Close
2017. november
H K S C P S V
« okt    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Balog Zoltán beszéde a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat konferenciáján

2014. szept. 26. Beszédek | Hozzászólások

Amikor 2010 őszén megállapodtunk a három keresztény történelmi egyházzal, hogy megalapítjuk ezt a hálózatot – az állam és az egyház együttműködésében –, akkor még nem voltak fiatalok. Illetve voltak olyan fiatalok, akik a saját kedvükből, a saját érdeklődésükből összejöttek, és megvitatták ezt a nagy tervet. Aztán lettek papok és politikusok, akik úgy gondolták, hogy ebben segítenek. Emlékszem még az első találkozóra Esztergomban; aztán Berekfürdőn, majd Budapesten is többször találkoztunk, és minden alkalomnak volt valami sajátossága. Azon gondolkoztam idefelé jövet, hogy mi lehet ennek az alkalomnak a sajátossága. És az jutott az eszembe, hogy talán kialakíthatnánk egy olyan vitafórumot, ahol valóban megismerhetjük egymás gondolatait. Nem csupán egyszerűen befogadó közeg lesztek ti, fiatalok – meghallgatjátok, hogy mit mondanak itt a magukat okosnak tartó emberek –, hanem mindazokról az ügyekről, amik bennünket közösen érintenek, őszintén tudunk beszélni. És ezek nemcsak roma ügyek, nemcsak magyar ügyek, hanem számtalan más vonatkozásúak is.

Miniszterként arra vágyom, hogy őszintén tudjunk beszélni, mert számos olyan helyen kell kötelezően megfordulnom az életben, ahol bizony nem veszélytelen, hogyha őszinte az ember, sőt nem is nagyon ajánlatos. Az emberek nem nyílnak meg egymás előtt – ellenkezőleg: azt a szándékot figyelik, hogy hogyan lehet belekötni a másik szavaiba, hogyan lehet megfogni, hogyan lehet valamit rábizonyítani, ami nem is úgy van talán. Tehát sajnos a politikai diskurzusunk úgy van elrendezve, hogy nem a másik megértésének a szándéka, hanem a másik félreértésének a szándéka irányít bennünket sokszor. És milyen jó, hogy vannak olyan helyek Magyarországon, ahol nem ez a helyzet, hanem az egymás megértése az, ami a legfontosabb szándékunk. Kellenek ilyen helyek, és bízom benne, hogy a Keresztény Roma Szakkollégiumok olyan helyek, ahol lehet őszintén beszélni egymással, egymáshoz.

A második legalább ilyen fontos: lehet őszintén hallgatni, vagyis meghallgatni a másikat, valóban odafigyelni rá. És a harmadik, már közeledünk az értelmiségi lét egyik fontos mozzanatához: lehet együtt őszintén és értelmesen gondolkodni. Egy kevéssé ismert teológus, Vályi Nagy Ernő mondta azt, hogy az értelmiségnek – és ezen belül is a művész értelmiségnek, a kulturális értelmiségnek – az a feladata egy társadalomban, hogy szeizmográf legyen. Jelzőrendszer. A szeizmográf az a készülék, amelyik előre jelzi a földmozgásokat, a földrengéseket, és ezért érdemes odafigyelni a szeizmográfokra.

Most, hogy már így lassan öt éve találkozunk, talán kérhetjük azt tőletek, hogy ti is legyetek jelzőrendszerek. Jelezzétek azt, ha úgy érzitek, hogy megmozdul a föld, ha úgy érzitek, hogy valamilyen irányba olyan mozgások indulnak el, amik jók vagy rosszak, a saját világotokból. És ez elsősorban a roma-magyar világ vagy a magyar-roma világ – különböző módon nevezzük ezt, megvitattuk ezt már többször. Nekünk nagyon nagy szükségünk van arra – nemcsak a politikusoknak, nemcsak a döntéshozóknak, nemcsak az egyházi vezetőknek, nemcsak a papjaitoknak, hanem az egész magyar társadalomnak –, hogy legyenek olyan fiatalok, legyenek olyan értelmiségiek, akik egyébként a saját világukról hitelesen beszélnek, meggyőzően beszélnek, érthetően beszélnek, és úgy beszélnek róla, hogy abból az együttműködés fog kinőni, nem pedig a szembenállás. Ilyen módon megvitatni a közös dolgainkat, erre lehetőség ez a néhány nap, és én azt kérem tőletek – ha kérhetek valamit –, hogy használjátok ki arra, hogy lehessen valóban őszintén, ha kell vitatkozni is ezekről az ügyekről. Mert a vitakultúra, egy olyan fontos dolog, amit nem árt gyakorolni. És minél többet gyakoroljuk, annál jobban fog menni egymás meghallgatása, egymás megértése, elmondani az eltérő véleményünket, és talán eljutni valami olyan közös szándékra, ami aztán a szakkollégiumokban is hasznosítható tud lenni.

Azon túl, hogy őszintén beszélünk, az is fontos, hogy hogyan beszélünk a dolgainkról. Hogyha az ember tanult, diplomás szeretne lenni – mondjuk azt, hogy értelmiségi –, akkor lényeges, hogy ne csak azt lássa, ami a felszínen van, hanem mögé, a mélyére tudjon nézni a dolgoknak. Valahogy értelmezni is tudjuk, hogy mit is jelent az, amit mi az életünkben látunk, amit valamilyen módon szeretnénk elmondani a többieknek, és ehhez nemcsak a vitakultúrára van szükség, hanem arra is, hogy legyenek szempontjaink.

A mi szempontjaink, azok talán még mélyebbek, mint csupán szempontok: legyenek értékeink, legyenek közös értékeink. Én azért értékelem különösen nagyra a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatot, merthogy itt van egy világos közös értékrend, aminek az alapján állunk katolikusok, latinok és görögök, evangélikusok, reformátusok, és azok is, akik egyébként nem feltétlen vallásos emberként azonosítják magukat, hanem egyfajta kereső állapotban vannak, vagy talán úgy gondolják, hogy már találtak valami mást, ami talán nem a keresztény értékrend, azok is bent vannak ebben a közösségben, és lehet ütköztetni a szempontjainkat. Lehet, hogy találkozzanak az értékeink, és ennek alapján szülessen valami közös állásfoglalás, valami közös szándék, valami közös vélemény, hogy lássuk, hogy merre is haladunk.

A sajtó jelenléte sohasem kedvez abból a szempontból, hogy őszintén beszéljünk egymással, de lesz rá vasárnap délelőtt egy lehetőség: az egyik programban fórumot tartunk, a minisztert kérdezik, de a másik program az, hogy a miniszter kérdez. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd: én kérdezlek titeket, vagy ti kérdeztek engem. Én azt szeretném, ha valóban párbeszéd lenne, és beszélnénk arról, hogy ma Magyarországon 2014-ben milyen diplomát akaró fiatal roma értelmiséginek lenni, milyen háttérből jöttök, milyen gondokat láttok, hol látjátok azt, hogy rossz irányba mennek a dolgok, hol láttok reménysugarakat, amikre érdemes építeni. Bízom benne, hogy ennek kapcsán szót tudunk egymással váltani.

Püspök atya azt mondta, hogy milyen jó, hogy lehet testvéri, baráti kapcsolatban lenni, és akkor fölsorolta az egyházat, fölsorolta az egyetemet is – ha jól emlékszem, fölsorolta a minisztériumot is. Azt még eddig kevesen próbálták, hogy hogyan lehet testvéri kapcsolatban lenni az Emberi Erőforrások Minisztériumával, de szerintem érdemes kipróbálni, hátha sikerülni fog.

Örülök, hogy itt vannak, örülök, hogy itt vagytok, és kívánom, hogy az elkövetkező napok ne csak eredményesek legyenek, hanem szórakoztatóak is!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter