Close
2017. október
H K S C P S V
« szept    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Balog Zoltán beszéde a Nemzeti Pedagógus Kar alakuló ülésén

2014. jún. 14. Beszédek | Hozzászólások

Tisztelt Elnök Asszony, Államtitkár Asszony! Tisztelt Új Elnök Úr! Tisztelt Pedagógusok! Hölgyeim és Uraim!

Azt olvastam a Nemzeti Pedagógus Kar előkészítő háttéranyagában, hogy ez egy történelmi dolog, hogy tizenötezren regisztráltak és szavaztak elektronikusan. Ilyen még nem volt Magyarországon a pedagógusok világában, hogy ennyien elektronikusan fejezték ki a véleményüket. Azt a jelzőt, hogy történelmi, a saját tetteinkre nézve az Emberi Erőforrások Minisztériumában tilos használni, mert ugye a történelem dönti majd el, hogy mi a történelmi és mi nem. De, hogy ebben a háttéranyagban ez a szó szerepelt, abból is látszik, mennyire nem tudja, és nem akarja befolyásolni az Emberi Erőforrások Minisztériuma azt, ami a Nemzeti Pedagógus Karban történik. Úgyhogy ez is az önök függetlenségének egy bizonyítéka. És hát természetesen nem bírálni akarom a Nemzeti Pedagógus Kart, a háttéranyagot sem, inkább köszönöm, hogy tájékoztattak. Mert valóban az egy fontos dolog, hogy Magyarországon először kihasználva a technika vívmányait ennyien internet útján fejezik ki a véleményüket.

Néhány évvel ezelőtt Németországban jártam, ahol a CDU, a német kereszténydemokrata unió vezetői mutatták be nekem azt a képzési rendszert, ahogy ők abban a polgári világban, abban a háttérvilágban próbálják a népfőiskolákon és más képzési, felnőttképzési formákon keresztül a saját tagságukat egybetartani, közösséget építeni. Aztán azt is elmondták, hogy milyen jó, hogy már van internet, merthogy így a tizenegynéhány képzési központból körülbelül a felét már be lehetett zárni, merthogy internet útján is lehet képezni az embereket, és így is megszerzik a bizonyítványukat, és ez sokkal olcsóbb, sokkal gazdaságosabb, hatékonyabb és így tovább, és így tovább. Én ingattam egy kicsit a fejemet, majd aztán egy másik megbeszélésen elmondták, hogy nem értik pontosan, mi az oka annak, hogy mostanában valahogy úgy elhidegültek a tagok egymástól, és hogy kevésbé találnak egymáshoz kapcsolatot, kevesebb a közösségi együttlét. Aztán én megkérdeztem: nem lehet, hogy ez azért van, mert bezárták ezeket a közösségi tereket, ezeket a népfőiskolákat? Merthogy valóban nagyon fontos, hogy a technika vívmányait igénybe vegyük, de legalább olyan fontos az, hogy élő fóruma legyen a magyar pedagógusoknak, élő fóruma legyen a magyar pedagógusok szakmai diskurzusának. Ez a lényege a Nemzeti Pedagógus Karnak.

Egy olyan lehetőség, ami eddig, ilyen formában nem volt Magyarországon. Hiszen nem szeretnénk azt, hogy Voltaire-nek legyen igaza, aki azt mondta egyszer, hogy „Veszélyes dolog, ha az embernek igaza van valamiben, amiben a hivatalos szervek tévednek”. Hát most mi lennénk éppen a hivatalos szerv, bár én sok olyan emberrel dolgozom együtt a minisztériumban, akik azért alapvetően mégiscsak civilnek tartják magukat, még ha most éppen államtitkárok vagy helyettes államtitkárok vagy miniszterek, de valóban sokáig így volt Magyarországon, hogy nem volt egy kellemes dolog, ha valaki másképp vélekedett, mint a hivatalos szervek. Közös érdekünk, hogy ez mostantól másként legyen. Merthogy nem gondoljuk, hogy mindig nekünk van igazunk, és mindig tudjuk a jó lépést, és azt, hogy mi is jó a magyar pedagógustársadalomnak, és ezen keresztül egyébként azoknak a diákoknak, akik az iskolában tanulnak, meg azoknak a családoknak, akik ránk bízzák a gyermekeinket nyolc, tizennégy vagy ki tudja, éppen hány évre.

Magyarországon hiszünk abban, és a mi minisztériumunkban hiszünk abban, hogy minden embernek a véleménye számít, és még többről van szó, mint egyszerűen csak véleményről. Arról van szó, hogy a vélemény kevés, a nyilatkozatok kevesek, szakmai vitákra van szükség, szakmai koncepciókra, valóságos tartalmakra, ezeknek a vitáknak az ütköztetésére, és – ami legalább olyan fontos – egymásnak a komolyan vételére. A Nemzeti Pedagógus Kar megalakulása az ehhez nyújtott segítség, az azt fejezi ki a kormányzat részéről, hogy szeretnénk komolyan venni a pedagógusokat, és az ő szakmai álláspontjaikat.

Éppen most van itt ennek az ideje, és örülök, hogy végre megünnepelhetjük ennek a karnak a megalapítását, mert most jött el a magyar köznevelés tartalmi megújításának az ideje. Az, hogy milyen lépéseket tettünk, és milyen intézkedéseket hoztunk, önök talán egy kicsit még jobban tudják, mint én, aki egyfajta félközeli távolságból szemlélem a köznevelés ügyét, hiszen más ügyek is vannak ebben a minisztériumban. Tehát önök talán még jobban tudják, hogy milyen lényeges változások léptek be a köznevelés rendszerébe, és önök valószínűleg azt is kicsit jobban tudják, hogy mennyi problémával jár ez, és mennyi kiegészítésre, kiigazításra van szükség ebben az ügyben. Az aktivitás, az, hogy több mint tizenötezren jelentkeztek arra, hogy aktívan vegyenek részt ennek a közszolgálati intézménynek a munkájában, azt mutatja – és bízom benne, hogy abban egyetértünk -, hogy az irány jó, az alapvetések jók, még akkor is, hogyha szükség van finomításra, kiigazításra ezekben az ügyekben. Úgyhogy akkor is, ha itt van, meg akkor is, ha nincs, én mindig ki szoktam fejezni az előző köznevelési vezetésnek az elismerésemet és a köszönetemet, elsősorban is Hoffmann Rózsa elköszönő államtitkár asszonynak, mert úgy gondolom, ez egy hősies küzdelem volt, ahol ő mindig ott állt az első sorban, és úgy gondolom, hogy ezért ő megérdemli az elismerést és a tiszteletet.

De hát előre kell tekintetünk. Önök ma egy olyan államtitkár asszonyt ismernek meg, aki szintén ismeri, belülről ismeri a pedagógus szakmát. Talán az sem véletlen, hogy ez az első nyilvános szereplése; holnaptól lép hivatalba Czunyiné dr. Bertalan Judit. Hogyha megnézem a képzettségeit, vagy önök megnézik az életrajzát, akkor azt látják, hogy családjogot tanult és családjogot is tanított. Na, ez valóban egy nagyon jó indítás, ugyanis azt szeretnénk, ha az iskola és a család közelebb kerülne egymáshoz, hogy a családok ne egyszerűen úgy tekintsenek az iskolára, mint valamifajta szolgáltatásra, mint valamifajta szolgáltató intézményre, ahová beadják a gyereket, aztán tisztára mosva visszakapják, mint annak idején a patyolatban, hanem valóban partnerként tudjanak egymásra tekinteni. Hiszen mi azt valljuk, ezt mondja ki a mi magyar Alaptörvény is, hogy a nevelés elsődleges helyszíne a család. Mi a családnak segítünk abban, hogy olyan ismereteket, szemléletet, tudást adunk, amivel ők valóban versenyképesek tudnak lenni a 21. században. Tehát mi a család munkáját segítjük, egészítjük ki, azt erősítjük. Hát ebben önöknek nagyon komoly szerepe les. Bízom benne, hogy az új államtitkár asszonnyal is jól fognak tudni együttműködni.

Az önök több mint százezres közösségének mostantól hivatásbeli joga és hivatásbeli kötelessége, hogy azon a magas színvonalú munkán túlmenően, amit végeznek, érdemben befolyásolják hivatásuk körülményeit, a tanítás körülményeit, véleményt mondjanak, szakmai álláspontot alakítsanak ki etikai kérdésekben a köznevelés ügyében. Ezért jött létre a Nemzeti Pedagógus Kar. Hivatalosan teret akarunk adni a pedagógusoknak a jogszabályok előkészítésében, hogy valóban olyan véleményt tudjak nyilvánítani, amit szakmailag is komolyan lehet venni, meg lehet vitatni. A kar életre hívásával mostantól önök, maguk a pedagógusok is részesei lehetnek hivatásuk tartalmi, szakmai színvonalának meghatározásában. Hadd mondjuk ki azt, hogy ilyen lehetőséget most kap először magyarországi pedagógus közösség. Ezért kérem is önöket, a kar tagjait, hogy egyrészt terjesszék ezt a gondolatot, próbáljanak meg minél több pedagógust bevonni aktívan ebben a munkában – a kötelező, automatikus tagságon túl –, a területi szervezetekbe, a szakmai tagozatokba, különösen akkor, ha vannak javaslataik a köznevelést érintő bármely kérdésben.

A mai alakuló ülés a támogatásról szól, és a támogatottságról. Támogatjuk a pedagógusokat, támogatjuk a szakmát, hogy érezzék, fontosak nekünk, és számot tartunk az önök szakmai álláspontjára. Jóleső látni a regisztráló kollégák magas számát, azt is, hogy háromszoros volt a túljelentkezés a küldöttgyűlésre, és az, hogy önök itt ilyen kitartóan dolgoztak ma egész nap, ez a 125 fős küldöttgyűlés. Hadd köszönjem meg itt a szervezőbizottságnak a munkáját, valóban sok nehézséggel küzdöttek meg, és úgy gondolom, hogy nemcsak magas szakmai színvonalon, hanem beleérző képességgel, mint igazi pedagógusok, úgy végezték ezt a munkát, úgyhogy ha megengedik, akkor hadd kezdeményezzek nekik egy külön tapsot.

Elnök Asszony! Külön köszönjük, és örülök, hogy önök is úgy gondolják, hogy ez a szervezőmunka valóban magas színvonalú és hatékony volt. Önök most egy olyan államigazgatástól független szervezet képviselői, amely a pedagógusok, a pedagógus szakma meghatározó és legitim képviselője lesz; egy köztestület. Ez egy komoly felelősség, ezért örülök, hogy itt van Dobson Tibor a társszervezet részéről, mert azt szeretnénk, ha minden állami szolgálatban lévő ember érezné azt, hogy számít rá a magyar állam. Hogy a magyar állam, amikor számít rá, és amikor elvárja tőle azt, hogy magas színvonalon dolgozzon, akkor mindent megtesz azért – én bízom benne, hogy a pedagógus életpálya ezt üzeni önöknek –, hogy ehhez a legjobb körülményeket tudjuk biztosítani az ország bármely részén, önök ebben nagyon fontos partnerünk tudnak lenni.

A pedagógusokról szól ez a szervezet, a pedagógusoknak és a pedagógusokért, hiszen önökre van bízva a jövendő generáció, Magyarország jövője. Itt van most akkor az együttműködés és a munkának az ideje; figyeljék, ellenőrizzék, mérjék föl a problémákat, hallgassák meg az észrevételeket és a javaslatokat, és tegyenek javaslatot a megoldásra. Építsék föl szervezetüket, legyenek érdemi tárgyalópartnerek minden egyes szakterületen, a jogalkotásban és a szakmai munkában is. Hiszen a Nemzeti alaptanterv alkalmazása egy olyan szakmai feladat, amiben a visszajelzések önöktől, akik tanítanak, és szakmai szervezeteiktől nagyon fontosak a mi számunkra. Magának az egész tankönyvrendszernek – ahol megint csak a keretekről vitatkozunk ahelyett, hogy a tartalomról beszélgetnénk – a tartalmi megújítása, mindannak, amit a gyermekeink, a jövendő generációja tanulni fog az iskolában, ezek a legfontosabb dolgok, ezekben a legfontosabb dolgokban számítunk önökre. Hogy javuljon az oktatás szervezettsége, a minősége és a színvonala. Ebben valóban nagyon fontos a bizalom. Én semmilyen pedagógus érdekvédelmi szervezetet itt nem szeretnék minősíteni meg értékelni, meg azt a sok száz civil szervezetet, ahol egyébként nagyon komoly munka folyik, de az az alapállás, ami arról szól, hogy a kormányzattal, az állammal szemben ezt meg azt ki kell kényszeríteni, ki kell vívni, annak is van értelme, annak is van helye, egy ilyen típusú érdekvédelmi képviseletnek is. Egyszer eljutunk odáig, hogy a magyar állam valóban partner és szövetséges lehet, és a bizalom az, ami meghatározza az együttműködésünket, akkor is, ha egyébként különböző állásponton vagyunk bizonyos ügyekben. Szerintem ebben nagyon fontos garanciája van annak, hogy a jövőben akár pedagógus valaki, akár orvos, akár szociális munkás, akár a közigazgatásban dolgozik, akár éppen a rendvédelmi szerveknél dolgozik, érezze azt, hogy ő az államot képviseli, azt az államot, amely jót akar a polgárainak. Ezért a bizalomépítés ebben a szervezetben és ezen a szervezeten keresztül a kormányzattal, egy különösen fontos dolog.

Itt van a nagy lehetőség, hogy nyissanak a fiatalok felé; úgyhogy ha szabad egy szerény javaslatot tennem a jövendő elnök úrnak, a jövendő elnökségnek, figyelmükbe ajánlom azt a több száz fős ifjú közösséget, amelyet tavaly szeptemberben hoztunk létre. Én ezt az egyik legfontosabb dolognak tartom, olyan keveset hallunk erről, pedig igen lényeges dolog. Feleannyi pedagógusjelöltet vettünk föl tavaly, mint amit egyébként. Meghatároztuk, hogy kevesebben jelentkezzenek, növeltük a felvételi pontszámot, feljebb emeltük a mércét, hogy az igazán jók jelentkezzenek. Ugyanakkor egy ösztöndíjrendszert kínáltunk azoknak a fiataloknak, akik hiányszakra jelentkeznek; például egy matematika-fizika szakos tanárjelölt ma nettó 75 ezer forintot kap havonta azért, hogy tanulni tudjon. Ezen felül van a tanulmányi ösztöndíj és egyéb más támogatások. Szerintem ez egy olyan jelzés a jövendő pedagógusainak, hogy érdemes pedagógusnak menni, érdemes – amikor megszereztük a diplomát – pedagógusnak maradni, mert természetesen azt várjuk ezektől a fiataloktól, hogy azután valóban Magyarországon magyar gyermekeket tanítsanak. Ezt a közösséget én meghívtam a Művészetek Palotájába idén télen, hogy személyesen vegyék át az ösztöndíjukat – postán is meg lehet kapni, helyben is át lehet venni Nyíregyházától Sopronig, Pécsig, Szegedig és Miskolcig. Az ösztöndíjat kapott majdnem 500 fiatalból több mint négyszázan eljöttek, mert személyesen akarták átvenni az ösztöndíjat. És aztán kaptam az egyik nagyapától – aki szintén pedagógus – egy levelet, hogy milyen érzés volt neki elkísérni az unokáját, aki egyszemeszteres pedagógusjelölt, és hogy milyen érzései voltak azzal kapcsolatban, hogy a pedagógus szakma végre újra előtérbe kerül.

Tehát javaslom ezzel a közösséggel a kapcsolatfelvételt, hogy át tudják adni mindazt, ami az önök munkájában szép, ami az önök munkájában nehéz, a tapasztalatokat, hogy be tudják fogadni azokat a fiatalokat, akik arra készülnek, hogy szintén a jövendő magyar generációt tanítsák.

Elnök Úr, Alelnök Úr, Elnökség, Felügyelő Bizottság! Mindenki, aki tisztséget vállal! Azt kívánom önöknek, hogy jól tudjanak dolgozni, azt kívánom, hogy együtt tudjunk dolgozni a jobb iskoláért, és a pedagógus hivatás nagyobb megbecsüléséért.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter