Close
2017. október
H K S C P S V
« szept    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Balog Zoltán beszéde a Prágai Nemzetközi Könyvvásár megnyitóján

2014. máj. 14. Beszédek | Hozzászólások

Elnök Urak! Miniszterhelyettes Úr! Igazgató Asszony! Főigazgató Úr!

Prágában könyvekkel találkozni, sok tízezer könyvvel, egy igazán nagy élmény. Új könyvekkel és régi könyvekkel számos nyelven, mintegy huszonhat országból, de elsősorban persze cseh nyelven, hiszen ennek az országnak ez a nyelve.

Az írók, magyarok, szlovákok, lengyelek, németek, osztrákok, mindezek mellett külön-külön és együtt is zsidó írók, akikkel itt találkozhatunk. Egy magyarnak, akár turistaként érkezik Prágába, akár irodalmárként, akár művészként, akár tanárként, vagy éppen politikusként, ez egy nagy lehetőség. Nagy lehetőség nemcsak arra, hogy a könyveinket mutassuk be, hanem lesz itt tánc is, meg lesz itt egy kis kóstoló is a magyar ételekből és a magyar borokból. De mégis talán a legfontosabb, hogy együtt gondolkodjunk. Hogy együtt gondolkodjunk ismét. Újra, ki tudja, hányadszor, együtt gondolkodjunk, hogy mi is az, ami egyszerre cseh és magyar, szlovák, osztrák, lengyel, és ugyanakkor közös emberi momentum, közös emberi fundamentum, közös emberi életkultúra. Mi az, ami az életünkben különös és közös, mi az a történelmünkben, az irodalmunkban, a kultúránkban. Talán – ahogy itt hallottunk egy finom utalást – még a politikánkban is. Közös és különös.

Mi az, ami Prágát természetesen megkülönbözteti Budapesttől és Bécstől, de még Pozsonytól is. A 20. Prágai Könyvvásár egy újabb lehetőség, hogy utánaeredjünk ennek a mitológiai alaknak, ennek a Kimérának, amit úgy hívnak, hogy Közép-Európa. Közép-Európa vagy éppen közép-európai életérzés. Persze ezt leginkább a múltban kereshetjük, a múltban és a kultúrában kereshetjük. Hiszen, ha ilyen neveket hallunk, hogy Kafka, Hudec, Márai, Krleža, Musil, Freud, Koestler, Liszt vagy éppen Bartók, akkor az ő műveikben és életükben megtaláljuk. De ha kicsit közelebb jövünk, a száz éve született Hrabal, vagy azok a költők, akiket cseh nyelven megtalálnak a magyar költők antológiájában, amelyik erre a könyvvásárra jelent meg; Pilinszky vagy Ady Endre, vagy ha még közelebb jövünk, akkor Kundera, Esterházy, Csoóri Sándor, Grendel Lajos, vagy éppen a Nobel-díjas zsidó magyar író, Kertész Imre művében és életében. Kereshetjük ezt, ami különös, és ami közös. Keressük, ami összeköt bennünket a múltunkban, és azt is megtaláljuk egyúttal, ami szétválaszt. Megtaláljuk azt, ami megértést eredményezett közöttünk, és ebből lett egyfajta sorsközösség, máskor meg szembenállás.

Aztán voltak a mi közös történelmünknek jó meg rossz korszakai. Volt, amikor jól rivalizáltunk, versenyeztünk egymással, és olyan is volt, amikor rosszul. Keressük ezt nemcsak a múltban, hanem keressük a jelenben is. És amikor az ember a jelenben keres valamit, akkor azt mindig a jövő érdekében teszi. A jövő érdeke az, hogy a 21. századi Európában legyen – mondjuk úgy, hogy újra legyen – egy sajátos közép, egy centrális erőtér, ahol a nyelvi korlátok ellenére is – ez különösen bennünket, magyarokat sújt, hiszen csehek, szlovákok és lengyelek könnyebben megértik egymást –értsük egymást, és jobban értsük egymást ezen a táján a világnak, mint más táján Európában. Ahol Közép-Európa földrajzi, történelmi, kulturális sorsközösségéből közös gazdasági sikerek születnek, markáns, közép-európai politika lesz minden itt élő embernek, minden európai embernek az érdekében.

Nevezhetjük ezt a mostani sorsközösséget visegrádi négyeknek, nevezhetjük közép-európai kezdeményezésnek – ezek mind létező politikai formációk –, vagy éppen neveznek bennünket Brüsszelben újonnan belépett országoknak, aztán a történészek posztszovjet régiónak, de nem az a lényeg, hogy hogy nevezzük. A lényeg az, hogy van közös múltunk, van közös jövőnk, van közös mondanivalónk, vannak közös érdekeink, és vannak közös terveink.

A könyvvásár azt üzeni erre a közösre, erre a középre, hogy mindez kultúra nélkül nem fog menni, mindez kultúra nélkül elképzelhetetlen. Kultúra nélkül elképzelhetetlen a gazdaság is, elképzelhetetlen a politika is, az is mondhatnám, hogy reménytelen. Kulturálatlan politikával nem lehet előrejutni. Kulturálatlan gazdasággal sem lehet sikereket elérni. Közös és sajátos kulturális kincseink vannak, közös és sajátos kulturális gyökereink vannak, ezek adják az éltető energiát, a közös nyelv anyagát a közép-európai összefogásban, legyen ez az életnek bármelyik területén. Ezért jó magyarként a prágai könyvvásáron vendégeskedni, együtt tenni cseheknek és magyaroknak, szlovákoknak, lengyeleknek, osztrákoknak – itt a sok nemzet fölsorolása a hátam mögött.

Mi is a közös célunk? Én ezt egy képpel szeretném megfogalmazni. Nekünk öt gyermekünk van és négy unokánk, hamarosan születik az ötödik – azt szeretném, hogyha az unokáink, amikor megnézik a Sörgyári capricciót, vagy amikor megnézik Andrzej Wajda Menyegzőjét, vagy amikor elolvassák Kertész Imre Sorstalanságát, akkor jobban magukra ismerjenek, mint egy dél-amerikai szappanoperából, vagy egy amerikai szituációs komédiából, vagy mint a valóságshowból, mert akkor megmarad Közép-Európa. Ennek a könyvvásárnak ez is a célja. És természetesen mindezek mellett a szórakoztatás. Azokat a magyarokat, azokat a magyar irodalmárokat és történészeket, akik a cseh kultúrával és történelemmel foglalkoznak, úgy hívják, hogy bohemisták. A bohemista meg a bohém nyelvileg nincs olyan távol egymástól, úgyhogy a bohémság – bízom benne, hogy – nem lesz idegen ettől a könyvvásártól sem.

Köszönjük, hogy meghívtak bennünket, hogy vendégek lehetünk! Sok sikert kívánok a könyvvásárnak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter