Close
2018. július
h k s c p s v
« máj    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Balog Zoltán beszéde a Magyar Sportcsillagok Ösztöndíj átadóján

2013. nov. 19. Beszédek | Hozzászólások

Elnök Úr, Államtitkár Asszony, Államtitkár Úr!

Tisztelt Sportvezetők és mindenekelőtt Sportolók!

Egy hónappal ezelőtt Indiában jártunk egy kormányküldöttséggel, és abban a kis szabadidőben, amikor Mumbaiban, vagy régen Bombayban körbe lehetett járni a városban, fölbéreltem egy taxisofőrt, hogy vigyen körbe egy kicsit, és megkérdezte, hogy honnan jöttem. Mondtam, hogy Magyarországról, és akkor ő közölte: „No idea, Sir.“ – fogalma sincs róla, hogy hol is van ez az ország. És megkérdezte, hogy hányan laknak az országban. Mondtam, hogy a határokon belül tíz millióan, erre olyan – elnézést a szóért, de ez felel meg itt – olyan röhögés jött rá, hogy félre kellett állni az autóval. Azt mondta: „Uram, hát itt ebben a városban huszonkét millióan laknak, és ez nem a legnagyobb város Indiában. Mondtam, hogy igen, tudom, és megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy Londonban az Olimpián hány aranyérmet szereztek a magyarok. Mondta, hogy nem tudja. És én felsoroltam neki, hogy nyolc, négy és hat – ezek a mi érmeinknek a száma.

Megkérdeztem tőle, hogy az indiaiak hány aranyérmet szereztek, mert ugye hát ott 1,3 milliárd ember lakik. Mondta, hogy azt se tudja, és én elmondtam neki – én úgy emlékeztem, hogy két bronzot, de utánanéztem és két ezüstöt és négy bronzot. Kicsit csöndesebb lett, bár aztán megértettem – nemcsak a beszélgetésben, az ott tartózkodásban -, hogy az egy más világ. Ott az a fajta versenyszellem, ami nálunk van, nem létezik, és nyilván ez ezzel is összefügg.

De a történetnek mégiscsak az a lényege, hogy méreteinkhez képest jók vagyunk, és azt szeretnénk, hogy nemcsak ahhoz képest, hanem úgy abszolút értékben is jók legyünk. Hogyha az éremtáblázatot nézzük, a sporteredményeket, akkor bizony abszolút értelemben is jók vagyunk. Úgyhogy az a cél, hogy még jobbak legyünk. Ahhoz, hogy még jobbak legyünk, az államnak is meg kell tennie a feladatát.

Amikor végigtekintünk az egész sportfinanszírozási rendszeren, meg egyáltalán az olimpiai fölkészülésen is, minden más olyan dolgon, ami a sportszervezéssel kapcsolatos, kezdve a mindennapos testneveléssel – mi azt szeretnénk, ha az lenne az alfája mindennek -, egészen odáig, míg valaki ezeket az előbb halott hangokat énekelheti a legmagasabb pontján a világnak, és ez az olimpiai dobogónak a legfelső foka.

Tehát, hogyha ezt az egészet megpróbáljuk együtt látni, akkor különböző hiányokat találunk, ahogyan négy évvel ezelőtt, amikor fölmértük a tennivalókat. Akkor láttuk, hogy hol vannak azok a fehér foltok, ahol előre kell lépni, és az egyik ilyen fehér folt, az egyik ilyen hiány az a valóban élsportolóknak – akik részben már beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, részben pedig most készülnek erre, és van esély arra, hogy ezt valóban megtegyék -, a nagy reménységek fölkészülésének támogatása.

A magyar közvélemény előtt is ismert az a tény, hogy vannak, akik úgy gondolják, mivel ők magyarok, ezért Magyarországnak szeretnének sportsikereket hozni – meg saját maguknak is természetesen -, de ehhez külföldön kell felkészülniük, mert a külföldi egyetemek jobb körülményeket biztosítanak, jobb anyagi és technikai feltételeket biztosítanak ahhoz, hogy ez a felkészülés valóban sikeres legyen. Ezen akarunk segíteni a Magyar Sportcsillagok Ösztöndíjával, amit ebben a tanévben, ebben az egyetemi évben először folyósítunk. Az a cél, hogy a hallgatói jogviszonnyal rendelkező olimpiai, illetve paralimpiai sportágakban sportoló hallgatók támogatásban részesüljenek. Van egy érdekes kérdés, ami természetesen a sportvezetők nélkül nem megy; azokat szeretnének támogatni, akiknek tanulmányi idejük alatt esélyük van arra, hogy Európa-bajnoki, világbajnoki vagy olimpiai, paralimpiai érmet szerezzenek.

Összesen huszonöt sportágban százkilencvenhárman jelentkeztek az ösztöndíjprogramra, ebből száztizenegy fő részesül ösztöndíjban ebben a tanévben. A már olimpia, paralimpiai éremmel rendelkező versenyzők 204 000 forint nettó ösztöndíjat kapnak, az éremesélyesek pedig 170 000 forintot. Akik korábban világbajnokságon szereztek érmet, azok 170 000 forintban részesülnek havonta, az éremesélyesek 136 000 forintban, és akik már nyertek Európa-bajnoki érmet, azok 136 000 forintot kapnak, az Európa-bajnoki dobogós esély pedig ebben az esetben 104 000 forintot ér.

És nagyon kivételezett helyzetben vagyok, miután én vagyok a sportért is felelős miniszter, még ha ezt nem is sokan tudják. Nekem a reprezentáció marad, a munkákat Simicskó államtitkár úr végzi a Magyar Olimpiai Bizottsággal, úgyhogy én ráérek filozófiai dolgokon is gondolkodni a sportnak a kapcsán, és azon gondolkoztam – nyilván önök ismerik ezt a rendszert, és megvan a mérőrendszer arra is -, hogy mit jelent az, hogy valaki esélyes. Tehát valakinek azért adunk ösztöndíjat, mert már bizonyított, és egyébként várjuk, hogy még továbblépjen, az egy logikus dolog, ott vannak a konkrét eredmények. De ha valakire azt mondjuk, hogy ugyan még nem ért el Európa-bajnoki helyezést, ugyan még nem volt olimpián helyezett, de mégis mi tudjuk, hogy az lesz. Ehhez kell bizalom az edzők részéről, a sportvezetők részéről, meg kell egy önbizalom is, és ebben van egyfajta előlegezett bizalom is.

Akkor, amikor itt a sport körül ostoba, szerintem elsősorban pártpolitikai viták folynak, szeretném azt az összefogást erősíteni, ami ebben az előlegezett bizalomban van.

A magyar sportnak szüksége van előlegezett bizalomra, de azért a magyar sport úgy bizonyít, hogy bárki, aki támogatja, annak nem szégyenkezni és magyarázkodni kell, hanem kihúzza magát, és azt mondja: azt teszem, ami a kötelességem. Hiszen önök is ezt teszik.

Majd lesz egy statisztikánk néhány év múlva, hogy azok, akik most azért kapnak ösztöndíjat, mert esélyesek, beváltották-e az esélyt vagy sem. Én azt kívánom önöknek, hogy váltsák be ezt az esélyt, és hogy valóban nem kelljen azon gondolkodniuk, hogy netán egy más ország valamivel kedvezőbb ajánlatát érdemes-e elfogadni, vagy pedig inkább itthon maradni és itt készülni. Valahogy úgy, hogy érzik maguk körül, maguk mögött az egész közösségnek a támogatását, hiszen az olimpiai eredményekre kényesek vagyunk mi magyarok, és ez így helyes.

Kiegészül a program, tehát nem azt csináljuk, amit szoktak általában kormányok tenni, hogy a régi ösztöndíjakat most megszüntetjük, és valami újat csinálunk, hanem ez egy kiegészítés. Tehát a Gerevich Aladár Sportösztöndíj, a Héraklész Bajnokprogram, a Héraklész Csillagprogram, az Olimpiai Járadék mellé kerül hiánypótlóként a Magyar Sportcsillagok Ösztöndíj programja, és ezzel az utánpótlás-neveléséhez adunk a kiemelkedő sportolóknak jelentős támogatást. Ez része annak a rendszernek, amia mindennapos testneveléssel indul. A mi értelmezésünkben ezért van együtt az Emberi Erőforrások Minisztériumában a sport, az oktatás, a felsőoktatás és a kultúra. A mi felfogásunkban a sport az a kultúra része, és a sportban, az igazi sportban ott van egy olyan kulturális minőség, ami visszahat az ember testi, fizikai teljesítményére és természetesen a lelkére is.

Azt kívánom önöknek, akik már kiemelkedő sportolók, hogy legyenek csillagok, minél előbb és maradjanak sokáig csillagok!

Köszönöm a figyelmüket!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter