Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Balog Zoltán beszéde a sárospataki ágyúöntő műhely megnyitóján

2014. júl. 15. Beszédek | Hozzászólások

Tisztelt Sárospatakiak! Tisztelt Zempléniek, Képviselő Úr, Polgármester Úr, Igazgató Asszony, Igazgató Úr!

Lassan majd hírbe fognak hozni, hogy miért járok én olyan gyakran Sárospatakra. Talán van itt egy jó borospincém. Nincs, de szívesen látogatom meg bárkinek a borospincéjét, ha ide meghív, merthogy az is kultúra. Most a kultúrának egy másik szegmense miatt jöttünk ide: ágyúöntő műhelyt rekonstruált a múzeum, a magyar régészet legjava, és ennek a kiállítását fogjuk most megnyitni.

Ágyúöntő műhely. Mi közünk van nekünk a 21. században az ágyúöntő műhelyekhez? Egyáltalán kell nekünk azt tudni, hogy a régiek hogyan öntötték az ágyút? Hát, én úgy gondolom, hogy igen, de még inkább azt kell tudnunk, hogy a régiek hogyan harcoltak. Hogyan harcoltak karddal, ágyúval, és hogyan harcoltak tudománnyal és kultúrával, meg leginkább a hitükkel. Hogyha arra gondolunk, hogy ennek a táján a világnak a magyar nemzeti közösséget ilyen kettős harcmodorral kellett védeni, akkor persze a harci cselekmények előttünk vannak; a Rákócziak fontos csatái és törekvései, és valóban a diplomácia is, de legalább olyan fontos, hogy a kultúránkkal tudjunk harcolni.

A 21. században a magyarságért, a magyar közösségért a kultúrával, a tudománnyal és a hittel kell harcolnunk. Ha ezen a táján a világnak elindulunk Zemplénből mondjuk Borsod felé Abaújon keresztül, akkor meg kell említenünk Göncöt és Vizsolyt, ahol a magyar nyelvért, és a magyar nyelvvel is harcoltak. Nem lehet kihagyni Faludy György gyönyörű két sorát, amiben egy ódát írt a magyar nyelvhez, akkor éppen ennek a kettős harcmodornak az összehasonlításáról így fogalmazott: “Jöhetsz rám méreggel, tőrrel, ékkel, de én itt állok az ikes igékkel.” Mert a magyar nyelv az egy erős vár. Sokszor erősebb, mint a bástya, amit meg kell védeni, és amikor a bástya elesik, amikor a várat beveszi az ellenség, az ikes igék akkor is megmaradnak, a nyelvünk megmarad. Az ikes igék itt a kultúrát jelentik, a magyar nemzet kultúráját. Sárospatak – önök itt ezt nem először hallják – a Bodrog-parti Athén, Magyarország történelmi és kulturális öröksége, a magyar kultúra egyik nagyon fontos építőköve. Lehetne neveket sorolni, amiket önök talán jobban tudnak, mint én, hogy ki mindenki tanult, tanított itt, és támogatta fejedelemként vagy fejedelemasszonyként a kultúrát. Van egy olyan név, amit csak én tudok, vagy kevesen tudnak: egy Balog Zoltán nevű ember is volt sárospataki diák, az édesapám, úgyhogy a pincék mellett máris megadtam az okát annak, hogy miért is jövök szívesen Sárospatakra.

A sárospataki vár, a sárospataki hit és tudomány mindig erős bástyája volt a magyar nemzetnek és az itt élő embereknek. Egyszerre őrzi ez a hely a történelmi viszályok nyomait és emlékeit – ezért kellett ágyúöntő műhely -, de az építést is, a fejlődést is, a nyugodt békeidők hangulatát is. És hát az önök munkáját is, a szorgalmas sárospatakiak, zempléniek kemény munkáját. Viharos században épült I. Rákóczi György ágyúöntő műhelye, amikor a magyarság háromfelé szakadva élt a Kárpát-medencében. A szellemi erő és a kultúra ereje ekkor úgy tűnt, hogy kevés a győzelemhez, úgyhogy szükség volt az ágyú szavára is. De mi a 21. században a háborúinkat újra meg kell, hogy vívjuk, a tudománnyal, a kultúrával, és amit gyakran elfelejtünk, a gazdasággal. Igen, ami fontos, hogy a gazdasági erőnk, a gazdasági küzdelem – miért szégyelljük ezt a fogalmazást – az a gazdasági szabadságharc, amit vívunk, vívunk a közösségünknek nemcsak a megmaradásáért, hanem a megerősödéséért, az itt is jelen van. Valóban, majd látjuk Sárazsadányban, hogy mit jelentett ennek a vidéknek a kultúrájában, a gazdasági erejében, az agrárerejében, az ipar erejében mindaz, amit az őseink létre hoztak. Ezért nagyon fontos, hogy akkor, amikor ilyen módon szembesülünk a múlttal, akkor gondoljunk arra a jelenre és jövőre, amiben megint csak Sárospataknak is, a Zemplénnek is, Felső-Magyarországnak is – én szeretem ezt így mondani: Felső-Magyarország, kulturális értelemben is, nemcsak földrajzi értelemben – meg kell kapnia azt az esélyt, és meg kell ragadnia azt az esélyt, amelyik újra egy fontos építőkővé, bástyájává teszi Magyarországon belül gazdaságilag, kulturálisan és tudományosan.

Ez a mai nap egy látványosságról szól. Azt a szót, kifejezést ízlelgettem magamban, amikor hallottam, hogy attrakciófejlesztés. Ez a mai nap erről az attrakcióról szól, és bízunk benne, hogy a turistáknak kedves látogatóhely lesz ez a város, ez a hely, a vár, a Makovecz-épületek, a környezet, a park, a Bodrog, a híres gimnázium. Európában kuriózumnak minősül ez az ágyúöntő műhely. Erre volt szükség 400 évvel ezelőtt.

Hogyha megkérdezzük, hogyan harcoltak a régiek, és hogyan harcolunk mi, akkor legalább olyan fontos, hogy mindig tudjuk, hogy miért harcolunk. Nem is elsősorban az okát, mert azt megadja az ellenség, hanem a célját. Miért harcolunk; egy finális kérdés, nem egy kauzális kérdés. Azt, hogy miért harcolunk, megtudhatjuk az ágyúöntő műhely által, mert a feljegyzések szerint nemcsak ágyút öntöttek itt, hanem harangot is. A harang azért van, hogy megmondja, mi a célunk a harccal, hogy miért harcolunk. A harang az azért szól, mert van hitünk, van kultúránk, van mondanivalónk, van országunk, és van közösségünk. Úgyhogy ezért harcolunk: a hitünkért, a kultúránkért, a hazánkért, a közösségünkért – ma is az a cél, hogy a 21. század magyarsága erős legyen. A 21. század magyarságának az ereje a tét, amihez bizony szükség van a harangokra is, és leginkább olyan emberekre, akik megértik a harang szavát.

Egyetlen egy harangot rontottak el a sok közül, amit öntöttek, ez azért egy nagyon komoly és jó arány, hiszen nem olyan könnyű harangot önteni. Milyen jó, hogy megtudhatjuk, hogy akkor is voltak harangok, és ma is vannak, és legyenek olyan magyarok is, akik értik a harang szavát, akik hajlandóak és képesek harcolni saját közösségükért, és az egész magyar közösségért.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter