Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Balog Zoltán beszéde a Fair Play díjátadó gálán

2014. máj. 26. Beszédek | Hozzászólások

Tisztelt Elnök Urak, tisztelt Díjazottak, kedves Hölgyeim és Uraim, kedves Makray Katalin!

A cél persze az, hogy győzzünk, mert ez a legfontosabb versenysportban. Elsőnek kell lenni, győzni kell. De akik itt vannak ma, gondolom, egyetértenek velem abban, hogy nem mindegy, hogyan győzünk. Hogyha a magyar sportnemzet, és az a célunk, hogy sportoló nemzet legyen, akkor a sportoló nemzettől már csak egy ugrás a sportszerű nemzet. Egy sportszerű nemzet nemcsak a sportban sportszerű, hanem az élet minden más területén is. Egy versenyben, ahol a másikat le kell győzni – hiszen ez a cél, ez a feladat -, mégiscsak az együttműködésről és a másik segítéséről is tanúbizonyságot teszünk. Képzeljenek el például egy olyan esetet – tulajdonképpen egy kicsit pikáns történet, önöknek, sportolóknak ezt könnyebb elképzelni, mint nekem -, hogy egy világbajnoki kvalifikáció előtt állnak, és a legádázabb ellenfelük, versenytársuk fölhívja önöket, hogy otthon hagyta a cipőjét, és hogy önök nem tudnának-e neki kölcsönadni egy cipőt, mert közelebb laknak a verseny helyszínéhez. És mi történik? Már önök is úton vannak, de megállnak, visszafordulnak, hoznak egy tartalék cipőt, odaadják a versenytársnak, és aztán így versenyeznek egymással. Van egy olyan sportoló, akit egy ilyen történetért fogunk kitüntetni. Győzzön a legjobb, de egyenlő feltételekkel, igazságtalanság, csalás, bármilyen szabálytalanság nélkül.

A Fair Play-díjat – ahogyan azt Kamuti Jenő mondta – nemcsak a sportban adjuk ma át, hanem a szabadidős tevékenységben, sőt a művészetben is díjakat adunk. Ez azt jelenti, hogy a fair play, a sportszerűség egy egész életre szóló olyan hozzáállás, amire büszkék lehetünk. A fair play jellemzi a Magyar Olimpia Bizottságot is; ezt dr. Kamuti Jenőnek köszönhetjük, akinek szívügye a fair play, és hát szívügye csak annak van, akinek van szíve. Jenő bátyánknak pedig nagy szíve van, ezt mindenki tudja itt, úgyhogy egy külön tapsot hadd kérjünk Kamuti Jenőnek!

És hát bővítsük a kategóriákat! Ne csak a sportban, ne csak a szabadidőben, ne csak a művészetben, hanem a mindennapokban is legyen sportszerűség; az emberi kapcsolatokban, az oktatásban, a nevelésben, a társadalomban, sőt valójában az egész életben. Mert a fair play túlmutat a szabályokon, az nem csak egyszerűen arról szól, hogy mindenki betartja a szabályokat, amiket leírtak paragrafusokba, kimódolt versenyszabályokba, hanem van valamilyen emberi plusz az életünkben. Ez a plusz az emberség lényege, e nélkül a plusz nélkül nincs igazi sport, nincs igazi izgalom, nincs igazi élet, nincsenek igazi emberi kapcsolatok, nincs példa, és valójában közösség sincs, ezért erről a pluszról, erről az emberi pluszról szól a mai nap, a mai díjazottak élete. Hiszen nem elég a sportot a szabályok szerint űzni, hozzá kell tenni még ezt, ami még több. Az életünket is úgy kell leélni, hogy sportszerűek legyünk, ami azt jelenti, hogy méltányosak, tisztességesek, becsületesek minden helyzetben és minden pillanatban.

Ha van fair play, akkor el lehet mondani, hogy a kudarc elviselhetőbb, a siker még édesebb, mert ugye azért annak a győzelemnek van egy keserű íze, amit úgy aratunk, hogy átgázoltunk a másikon, magunkat nem tartottuk mindenben a szabályokhoz, vagy konfliktusokat szítottunk, vagy ki tudja milyen módon értük el. Talán ismerünk olyan sportolókat is, akik ugyan ott állnak a dobogó csúcsán, de nagyon magányosak, mert nekik senki sem gratulál szívesen. Az ilyen győzelem tulajdonképpen fölér egy vereséggel. A sportban csak akkor tudunk emberségesek lenni, hogyha az életben is azok vagyunk. Fontos, hogy az emberséget, a sportszerűséget ne hagyjuk ott az öltözőbe felakasztva az utcai ruha mellett, sportolás közben is viseljük, hiszen annak ugyanúgy a részünknek kell lenni, mint magának a győzni akarásnak. Ha a pályán, a küzdőtéren, a teremben nemcsak magunkra, hanem a másikra is figyelünk a hétköznapok során, nagyobb eséllyel tartjuk szem előtt nemcsak a saját, hanem a mások érdekeit is.

Szent-Györgyi Albertnek van a sportról – bizonyára hallották már – egy nagyon szép megfogalmazása, azt osztanám meg még itt önökkel. Ezt írja Szent-Györgyi Albert: „A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a “fair play”, a nemes küzdelem szabályaira.”

A sikeres és becsületes élet alapja, hogy a kiélezett helyzetekben ellenfélként, és ne ellenségként tekintsünk egymásra. Azok az emberek, önök, akik ma itt vannak és díjakat vehetnek át, méltán viselik a valódi példakép címet, sok-sok gyerek és fiatal számára mutatnak ugyanis olyan utat, ami megerősíti őket és bennünket abban, hogy lehet jó eredményt elérni, lehet úgyis föllépni a dobogó legmagasabb fokára, hogy közben sportszerűek vagyunk, nem rúgunk el másokat, sőt, ha kell, segítjük őket.

Köszönet ezért mindannyiuknak! Köszönet, hogy jó utat mutatnak a fiatalok számára! Ne csak gyakorolják, hanem tanítsák is a fair playt a fiataloknak, de próbálják meg tanítani a politikusoknak is, hátha sikerül!

Köszönöm a figyelmüket!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter