Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Balog Zoltán beszéde a Népművészet Mestere díj 60. évfordulóján

2013. aug. 18. Beszédek | Hozzászólások

 

Tisztelt Díjazottak! Tisztelt Ünneplő Közönség!

„Össze kellene szednünk az ország minden részéből a széjjelszórt köveket, hogy azokból a magunk képére építhessünk.” – ezt Kós Károly mondta, aki joggal gondolta úgy, hogy a népi tradíció nemzetünknek az építőanyaga. Így hát nemcsak egyben kell hordanunk a köveket, de fel is kell építeni belőle újra és újra a magyar kultúrát.

Ha a nemzet hagyománya feloldódna a fogyasztói világban, eltűnne mindaz, ami kultúránk útjelzője lehet, nem találnánk vissza nemzeti önismeretünk forrásaihoz, márpedig népi hagyományunk, magyarságunk ihletője, inspirálója.

Halmos Béla elmenetele a minden élők útján intő jel. Az összegyűjtés és a bemutatás hőskora lezárult, most itt van az újabb kihívás: meg kell építeni a híd második pillérjét, oktatásunk, nevelésünk részévé kell tenni a népi kultúra 21. századi alakját.

Akiket ma itt ünnepelünk mesemondók, faműves restaurátorok, táncosok, fafaragók, bútorfestők, hímzők, furulyások, népi iparművészek, ők ennek a nagy, nemzeti feladatnak a felkent prófétái, és a hétköznapi munkásai. A Népművészet Mestere díj azt mutatja, hogy mit gondolunk a népi kultúráról, mint tovább élő örökségünkről, és hogy nemzeti műveltségünkben hol a helye a népi kulturális javaknak. Kós Károly szerint a néphagyományok feltárása feltétele a nemzeti önismeretnek, létezésnek, az emberiség közös kulturális kincsestárához való méltó hozzájárulásnak.

Igaz, hogy már szinte mindenütt megszűnt az eredeti kontextusban a népi kultúra, lassan már a húsvét közösségi rituáléja is csak turisztikai program lesz, igaz, hogy a tradíciót falun is sok helyen felváltotta az összkomfort varázsigéje, mégis bízunk abban, hogy új összefüggésbe kerülhet a népi tradíció, mint a közösség kovásza. Mert a népi kultúra szeretete nem azt jelenti, hogy mángorlót használunk automata mosógép helyett, hanem a népi kultúra elsősorban a világhoz való viszonyunkban érhető tetten.

Ezek a díjak, amelyeket ma átadunk, segítenek nemzeti önismeretünk elmélyítésében, de abban is, hogy újra termékeny dialógus alakuljon ki arról, hogy mi az autentikus népművészet, melyek azok a kirakodóvásárokban kapható áruk, amelyek valóban a népi kultúra bölcsességét, esztétikáját hordozzák, és így bennük van az életforma. A Kós Károly által kijelölt feladat nem egyszerűen országos feladat, hanem összmagyar Kárpát-medencei nemzetstratégiát igényel. Ezért figyelünk oda a határon túli értékteremtő munkára, és nagyra becsüljük a magyar nyelvterületek nemzeti, népművészeti kincseit. De nagyra becsüljük azokat is, akik megteremtik ezeket az értékeket.

Az idei tíz díjazott közül heten Magyarországon, hárman a mai Romániában élnek. A népművészet mesterei. A mester egyrészt azt jelenti, hogy színvonal. Azt jelenti, hogy magas szintű, hogy minőségi munkát végez, de a mesternek van egy még fontosabb jelentése: a mester azt jelenti, hogy tanít, hogy tanító, hogy tovább örökít.

Önök méltók erre a díjra, amit megkapnak, és hogyha ki akarják fejezni a hálájukat ezért a díjért, akkor azt kérem önöktől, azt javaslom önöknek, hogy legyenek tanítványaik; egy, kettő, sok.

Legyünk tanítványok mindannyian!

Köszönöm a figyelmüket!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter