Close
2017. augusztus
H K S C P S V
« júl    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

Balog Zoltán beszéde a miskolci Szent Anna templom felújítása alkalmából rendezett ünnepségen

2015. ápr. 18. Beszédek | Hozzászólások

Excellenciás Érsek Atya! Püspök Atya! Főtisztelendő Urak! Tisztelt Alelnök Asszony! Polgármester Úr! Ünneplő Gyülekezet!

A Szent Anna templomban rendhagyóan hagy kezdjem a szentek tiszteletével. Azt szokták mondani, hogy a reformátusok nem imádják a szenteket, csak tisztelik. Persze akik egy kicsit a jártasak a hittanban, azok tudják, hogy természetesen a katolikus testvérek is tisztelik Szűz Máriát és nem imádják. Manapság már mindent imádunk, csak éppen az Úristent nem. Már imádjuk a fagyit, imádni valóak a gyerekeink, imádjuk a kedvenc sztárunkat, imádunk sportolni, ezt imádunk, azt imádunk, pedig egyet kellene csak imádni.

És hogyha a szentek tiszteletére gondolunk, akkor a keresztény hagyomány szerint Szent Anna, Szűz Mária édesanyja először is gazdasszonyoknak a védőszentje, aztán ebből következően, a középkorban a szövőmunkások, a csipkeverők, seprűkötők tekintették még védőszentjüknek, aztán – amire itt a feljegyzésekben találtam, és nagyon meglepett – az asztalosok védőszentje is Szent Anna. Az asztalosok készítették régen az oltárszekrényt, a tabernákulumot, ami azt jelenti, hogy ők is helyet készítettek Krisztusnak és így a káplárok is a védőszentjüknek tekintették, hiszen a szőlőtő, a megváltás bora, az is valamilyen módon ezt a kincset hordozza. És aztán közéjük tartoznak a bányászok is, hiszen a bányászok napján a kincsről van szó, ami el van rejtve a szántóföldbe. Mindebben a közös a rejtett kincs őrizése, és amikor eljön az idő, a kincs megmutatása.

Szent Anna tisztelete azokra enged bennünket odafigyelni, tisztelni, akik kincset rejtenek és kincset őriznek; és ezek elsősorban az édesanyák, akik a gyermeket – mint a legdrágább kincsét az életünknek – őrzik, rejtik. Hiszen az édesanyákon, a nagymamákon – Szent Anna Jézus nagymamája – múlik, hogy milyen lesz Magyarország öt év múlva, tíz év múlva, tizenöt év múlva, milyen lesz a magyar jövő, milyen lesz a magyar család, milyen lesz a magyar iskola, és milyenek leszünk mi mindannyian, hogyan fogunk boldogulni. Kell egy jó kormány, kellenek jó gazdasági eredmények, kell egy jó polgármester, képviselőtestület, de mégiscsak a legfontosabb az, hogy akik őrzik az élet titkát, tudják azt, hogy rajtuk múlik ennek a nemzetnek a jövője. Azért vagyunk most itt, mert mi mindezekben össze szeretnénk fogni. Azért vagyunk itt, hogy együtt tegyünk Magyarország jövőjéért. És ha azok, akik ma itt vannak a templomban, összefognak, akkor – így szoktuk mondani – a pokol kapui sem vehetnek diadalt rajtunk. Hogyha az egyház, a kormány, a város összefog, akkor valóban emelkedni fogunk.

Az édesanyák mellett, akik a kincset hordozzák, bizony beszélhetünk Magyarországról is, beszélhetünk a Kárpát-medencéről, hiszen annyi kincset rejt ez az ország. Valamikor több ásványkincsünk volt, most szűkebbek a határok, most kevesebb van – de a legnagyobb kincs ebben az országban mégiscsak az emberi erőforrás. Az az emberi erőforrás, amelyikből ebben az országban munkáskezek lesznek, melyekből a gondolkodó emberek lesznek, azok az emberek, akik éltető erővel tesznek, akikben építő energia van. És ennek az emberi erőforrásnak, ennek a rejtett kincsnek a legfontosabb titka mégiscsak az, hogy akkor lesz éltető erő, akkor lesz építő energia, ha képesek vagyunk áldozatot hozni azért, hogy emelkedjünk, hogy együtt emelkedjünk, mert áldozat nélkül nem megy, itt ezt megtanulhatjuk mindannyian.

Áldozat nélkül a kincsből, a rejtett erőforrásból nem lesz éltető erő, a családdal sem. Áldozat nélkül az iskolában sem lehet igazán eredményeket elérni. És áldozat nélkül bizony a munkahelyek sem hozzák azt az eredményt, amire szükség van. De még azt is meg merném kockáztatni: áldozat nélkül a politikában sem megy; és ezt bizony újra és újra meg kell tanulnia mindenkinek. Hogyha megkaptuk a lehetőséget arra, hogy a kincset, ami ránk bízatott, az erőt, a gyermeket, a hatalmat használjuk, akkor ez semmiképpen nem lehet cél, hanem utána kezdődik igazán a munka.

Az a nagy kérdés, hogy mit kezdünk vele. Amikor gyermekkel ajándékoz meg bennünket a teremtő, amikor felelősséggel, hatalommal ajándékoznak meg bennünket a választók. Nem ez a cél. A cél az, hogy ebből mindannyiunk közös boldogulása legyen. A kérdés, hogy mit kezdünk vele, hogy olyanok-e azok, akikre feladat bízatott, emberek bízattak, hogy hajlandók-e arra, hogy áldozatot is hoznak. Mert áldozat nélkül nincs siker, nincs győzelem, nincs eredmény, de ha van, akkor ezt úgy hívják a templomban, úgy hívjuk mindannyian: áldás.

Hogyha a Szent Anna templom, és ami itt elhangzik, ami történik, arra irányítja a figyelmet, hogy áldozat nélkül nincs siker, áldozat nélkül nincs áldás, viszont az áldozathoz megkapjuk a szükséges erőt felülről és egymástól, akkor érdemes volt megszépíteni ezt a templomot.

Köszönöm a figyelmüket!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter