Close
2017. június
H K S C P S V
« máj    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Balog Zoltán beszéde a kormány elmúlt öt évét értékelő konferencián

2015. máj. 29. Beszédek | Hozzászólások

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Elnök úr, Főigazgató Asszony, Miniszter Úr, Hölgyeim és Uraim!

„Hisszük, hogy a jólét nemcsak kenyeret, munkát, iskolát, fogyasztási javakat, hanem családot, gyermeket, barátokat, nemzeti büszkeséget, szeretetet, összetartozást, ünnepeket is jelent. Hisszük, hogy a kenyér jobban ízlik, ha van kivel megosztanunk, a lakás kényelmesebb, ha nemcsak fedél, otthon is. A munka jobban megy, ha általa közösen építünk. És a világra szóló tett is többet ér, ha utána közösen énekelhetjük a Himnuszt. Hisszük, hogy a hogy a köz- és államéletnek a legnagyobb emberi célok elérését: a szeretet, a békesség, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesedését kell szolgálnia.” 2003-ban írtuk le ezeket a mondatokat a Fidesz Magyar Polgári Szövetség alapítólevelében. Most egy idézet 2011-ből. “Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.” Az új Magyar Alaptörvény nemzeti hitvallásából idéztem, és az alaptörvény 15. cikkében ezt olvassuk, “Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.

Amikor Magyarország emberi, nemzeti erőforrásairól beszélünk, amikor arról adunk számot, hogy mi változott és hogyan az elmúlt öt esztendőben, akkor ez a kiinduló pontunk. Mindent, amit a kormány, a magyar állam tesz, ezt kell, hogy szolgálja. Az emberi erőforrás megerősítését. Rezsicsökkentés, az infláció megfékezése, béremelése, az értékes gazdasági eredmények, a megjavult pénzügyi helyzet, Magyarország nemzetközi súlya és megbecsültsége. Mindez azért és annyiban fontos, amennyiben azt a közösségi rendet, így is mondhatnánk, társadalmi berendezkedést erősíti, amely egyszerre szolgálja a polgár érdekét, így is mondhatnánk, személyes boldogulását és a közjót. Így is mondhatnánk, a nemzet felemelkedését. A magyar nép testére igazított társadalmi és gazdasági rend, gazdasági modell. Erről hallottunk. Van az anyag és van a lélek. Van a test és van a szellem. Mi ezeknek a viszonyában az elsőbbséget a léleknek, a szellemnek, a kultúrának adjuk. A többi, idézőjelben, csak előfeltétel, hogy a lényeggel törődhessünk, az ember lélek minőségével, mely alapvetően közösségi létet jelent. Vannak, mondjuk így, életes tényeink, melyek azt jelzik, hogy Magyarország polgárai értették és értik miért éppen azokkal az ügyekkel foglalkozunk, amelyekkel foglalkozunk. Azért, mert ezek az ő ügyeik.

A család és az arányos adózás, a tanulás és a versenyképes diploma, a munka és az otthonteremtés, az egészségügy és a mindennapos testnevelés, az államigazgatás reformja és az állami szolgák megbecsülése, presztízsének növelése, ezek az ő ügyeik, ezek a mi közös ügyeink.  Ezeknek egyetlen célja van, hogy a magyarok többen legyenek, és ha többen vannak, akkor erősebbek legyenek. Tavaly 91 500 gyermek született, mely több mint az elmúlt öt évben bármikor. A népességi mutatók úgy alakultak, hogy az egy szülőképes nőre eső gyermekek száma 1,2-ről 1,4-re növekedik. És mivel 1,4 gyermeket én még nem láttam, ezért a célunk az, hogy 2 egész gyermek szülessen Magyarországon. Akkor éppen, hogy tudjuk tartani azt a népességszámot, ami most Magyarországon van. A házasságkötések száma tíz százalékkal növekedett az elmúlt négy évben. És hogy mennyire lehet érteni a kormányunknak a szavát, 2002 és 2010 között 23%-kal csökkent. Megértik az emberek ezt is, azt is. Ami csökkent viszont három év alatt 15%-kal, az a válások száma és a terhesség-megszakítások száma. 1954 óta nem volt ilyen alacsony, húsz százalékkal csökkent. 2013-ban 185 milliárd forint kedvezményt vehettek igénybe a családok. Ez az adózásnak, a megtermelt jövedelemnek az a része, amit a gyermekek nevelésére fordíthattak. 2014-ben ez harminc százalékkal növekedett. Egy év alatt harminc százalékkal növekedett a családoknál maradt pénz. Ez 238 milliárd forint, amit igénybe vehettek a családok. És ez azt is jelenti, hogy a jövedelemkülönbségek Magyarországon, ellentétben az európai trendekkel, csökkentek, Magyarországon csökkent az elmúlt évben a jövedelemkülönbség. Összefoglalva azt is mondhatnám, és végül is ez a lényeg, megnőtt. Megnőtt az élet értéke.

Ezért, azért, mert miközben béremelkedésről beszélünk, meg oktatásszervezésről, azért mégis csak a lényeg az, hogy mit és hogyan tanulnak a gyermekeink a 21. század magyar iskolájában. Hogy milyenek lesznek az új tankönyvek, és hogy hogyan tudjuk használni a 21. század információs és kommunikációs eszközeit anélkül, hogy megmérgezné a lelkünket. Amikor kancellárról, szak-struktúráról beszélünk, és ehhez hasonló dolgokról, akkor a lényeg mégis csak az, hogy tíz év után a legmagasabb a 15 és 24 év közötti fiatalok foglalkoztatási rátája. És hogy, a munkahelyvédelmi akció, az 150 ezer fiatal pályakezdőnek adott munkát. 25 év alatti fiatalembernek, 150 ezernek.

És miközben 2010-hez képest a gyógyításra kétszázmilliárd forinttal többet fordítunk, majdnem ezermilliárd forintot, négy év alatt kétszázmilliárddal többet, aközben végre elkezdünk a betegekről is beszélni. Gyógyítandó ember, sőt az egészséges emberek egészségmegőrzéséről. Ezért a szűrővizsgálatokon való részvétel folyamatosan növekszik és a várólisták csökkentéséért is mindent megteszünk. 361 orvosi rendelő újult meg, vagy épült az elmúlt négy évben. Amikor az orvosaink külföldön vállalnak munkát, és az ápolók, ez két dolgot jelent. Az egyik az, hogy jó a magyar diploma. A magyar diplomásokat várják külföldön. A másik dolog, amit jelent, pedig az, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy aki nem akar elmenni, az itthon tudjon maradni perspektívában, aki elment, annak meg kedve legyen visszajönni. A két évvel ez előtt elindított rezidens programban a szakorvossá válás időszakában 2500 orvos vette igénybe azt a programot, amivel aztán itt maradt azért, hogy 21. századi szintű kórházakban gyógyíthassuk a betegeket.

Miközben sportpályák, tornatermek, tornacsarnokok és stadionok építéséről beszélünk, aközben ne felejtsük el a célt, sportnemzetből szeretnék sportolói nemzet lenni. S ez azt jelenti, hogy az elmúlt négy évben a rendszeresen sportoló magyar polgárok száma 5%-ról 15%-ra növekedett. És talán a mindennapos testnevelésnek is köszönhető, hogy az igazolt sportoló gyermekek száma százezerrel növekedett. Ma 330 ezer gyermek igazolt sportolóként folytatja a sporttevékenységet. Sportnemzetből sportoló nemzet, most a következő lépés a hit és erkölcstan oktatásra is sportszerű nemzet is legyünk, hiszen szeretnénk jelezni, a hit és erkölcstan az nem csak az általános és középiskolában, hanem minden magyar polgár számára kötelező.

És miközben arról beszélünk, hogy a romaügyben a legfontosabb a munkába állítás, és elmondhatjuk, hogy a közfoglalkoztatásban – de nem csak ott – ötvenezer olyan roma család van, akiknek az életében a családfenntartónak soha nem volt munkaviszonya és most van. De a lényeg mégiscsak az, hogy 2015 januárjában megszólal az elsőként született Rikárdónak az édesapja és kikéri, hogy az ő családját ne alázzák, mert ő tisztességes adófizető magyar állampolgár, a közfoglalkoztatásban dolgozik és hogyha megszerzi a munkagépre a jogosítványát, akkor bizony már megvan egy vállalatnál a helye. Ezért történt.

És miközben segítettük a Magyar Művészeti Akadémia létrejöttét, és miközben soha nem látott önállóságot és jogosítványt adtunk a Magyar Olimpiai Bizottságnak, mert ezeknek a területeknek autonóm módon kell működniük, aközben azért épül a liget és azért újul meg az állatkert, hogy a családok együtt találjanak kultúrát, szórakozást és természetet is. És mindezek együvé tartoznak, úgyhogy innen fogadom, hogy többé nem kérem miniszterelnök urat, hogy darabolja föl a tárcát, ezt megteszi helyettem Boross Péter miniszterelnök úr.

A politika harci tett. Van egy nép, amelyiket elűztek a hazájából, és amikor visszatért a fogságból, akkor azt mondták neki a vezetői, a próféták, hogy az egyik kezetekben kard legyen, a másikban pedig kőműveskanál. Kard és kőműveskanál. Harcolni kell, harcolni nagy tudomány. Ennél talán csak egy nagyobb tudomány van, tudni, hogy mikor kell harcolni és mikor nem. És talán még egy, ez a legnagyobb, azért harcolni, hogy építhessünk. Magyarországnak az elmúlt években is ez jutott, mint a történelme során nagyon sokszor, harcolni kellett azért, hogy építhessünk. Hogy megszabaduljunk a nyomasztó adósságtehertől, hiszen nem lehet szabad ez az ország, melyik mások pénzétől függ. Harcolni kellett, hogy visszanyerjük gazdasági erőnket, harcolni, hogy a munkából élő emberek, családok munkája biztos megélhetést adjon, és hogy minél több gyermek szülessen, hiszen tőlük függ az ország, a nemzet jövője. Harcolni kellett, hogy a magyar iskolákban végre újra azt tanulja a következő nemzedék, amire büszkék lehetünk a múltunkból, ahol tanulhatunk a kudarcainkból és közben 21. századi versenyképes tudást kapjanak. És még mennyi harci teret – föl sem lehet őket sorolni – harcoltunk, hogy építhessünk. Vannak olyan nemzetek, akik megtehetik azt, hogy fölmennek a kőműves állványra, nem kell hátranézniük és vakolják a falat, hogyha nincs kard a másik kezükben és hátranéznek, akkor ott állnak azok, akik ki akarják ütni a vakolókanalat, a kőműveskanalat a kezükből.

Harcolni, hogy építhessünk. Nem azért, mert a harc önmagában olyan szórakoztató lenne, bár biztos van ilyen. A nemzetek is azért harcolnak, hogy harcolhassanak, mi azért harcolunk, hogy építhessünk. És tudjuk, hogy közben meg kell találni a vita, a megegyezés keresése, az egyetértés és a cselekvés megfelelő arányát. Tudjuk, és újra és újra tanuljuk, hogy az érintettek nélkül döntéseket hozni, mindig megvan az a kockázat, hogy nem lesz konszenzus és nem fognak segíteni az intézkedések végrehajtásában. Ezért mi az Emberi Erőforrások Minisztériumában létrehoztuk a Felsőoktatási Kerekasztalt, amely megadja a támogatást a felsőoktatás átalakításához. Említettem az autonóm Magyar Művészeti Akadémiát, vagy éppen az olimpiai bizottságot. Vagy mint például a gólyatábori erőszak után létrejött munkabizottságot, amelyik azon dolgozik, hogy ilyen dolgok Magyarországon ne csak a gólyatáborban, hanem sehol ne fordulhassanak elő. Ezért hoztuk létre az Idősek Tanácsát, a Szociálpolitikai Tanácsot. Ezért jött létre a Nemzeti Pedagógus Kar, ezért állítólag egy nem együttműködő kormány, mi vagyunk az első kormány az elmúlt 25 évben, amelyik kollektív szerződést kötött – szépen hangzik ez a szó – kollektív szerződést kötött a reprezentatív pedagógus szakszervezetekkel. Ezért működik az Egészségügyi Tudományos Tanács, ezért működik az Antiszegregációs Kerekasztal, ezért működik a Roma Koordinációs Tanács és még sorolhatnám tovább. Mennyi grémium, mennyi intézmény, mennyi testület, ahol az egyéni működést gyakoroljuk és próbáljuk. Ez nem olyan látványos, viszont fárasztó és szükséges is.

Szükséges, mert az alapvető cél az, hogy ne csak a polgárok zsebe legyen egyre inkább tele, hanem a szívük is, jó gondolatokkal és örömökkel. Ne csak a polgárok zsebe legyen egyre inkább tele, hanem a nagyobb lakást és a jövedelmet legyen kivel megosztani és minél többen énekeljük együtt az alaptörvény első sorát: Isten, áldd meg a magyart!

Jól hallották, ne csak hallgassuk, énekeljük.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter