Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Balog Zoltán beszéde a Szalay Annamária Média Alapítvány díjátadó rendezvényén

2014. szept. 16. Beszédek | Hozzászólások

Miniszter úr! Kedves Családtagok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Rögtön az elején vitatkoznék miniszter úrral. Ez a túl korán, talán egy kicsit túl korán, merthogy mindannyian voltunk már olyan helyzetben, hogy el kellett mennünk egy számunkra kedves, fontos ember utolsó útjára, elkísérni a temetésére, és aztán akkor tudatosult bennünk, hogy akitől búcsúzunk, az milyen sok feladatot hagyott ránk azzal, hogy valami nagyot alkotott, és ezt valójában a búcsú pillanatában tudjuk felmérni. Akkor az emberben megszületik a fogadkozás, hogy ebből azért kell lenni valaminek, ami tovább megy. Aztán eltelnek a hetek, a hónapok, talán az élet is, aztán úgy marad a dolog. És ahogyan házelnök úrnak a levelében is állt, talán huszonöt év után rádöbben az ember, akkor kellett volna: első perctől. Úgyhogy ez az első perctől inkább erény az alapítványnak, mint olyasmi, amiért magyarázkodni kellene. Miközben nyilván mindannyiunk számára megnehezíti az emlékezést az, hogy nagyon közel van ez az utolsó búcsú, és hogy persze én is legszívesebben úgy folytatnám ezt a megszólítást: „Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Panni”. De ezt így nem tudom folytatni. Mégis azt gondoljuk – és ez nem csak egy közhely, ennek most itt különösen valósága van –, hogy az, akiről az alapítvány a nevét kapta, akinek az életművét méltatni kívánja, őrizni kívánja, és akinek a legfontosabb ügyét tovább akarja vinni, az természetesen az értékrendjével, a lelkületével, a lelkével jelen van köztünk. És hogyha az egyik szívügyét, a gyermekek tudatos médiahasználatára nevelését tartjuk a munkánkban szem előtt, akkor ilyen módon meg is őrizzük ezt a jelenlétet.

Jól emlékszem, hogy alig két évvel ezelőtt – ez is milyen közeli időpont –, a közmédia napján Annamária hosszasan beszélt a nyilvánosság előtt a gyermekek tudatos médiahasználatáról. Elmondta, hogy médiával foglalkozó szakemberként nap, mint nap azzal találkozik, hogy ugyanaz a szülő, aki egyébként a játszótéren, vagy a városi közlekedésben nagyon félti a gyermekét, a média világában, a gyermekekre leselkedő veszélyekről sokszor mit sem tudva, értetlen támadásoknak engedi kitenni. Így mondta: missziós feladatunk a szülői tudatosság növelése, így a szülői tudatlanság megszűntetése a médiában, mindenekelőtt a digitális médiában, az interneten. Mindent meg kell tenni, ha kell, szigorú jogszabályokat kell hozni, hogy az úgynevezett szabadság nevében ne lehessen gyermekeket zaklatni, bántani, károsan befolyásolni.

Én ugyan csak felvételről hallottam a beszédét, de arra gondoltam közben: lám, egy elhivatott nő; akár gyermekek százezreit fogadhatja örökbe, legalábbis egész nemzedékekről gondoskodhat egy jól megalapozott jogszabállyal vagy szemléletváltással, vagy az információ átadásának a lehetőségével. Igen, egy jól megalapozott jogszabály, a szemléletváltás, a tájékoztatás és a felvilágosítás; ezek azok az eszközök, amelyeket használhatunk a gyermekeink, a következő generáció védelmében.

Mindannyian, akik személyesen ismertük, jól tudjuk, hogy mindent lélekből csinált. Még hogyha volt is benne egyfajta nagyon kedves, szikár pragmatizmus. Ha igaz, hogy minden embernek a lelkében dal van – ahogy Babits Mihály írta –, akkor én azt mondanám, hogy az övében egy egész szimfonikus zenekar játszott. És ma, amikor itt állunk, hogy a nevét viselő alapítvány első alkalommal átadhassa a nevét viselő díjat, mintha ennek a szimfonikus zenekarnak a zenéjét hallhatnánk a távolból. Ez a zenekar tovább játszik, tulajdonképpen azok húzzák a hegedűt, azok fújják a harsonákat, ütik a dobot, akik komolyan veszik a gyermekeket, komolyan veszik a gyermekek védelmét, akik a média világában hivatásszerűen, teljes odaadással, lélekből készítenek műsort a gyermekeknek és a gyermekekkel. Majd ilyen zenészeket fogunk szólítani mindjárt a díjak átvételére. Nem is akármilyeneket.

Kezdem a Cimbora irodalmi folyóirattal Sepsiszentgyörgyről. Annak külön örülök, hogy az első díjazottunk rögtön Erdélyből érkezett. Szalay Annamária is Erdély-járó volt. Számtalanszor mesélt erdélyi kalandjairól, arról is, amikor egy medvével találkozott. Vagy arról, hogy milyen népdalokat lehet megtanulni a világvégi székely falvakban. Bizonyára egyetértene azzal, hogy a lassan száz éves hagyományokra visszatekintő sepsiszentgyörgyi Cimbora irodalmi folyóirat veheti át az alapítvány díját elsőként. A Cimbora 10-15 éves gyermekeknek szól, és néhány szám átlapozása, vagy a honlapjukon történő böngészés után egyértelműen érezhetjük, hogy elsősorban azoknak szól, akik nyitottak az új ismeretekre, nyitottak magára a világra, kíváncsiak rá – ahogyan a lap címében is olvashatjuk –, akik szeretnének sok újat és új nézőpontból megtanulni. A Cimbora ősét maga Benedek Elek, a mesemondó Elek apó alapította 1922-ben, és a mai szerkesztőség frissen, üdén, a kortárs irodalom iránt elkötelezetten viszi tovább a nagy hagyományt.

A második díjazott Balázs Bianka, az M2 gyermekcsatorna kidolgozója, aki az MTVA gyermek- és ifjúsági műsorok felelős főszerkesztője. A gyermekcsatorna nagy adósságot törleszt Magyarországon. Gondolom, nem vagyok egyedül azokkal, akik sohasem értették, hogyan lehet az, hogy Magyarországon csak amerikai – nem is angol – nyelvű gyermekadók vannak, és a globalizáció szellemében nézzük ezeket a dupla sebességre kapcsolt amerikai rajzfilmeket, de nincs egy olyan magyar, szellemi és lelki értéket közvetítő, a saját kulturális kincseinket feldolgozó, és emellett szigorú szűrővel válogatott műsorokat vetítő gyermekadó, mint amelyik most már van. Miért kellene a magyar gyermekeknek megelégedniük az amerikai rajzfilmcsatornákkal? Gyakorló nagyszülőként örömmel üdvözöltem a gyermekadó tervét, és örülök, hogy megismerhettem ezt a hölgyet, aki ennek kidolgozásáért annyit fáradozott. Hagy mondjam el önöknek azt is, hogy ez a fáradozás olyan eredményes volt, hogy a gyermekcsatorna, amely 2012 decemberében indult, alig egy év múlva elnyerte az Európa legjobb gyermekcsatornája elismerést. De a nézettségi útmutatók még nagyobb elismerést jelentenek. Úgyhogy büszkék vagyunk rájuk.

A harmadik díjazott egy rádiós csapat, az Európa Rádió szerkesztősége Miskolcról. Nekem külön öröm, hogy olyan magas színvonalon működtetett keresztény szellemiségű sajtóorgánum működik ma Magyarországon, mint az Európa Rádió. Kialakulhatott bennünk az elmúlt időben az a képzet – meg igyekszenek is kialakítani –, hogy akik egyfajta értékrend alapján próbálkoznak a médiában, azok lelkes amatőrök, és a profik igazából a bulvármédiában dolgoznak. Pedig – és erre bizonyíték az Európa Rádió – az értékeket közvetítő sajtóorgánumok is lehetnek profik. A professzionalitás nem csak a populáris, a bulvármédia sajátja, sőt talán érdemes is lenne néha úgy leleplezni ezt a popularitást, mint ami sokszor nem más, mint a fiatal generáció megtévesztése. A médiatudatosságra nevelés az új Nemzeti alaptantervben éppen ezért egy nagyon fontos tantárgy, tananyag lesz. Nem sokáig tartja magát ez a kép, mert valóban profi csapatok dolgoznak már a túlélő vagy újra induló, értékrendjében a hagyományoshoz, de a profizmusában a jövőhöz kapcsolódó orgánumoknál is. Ilyen az Európa Rádió szerkesztősége, akik most elsősorban a műsorrendjükben évek óta szereplő Esti mese sorozatért kapják a díjat. Többnyire magyar népmeséket tolmácsolnak, a miskolci székhelyű, de gyakorlatilag országos lefedettségű, és a református egyház égisze alatt működő adó munkatársai. Szeretettel gratulálunk nekik is!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Díjazottak!

A díjazottak munkája persze magáért beszél, de egyúttal sokat elmond erről a frissen alakult alapítványról és a kurátorairól, hogy éppen őket választották ki. Ezért nekik is szeretném megköszönni az áldozatos munkát és fáradozást. Azt mondják, aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, vagy kevesli a jó emberek számát, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, hogy milyen sokan odaállnak mellé. Ennek a megtapasztalását kívánom az alapítvány kurátorainak további munkájukban. Hiszen egy jó dolgot kezdtek el, és bízzunk benne, hogy minél több jó ember fog ehhez csatlakozni.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter