Close
2017. november
H K S C P S V
« okt    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Balog Zoltán beszéde a Családünnepen

2014. márc. 22. Beszédek | Hozzászólások

Szeretettel és örömmel köszöntök mindenkit itt ezen a valóban nagyon szép, gyönyörű napon, külön a Down-szindrómásokat, akiknek tegnap volt a napja. Köszönöm a Szociális Államtitkárságnak, Soltész Miklós államtitkár úrnak és a munkatársainak, hogy egy ilyen szép ünnepet szerveztek ide.

Szívesen megkérdezném itt a fiatalabbakat, hogyan lesz a család; kíváncsi lennék, milyen válaszokat adnak. Én utánanéztem ennek egy kicsit az interneten – van ilyen, hogy gyerekszáj -, kigyűjtöttem egy-két történetet.

Azt írja egy kilencéves kislány, Mariann, hogy egy család úgy lesz, hogy mennek az emberek az utcán, jeges a járda, és egy fiatal nő elesik, és egy fiatal férfi felsegíti. Megismerkednek, barátok lesznek, és egy pár hónap múlva megszeretik egymást és megházasodnak. Lehet, hogy a 101 kiskutya is befolyással volt erre a történetre.

A másik az egy kicsit még ennél is furcsább; Ádám kilencéves: egy férfi és nő találkozik a mulatóban, és megszeretik egymást. Együtt laknak. Ha jobban tetszik neki, mint a többi nő és szorgalmas is, akkor elveszi feleségül.

Különböző elképzelések vannak a családról, de abban itt egész biztos, hogy mindannyian egyetértünk, hogy a család az életünknek az egyik legfontosabb része, hiszen a családból indulunk, mindenkinek az élete onnan indul, és aztán előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy mi is szeretnénk saját családot alapítani. És ez az életfa, amiről már hallottunk lehet ennek is egy kicsit a jelképe, hiszen ha megkérdeznénk, hogy egy családnál hol vannak a gyökerek, akkor nyilván azt mondanánk, hogy a nagyszüleinknél. Mi, így a középkorosztály, mi vagyunk a törzs, és aztán az ágak meg a gyümölcsök a gyermekeink és az unokáink, a generációknak sora.

Hogyha egy kicsit szabad büszkének lenni arra a kötelező szerénységgel, ami az elmúlt négy évben történt, akkor én azt az egyik legnagyobb eredménynek tartom, hogy a család és a család megerősítésének ügyét előtérbe, középpontba állítottuk. Megpróbáltuk a munka világát a nők számára úgy alakítani, hogy könnyebb legyen egyszerre munkát vállalni és közben pedig gyermeket vállalni, és hogy ebben még a férfiak is kivegyék a részüket.

Nagyon fontos lépés az, hogy 2014. január 1-jétől, tehát most már több mint két hónapja nincs olyan, hogy ha egy gyermeknek nincs családja, akkor otthonba, nevelőintézetbe kell adni, hanem úgy döntöttünk, hogy minden gyermek, akinek nem jut saját család, nulla éves kortól családba, nevelőszülőkhöz kerüljön. Azt is megfogadtuk, hogy négy év alatt minden olyan nevelőotthont megszüntetünk, amelyik 12 éves kor alatti gyermekeket nevel; kerüljenek ők is nevelőszülőkhöz. A nevelőszülők által létrehozott, erősített család egy önálló foglalkozássá, munkaviszonnyá vált, ezzel is azt szeretnénk kifejezni, hogyha az élet úgy hozza, hogy nem sikerül családba születni, akkor is adjunk családot azoknak, akik ezt megérdemlik, mert a gyermekeink ezt érdemlik meg legjobban. A család az már egy férfi, egy nő és egy gyermek, sőt két gyermek is, mert azt szokták mondani, hogy a legnagyobb ajándék, amit adni tudunk a gyermekünknek az, hogy adunk neki egy testvért. Itt vannak a nagycsaládosok, ennek külön örülök, és bízom benne, hogy jól érzik magukat, hogyha a beszéd nem hosszú, hanem rövid, akkor még jobban fogják érezni magukat. Úgyhogy azzal szeretnék hozzájárulni, hogy abba is hagyom a köszöntőt.

 

Isten éltesse a családokat Magyarországon!

 

Köszönöm szépen!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter