Close
2017. június
H K S C P S V
« máj    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Balog Zoltán beszéde a Tűzoltó utcai Gyermekklinika Egynapos Osztályának átadásán

2015. máj. 5. Beszédek | Hozzászólások

Tisztelt Kancellár Úr! Professzor Urak, Elnök Urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Húsz hónapja, közel két éve növekszik a születések száma Magyarországon. Utoljára húsz éve volt az egy családra jutó gyermekek száma ilyen magas, és harminc éve nem nőtt így a születések száma. Ezek az eredmények azt jelzik, hogy nemcsak a családok, hanem mi is igyekszünk. Bízom benne, hogy a kormány támogatása – ami a gyed extrában vagy a családi adó- és járulékkedvezményben megjelenik –, segít a jó döntésben ahhoz, hogy minél több gyermek szülessen Magyarországon, hiszen ebben rejlik mindannyiunk jövője.

És ezután az örömteli tény után jön az a szomorú tény, hogy nem minden családban jelent a gyermek érkezése felhőtlen örömet, mert megjelenhet a gond, megjelenhet a betegség. Magyarországon évente több száz gyermeknek és szülőnek kell szembenéznie azzal a szörnyű ténnyel, hogy rosszindulatú daganatos megbetegedést vagy leukémiát állapítanak meg a kisgyermeknél. Az országban a legtöbb daganatos gyermeket a Tűzoltó Utcai Gyermekklinikán gyógyítják a nap 24 órájában hemato-onkológiai szakemberek. A tavalyi évben minden betegségtípust figyelembe véve összesen több mint 9 000 fekvőbeteg és több mint 85 000 járóbeteg esetszámról tudunk. Itt dolgozik a legtöbb gyermekonkológus szakorvos, speciálisan képzett nővérek, pszichológusok, gyógytornászok, pedagógusok, szociális munkások, játékterapeuták. Itt van egy olyan alapítvány – az Őrzők Közhasznú Alapítvány –, amely 25 éve próbál már tenni azért, hogy a gyermekek megfelelő gyógyítási körülmények között legyenek, és a legmodernebb eljárásban, kezelésben részesüljenek. A klinika hivatalos alapítványaként eddig több mint 1 milliárd forintot gyűjtöttek össze fejlesztésekre, és most egy újabb jelentős eredményt értek el. Én magam is úgy gondoltam, hogyha azt nézzük, hogy az elmúlt három évben ezzel az évvel bezárólag 500 milliárd forint érkezett az egészségügybe, akkor egy kicsit önkritikusan magunkba kell nézni. Nemcsak nekünk, hanem még előző kormányoknak is, hogy bizony a legjobban használtuk-e ezt az 500 milliárdot, amiben európai uniós és magyar pénzek vannak. És akkor lehet azon gondolkodni, hogy most egy néhány 10 milliós, vagy éppen 1 milliárdos gyűjtés mit is jelent. De valóban – amint rektor úr és professzor úr is mondta –, az a fontos, hogy itt van összefogás. Tehát az a szemlélet Magyarországon – nyilván én is leszek majd a civil oldalon, nemcsak a kormányzati, a hivatalos oldalon –, hogy majd mindent megold a kormány, hogy minden kormánynak az a dolga, hogy megoldjon minden problémát, az nem fog eredményre vezetni. De ha van helyi összefogás, ha olyan embereket, olyan támogatókat sikerül találni, ha olyan kreatív megoldásokat lehet kidolgozni és együttműködéseket kialakítani, ami egy ilyen szép kezdeményezés, akkor azt mindenképpen el kell ismerni.

Én azért jöttem, hogy ezt elismerjem, hogy ezt megköszönjem. És az a tradíció, ami Magyarországon – de nem csak Magyarországon, hanem számos helyen a világban – a nagyprofesszori gyógyító generációknak a fennmaradása a klinikán azzal, hogy támogatnak egy ilyen alapítványt, hogy irányítanak, az pedig különösen értékelendő és dicséretre méltó. Az egynapos ellátásnak nyilván a gyerekek meg a szülők élvezik leginkább az előnyeit, hogy nem kell itt maradni éjszakára a gyermekeknek, hanem a kezelés után hazamehetnek. De hát mondjuk meg őszintén, hogy az egynapos ellátás az alapellátás megerősítése mellett az egyik legfontosabb törekvése jelenleg az egészségpolitikának. A legdrágább kezelés mégiscsak a kórházi kezelés. Minél kevesebb a bent fekvő beteg és minél több az egynapos ellátás, vagy éppen az alapellátásban meggyógyuló, annál hatékonyabban működik az egészségügy.

Én gratulálok ehhez a fejlesztéshez! Köszönöm annak a száz cégnek, vállalkozásnak, magánszemélynek, akik ide adományt hoztak. Professzor úr finoman utalt arra, hogy sajnos ma még Magyarországon vannak olyan alapítványok, amelyek a gyermekek szenvedését használják ki arra, hogy pénzt gyűjtsenek az egy százalékkal, és nem hatékonyan használják – hogy finoman fogalmazzak. Ez nem egy olyan alapítvány, nagyon jó, hogy így tudnak együttműködni. Szakmai hitelt adnak ennek az alapítványnak. Ez egyébként is fontos. Én emlékszem azokra a kormányülésekre, ahol megjelent a jövedéki adó kérdése, és akkor mindig az volt a kérdés, hogy ez hogy hat az Unikumra. Az Unikumhoz való hozzáférés Magyarországon egy súlyos politikai kérdés bizonyos körökben. Most a Morgan Stanley iránti elvárásomat nem fogalmaznám meg. A besorolásunkon még tovább lehet javítani, Magyarországnak, akkor is jót tesznek, de természetesen ezt csak szakmai alapon tegyék. Valóban, az elmúlt 50 év alatt közel 70 százalékkal nőtt a gyógyulás esélye. Azt el szoktuk felejteni, hogy az egészségügy az összes nehézség ellenére, amiről itt szó volt, mégiscsak egyre nagyobb esélyt nyújt arra, hogy minél több időt töltsünk egészségben, minél magasabb kort érjünk meg, és a gyermekeink úgy tudjanak tovább jutni ezen a nehéz időszakon, hogy aztán még jó emlék is maradjon ebből.

A mai nap a nehezebb részt Zombor államtitkár úr választotta, aki éppen az egészségügyi dolgozók különböző szakszervezeteivel ül le és beszélget. Én most a könnyebb részt választottam, szokott ez fordítva is lenni.

Gratulálok mindenkinek ehhez a szép sikerhez, és bízom benne, hogy ezt újabb sikerek követik majd.

Köszönöm szépen!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter