Close
2017. június
H K S C P S V
« máj    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Balog Zoltán beszéde a Vásáry Tamás Ösztöndíjak átadásán

2015. ápr. 2. Beszédek | Hozzászólások

Kedves Vásáry Tamás, Tokodi Anna! Kedves Magyar Judit! Bíráló Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ösztöndíjasok! Kedves Jelenlévők!

Ennek az ösztöndíjnak – a Vásáry Tamás Ösztöndíjnak – az a különlegessége, hogy egy élő emberről van elnevezve, aki itt van közöttünk. Ebben a szerencsében van részünk, és azt is mondhatnánk, hogyha a szónak az eredeti értelmét vesszük, hogy élő legenda. Tudom, hogy Vásáry Tamás nem szereti, ha nyilvánosság előtt beszélnek róla, de most muszáj lesz elviselnie, mert hozzátartozik az ösztöndíjhoz.

Élő legenda két dolog miatt: egyrészt, mert él, másrészt, mert ha lefordítjuk a legenda szót, akkor az úgy hangzik, hogy olvasandó. Hiszen a legenda szó azt jelenti latinul, hogy olvasandó könyv, egy olyan könyv, amit el kell olvasni. A középkorban a szerzetesek a szentek életét terjedelmes könyvben írták meg, elmesélték, elmondták mindazt, amit az adott szent lelkű emberről tudni kell; az életének a fordulatait, a dicséretre méltó tetteit és azt, hogy hogyan jutott túl a nehézségeken, hogyan felet meg a kihívásoknak. Amikor egy-egy ilyen könyv elkészült, akkor azt mondták, hogy legenda. El kell olvasni. Mert utat mutat a földi életben küzdő embernek: hogy lám valakinek sikerült minden küzdelem ellenére boldogan, tisztán és szépen élni. Hogy Vásáry Tamás mennyire szent életű azt most itt nem taglalnám, bár ahhoz is tudnék adalékokat mondani.

De azért mégiscsak engedjék meg nekem – Nagycsütörtök van -, hogy a szent szóról elmondjam azt, hogy a szentség nem azt jelenti, hogy valaki tökéletes, nem azt jelenti, hogy valaki mindenben a legjobb, nem azt jelenti, hogy valaki sohasem hibázik, nem vétkezik, nem botlik meg, nem téved. A szent az azt jelenti, hogy elkülönített. Ez a szónak az eredeti értelme: elkülönített. El van különítve egy ügyre, és annak az ügynek megfelel. Úgy is mondhatnánk, a görög szó, arra hogy tökéletes, az úgy hangzik: teleosz. A teleoszt ha szó szerint fordítjuk, akkor azt jelenti: célját betöltött. A célját betöltött ember, az a szent lelkű ember, és a célját betöltött ember, aki el vannak különítve egy ügynek, és ezt az odaszánást, ezt az elkülönítést valóban komolyan veszi. Ők valóban legendák, nekik olvasható az életük és olvashatóak is.

Két dolgot kiemelek Vásáry Tamás életművéből, ami önökre is érvényes lehet – nem szakmai értékelés lesz, még ha a teremben is vannak, akik ezt jobban meg tudnák tenni helyettem. Az a dolog, amikor magunkra figyelünk, a saját tehetségünkre – itt most egy olyan ifjú zongoraművészt fogunk elismerni, akinek mi magunk is odafigyelünk a tehetségére –, amikor a saját tehetségére figyel az ember, akkor ez nem jelent egoizmust. Ez nem jelenti azt, hogy ne tudna odafigyelni a másikra. És akkor máris ott vagyunk az önkéntességnél. Hiszen az önkéntesség lényege, hogy a másikra figyeljünk, a tehetség kibontakoztatásához pedig nagyon nagy szükség van arra, hogy önmagunkra figyeljünk, hogy úgy figyeljük magunkat és úgy szánjuk el magunkat, hogy valóban ki tudjuk bontani a tehetségünket.

Horváth Glória, aki ifjú kora ellenére komoly önkéntes pályafutást tudhat már maga mögött, képes másoknak is megmutatni, hogy az önkéntesség örömforrás is lehet. Köszönjük Glóriának mindazt, amit a kortársaiért tesz, az iskolai közösségi szolgálat népszerűsítéséért és a közösségfejlesztésért!

A másik Beeri Barnabás, elhivatott, ifjú zongoratehetség, aki nemcsak szorgalmas diák, de gondolkodó, elmélyült művész is. Köszönjük Barnabásnak a zongoraművészet terén végzett kitartó, komoly munkáját, és azt, hogy ezzel megmutatja kortársainak, hogy érdemes egy elhivatott célért küzdeni!

Egy célért küzdeni – bízom benne, hogy ez az ösztöndíj hozzájárul majd ahhoz, hogy a világ még jobban kitáruljon önök előtt. Azt kívánom, hogy vállalják, hogy Vásáry-ösztöndíjasok, mert akkor van üzenete egy ösztöndíjnak, hogyha erről mások is tudomást szereznek. Mutassák meg, hogy érdemes odafigyelni magunkra, hogy ami bennünk értékes, azt ki tudjuk bontakoztatni, és emellett odafigyelni másokra, akiknek segítségre van szükségük. Ezt a felelősséget önmagunk és mások iránt megtanulhatjuk az ösztöndíj névadójának életéből is.

Elmondanék egy Vásáry Tamás-idézetet: „Az elmúlt években – mondja egy interjújában – egy tucat világversenyen zsűriztem. A versenyzőket hallgatva megint bebizonyosodott, hogy a legtöbb baj mindig abból származik, ahogyan tanítják őket. Ha megvan a tehetség, és mégsem jön ki, azt a tanár számlájára lehet írni. A legtöbb tanár azt hiszi, hogy ami neki jó, az a növendéknek is jó, pedig nem így van. Az a tanár, aki pontosan meg tudja mondani, hogyan kell játszani egy darabot, nem jó tanár. Mindenkinek más a testalkata, a karaktere, a lelke. A tanárnak az a feladata, hogy kihozza a növendékből őt magát. Ha a növendék csak engem másol, az nem jó.”

Eddig az idézet és ez is az üzenet: úgy figyelni magunkra, hogy közben a másikra is tudjunk figyelni – ez az életnek egy olyan titka, amit érdemes elsajátítani. Felelősség önmagunk és mások iránt, és az önállóságra nevelés. Azt szoktam mondani: a tehetség nem érdem, a tehetség adomány, azt kapja az ember. De a tehetség kötelez. A tehetség nemcsak azt kötelezi, aki tehetséges, hanem kötelezi az államot is, a kormányt is, hogy támogassa a tehetségeket. Az oktatás átalakításának egyik célja és értelme, hogy függetlenül attól, hogy hol és milyen körülmények közé született, milyen településen él, milyen szociális helyzetben van, mindenki ki tudja bontakoztatni a tehetségét, és versenyképes tudást kapjon. És legalább olyan fontos, hogy közben a tudatában legyen annak, mivel tartozik a közösségnek, amely támogatja. Hiszen amikor egy kormány támogatást ad, például egy ösztöndíjat alapít, akkor a közösség erőforrásaival gazdálkodik. Tehát a közösség iránti felelősség legalább annyira fontos, mint a saját tehetségünk iránti felelősség.

Mi, magyarok vitatkozni szoktunk azon, hogy jók vagyunk-e az önkéntességben vagy nem. Nyilván az önkéntességgel foglalkozó szakemberek tudnának erre mit mondani. Azért jó két olyan példát mondani, ahol jók voltunk, és tudok olyat is, amiben jók vagyunk. Az egyik a vörösiszap-katasztrófa volt 2012-ben, aztán a rendkívüli hóhelyzet, vagy éppen a 2013-as júniusi árvíz, amikor egy igazi nemzeti összefogás alakult ki a bajba jutottak érdekében. Mi most az Emberi Erőforrások Minisztériumában a Karitatív Tanáccsal, szeretetszolgálatokkal, segélyszervezetekkel a kárpátaljai magyaroknak kívánunk segíteni, akiknek erre nagy szükségük van. Talán egy kicsit a díjátadó kapcsán fel lehet erre hívni a figyelmet.

Mindenfajta számok vannak itt, hogy hány százalékponttal haladja meg az önkéntesek aránya 2013-ban a 2011-es számokat. A legfontosabb, hogy legyen meg a segítőkészség. Azt szeretnénk, hogy az a közösségi munka, amit  az érettségi előfeltételekén előírtunk, egy olyan önkéntes vállalássá alakuljon át, ami benne lesz az ember életvezetésben. Időről időre, újra és újra érdemes máskért is felelősséget vállalni.

Kedves Glória, kedves Barnabás! Kívánom, hogy egyszer majd legendák legyenek, olyan könyvek, amiket érdemes olvasni. Írják tovább a legendák könyvét, ehhez sok erőt, kitartást kívánok!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter