Close
2017. november
H K S C P S V
« okt    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Balog Zoltán beszéde a magyar kultúra napján

2015. jan. 22. Beszédek | Hozzászólások

Hölgyeim és Uraim!

Ma van Magyarország és a magyarok nemzeti himnuszának a születésnapja. Azért van szükség erre a napra, erre az ünnepre, hogy azt, ami magától értetődő, újra és újra kifejezzük, újra és újra megünnepeljük. A magától értetődőség így hangzik: magyar kultúra nélkül nincs nemzeti tudat, magyar kultúra nélkül nincs versenyképes magyar tudás, magyar kultúra nélkül nincs magyar társadalmi szolidaritás, de magyar gazdasági eredmények sincsenek. De miért magyar? – kérdezhetné valaki. Miért nem elég, ha azt mondjuk, hogy kultúra nélkül nincs – ami természetesen szintén igaz lenne. Miért magyar?

Az Erdélyi Helikon 1930-ban pályázatot tűzött ki egy magyar irodalomtörténet írására, mely az egész magyar társadalomhoz, az akkor már határainkon kívül is élő magyarokhoz szólt. A pályázatot Szerb Antal Magyar irodalomtörténet című műve nyerte meg. Szerb Antal három dologról beszél művében saját hitvallása szerint: kiemeli a magyar szellem örökkévaló egységét – ilyet ma már talán mondani se mernénk, csak idézetként –, a magyar zsenik minden más néptől különböző sajátosságait, és azt, hogy milyen fontos a mai nemzedékhez közel hozni az alkotásokat, vagyis a magyar kultúrának azt a sajátosságát, hogy képes nemzedékeket egybekapcsolni, nemzedékeket összekapcsolni. Ő maga így fogalmaz: „Irodalmunk történetével foglalkozni, mint Kazinczy és Kölcsey korában, ma újra a kulturális lojalitás kérdése. Az idegenbe szakadt magyarok ezzel tanúsítják, hogy hűek maradtak a szellemhez. A közös kultúra, a közösen átélt emberi értékek tarthatják csak össze a sokfelé szétszórt magyart.” Eddig az idézet. Az idegenbe szakadt magyarok ezzel tanúsítják – mondja Szerb Antal, és én visszakérdeznék, megkérdeznénk magunkat: és mi, itthon maradt magyarok, mivel tanúsítjuk?

A magyar kultúra egy szövetségi rendszer. A magyar kultúra az alkotók, a művészek, a közszolgák, az iskolák, a kultúrát őrző, újító, kultúrát élő közösségek szövetségi rendszere. Az éppen a napokban elment Hankiss Elemér írja: „a kultúra nem luxus, hanem élet-halál kérdése. Az emberiség elveszett volna, ha nem lett volna képes szimbólumok bonyolult rendszereivel körbevenni és megvédeni önmagát.” Elveszett volna – ezt már én teszem hozzá – a magyar is.

A szövetség egyben tart. A kultúra szövetsége, szövetségi rendszere egyben tart bennünket, magyarokat, ad egy olyan nemzeti minimumot, amin keresztül meg tudjuk egymást érteni. A kultúra tesz minket emberi lénnyé, és tart meg a mindennapokban, és ez igaz a magyar kultúrára is. Ősi törvény: tartsd meg, és megtart! Ez a törvény azt mondja: tartsd meg a kultúrát, és a te kultúrád meg fog tartani téged, amikor egyébként zűrzavar van, amikor egyébként krízis van, amikor szembefúj a szél, vagy éppen nagyon huzatos az a világ, amelyikben élsz.

A nemzeti kultúra milliónyi ember egyessége arról, hogyan értelmezzük, hogyan írjuk, hogyan mutatjuk meg, mutatjuk be egymásnak a valóságot, a magyar valóságot, azt, ami van, és azt, amit szeretnénk. Egyetértésünk nélkül nincs közös nyelv, és ha nincs közös nyelv, akkor még a legelemibb gondolatainkat sem tudjuk megosztani egymással. Merthogy először egymással kell megkötnünk ezt a szövetséget, hiszen a globális kultúra nem létezhet európai kultúra nélkül, európai kultúra nincs nemzeti kultúrák, így magyar kultúra nélkül sem.

Magyar kultúra pedig csak akkor létezik, csak akkor marad meg, ha újra és újra megtaláljuk közös értékeinket. Csak erős nemzeti kultúrával, szilárd öntudattal rendelkező nemzet tudja elfogadni és befogadni a másik kultúráját. Sértettséget, kitaszítottságot, lenézést csak a közös gyökereikről, nyelvükről és összetartozás-tudatukról lemondó, önmagukban bizonytalan közösségek és népek éreznek.

A kultúra tehát nemzeti ügy, közösségi ügy, és személyes ügy egyszerre. Nemzeti ügy, amennyiben minden nemzetnek joga és elemi szüksége van az identitása kifejezésére. Közösségi ügy, mert minden közösség saját elvárásokat fogalmaz meg, és személyes ügy is, hiszen a kultúra mindenekelőtt személyes választás, egyedi kapcsolat, egyedi döntés, ízlés dolga, egyéni tehetség, zsenialitás. És még valami, amire szükségünk van: a kultúra a védekezés képessége is. Védőburok, amelyen belül felépíthetjük az emberi méltóság világát.

Bízom benne – most már prózaibb dolgokra térve –, hogy újra és újra kiérdemelhetjük a kultúratámogató kormány elnevezést, hiszen a kulturális célú műemléképületeink sokasága, melyek megújultak az elmúlt években – a Zeneakadémia, az Erkel Színház, a Pesti Vigadó, a Várkert Bazár vagy éppen a fertődi Esterházy-kastély – mutatják, hogy milyen fontos számunkra, hogy amit az elődeink megőriztek, azt mi továbbvigyük és megújítsuk.

2015-ben – gratulálok államtitkár úrnak – a költségvetésben 1,1 milliárd forinttal sikerült növelni azokat a forrásokat, amelyek ilyen célokra fordíthatók. Ebben az évben fontos nemzetközi programok is megvalósulnak hazánkban. Ide jön Santiago de Compostelából a népzenei és világzenei terület elsőszámú reprezentatív nemzetközi eseménye, a WOMEX, a World Music Expo. Pécs rendezheti meg napjaink egyik legismertebb nemzetközi kórusversenyét, az Europa Cantat kórusfesztivált. A helyreállított Pesti Vigadó idén ünnepli megnyitásának 150. évfordulóját, melyre a Magyar Művészeti Akadémia nagyszabású programsorozatot tervezett. Az összművészeti központként működő Vigadóban Európában egyedüliként hat művészeti ág egy napon, egy időben lesz jelen. Ez évtől külön támogatást biztosítunk a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kiemelkedő koncertjeinek megvalósításához, hogy a gyönyörűen restaurált épület betölthesse kettős hivatását: az oktatás mellett a koncertrendezés központjává is váljék. És 2015-ben a megvalósítás szakaszába lép Európa jelenlegi legnagyobb múzeumi beruházási programja, a Liget Budapest Projekt is.

Hadd említsek egy saját kezdeményezésű programot is: a minisztérium egyik háttérintézménye, a Hagyományok Háza az egyik szervezője a Fölszállott a páva című, gyermekek számára indított népzenei és néptáncvetélkedőnek. Ez már a második forduló, és ne felejtkezzünk el a Virtuózokról sem. A Kis Virtuózok Alapítvány szintén minisztériumunk támogatásával tovább él és tovább viszi ezt a sikeres műsort. Két olyan sikeres televíziós produkció is bizonyítja, hogy él a magyar kultúra, hogy nemcsak a gagyi tud népszerű lenni, hanem az igazi színvonal is. Persze ehhez kitartó és kemény munka kell, ez áll a teljesítmények mögött.

Engedjenek meg egy anekdotát Horváth Kálmántól, a híres színésztől, vándorszínészként esett meg vele a következő történet. Egy vidéki városban egy derék csizmadiamesternél lakott a művész, aki hamarosan jó barátságot kötött a házigazdájával. Reggelenként, amikor Horváth Kálmán felöltözködött, megreggelizett és vette a kalapját, a csizmadia sohasem mulasztotta el megkérdezni tőle: „Hová megy a művész úr?” Ő pedig azt válaszolta: „Próbára.” Minden reggel ezt válaszolta. Mikor már vagy két hétig minden istenáldott reggel azt a feleletet kapta a csizmadiamester, hogy a művész próbára megy, egyszer kifakadt: „Ugyan mi a csodának próbálja annyit a művész úr? Ha látja, hogy nem megy, miért nem hagyja abba?”

Bizony sokszor, akik belül vannak, csak azok látják, hogy milyen kitartó, kemény munka áll a teljesítmény mögött. Így van ez olykor a kulturális teljesítmények esetén is. Ezért szeretném a mai napon, a magyar kultúra napján megköszönni mindenkinek, aki nemzetünk kultúrájáért tesz minden nap. Köszönöm! És a mai nap lehetőséget kínál, hogy néhányuknak ezt személyesen is megköszönjük, hiszen abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy átadhatjuk a Márai-díjat, a Csokonai-díjakat, és a Könyvtári Minőségi Díjat a mai napon.

A Márai Sándor-díjat Tompa Andrea erdélyi-magyar író kapja. A 20. századi kisebbségi lét tragédiáinak és traumáinak újszerű és hiteles ábrázolásával, elhivatott írói munkájával érdemelte ki ezt az elismerést – áll a bíráló bizottság méltatásában. A Csokonai Vitéz Mihály-díj kitüntetettjei Szűcsnél Molnár Erzsébet, Demarcsek György, az Ascher Oszkár Színház, a Bogácsi Pávakör és a Gencsapáti Hagyományőrző Táncegyüttes. Néptánc, a táncházmozgalom, a népzenei hagyományok, az amatőr színjátszás terén végzett értékteremtő, közösségformáló, példamutató, kiemelkedő és áldozatos munkájukkal érdemelték ki a díjat. A Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár pedig magas minőségével, innovatív szolgáltatásaival járult hozzá a nemzet kultúrájához, és ennek elismeréseképpen kapja meg a Könyvtári Minőségi Díjat. Magyarország, a magyarok méltán lehetnek büszkék önökre. Éltessük együtt tovább a magyar kultúrát!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter