Close
2017. november
H K S C P S V
« okt    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Balog Zoltán beszéde a tihanyi bencés apátság templomfelújítás első ütemének átadásán

2014. márc. 22. Beszédek | Hozzászólások

Ünneplő Közösség! Kedves Richárd Atya! Tisztelt Államtitkár Urak, Polgármester Urak!

 

Ha van értelme genius lociról, a hely szelleméről beszélni, akkor annak Tihanyban, itt a hegytetőn egészen biztos van értelme. Amikor egy hely olyan erős tud lenni, olyan erős a kisugárzása, hogy képes egymással szembenálló embereket is kibékíteni, képes háborgó lelkeket megnyugtatni, képes olyan gondolatokat felhozni az ember életének a mélyéből, az értelmének a mélyéből, amire szüksége van ahhoz, hogy tovább tudjon lépni, hogy megtalálja a következő lépést.

 

Két nappal ezelőtt jártam itt Tihanyban legutoljára, ahol zsidók és keresztények ültek le egymással beszélgetni, és hallgattak a fegyverek, és beszéltek azok, akik a léleknek és a szellemnek az emberei, mert a helynek van szelleme. De ugye tudjuk, hogy a helynek csak akkor van szelleme, ha vannak emberek. Ha vannak emberek, akik a helynek ezt a szellemét megjelenítik, képviselik, megfogalmazzák és továbbadják. Ennek a helynek a szellemét nem csak ez a csodálatos környezet adja – hogyne adná az öböl, a Balaton, hogyne adná ez a hegy, hogyne adná a Balaton-felvidék -, mégiscsak végső soron a hely szellemét azok tudják megjeleníteni és megerősíteni, akik majdnem ezer év óta itt – lehet így mondani – a közös bencés-református mondás értelmében: orando et laborando – imádkozva és dolgozva.

 

Vannak jelen és voltak jelen, jött a tatár, jött a török, jött a tűz – a víz azért ide nem ért föl sose –, jött a kommunizmus, és ezalatt is mindig ezt a helyet, és ennek a helynek a szellemét megtartotta ezeknek az embereknek a hite, a munkája és az imádsága.

 

Itt – úgy gondolom – nem kell magyarázni ezt a másik közös mondást, ami úgy hangzik: soli Deo gloria. Ma is él ez a szellem. És hogy ez a szellem méltóképpen tudjon élni, ahhoz néha újra és újra szükség van renovációra. Renovációra, a szónak a legmélyebb értelmébe. Mi a renoválást, azt az épületeink helyreállításaként értjük, és csinosításaként, ami nagyon helyes, de a renovációnak van egy mélyebb értelme: az a megújulás, az a megújítás, ami egyszerre érinti az embert és érinti a környezetét.

 

Amikor egy templom megújul, az mindig a történelmi hit és jövő találkozása. Az előttünk jártak hitének, bizalmának, reményének, és a következő nemzedék, az utánuk jövő nemzedék hitéhségének. Mert ez az, ami idehozza a következő nemzedéket: az éhség. Ebben az országban nagy az éhség a tiszta szóra, a világos beszédre, az igazságra és az igazságosságra, és hát arra a bizalomra, ami össze tud tartani egy közösséget. Ez a hely, Tihany mindig is azoknak a találkozóhelye volt, akikben megvolt ez az éhség, vagy az éhségnek az ellentéte – az legalább annyira alkalmas a hitbeli, a spirituális találkozásra, ezt pedig úgy hívják, hogy csömör. Hogyha valaki megcsömörlik mindattól, túltelített mindazzal, amit kínál neki a fogyasztói társadalom – már akkor is kínálta, amikor még nem volt fogyasztói társadalom -, tehát vagy éhesnek lenni vagy megcsömörleni, mind a két állapot alkalmas arra, hogy itt, Tihanyban valaki igazi táplálékra találjon. Középszernek, annak már nehezebb egy kicsit, ahogyan az apokalipszisben olvassuk: „vajha hideg volnál vagy hév, de mivel lágy meleg vagy” – a langyos, az egy kicsit nehezebb állapot, de ez a hely arra is alkalmas, hogy őket is kimozdítsa a közönyből.

 

Renováció. Renovációra szüksége volt nemcsak ennek a templomnak, hanem szüksége van Magyarországnak is; erre a lelki-szellemi megújulásra. És a renovációhoz, amihez kell a genius loci, a mi dolgunk az, a mi felelősségünk – államé és egyházé, szerzetesi közösségé –, hogy méltó körülményeket biztosítsunk. Ez a mi kötelességünk. De hát milyen körülmény, milyen környezet méltó a találkozásra, a hitéhség csillapítására? Hisszük azt, hogy bármilyen körülménybe, bármilyen nyomorúságos, szétrombolt körülménybe az ember találkozhat a hittel. De hogyha azt akarjuk, hogy a genius loci, a hely szelleme besegítsen ebbe a találkozásba, ebbe a lelki-szellemi megújulásba, akkor renoválni kell az épületeket is, nem csak a lelkeket – és a kettőt együtt, mert a kettő összetartozik, hogy méltóan tudjon sugározni a genius loci. Azok az emberek, akik itt élnek, vagy akik idejönnek, egy-két napra, egy-két hétre egy választott időre, egy minőségi időre, tovább tudják vinni a genius locit.

 

Hadd mondjam azt – lehet, hogy ez egy kicsit túl személyes lesz -, hogy a mi minisztériumunkban is ott van a tihanyi genius loci Hölvényi államtitkár úr személyében, aki sokat tett ezért a renovációért.

 

Kívánom, hogy mindannyian tovább tudjuk vinni ezt a szellemet!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter