Close
2017. augusztus
H K S C P S V
« júl    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

Balog Zoltán beszéde a Versünnep Fesztivál döntőjén

2015. ápr. 11. Beszédek | Hozzászólások

Jó estét kívánok mindenkinek! Igazgató Úr! Kedves Zsűritagok!

Mindennapi versmondás. Ha fel kellene sorolnunk, hogy az embernek mely szükségleteit kell naponta kielégítenie, mely tevékenységeket kell elvégeznie valóban minden nap, hogy az élete teljes, kiegyensúlyozott, tartalmas és harmonikus legyen, akkor itt megengedhetjük magunknak, hogy a keresztény kultúra egyik alapszövegét, a Miatyánkat idézzük fel. A Miatyánkban azt olvassuk, hogy a mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. Egyébként a tudósok azt mondják, hogy ezt szó szerint úgy kellene fordítani az eredeti arám szövegből, hogy a mi holnapi kenyerünket add meg nékünk ma, hogy legalább egy napra biztosítva legyen az életünk. De ez valóban a mindennapi szükségletről szól, a mindennapi kenyérről.

Persze, már ez sem olyan, mint ahogyan régen volt, mert úgy tűnik, hogy a túlfogyasztó társadalmon ezen túl látszik lépni: helyette szénhidrátmentes napok, mindennapi kávé vagy éppen tea van. De lépjünk tovább inkább a szellemi-kulturális javak irányába. Van mindennapi zene, mindennapi zenehallgatás, a technikai civilizáció pedig lehetővé teszi számunkra – hogyha nincsenek olyan világhírű énekeseink a szomszéd szobában, mint ahogyan a zsűriben is vannak -, hogy zenét hallgassunk CD-ről, DVD-ről.

És hát vannak, akiknek szüksége van a mindennapi futásra – mi bevezettük a mindennapos testnevelést az iskolákban -. S vannak, akik meg arra esküsznek, hogyha valóban jó kondícióba akarunk kerülni, akkor érdemes minden nap például Bibliát olvasni. Képzeljék el, hogy van már olyan alkalmazás – app -, hogyha megrázza az ember a telefonját, akkor feldob egy igét. Elég borzalmasnak találom, de vannak, akik még ezt el is küldik nekem. Ezt dobta a gép. Ilyen a technika, ilyenek a mindennapi igényeink. De ha a mindennapi olvasásra gondolunk, akkor már közeledünk a mindennapi versolvasáshoz és még inkább a mindennapi versmondáshoz. A mindennapi versmondás azért egy nehéz ügy, mert a vershez leginkább idő kell, belső figyelem szükséges és ebből meg egyre kevesebb van.

De ami nem lehetséges minden nap, vagy csak úgy gondoljuk, hogy nem lehetséges minden nap, de mégis nagyon fontos számunkra, abból ünnepet születik. Abból ünnep lesz legalább egyszer egy évben, legalább egyszer egy hónapban, legalább egyszer egy héten, hogy a középpontba kerüljön. Ezért olyan kreatív ez a sokatmondó szókapcsolat: versünnep. Mert az ünnep, akkor ünnep, ha van időnk rá készülni. Egy hetet, két hetet, negyven napot, annyit, amennyire szükség van. S az ünnep, akkor ünnep igazán, hogyha az ünnep elmúltával nem tűnik el rögtön, azonnal vagy éppen másnap reggel a kisugárzása, hanem viszünk az erőből, amit az ünneptől kaptunk. Ha viszünk magunkkal a hétköznapokra valamit, amit ha jól osztjuk be, akkor kitart a következő ünnepig. És akkor még az is lehet, hogy ebből is valamilyen mindennapi tevékenység lesz, akár mindennapi olvasás, vagy mindennapi versmondás. Erre a versünnepre is készültek, hiszen ez egy vers verseny. Egy olyan vers verseny, ahol természetesen nem lesz vesztes, mert akik itt vannak, egészen biztosan nem lesznek vesztesek.

A mai alkalommal azért vagyunk itt, hogy a magyar költészet napján kiszakadjunk a megszokott kereteink közül, és verssel ünnepeljünk úgy, hogy a verset ünnepeljük. Leginkább és elsősorban – ez egy mindennapi szükséglet – a nyelvet, a magyar nyelvet ünnepeljük, amelyen verselünk. Ezt a titkos kódunkat, mert minden nap megszólalni magyarul, szépen magyarul, az is lehet mindennapi ünnep. A Versünnep Fesztivál azzal a céllal jött létre, hogy segítse, pártfogolja a klasszikus és kortárs magyar költészet alkotásainak népszerűsítését, mégpedig vers- és prózamondó verseny megrendezésével. És közben a Versünnep célja a vers megszerettetése minden korosztállyal és hogy felhívja a figyelmet a mindennapi versolvasás szükségességére.

Victor Hugo azt írja egy helyen, hogy „a tudomány szüntelen előrehaladás, eltörli saját eredményeit. Termékeny törlések…! A tudomány létra… a költészet szárnyalás. A művészet remekei örökkévalóak. Dante nem törli el Homéroszt.” Azért vagyunk ma itt és első sorban azok, akik ma verset fognak mondani, hogy bebizonyítsuk, verset olvasni, verset hallgatni, verset mondani és verset írni ma is nagyszerű dolog. Az irodalom közösségi ereje, az irodalom közösségi funkciója, amely sosem fog kihalni. Mindezt az ilyen kezdeményezések is bizonyítják. Azt pedig, hogy az irodalomra milyen erős közösségi igény van, mutatja az a hatalmas érdeklődés, ami ezt a versenyt is övezi. A Versünnep megrendezésével mutatkozhat, hogy milyen szoros kapcsolat jöhet létre a költő, a mű, a színművész és a hallgató között. Ez az esemény azt hirdeti: a versolvasás újra mindennapjaink részévé válhat, ha akarjuk.

De fontos, hogy a Versünnep lényege mégis csak az ünneplés és nem a versengés. A versek seregszemléje is ez a fesztivál, amikor a versszerető, versmondó művészek és a versszerető, versélvező közönség ünnepi keretek között tud eltölteni néhány közös órát. Fontos célkitűzés, hogy a Versünnep nagyobb figyelmet irányítson a kortárs irodalomra, mert kiváló versek és nagyszerű alkotások napjainkban is születnek. Azok a művészek, akik felismerték ennek az ügynek a fontosságát, visszajárnak évről évre és folyamatosan figyelemmel kísérik a rendezvényt, saját közegükben is foglalkoznak a verssel, ápolják, művelik és terjesztik azt.

110 éve született József Attila és 115 éve született Márai Sándor. A Versünnep méltóképpen őrizheti emléküket, és méltó arra is, hogy továbbvigye mindazt az örökséget, amit zsenialitásuknak és még annyi magyar költő, író zsenialitásának köszönhetünk. És köszönhetjük azt, hogy mindezt ránk hagyták. Bizonyítsa hát ezt a Versünnep a magyar vers és magyar nyelv erejét.

Kívánok mindenkinek jó szórakozást, szép időtöltést, a versenyzőknek pedig sok sikert. De azért ne felejtsék el, vesztesek nincsenek, csak győztesek, hiszen Dante nem törli el Homéroszt.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter