Close
2019. augusztus
h k s c p s v
« máj    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

Balog Zoltán beszéde a lipcsei Fényünnepen

2012. okt. 16. Egyéb | Hozzászólások

Tisztelt Lipcseiek,
Magyarország kedves Barátai!

Életemben először 1981
telén kellett Lipcsébe jönnöm, amikor kis családommal halle-i
lakásunkba egy tartós égésű kályhát akartam bekötni, s ehhez
a megyei kéményseprőmester engedélyére volt szükség, aki
Lipcsében lakott. Az NDK brikett füstjének jellegzetes szagát még
mindig az orromban érzem.

 

Forrás: leipzig.de

 

 

De ma ünnepelni jöttünk!
A lipcsei nők és férfiak békés forradalmát ünnepeljük, akik
imádságukkal és gyertyáik lángjával erősebbek voltak, mint az
állampárt buta, bürokratikus és ideologikus fegyveres hatalma.
Mi, néhány magyar, annak idején együtt imádkoztunk veletek. Én
is imádkoztam az NDK menekültekkel a csillebérci táborban, amikor
1989. szeptember 10-én megnyílt számukra az osztrák – magyar
határ.

Önök a mai ünnepre
magyarokat hívtak meg, különböző magyarokat. Jól van ez így.
Még jobb lett volna, ha ezek a különböző magyarok nyilvánosan
is beszélhetnek egymással. Hiszen Önök, lipcseiek is különbözőek!

A magyarokkal jól lehet
ünnepelni. Ez a politikai fordulat előtt sem volt másként. Fél
illegális kelet német–nyugat német találkozókon ünnepelni
Budapesten és a Balatonnál, magyar körítéssel. Szép emlékek
ezek, az akkori szétszakítottság és a szórványos hivatali
zaklatások ellenére is.

De ma vannak olyan
magyarok, akikkel Önök most nem tudnának olyan jól ünnepelni.
Emberek, akik úgy tekintenek saját magukra, mint a politikai
fordulat – így mondják Önök – veszteseire. Mi Magyarországon
rendszerváltozásnak mondjuk, a kritikusok pedig „módszerváltásnak”.
A fordulat vesztesei azok az emberek, akik számára a vágyott
szabadság nem hozott igazságosságot, vagyis az esélyek
kiegyenlítődését. Ellenkezőleg: régi igazságtalanságok lettek
bebetonozva. Akik korábban a Párt kegyelméből fenn voltak,
továbbra is fent maradtak, mert politikai hatalmukat gazdasági
hatalomra váltották. S akik már a szocializmusban is lent voltak,
továbbra is lent maradtak: most már munka nélkül, rendes szakma
nélkül, igazi remény nélkül a felemelkedésre. Sőt, még
szegényebbek lettek egy illúzióval: a szabadság nem jelent
automatikusan igazságosságot. Az ő nótájuk így hangzik:
„elmentek a tankok, bejöttek a bankok”.

 

Forrás: leipzig.de

 

 

A rendszerváltozás
vesztesei Magyarországon elsősorban a romák, de számos nem-roma
magyar is, ma többen, mint másfél millióan, akik
mélyszegénységben élnek, 200 euróból havonta, vagy kevesebből.
Az átlagnyugdíj meg 250 euró. S nálunk nincs szolidaritási
segély Nyugatról. Sokan közülük úgy gondolják, hogy
nyomorúságok oka egy másik szociális, etnikai vagy kulturális
csoport. Számukra a demokrácia szónak nincs már pozitív
jelentése. Ők azt kérdezik: milyen demokrácia az, amelyik
kevesebbet ad a polgárainak, mint a diktatúra adott?!

Itt van szükség közös
erőfeszítésekre. Küzdjünk együtt egy olyan demokráciáért,
mely az esélyek kiegyenlítését, szolidaritást, emberi
méltóságot, tisztességes kereskedelmet és versenyt jelent. Ahol
Európa kis és nagy népei – polgári közösségeiken keresztül
– meghallgatják egymást. Ahol a sok különböző történet és
történelem, a különböző identitások nem kioltják, hanem
megerősítik egymást.

Mert ugye úgy van ez:
aki nem képes szociálisan is felelősséget vállalni önmagáért,
az nem képes másokért sem felelősséget vállalni. Igaz ez Európa
egyes országaira ugyanúgy, mint a különböző szociális vagy
kisebbségi csoportokra, különösen a romákra, de az egyes
emberekre is.

Emeljünk szót egy olyan
Európáért, ahol az egykori „kelet-európai” államokban élők
tapasztalatait – a kommunista uralomról, az államszervezet és a
nyilvános viták posztkommunista bénultságáról – nem söprik a
szőnyeg alá, hanem építőkövekként használják ezeket a
tapasztalatokat az új, közös Európában. 22 év után is időszerű
ennek tudása és ez a követelés. Ha van „egykori Kelet-Európa”,
akkor kell, hogy legyen egykori Nyugat-Európa is, hogy Európának
közös jövője legyen. A lipcsei Miklós Templom maradandó
üzenetét, Nagy Imre, az 1956 után kivégzett magyar miniszterelnök
üzenetét, a 68-as prágai diákokét, és a Szolidaritás
mozgalomét újra és újra fel kell idéznünk, hogy ezek egész
Európa közös történetévé legyenek, és ne csak az ún. Kelet
Európa privát, lokális múltja.

Kritikus szolidaritásra
van szükségünk Európában. Nekünk, magyaroknak ugyanúgy, mint
Önöknek, németeknek. Sőt, nekünk, magyaroknak még inkább, mint
a németeknek. Mi, magyarok továbbra is kedveljük a németeket, a
kelet-németeket meg különösen. Jöjjenek el újra Magyarországra,
ismerjék meg újra az életünket, a mait és a holnapit.
Ünnepeljenek újra velünk. Élvezni fogják. Isten hozza Önöket
Magyarországra!

 

Forrás: leipzig-seiten.de

 

Balog Zoltán miniszter beszéde a
lipcsei fényünnepen 20 ezer ember előtt 2012. október 9-én este.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter