Close
2018. szeptember
h k s c p s v
« máj    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Balog Zoltán beszéde a Kálvin téri templom felújítása alkalmából rendezett hálaadó istentiszteleten

2014. dec. 14. Beszédek | Hozzászólások

Főtiszteletű Püspök Úr! Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Ünneplő Gyülekezet!

Amikor 2013 utolsó hónapjainak egyikén felhívott Szabó püspök úr, hogy van egy kis baj a Kálvin téri templom felújításával, akkor már sejtettem, hogy mi jön. Nem számoltunk jól, kevés a pénz, kicsit rosszul tervezték, váratlan körülmények vannak. Ehhez képest püspök úr azt mondta, hogy túl sok lett a pénz, kevesebből is elvégezték a munkát, és nem lehetne-e még más dolgokat is elvégezni. Ez valóban meglepő volt, mert valakinek semmi pénz nem elég – most nem a püspökökről beszélek –, de olyan is van, hogy olcsóbban, gyorsabban és többet is el lehet végezni abból a támogatásból, amelyik természetesen a kormánytól jön, de a magyar adófizetők pénze, és ezzel illik jól gazdálkodni.

Igazolja a régi tételt, hogy kevés kivételtől eltekintve minden forint, amit az egyháznak adunk, az – ahogyan a népi mondás mondja – fiadzik, megsokszorozódik, mert hozzákerül a hívek adománya, és az egyház jó gazda gondosságával használja az adófizetők pénzét. Ahogyan az igehirdetésben hallottuk, itt még többről van szó: nemcsak arról, hogy ami elromlik, amit az idő vasfoga megrág, amelyik fölújításra szorul, azt fel kell újítani, hanem valóban arról van szó, hogy a rosszból, amit mások okoztak, jót lehet csinálni. Ez lenne az egyház titka: a rosszból jót. A jóból jót azt könnyű, a jóból rosszat talán még könnyebb, de rosszból jót csinálni, az bizony egy nagyon komoly küldetés, egy nagyon komoly hivatás.

A Kálvin téri templom a reformkortól kezdve a magyar protestantizmus és a magyar reformátusság szimbóluma, a Pesten jelenlévő reformátusok történelmi jelentőségű épülete és lelki központja. Éppen ezért ennek az épületnek a megújulása több mint egy épületnek a rendbetétele. Olyan jó mondani, hogy régi fényében; de nem régi fényében, hanem új fényében látjuk ezt az épületet, hiszen a huszonegyedik századi technika lehetővé teszi számunkra, hogy olyan részleteket is megmutassunk, amelyet az eleink nem tudtak megmutatni, mert akkor még más volt a világítástechnika, akkor még más volt a hangosítás. Az épületeknek az a sora, amelyek Budán és Pesten az elmúlt években elkészültek új fényben – szebb, mint valaha, így mondjuk ezt –, tündökölnek, akár a Várkert Bazárra gondolunk, akár a Vigadóra, olyan gyönyörű részletek, olyan szép épületrészek mutatkoznak meg, amelyet korábban nem lehetett így látni. És lakájosabb azáltal, hogy valóban jól tudjuk hallani egymást.

Azt üzeni ennek a templomnak a megújulása, hogy Budapesten ma is szükség van erős falakra, erős fundamentumokra, és ma is szükség van erős hitre. Mert annak a technikai civilizációnak, amelyik iszonyatos sebességgel repít bennünket valamilyen jövő felé, nincs fundamentuma, nincsenek gyökerei, nincsenek falai, hanem az virtuális terekbe kever be bennünket, és a maga körül forgó ember bizony könnyen talajt veszít, ha nincsenek erős falak és erős hitek.

És igen; szükség van a hit szépségét sugárzó épületekre is. Református hitünk szépségét sugározza ez az épület és hirdeti az orgona és az ének. Ezt üzeni ez a templom, és azt, hogy amikor az egyháznak adunk, akkor a nagyobb közösségnek akarunk adni, mert az egyház nem magának kér és nem magának kap, az egyház az postás, médium, közvetítő. Amikor az egyház kér, akkor nem önmagáért, nem önmagának kér, hanem azoknak, akik rászorulnak. A betegeknek, az időseknek, a szegényeknek, a lelki kenyérre éhes fiataloknak, a gyermeket nevelő családoknak kér, és aztán ad. Tovább ad. Többet ad, mint amit kap. Mert a kormány nem tud lelki többletet adni, azt az egyház ad. És a lelki többletet nem lehet tervezni, nem lehet ütemezni, nem lehet automatizálni, nem lehet elvárni, azt csak elkérni lehet. Erre a kérésre az advent egy különösen jó alkalom. Bár nincs olyan alkalom, amikor ne lehetne jól elkérni ezt a lelki többletet. Az Advent arra is alkalmas, hogy megköszönjük a lelki többletet, hogy van, hogy kérhetjük, hogy kaphatjuk, hogy ma is erősít és gazdagít; hogy a keresztény hitnek Magyarországon, hogy a református hitnek Budapesten nemcsak múltja, hanem jövője is van.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter