Close
2017. december
H K S C P S V
« nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Balog Zoltán beszéde az Erasmus Plus program nyitókonferenciáján

2014. márc. 12. Beszédek | Hozzászólások

Tisztelt Biztos Asszony, Igazgató Urak, Nagykövet Úr, Hölgyeim és Uraim!

Az Erasmus Plus számomra azt jelenti, hogy ha van értelme az Európai Uniónak, márpedig van minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, akkor ez az értelme. A befektetés a közös jövőbe a magyar és az összes többi tagország fiataljainak a jövőjébe. Hiszen ez egy olyan program, amelyik nemcsak a jövőnek szóló befektetésről szól, hanem azokban a vitákban, amik sokszor termékeny, sokszor pedig terméketlen viták, amelyek Brüsszel és a tagországok között zajlanak, azok között van egy olyan program, ahol egymást erősítjük. Minden, ami javára válik egy tagországnak, az erősíti magát az Európai Uniót is, hiszen polgárközpontú, jövőre és ifjúságra orientált. Hogyha erről beszélünk, az Európai Unió értelméről, márpedig arról újra és újra beszélnünk kell, akkor az is fontos – és én valahol a névadóknak az alázatát hallom ki abból, hogy Erasmus-programnak nevezik ezt a programot -, hogy valahol arról is szólnak ezek a programok, hogy Európát nem mi találtuk ki. Európa, mint kulturális, szellemi, lelki, gazdasági és természetesen földrajzi közösség is évszázadok, sőt évezredek óta létezik, és olyan nagy nevek, mint Erasmus mutatják azt, hogy ennek megvannak a maga biztos szellemi, kulturális alapjai, gyökerei, ezekre érdemes építeni.

Egészen véletlen, hogy én az első szemináriumi dolgozatomat Erasmus és Luther vitájáról írtam, a szabad akaratról. Ez egy érdekes kérdés lenne, hogy hol van több szabad akarat: Budapesten vagy Brüsszelben, de ezt most ne vitassuk meg. Az mindenképpen érdekes, hogy Erasmus egy Európát járó ember volt, azt hiszem, több mint hat országban tanított, Luther meg nagyon lokálpatrióta volt, ő ritkán hagyta el Németországot, a német választófejedelemségeket, és ez a két hatalmas szellemi nagyság, akik egymással évtizedeken keresztül vitatkoztak levélben, sohasem találkoztak. Arra gondoltam, hogyha akkor is lett volna már Erasmus Plus, akkor lehet, hogy találkoztak volna Rotterdamban vagy Wittenbergben, vagy éppen Berlinben vagy Rómában. Hiszen Rotterdami Erasmus annak az európai humanista generációnak volt a tagja, akik alapjaiban határozták meg az európai kultúrát, a jelent és a jövőt. A kor európai tudományos fő áramának megfelelően ő is polihisztor volt, akit teológia, filozófia, politikaelméleti munkáin keresztül a tudomány nyelvújítójaként is számon tartanak. Ahogy említettem, Portugáliától Észtországig tanított, ugyanazzal a fokmérővel képviselte az európai kultúrát, és talán emiatt is lett – mondhatjuk így – Európa, de talán a világ legsikeresebb ösztöndíjprogramja az Erasmus-program.

Ha sikeres európaiságról beszélünk, nemcsak Erasmus neve cseng ismerősen a kultúra és a nemzetköziség jegyében, hiszen azok a programok, amelyeket most egyesít ez az Erasmus Plus – ugye hét programról hallottunk -, azok között szerepel egy ilyen név is, mint Comenius, és akkor máris magunkra ismerünk, hiszen Comenius Európa első modern pedagógusa, éppen fénykorában tanított Sárospatakon és emelte a Bodrog-parti Athént akkor európai színvonalra. Meggyőződéssel hitte, hogy a társadalom megjobbítható, ha megfelelő erkölcsök mentén neveljük az ifjúságot. Kiemelten fontosnak tartotta, hogy a nevelést hamar, gyermekkorban el kell kezdeni. Ezek is összecsengenek azokkal a néhány száz évvel későbbi európai uniós fejlesztésekkel és elképzelésekkel, amik például az „early childhood”, a korai gyermekkori képzésről és oktatásról beszélnek. A harmincéves háború után, Európa lesújtó állapotban volt, azt mondják, hogy az ateizmus akkor kezdett el igazán terjedni, mert a harmincéves háborúba ugyanannak a Jézusnak a nevébe verték be egymás fejét protestánsok és katolikusok. Comenius, aki a cseh testvérek mozgalmához tarozott saját hitével meghaladta ezt az ellentétet, ezt az ellentmondást, és amikor megdöbbent az önmagából kivetkőzött emberi természeten, akkor meggyőződéssel vallotta, hogy a nevelés képes helyes és jó irányba befolyásolni az embert.

Az, hogy ma Magyarországon és Európában is fontosnak tartjuk ezeket az elveket, igazolja, hogy miért is vagyunk tagállamként is sikeresek a Comenius-programban, amely fiatal pedagógusok nemzetközi tapasztalatszerzési cseréjét segíti elő.

Nagyon örülök, nagyon büszke vagyok rá, és hálás is vagyok érte, hogy az Erasmus Plus program – nemcsak a magyarországi, hanem az egész európai – most innen indul a MOM-ból, a XII. kerületből, Budapestről. Az Erasmus-program egyesíti az összes többit; a felsőoktatáshoz a köznevelési, közoktatási programokat, a szakképzési programot, a felnőttképzést, az ifjúsági programokat, a sportot, és mindezekben nagyon fontos a felzárkóztató szempont. Azt is mondhatnám – egy kicsit talán hamis büszkeséggel -, úgy látom, mindenki az Emberi Erőforrások Minisztériumának az útját követi, hiszen ezeknek a területeknek az integrációja éppen a mi minisztériumunkban valósul meg.

Külön köszönöm Andrula Vasziliu biztos asszonynak, hogy vállalta azt, hogy innen indítsuk el ezt a programot, hiszen ennek van egy olyan fontos problémaköre – gondolom, a többséget, akik itt vannak most, nem érinti, de azok ma, akik éppen mondjuk egy esztergapad vagy egy félautomata hengerköszörű mellett dolgoznak, azokat egészen biztosan -, és ez nem más, mint a szakképzés megújítása. A szakképzés minőségének a fokozatos romlása az elmúlt évtizedekben Magyarország egyik legsúlyosabb problémája. Azt is mondhatnánk, hogy a gazdaság jelentős gyengeségének az az egyik oka, hogy hiányzik a jó minőségű szakmunkásképzés. Fontos, hogy ez a program új erőforrásokat kapjon, nemcsak anyagilag, hanem szakmailag is, hiszen az elmúlt években erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy a szakképzés és a szakmák becsülete, értéke helyreálljon. Német mintára elindítottuk a duális képzést, 2012-től kezdődően megdupláztuk az egyetemeken a műszaki, informatikai és természettudományos képzések területén az állami ösztöndíjasok számát. Az Erasmus Plus program abban segíti Magyarországot és a többi tagállamot, hogy a szakképzésben is erősítsük a nemzetközi tapasztalatszerzés lehetőségét, a tudásáramlást, ezáltal azokon a területeken is csökkentsük a hiányosságokat, amelyeken eddig erre nem volt lehetőség. És itt van két olyan elem, ami ha összekapcsolódik, éppen megfelel a mi saját prioritásunknak is a következő európai uniós fejlesztési időszakban: a diplomás munkaerő és a szakképzésben végzettek kapcsolata.

Kiemelten fontos éppen ezért, hogy az Erasmus-program fennmaradhatott, sőt megemelt költségvetéssel gazdálkodhat. A szakképzésben, a szakmunkásképzésben szakismeretet és szakmát szerzőknek arányát növelnünk kell Magyarországon, hogy erősítsük a gazdaságot, ugyanakkor természetesen az ilyen módon munkahelyi tapasztalatokat szerzőknek és munkába álltaknak lehetőséget kell adni, hogy aztán mégiscsak a második körben, ha akarnak, akkor diplomát tudjanak szerezni. A két program összekapcsolása erre buzdítja azokat, akik a szakképzésben szakmát szereztek. Így a tagállamok és Európa is gazdagodik.

Magyarországon a felsőoktatás kérdése néha forró téma, de mégiscsak fontos, hogy hideg fejjel gondolkozzunk erről, hiszen a felsőoktatást úgy tekintjük, mint a jövőbe fektetett energiát, tőkét, és hát azoknak a tudása kamatozik a munkában, a gazdaságban is, akik biztos jövőt látnak maguk előtt nemcsak Európában, hanem Magyarországon is. Azt is mondhatnánk, hogy a magyar felsőoktatásnak egy olyan hosszúlejáratú nemzeti kötvénynek kell lenni, amit a jelenben kötünk, és aztán pedig az ország minden polgára, a magyar nemzet minden tagja jól jár vele a jövőben. Ezért fontos tudni, hogy a magyar felsőoktatás nemcsak egyszerűen üzleti modell. Az a felsőoktatási reform, amelyik csak bevételi és kiadási oldalról tekint a rendszerre, úgy, hogy hogyan lehetne olcsóbban működtetni, az önmagában nem lehet sikeres, és semmiképpen nem hozhat fenntartható eredményt. Egy ilyen reform – gondolom – sem a hallgatók, sem az oktatók, sem pedig a felsőoktatási politika céljait nem teljesítené, de nem lenne nemzetstratégiailag sem helyes irány. Az a felsőoktatási reform, amelyik csak a gazdasági mutatókat, a termelést látja, nem megoldás sem Magyarország, sem Európa számára. A megoldás: a mennyiségből a minőség felé terelni magunkat, terelni az egyetemeket, olyan felsőoktatásnak az alapjait letenni, ahol elsősorban a jó teljesítmény számít. Ezért kellett megállítanunk azt a folyamatot, amelyik azokat az intézményeket, amelyek jól gazdálkodtak, hátrányba hozta, hiszen mindig azoknak segítettünk, akik rosszul gazdálkodtak, és nem azoknak, akik jól gazdálkodtak a rájuk bízott javakkal. Meg kellett állítanunk azt a tendenciát is, hogy az egyetem működőképességének a fenntartásában a legfontosabb eszköz a minél több hallgató megszerezése valamilyen módon. Egy olyan rendszert kell kialakítanunk, ahol elsősorban a minőség számít, és nem kell feltétlenül nagy mennyiségi mutatókat produkálni ahhoz, hogy egy egyetem működőképes és jól finanszírozott legyen. Ennek letettük az alapjait.

És hát akkor itt van az az örökzöld probléma, amiről annyit beszélünk, és bizonyára tudják önök is, hogy ez nem kizárólag magyarországi probléma, amit úgy hívnak, hogy „brain drain”, agyelszívás az európai uniós tagállamokba. Én, amikor legutóbb Németországban tárgyaltam, akkor egy kicsit meglepődtem azon, hogy Németország is komoly problémának tartja, hogy a leginkább képzett munkaerő, a leginkább kiművelt emberfők elhagyják Németországot. Úgy gondolom, hogy az első út, a legfontosabb út a felsőoktatásnak az a színvonala, amelyik itt tartja a diákjainkat, és aztán természetesen azoknak a munkalehetőségeknek a biztosítása, azoknak a képzési és kutatási helyeknek, tereknek a megteremtése, amelyek miatt érdemes Magyarországon maradni. Ugyan azért ez már most is így van, és ezt bizonyítja az, hogy öt magyar egyetem – a CEU, a Szegedi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem – fölkerült a brit „Quacquarelli Symonds” legfrissebb, 2013-14-es tematikus világrangsorára. Innen is gratulálunk ezeknek az intézményeknek.

Magyarországon a felsőoktatásban a gazdaságosság mellett nagyon fontos tényező a nyitottság és a lehetőség. A grafikonok, az ábrák nagyon jól mutatták, hogy az elmúlt években majdnem kiegyenlítődött az ide érkező és az innen Erasmus-programmal kimenő, és aztán visszatérő diákok aránya. Ez azt jelenti, hogy egyre több olyan elsősorban angol nyelvű képzésünk van, amit érdemes fölkínálni külföldi hallgatóknak, és amit aztán ők szívesen igénybe is vesznek.

A nyitottság ugyanakkor lehetőség az összehasonlításra is országhatáron belül is meg kívül is, hogy éppen hova érkeznek diákok, meg hova mennek diákok. Nyilván ez egy fontos dolog. Ezeket a mozgásokat – mondjuk így, hogy felsőoktatási mobilitást – azért érdemes szerintem egy történelmi dimenzióba is helyezni, hiszen a Magyarországról szerencsét próbáló diákok, az úgynevezett peregrinusok, a vándordiákok jelensége a 16. század óta létezik. Talán hallották már azt a történetet is, hogy a fizetség az volt, hogy mindenki hazahozott egy könyvet, és ezzel gyarapította iskolája könyvtárát. Az én alma materemnek a könyvtára is így lett Magyarország egyik leggazdagabb könyvtára, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára. Ha már Comeniusról beszéltünk, elmondok egy anekdotát: a debreceni diákok hazahoztak egy könyvet Európából ajándékként az alma maternek, meg a sárospataki diákok is hazahoztak egy könyvet. Debrecenben a kálvinista ortodoxia volt az uralkodó irányzat, Sárospatakon pedig a puritanizmus, a kettő között az volt a különbség, hogy a debreceni diákok könyveit le kellett adni a professzornak, és aztán amikor ő mindegyiket elolvasta, akkor a megfelelő tudást tartalmazó könyvet tette be a polcra, és azt lehetett olvasni. Sárospatakon meg minden könyvet egyből a polcra tettek, és lehetett olvasni mindenkinek, aztán saját maga is ítéletet alkothatott arról, hogy melyik is a helyes irányzat. Tehát nem egyirányú utca – ez az üzenete az Erasmus Plus Programnak, a magyar felsőoktatásnak. Lehet elmenni és lehet visszajönni, lehet a külföldön szerzett tudást hasznosítani, és én bízom benne – és ez a tapasztalatom, a családi tapasztalatom is; idén egyik leányom is éppen Erasmuson van Frankfurtban -, hogy tudunk is vinni, nemcsak gulyáslevest meg Piros Aranyat a nemzeti estéhez, hanem nagyon sok olyan tapasztalatot és tudást is Magyarországról, amire szüksége van Európának. Akkor működik ez a dolog, ha a tapasztalatcsere a kölcsönösségen alapul, hiszen Magyarországnak szüksége van jó elmékre, kiművelt emberfőkre, akikre nemzetközi viszonylatban is lehet alapozni. A cél az, hogy a legjobb szakemberek a legjobb színvonalon dolgozhassanak itthon.

Az Erasmus-programról, az Erasmus Plusról, a kiszélesedett lehetőségekről láttak már néhány számot, azért hadd ismételjem meg én is a legfontosabbakat: az Erasmus-programban csak ebben az évben, tehát 2014-ben több mint 9 milliárd forintos költségvetés áll az európai hallgatók rendelkezésére. A program a közös európai uniós oktatási, képzési és ifjúsági célkitűzéseket szolgálja, és elősegíti a mi szakpolitikai céljainkat is.

Mik is ezek a célkitűzések? Nálunk a pedagógushivatás megújítása. Érdekes, hogy elkerülte a közvélemény figyelmét, de a pedagógusok felvételi rendszerét úgy alakítottuk át az előző évben, hogy feleannyi pedagógusjelöltet vettünk föl, és ebből semmifajta fölszólamlás és fölháborodás nem lett, ugyanakkor a feleannyi fölvett pedagógusjelöltnek több mint 500 ösztöndíjat kínáltunk föl, a Klebelsberg-ösztöndíjat, ami azt jelzi, hogy a pedagógusszakma presztízsének megerősítése, helyreállítása az egyetemen kell, hogy kezdődjön. Azok, akik pedagógusnak jelentkeznek ne felnőtté érés folyamatát akarják csak kitolni ezzel, vagy valamifajta emelt szintű titkárnőképzőre járjanak, hanem valóban pedagógusok akarjanak lenni, ehhez mi havi nettó 75 ezer forinttal járulunk hozzá a magyar állam részéről. Hogyha valaki egy hiányszakra jelentkezik – például matematika-fizika szakos tanárnak -, 50 ezer, illetve 25 ezer forintos ösztöndíjat kap öt éven keresztül minden évben megújítva akkor, ha vállalja azt, hogy pedagógusként fog dolgozni Magyarországon. Most körülbelül minden negyedik tavaly szeptemberben tanulmányait elkezdő pedagógusjelölt ösztöndíjban részesül a magyar állam részéről, azon az ösztöndíjrendszeren túl, amelyik egyébként szociális és teljesítményalapon jár a magyar hallgatóknak.

Természetesen ez a pedagógusképzés belül van azon a felsőoktatási minőségi, hatékonysági mutatóknak a javításán és a vonzerő javításán, ami szintén pozitív hozadéka lehet az Erasmus Plusnak. Nagyon fontos a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakképzés – erről már mondtam néhány szót -, és az egészben mindaz, amit úgy hívnak Európában, hogy „social inclusion”, a felzárkózás, a társadalmi bevonódás, a hátrányos helyzetű emberek lehetőséghez jutása. Hiszen hiába vannak nyitva a határok, nekünk – és talán ide biztos asszonyt is bevonhatom -, a mi generációnknak kemény tapasztalata van a zárt határokról, hogy nem olyan egyszerű átlépni, nem olyan egyszerű elmenni és idegen országban tapasztalatot szerezni. Most megnyíltak a határok, most már szabad mozgás van Európában, nemcsak a tanulásban, hanem a munkaerő szempontjából is, ugyanakkor nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a korlát nemcsak politikai, ideológiai lehet, hanem bizony létezik szociális vasfüggöny is. Az Erasmus Plusnak nagyon fontos vonatkozása az, hogy ezen a szociális vasfüggönyön segítse át azokat, akik maguk erejéből nem tudnák megtenni saját tanulmányaik külföldi finanszírozását; hogy ők is eljussanak, tapasztalatot szerezzenek, és nagyobb legyen az esélyük, mint korábban, az előző generációnak, a szüleiknek volt. Ez a mobilitás nyilván a foglalkoztatottságban is ott van, az önállóvá válásban – örültem ezeknek a tanulságtételeknek, amelyek azt mondták, hogy kedvet kaptak az önálló vállalkozáshoz fiatal vállalkozók. Az egyik legfontosabb prioritás, amit szeretnénk a szakképzésben erősíteni, hogy ne csak alkalmazottként tudja elképzelni magát egy szakmát szerzett fiatal, hanem vállalkozóként is, ebben is segít az Erasmus Plus.

Az Erasmus Plus 2014-ben indult el az Európai Bizottság új együttműködési programjaként, ahogyan hallottuk hét programot egyesít hét éven keresztül, 14,7 milliárd euró áll rendelkezésre ezeken a területeken. 14,7 milliárd euró; azt mondják, hogy egy normál polgár – mi szerintem azok vagyunk – a milliárdokat már el sem tudja képzelni. 100 millió vagy 200 millió vagy 240 millió az még úgy elképzelhető, főleg, hogyha valaki ezt illegálisan elteszi, de mondjuk a milliárd az már egy másik nagyságrend, főleg, ha euróról van szó. Ezért fordítsuk le egy kicsit a mi nyelvünkre: Magyarországon idén az Erasmus Plus programból 31 millió eurót kapunk, ami 11%-kal magasabb a korábbi programokból tavaly kapott összegnél. Magyarország részére elkülönített összeg 2020-ig, várhatóan minden évben növekedni fog. A magyar résztvevők ezen kívül továbbra is élvezhetik a felsőoktatási intézmények szintjén folyó európai integrációs tanulmányokat segítő Jean Monet-program előnyeit is. Ez több mint 125 ezer intézmény és szervezet támogatását, több mint 4 millió fiatal tapasztalatszerzését jelenti. Az Erasmus Plus programnak számunkra legfontosabb céljai azoknak a képességeknek a segítése, erősítése, amelyek később a foglalkoztatásban hasznosíthatók, nyilván a hazai és nemzetközi intézményeknek az együttműködése, ami túlmutat a képzés és az oktatás világán, hiszen egyfajta networköt is jelent, és a szakmai és intézményi modernizációt is elősegíti. Emellett a nyelvtanulást, a nyelvoktatást, a nyelvi sokszínűséget, az interkulturális érzékenységet is népszerűsíti. Alapja, hogy minél szélesebb körben tanulhassanak és dolgozhassanak szakmai gyakorlaton is külföldön, majd pedig hazatérhessenek és kamatoztathassák itthon az ismereteiket.

Azért lehet Magyarországon sikeres egy ilyen program, mert hagyománya is van, jövője is van, múltja is van az egész életen át tartó tanulásnak, erre is láttunk példákat: a Comenius-program a közoktatásban, az Erasmus a felsőoktatásban, Leonardo a szakképzésben, a Grundtvig-program pedig a felnőttoktatásban volt eredményes.

Valamit a múltról: ezek a programok hét év alatt, tehát 2007 és 2013 között, a magyar pályázók számára mintegy 142 millió eurót biztosítottak. Ez a mai árfolyamon mintegy 43 milliárd forint. Ez azt jelenti – és ezért gratulálok azoknak, akik ebben a programban napi szinten dolgoznak -, hogy lényegében teljesen, 95-98 százalék között a különböző programokban fölhasználták a pályázók a rendelkezésre álló összeget.

Az Erasmusnak köszönhetően 1998 óta 40 ezer magyar ember szerezhetett külföldi tapasztalatokat, jelenleg csak Magyarországról 4 400 hallgató utazik ki egy évben külföldre. A program részeként Európában a mai napig már 3 millió pályázat valósult meg. A felsőoktatási mobilitás kapcsán rendkívül lényeges, de gyakran elhanyagolt szempont a fogadási létszám, amit már említettem; a beérkező Erasmus-hallgatók száma mára elérte a kiutazó hallgatók számának a 84%-át, tehát van egyfajta kiegyenlítődés, ez ebben a tanévben 3 900 főt jelent, akik külföldről Magyarországra jöttek tanulni. Ha ehhez hozzászámítjuk az 1 000 fő feletti létszámban érkező külföldi oktatókat is, ez évi 400 fő körüli személyzeti mobilitás, akkor azt mondhatjuk, hogy az Erasmus-program meghatározó módon járul hozzá ahhoz, hogy a magyar felsőoktatás továbbra is a nemzetközi fő árammal együtt fejlődjön, az idegennyelvű kurzusok és előadások számát növelje, és az ehhez kapcsolódó egyetemi szolgáltatásokat is. Hogyha hozzáveszem még ehhez a Stipendium Hungaricum-programot, amihez szintén több ezer hallgatót várunk kizárólag az Európai Unión kívüli országokból, akkor úgy gondolom, hogy ez a nemzetközi kínálat és a nemzetközi érdeklődés az elkövetkező évtizedekben Magyarországot ezeknek a programoknak a fókuszába helyezi. A teljes pályázati keret 2014-ben 30 millió euró, több mint 9 milliárd forint, amit közvetlenül az Európai Bizottság biztosít.

Mit hoz a jövő? Bízom benne, hogy a jövő azt hozza, hogy kiterjedtebb lesz a nemzetközi kapcsolatrendszer, ezen keresztül önök jobban fognak majd nyelveket beszélni, mint a mi generációnk, jobbak lesznek a szakmájukban, és fontos, hogy ez egy új személetet is hozzon a felsőoktatásban. Nagyobb hangsúly kerüljön a hálózatépítésre, a személyes networkök, amiket ki lehet építeni az Erasmus-programokban, az intézményi networkök, az országok networkjei azok, amelyek a legjobb eredményt hozzák az együttműködésben, a tartós együttműködésben. Bízzunk benne, hogy mindaz, amiről ma itt szó van, egy hosszú távú befektetés, aminek a haszonélvezői mindannyian lehetünk.

 

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter