Close
2017. december
H K S C P S V
« nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Balog Zoltán beszéde az EFOTT megnyitóján

2014. júl. 15. Beszédek | Hozzászólások

Szép jó napot kívánok mindenkinek! Polgármester Úr! Államtitkár Úr! Kormánymegbízott Úr! Rektor Úr! Képviselő Úr!

Harminc év után újra itt. Nem mondom, hogy újra itthon, bár én mondhatnám, mert ha jól emlékszem, harminc évvel ezelőtt is itt voltam, de bízom benne, hogy nincs senki olyan, aki egyetemistaként volt itt harminc évvel ezelőtt, és még mindig egyetemista, mert ugye az a célunk, hogy mindenki a képzési időn belül szerezzen diplomát, és ne azon kívül.

De a tréfát félre téve; azért vagyunk újra itt, mert a Miskolci Egyetem mindig jó házigazdája volt a diákrendezvényeknek, az egyetemista rendezvényeknek, erről vannak személyes emlékeim. És ami nélkül ez nem megy, az a város támogatása. Miskolc, a Miskolci Egyetem arról is híres többek között, hogy a város és az egyetem együttműködése mindig példaszerű volt. A város, az nemcsak a város vezetését jelenti – természetesen azt is -, hanem magának a városnak a lakóit. A miskolciak szeretik az egyetemüket. Erről nekem az a személyes emlékem, hogy amikor azokon a bizonyos egyetemi diáknapokon itt küzdöttünk – ugyan én nem voltam miskolci egyetemista, de lehetett segítséget kérni a szellemi vetélkedőhöz – akkor olyan feladataink voltak, amiben a lakosságot is be kellett vonni, a lakosság jóindulatára is számítani kellett. Egy egész éjszaka tartó versenyről van szó, képzeljék el, akik nem miskolciak, hogy 24 órán keresztül ment a vetélkedő, különböző csapatok voltak, én a kohászokkal voltam, és az egyik feladat az volt, amit éjjel 12-kor kaptunk meg, hogy reggel hatra ki tud több szamarat összeszedni a városban – már igazi szamarat, nem embert. Ilyen jó kis diákvilág volt ez annak idején. Mára nyilván ez a világ megváltozott, de a város támogatása nem változott. Azt kívánom, hogy az egyetem és a város együttműködése polgármester úr és rektor úr vezetésével legyen ilyen jó a következő években is, mint ahogyan ez most van.

Megváltozott az élet; már nem diszkóba járnak a fiatalok, hanem partizni, és az értelmező szótárban új jelentést kapott a nagyszínpad kifejezés is, mert a nagysága már nemcsak a méretére vonatkozik. Sőt, azt is megtanultam – ide készülve az egyetemista gyermekeimtől kértem tanácsokat -, hogy mégis mit jelent fényt inni. Ez egy trendi kifejezés, már lemértem itt a notabilitásokon, hogy nem mindenki tudja azt, hogy mit jelent fényt inni. A fény az egy népszerű fesztiválital, vodkából készült szódával felhígított szörp. Készítése: a szódásszifont megtöltjük vodkával, helyére illesztjük a patront, körülbelül egy decis pohár aljára szörpöt öntünk, erre ráeresztjük a habos vodkát a szifonból. Az ital azonnal, egy húzásra fogyasztandó – a receptben nincs benne, hogy hányszor egymás után, én azt javasolnám, hogy egyszer. De a tréfát félre téve, nemcsak az italkultúra változik meg nem mindig előnyére – mondjuk meg őszintén; én a magyar pálinkát inkább ajánlom, mint a ki tudja milyen eredetű vodkát -, de megváltozott a fesztiválok szervezésének a kultúrája is. Nem úgy rendezünk fesztivált, ahogy régen. Ma már tulajdonképpen minden komoly fesztivál nemzetközi. Nemzetközi közönséggel, fellépőkkel, a hazaiak mellett nemzetközi kínálattal, és ma már fesztivált bizony csak nemzetközi színvonallal lehet rendezni. Azt látom, hogy Miskolc és az egyetem, a Miskolci Egyetem közösen képesek ilyen fesztivál szervezésére, mert valóban, ha azt akarjuk, hogy a magyar felsőoktatás, és ezen belül az a fajta diákkultúra, amibe bele tartozik ez a fesztivál is, vonzó legyen, akkor nem lehetünk tétlenek.

A felsőoktatást is szeretnénk vonzóvá tenni. Itt van velünk az új államtitkár, Palkovics László, és mi együtt eldöntöttük, hogy a felsőoktatást nem úgy tesszük vonzóvá, hogy könnyebb legyen a bemenet, hanem hogy könnyebb legyen a kimenet. A könnyebb bemenet az nem célunk. Mi úgy döntöttünk három évvel ezelőtt – és emiatt az első perctől nagyon hálás voltam, és nagyra értékeltem a hallgatói önkormányzatok támogatását -, hogy évente emeljük a bejutás minimális ponthatárát, ami fölött kell teljesíteni, hogy valaki belépjen a magyar felsőoktatásba. Most 260-nál tartunk, és 300-ig föl fogunk menni, és ebben teljesen egyek vagyunk a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának javaslatával. A könnyebb kimenet azt jelenti, hogy értékes diplomát lehessen szerezni a lehető legrövidebb képzési időn belül, amit előír az egyetemi élet. Az értékes diploma két dolgot jelent: színvonalas képzést, a képzés színvonalának az emelését, és ami legalább olyan fontos: a gazdaságfelvevő-képességet jelenti. Olyan diplomákat szeretnénk, amelyekből aztán meg is lehet élni, el is lehet tartani a családot. Olyan, a karrier elindításához alkalmas diploma, aminek erős a jövedelemszerző képessége. A jelentkezések száma az bővült, tízezerrel többen jelentkeztek idén, mint tavaly az egyetemekre, de hagy mondjam újra azt, hogy ez nem célunk. Természetesen a célunk az az, hogy a megszerzett diplomák legyenek igazán értékesek.

Az se mindegy, hogy milyenek a tanulás körülményei, úgyhogy, ha megengedik, ezzel kapcsolatban még elmondanék néhány fontos számot, mert ez kijelöli egy kicsit a jövő feladatait is, amihez szintén szeretnénk kérni a hallgatói önkormányzatok segítségét. A diákhitel-konstrukcióról van szó. Amikor a tanulás körülményeiről beszélünk, akkor nyilván ezek anyagi körülmények is. Az a konstrukció, amit 2001-ben az első Orbán-kormány elindított, az úgynevezett Diákhitel 1, ami egy szabad felhasználású, kedvező kamatozású hitelkeret. 2013-ig 338 ezer hallgató vette igénybe ezt a diákhitelt. Ez azt jelenti, hogy egy kedvelt formává vált, és hagy mondjam azt, hogy ellentétben a devizahitelesekkel – mert ez egy magyar hitel, egy állami hitel -, alig van adós, alig vannak olyanok, akik nem törlesztenék ezt a hitelüket. De hogy ez még könnyebb legyen, július 1-jétől ennek a hitelnek a kamata – aki járatos a hitelvilágban, az tudja, hogy ez mit jelent – 5,75%. Januárban lementünk 6,5%-ra, és megnéztem a kamatait a diákhitelnek, azért ez szerintem nagyon tanulságos. 2001-ben úgy indítottuk, hogy 9,5%. Most vagyunk 5,75%-on, és 2004-ben érdekes módon már 12% volt a kamat. A célunk az az, hogy a diákhitelek továbbra is segítsenek önöknek, nektek abban, hogy a tanulás körülményei kedvezőbbek legyenek, ezért nem állunk meg ennél a kamatcsökkentésnél, hanem megpróbálunk tovább menni.

Valamit hagy mondjak a Diákhitel 2-ről, ami annak idején – miért titkolnánk – egy kis konfliktust okozott a szabadságszerető ifjúsággal. A Diákhitel 2 – amire olyan sok rosszat mondtak annak idején – kötött felhasználású, arra tudják felhasználni, hogy a tanulmányaikat finanszírozzák ebből. Tudják-e, hogy népszerűbb ma már, mint a Diákhitel 1? Egy évfolyamon körülbelül a hallgatók 17%-a veszi igénybe a Diákhitel 1-et, a Diákhitel 2-őt pedig 20% fölött. Ennek a kamata 2%, az állam fizeti a különbözetet az igénybe vevő helyett. Szeretnénk ezt a rendszert úgy kibővíteni és úgy összekapcsolni, hogy a lehető legkedvezőbb legyen a tanulás szempontjából.

Ha megengedik, még két dolgot említek, ami szerintem fontos előrelépés. Azokon a területeken, ahol a magyar államnak különös érdeke fűződik ahhoz, hogy valóban értékes diplomák legyenek, amik nincsenek kitéve a piac és a gazdaság hatásainak, szeretnénk, ha valóban egy állami, közszolgálati, hivatali rendszer erősödne meg, ott elindítottuk a Klebelsberg Képzési Ösztöndíjat. Majdnem 500-an veszik igénybe azt a vissza nem térítendő, szabad felhasználású ösztöndíjat, amelyik 25 ezer forinttól 75 ezer forintig jelent juttatást azoknak, akik pedagógusnak tanulnak, és aztán nem titkárnők szeretnének lenni, hanem pedagógusok. Ha hiányszakra jelentkeznek, akkor 75 ezer forintot is kaphatnak. Hagy említsem még meg a Magyar Sportcsillagok Ösztöndíjat. Fontos számunkra az, hogy aki magyar egyetemen akar tanulni, és közben kiváló sportteljesítménye van, eredményekkel büszkélkedhet az olimpián, a világ- és Európa bajnokságon, havi nettó 200 ezer forintos ösztöndíjban részesülhet. Ma már több mint százan veszik ezt igénybe Magyarországon, és természetesen bővíteni akarjuk a keretet.

Ezekkel a számokkal nem a kedvüket szerettem volna elvenni az EFOTT-tól, vagy éppen a tanulástól, ellenkezőleg: éppen kedvet szerettem volna csinálni. Miskolc vonzó város, erről én tanúskodhatok, mert én erről a környékről való vagyok. A Miskolci Egyetem is egy vonzó egyetem. Azt kívánom, hogy annyira vonzó azért ne legyen, hogy itt várják meg a szeptemberi tanévkezdést, tehát nyilván az EFOTT-nak a végével – hogy a rektor úr nyugalmát se zavarjuk meg teljes mértékben – mindenki térjen vissza az állomáshelyére, és ott kezdje el az egyetemi évet a felsőoktatásban. Bízom benne, hogy mégis jól fogják magukat itt érezni. Ezennel az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját megnyitom.

Köszönöm a figyelmüket!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter