Close
2017. október
H K S C P S V
« szept    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Balog Zoltán beszéde a Római Magyar Akadémia képzőművészeti ösztöndíjainak átadásán

2015. ápr. 21. Beszédek | Hozzászólások

Szép jó napot kívánok mindenkinek! Alelnök Úr! Főigazgató Asszony! Kurátorok és Ösztöndíjasok!

Gondolom, nem az a feladatom, hogy Önöknek bizonygassam, hogy érdemes Rómába menni. Az Önök feladata az, hogyha hazajönnek, azt bizonyítsák nekünk, hogy érdemes volt elmenni Rómába erre a tanulmányútra. Nem teljesen idegen városba mennek – erre utalt itt a bevezető is. Önök otthon lesznek majd Rómában, és ezt egy miniszterelnöknek és egy miniszternek köszönhetik. A minisztert úgy hívják, hogy Bethlen István, a miniszter pedig Klebelsberg Kunó, hiszen 1927-ben a Collegium Hungaricum megalapításával egyúttal lehetőség nyílt arra, hogy ösztöndíjasokat fogadjanak az örök városban. Valóban azért hirdették meg ezt az ösztöndíjat, a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, hogy a csereprogramot lehetővé tegyék. A római iskola ebből a kezdeményezésből nőtt ki. És amikor újjáalapítottuk ezt az ösztöndíjat, akkor szerényen ezzel a nyolc ösztöndíjjal megpróbáltunk beállni a sorba.

Különböző motivációk lehetnek abban, amikor mi, magyarok külföldre megyünk: egyrészt az, hogy lássuk, mások mit és hogyan. Másrészt talán az is ott motivál – és ez az ösztöndíj kiírásában mindenképpen motivált –, hogy olyan tapasztalatokhoz jussanak, egy olyan tudást szerezzenek, amivel aztán azt, ami mi egyedi mondanivalónk erről az országról, erről a nemzetről és saját magunkból, azt talán egy olyan nyelven adhassák át a nagyvilágnak, amit jobban értenek, mintha hogyha csak itthon lennénk.

Tehát egyszer látni és ugyanakkor látszani is – vagy megmutatni magunkat. Ez a két dolog nagyon fontos. Találtam egy érdekes idézetet, ami már könnyű dolog az internet világában. Egy Kacziány Ödön nevű festő, aki a 19. század második felében maga is kapott művészeti ösztöndíjat az akkori vallás- és közoktatási minisztériumtól, Rómában járt tanulmányúton, és a következőket írta: „Ismertem egy német művészt Rómában, ki évek hosszú során festett egy jelenetet a trójai háborúból. Soká komponálta, sokat tanulmányozta, és amikor késze lett, még néhányszor átfestette, de a kép mindig rossz maradt. Alapjában volt elhibázva, nem harcoló görögök és trójaiak voltak ezek, hanem pózoló vén professzorok és színészdirektorok.  A lírai hangulatokra hajló kedély sohasem fogja a vehemens harcias temperamentum körét átérezni.” Pedig Rómában tanult. De nem azt kívánom önöknek, hogy így történjen, hiszen ez az ösztöndíj lehetőség arra, hogy kiemelkedjenek egy kicsit – mondjuk így – a megszokottból, vagy abból, ami ma Magyarországon ma meghatározza a művészeti életet-, és talán néha kicsit be is szűkíti a gondolkodást. Kiemelkedni a megszokottból, ami megsokszorozhatja az önök erejét és kreativitását – kicsit irigykedve is mondom –, hogy önök elmélyedhetnek majd a legkülönbözőbb művészeti megoldásokban, megismerhetik, tanulmányozhatják Róma kulturális múltját és jelenét. Azokat az értékeket, amelyek egyébként számos ponton kapcsolódnak a magyar művészet történetéhez, a magyar művészet világához. Bízom benne, hogy ezek olyan impresszívek lesznek, melyek nemcsak az önkifejezést fogják segíteni, inspirációt jelentenek, hanem majd tovább is fogják adni mindezt. Egy jó lehetőség az önök számára, de mégis a legtöbbet a hazai képzőművészet nyerhet vele.

A Római Magyar Akadémia képzőművészeti ösztöndíját a szakmai bizottság javaslata alapján idén nyolc magyar képzőművésznek ítéltük oda. Én is jóváhagytam ezt a döntést – önök lesznek a magyar művészet egyfajta követei Rómában. Van önök között, aki rajzpedagógiával is foglalkozik, van, aki társadalmi-urbánus térfelfogást kutat, vannak országos ismertséggel rendelkező fiatal festő- és szobrászművészek, önök között vannak, akiknek Európa számos nagyvárosában volt már tárlata, míg van, akinek Japánban, Thaiföldön, és van, aki Oroszországban és Indiában is állított ki. Mindenki tett már le valamit az asztalra. Mindannyiuknak gratulálok az ösztöndíjhoz! Biztos vagyok benne, hogy művészi pályájuknak ez egy fontos pillanata lesz.  Bízom benne, hogy mindenki a maga művészi egyéniségének a szűrőjén át a lehető legtöbbet gyűjti be, és tovább is adja a műkedvelő magyar közönségnek.

Hasznos időtöltést kívánok, inspiráló művészi élményeket és jó hazatérést!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter