Close
2017. október
H K S C P S V
« szept    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Balog Zoltán beszéde a Nemzetiségi Tanulmányi Ösztöndíjak átadásán

2014. szept. 29. Beszédek | Hozzászólások

Államtitkár Urak! Tisztelt Ösztöndíjasok – azt is mondhatnám, hogy – Ösztöndíjazottak, és kedves Családtagok!

Amikor az elismerésekről döntünk a minisztérium vagy a kormány köreiben ösztöndíjak odaítéléséről, akkor mindig föl kell tennünk először is a kérdést – és ennek van itt egy, az objektívhoz közelítő szempontrendszere –, hogy ki is méltó arra, hogy megkapja a díjat, megkapja a kitüntetést, megkapja az elismerést, megkapja az ösztöndíjat. Mi tesz alkalmassá valakit arra, hogy ezt megkapja? Vagy azt is mondhatnánk egy kicsit emelkedettebben – hiszen ez egy emelkedett pillanat –, hogy mi tesz méltóvá arra, hogy ilyen ösztöndíjat, elismerést adjunk valakinek. A kérdésre nem is olyan egyszerű válaszolni, hiszen nem egyszerűen a tanulmányi eredményről van szó – egy ösztöndíjnál teljesen logikus, hogy legyen jó tanulmányi eredmény. Amikor nemzetiségi tanulmányi ösztöndíjakat adunk át, akkor nem véletlen, hogy itt vannak a nemzetiségi önkormányzatok vezetői: az Országos Roma Önkormányzat, a Német Önkormányzat, a Horvát Önkormányzat, és mindenki.

El is mondom itt rögtön az elején, hogy hányan is vannak: tíz német, négy roma, két horvát, két szlovák, egy román és egy szerb hátterű, származású fiatal, nekik adunk nemzetiségi ösztöndíjat. Van még valami az egyéni teljesítményen kívül, ami számít ebben az ösztöndíjban, és ez nem más, mint a hovatartozás. Az, hogy önök, ti – hogyha szabad így megszólítani a fiatalokat (én is tanár voltam valamikor) – tartoztok valahová. Hát persze; mindenki tartozik valahová, részei vagytok egy közösségnek, vagy részei vagytok közösségeknek, és most három olyan közösségi hovatartozás tesz önöket alkalmassá, hogy ösztöndíjat kapjanak.

Az egyik az egy – ahogy említettem – etnikai közösség, amelyet az alkotmányban nemzetiségnek hívunk, tudatosan, szándékosan nem kisebbségnek nevezzük azokat az etnikai csoportokat, Magyarországon őshonos nemzetiségeket, akik itt élnek velünk a Kárpát-medencében ezer éve, nyolcszáz éve, hatszáz éve, egy idő óta részei vagytok ennek a közösségnek. Úgy vagytok magyar állampolgárok, úgy vagytok magyarok, hogy közben büszkék lehettek arra, hogy az őseitek között ott vannak a szerbek, ott vannak a németek, és az előbb felsorolt nemzetiségek közül valamelyik. Az, hogy ennek a közösségnek a részei vagytok, persze egyúttal azt is jelenti, hogy nem egyszerűen ti kapjátok az ösztöndíjat, hanem ezek a közösségek kapják az ösztöndíjat.

Aztán részei vagytok természetesen a magyar nemzet közösségének. A magyar nemzet államalkotó részei azok az etnikai-nemzetiségi közösségek, amelyeknek fiataljait most fogjuk ösztöndíjjal elismerni; ez a magyar közösség. A kettőnek a kapcsolata izgalmas, érdekes és fontos dolog.

Van még egy harmadik közösség, amit úgy hívnak, hogy iskolai közösség. Ahol ez az ösztöndíj bízom benne, hogy inkább örömet vált ki az osztálytársakban, meg egy csepp irigységet is, ami nem baj – inkább irigyeljék az embert, mint sajnálják. Megint egy fontos szempont az életben, ami irigységet vált ki, mert így lehet, hogy legközelebb mások is jobb pályázatot fognak írni. Az iskoláknak is üzenni akarunk, mégpedig azt, hogy számítunk rájuk. A nemzetiségi ösztöndíj üzenete az, hogy számítunk rátok, számítunk arra a teljesítményre, amit ti a tanulásban nyújtotok, de úgy is számítunk rátok, hogy mindent megtesztek azért a nemzetiségért, amelyikhez tartoztok. Úgyhogy mostantól azt is mondhatnám, hogy nemcsak magatokért vagytok felelősek, hanem az iskolai közösségen belül, és azon keresztül felelősek vagytok azért, hogy a magyarországi németeknek, magyarországi romáknak, cigányoknak, horvátoknak, szerbeknek, románoknak még jobb híre legyen, mint ahogy eddig volt a közvetlen környezetetekbe is, meg távolabb is, merthogy ebben számítunk rátok. Ti egy olyan generációt képviseltek, amelyiknek már az lesz a lehetősége, hogy ebben az országban mindenki gazdagságnak élje meg azt, hogy tizenhárom nemzetiség – az alkotmányban, az alkotmányos rendben rögzített nemzetiség – alkotja a magyar nemzetet, alkotó része a magyar nemzetnek. Szeretnénk, ha egy olyan példamutató nemzetiségi politikát folytatna a magyar állam, a magyar kormány, hogy a szomszéd országokban megirigyeljék, és ott is alkalmazzák, konkrét országokat most nem sorolnék föl. Merthogy ilyen eszközökkel is példát szeretnénk mutatni azzal, hogy titeket elismerünk ezekkel az ösztöndíjakkal. Tehát számítunk rátok!

A másik üzenet legalább olyan fontos – bízom benne, hogy az ösztöndíj ezt is kifejezi: számíthattok ránk. Számíthattok a magyar kormányra, számíthattok arra, hogy a magyar kormány mindig azon lesz, mindig azért fog dolgozni, hogy a nemzetiséghez tartozás ne csak gazdagság legyen, hanem valóban örömet is tudjon okozni. És hogy minél több embert, aki nem tartozik nemzetiséghez Magyarországon, örömmel, büszkeséggel töltse el az a tudat, hogy mi egy ilyen gazdag nép vagyunk, egy ilyen gazdag nemzet, amelyiknek a kultúrája nagyon sok szállal szövődik össze, és a magyarországi nemzetiségek kultúrája ebben kitüntetett helyen van. Számítunk rátok, és számíthattok ránk!

Itt még egy feladat van az ösztöndíjjal kapcsolatban, azon túl, hogy még jobban kell tanulni – azt gondolom, ez egy jogos elvárás –, legalább olyan fontos az elmondottakon túl, a felelősség vállaláson túl, a teljesítményen túl az, hogy mindez bennetek is örömet váltson ki; azt is mondhatnám, hogy élvezzétek nemcsak a tanulást, hanem tudjatok örülni annak is, hogy egy nemzetiségi közösség tagjai vagytok. Tehát, hogy jó érzést váltson ki bennetek, ne csak büszkék legyetek rá, hanem okozzon örömet is, mert amit valójában öröm nélkül végez az ember, annak előbb-utóbb elsorvad az eredménye, abból nem lesz igazi eredmény. De amit teljes szívvel tud folytatni, amit örömmel tud folytatni, amire büszke, amikor teszi, amikor végzi, amikor teljesítményt övezi a munkán át, annak dupla haszna van számotokra is, meg a mi számunkra is.

Úgyhogy ennek a dupla haszonnak a jegyében örülök annak, hogy ebbe a csodálatos épületben lehetünk itt együtt. Azt kérem mindig a protokollosaimtól, hogy ha lehet, akkor minél több rendezvényt hozzunk a Vigadóba. A magyar alkotószellemnek egy olyan csúcsteljesítménye a Vigadó, amire úgy gondolom, hogy mindannyian büszkék lehetünk. Idén márciusban adtuk át ezt az épületet, előtte egy évtizedig nem lehetett látogatni, és ebben a fényben, melyben most tündököl, még soha nem látták, még az alkotók sem, azért, mert mostanában már a világítás egy egészen más technikával történik, tehát olyan részleteket is lehet látni, amilyeneket nem lehetett még a 19. század második felében. Meg a hangosítás is olyan, hogy például a koncerteket egészen más minőségben lehet élvezni, mint eddig.

Liszt Ferenctől elkezdve Herbert von Karajanig – nem beszélve Kodály Zoltánról és más világhírességekről – szerepeltek, mutatták be az alkotásaikat. Az a különlegessége még ennek a teremnek – még jó, hogy osztrák kisebbség nincs most itt jelen a teremben – hogy azt a tánctermet, amit az 1800-as évek elején építettek itt, 20 éven belül lerombolták. Ugyanis itt volt az az országgyűlés, amikor Kossuth Lajos azt kérte a nemzettől, hogy szavazzanak meg több tízezer katonát meg több százezer forintot a szabadságharcra. Úgy gondolta, hogy alkudozni kell a dolgon, ehhez képest fölálltak a rendek, és azt mondták, hogy a sokszorosát adják annak, amit Kossuth Lajos kért. Itt hangzott el az a híres mondat Kossuth Lajostól, hogy „önök felállottak; s én leborulok e nemzet nagysága előtt”. Ezért a mondatért, amikor az osztrákok leverték a szabadságharcot porosz segítséggel, a Duna másik oldaláról Hentzi tábornok szétlövette a termet. Azt mondta, hogy ezért a Kossuth-beszédért le kell rombolni az utolsó kőig a Vigadó épületét. Aztán újjá kellett építeni egy még nagyobb meg még szebb épületet, így került ide a Pesti Vigadó, amelyikre mindannyian büszkék lehetünk. Jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia központja, de szívesen látott vendégek vagyunk, nemcsak az Emberi Erőforrások Minisztériuma, hanem minden nemzetiségi ösztöndíjas.

Gratulálok önöknek, nektek ehhez az elismeréshez, és bízom benne, hogy jó helyre kerültek az ösztöndíjak!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter