Close
2017. november
H K S C P S V
« okt    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Balog Zoltán beszéde a felújított Pesti Vigadó átadásán

2014. márc. 14. Beszédek | Hozzászólások

Miniszterelnök Úr, Elnök Urak, Főpolgármester Úr, Akadémiai Tagok – különösen a friss Kossuth-díjasok! Tisztelt Ünneplők!

„Amint a múlt országgyűlés szétoszlott, mi meg üres pénztárral, fegyver nélkül, honvéderő nélkül volt, így hát lehetetlen volt mély fájdalommal nem érezni a nemzet állapotának irtózatos elhanyagoltságát. Ezen viszonyok közt vettük át a kormányt, megtámadtatva árulás, pártütés, reakcionális mozgalmak és mindazon szenvedélyek által, amelyeket átkos örökségül hagyott reánk Metternich politikája.”

Nem azért ünnepeljük a Pesti Vigadó megújulását március 15-e előestéjén, mert 1849-ben Hentzi osztrák tábornok szétlövette ezen épület elődjét, a Redoute-ot a Budai Várból – éppen e Kossuth-beszéd miatt, amely itt hangzott el 1848. július 11-én. Nem ezért ünnepeljük a szabadság előestéjén ezt az épületet és a Magyar Művészeti Akadémiát, hanem azért, mert a művészet, és a magyar művészet egyik szülője mindig is a szabadság volt, és az is marad. Március 15-e pedig a szabadság, a magyar szabadság ünnepe. És ha hiányzott a külső, akkor a belső szabadság volt a művek ihletője. Az alkotók bátorsága, szellemi autonómiája az, amely több mint egy évezrede a magyar művészet értékes darabjait létrehozza. A másik szülője ennek a művészetnek a kötelék. A kötelék, amely ahhoz a helyhez, földhöz köti a művészt és a művészetet, amelyből vétetett. Ahhoz a közösséghez, amely neki nyelvet, hazát és inspirációt ad. Ezért a Magyar Művészeti Akadémia lesz a gazdája mától ennek a történelmi és művészet-, sőt építészettörténeti épületnek. Művészeti Akadémia, mert a művészet szabad. Magyar Művészeti Akadémia, mert a művésznek és a műnek mindig van hazája, anyaföldje, otthona, ahová élete köti.

Weöres Sándor, amikor felteszi a kérdést: mi a művészet, ez a mértéktelenül szabad valami, amelynek egyetlen feltétlen kötöttsége sincs, de határtalan szabadságában akármilyen kötöttséget elbír, akkor ezt válaszolja: „Szépséggé rögzített emberi megnyilvánulás.” A Magyar Művészeti Akadémia a magyar szépséggé rögzített emberi megnyilvánulások otthona. Mostantól a város szívében lehetnek otthon, a Duna partján, hogy az áthajózók éppúgy idetalálhassanak, mint az itt lakók. Itt lehet a minőség, mérték, teljesítmény, erő és tehetség. Meglesz, csak legyen terv, legyen, aki őrizze, legyen akarat és legyen tehetség, és legyenek önök a magyar nemzet segítői, hogy magunkra ismerjünk az önök alkotásaiban, az önök munkájában, hogy felismerjük az igazi arcunkat, amelyet szívesen mutatunk meg a világnak. A Pesti Vigadó, egy újabb megvalósulás bizonyítja, ha akarjuk, akkor meglesz, csak legyen terv, legyen akarat, legyen tehetség, csak szülessenek zsenik, csak hagyják őket alkotni, és legyen olyan befogadó közönség, amelyik képes közösséggé válni. Ha mindez megvan, akkor meglesz újra és újra. És ma mindez megvan, mindez megvan a magyar kultúrában. És még vannak tervek, amelyek már megvalósultak: például tavaly október 23-át a Zeneakadémia csodálatosra felújított épületében ünnepeltük, amely a magyar szellem alkotása kívül és belül. Elkészült a Mátyás-templom; régi fényében pompázik a hitnek és kultúrának a temploma. Elindult a Múzeumi Negyed, a Városliget fejlesztése, és azután majd elkészül a „Kocka” Rubik Ernő segítségével, és hát elkészült a Vigadó is.

Vannak tervek és vannak megvalósulások és van akarat. Vannak kormányhatározatok, vannak pénzügyi tervek és van tehetség. A Múzeumi Negyedre a legjobb nemzetközi építészeket várjuk, és van közösség, akik várják, hogy megvalósuljanak a tervek.

Akkor mi a baj? Kérdezhetné talán valaki. Én azt mondanám, hogy nincs semmi baj. Nincs semmi baj, csak meg kell ragadni a lehetőséget, csak össze kell fogni az alkotásban, csak építeni kell és nem rombolni, és akkor nem lesz baj. Megragadni a lehetőséget. Ma a magyar kultúrában nagy lehetőség a Magyar Művészeti Akadémia, amelynek értelme az, hogy azokra bízzuk a kultúra szervezését és támogatását, akik erre a leginkább elhivatottak: magukra a művészekre.

Önöké a tér, és mindazoké, akik művészetükkel hódítanak teret. Éppen ezen a helyen mondta 166 évvel ezelőtt Kossuth: „Csak egy pontot adjon az Isten, amelyre támaszkodva mondhassam, hogy a nemzet fel fog lelkesülni, és nem desperálok, aggódok a jövendője miatt.” Nekünk ez a pont, ami által fel fogunk lelkesülni és nem kell desperálnunk, nem kell aggódnunk, ez a pont: a magyar kultúra. Ezen szeretnénk, ezen fogjuk megvetni a lábunkat. A magyar kultúra, amely alapja a gazdaságnak, a nevelésnek, a tudománynak a jó kormányzásnak. A magyar kultúra, amelyik a magyar családok, a magyar nemzet gazdagsága.

Isten éltesse az épület megújítóit, a Pesti Vigadó gazdáit és minden ide látogatót!

Köszönöm a figyelmüket!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter