás politikájának hathatós eredményei lehetnek.

Sorolhatnám még a száraz adatokat, de ezek mögött emberek vannak, emberek, akik előre jutnak. A kedvenc programunkat megint csak hagy említsem: ezer roma nő bevonása szociális asszisztensként abba a munkába, abba a szociális, oktatási, nevelési munkába, amire nagyon nagy szükség van Magyarországon. Az elsők már végeztek, az elsőknek már megvan a bizonyítványuk arra, hogy bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, polgármesteri hivatalokban, kormányhivatalokban, kórházakban és mindenütt másutt segítsék annak a küszöbnek a lejjebb tételét, amin keresztül el lehet jutni a romáknak a közszolgáltatásokhoz, és ahol a közszolgáltatások eljutnak a cigány családokhoz.

Tény, hogy a mindennap elvégzett, és a ma is elvégezendő munka hasznát bizony sokszor relativizálni képes – ezt is el kell mondani – az elodázott gondoknak, problémáknak a nagyságára való mutogatás. Mi próbáltuk fölgyűrni az ingujjunkat, nekiláttunk, és a hangoskodóknak a korábbi semmittevése által feltornyosult problémák felmérésével, kezelésével és megoldásával akarunk hozzájárulni a sikerhez. Úgyhogy itt is üzenem azoknak, akik próbálják ezt leértékelni és semmivé tenni, hogyha a kezüket nem mutogatásra és fenyegetésre használnák az emberek, hanem mondjuk a munkát választanák, akkor közös erővel igenis meg tudjuk érlelni a termést, aminek a magjait a gazdasági válság szorítása ellenére mégiscsak képesek voltunk elvetni.

Én három utat látok ma Magyarországon, ami közül választhatunk, mi a harmadikat választottuk.

Az első út az az, hogy minden roma áldozat. Őket csak sajnálni, mentegetni lehet és kell, és az áldozatoknak természetesen mindig igazuk van. Mi nem ezt az utat választjuk.

Van egy másik út, ami azt mondja, hogy tulajdonképpen minden roma bűnös, és ha van kivétel, az nem számít, ezért a romáknak sosincs igazuk, őket büntetni kell. Mi ezt az utat is elutasítjuk.

A harmadik út pedig arról szól, hogy akinek van emberi méltósága, és az mindannyiunknak van, annak van emberi felelőssége is. Törvény előtt egyenlőek vagyunk, ez azt jelenti, hogy a magyar államnak mindenkit meg kell védenie, akit fenyegetnek, bárki fenyeget, legyen az cigány magyar ember vagy nem cigány magyar ember. És mindenkit meg kell büntetni, aki másokat fenyeget, erőszakkal bánt. Van verbális agresszió is, azt sem tűrhetjük, a szóbeli hangulatkeltést, a gyűlöletkeltést és a gyűlöletbeszédet sem. Mindegy, hogy cigány vagy nem cigány magyar az elkövető. Támogatni, segíteni azokat, akik akarnak: ezt jelenti a harmadik út. Támogatni, segíteni azokat, akik nagyon mélyen vannak, de akarnak. Támogatni és segíteni azokat is, akik ma még nem akarnak, akiknek meg kell tanítani az akarást a legkisebb korban.

 

A mai nap a valóságnak nem ezt a sokszor szomorú és megdöbbentő arcát, hanem a szerethető arcát állítja elénk: a roma kultúra örömteli valóságát.

Köszönöm a Cigánykerék Roma Értékek Fesztivál előkészítésében, lebonyolításában segítőknek, valamint a nap folyamán itt és a gálaműsor keretében is közreműködő művészeknek azt, hogy társak voltak abban, hogy általuk ma ne egy kívülről rajzolt, ráaggatott kép jelenjen meg a magyarországi cigányságról, amelyik lehet romantikusan elrajzolt, vagy éppen gyűlöletkeltően eltorzított maszk, hanem mutassuk meg a magyarországi romák valódi arcát úgy, amilyenek. Mutassuk meg szerethetően! Mert mi hiszünk továbbra is a szeretet és az összefogás erejében.

Ez a mai nap csak kóstoló, vannak  - és nagyon örülök, hogy vannak itt olyan roma művészek is, akik eljöttek, pedig ma nem szerepelnek itt. Minden évben lesz ilyen fesztivál, úgyhogy jövőre őket is várjuk.

Bízom benne, hogy ez a kulturális kóstoló meghozza az étvágyat ahhoz, hogy hitelesebben megismerhessük egymást.

Jó szórakozást a gálaműsorhoz! Legyen ez a gálaműsor erőforrás a napi gondok, bajok és munka közepette is, hogy valóban sikeresek lehessünk!

 

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter