Close
2017. augusztus
H K S C P S V
« júl    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

Balog Zoltán beszéde az ócsai hitvallás állami elsimerésének jubileumi ünnepsége alkalmából

2015. ápr. 24. Beszédek | Hozzászólások

Kedves Testvéreim!

Az az igazság, hogy már régóta szerettem volna eljutni a magyar baptistákhoz, hogy kifejezzem azt, amit hívő emberként mindig is tudtam, de miniszterként, a magyar kormány tagjaként még nem volt lehetőségem a nyilvánosság előtt elmondani. A magyar baptisták jelenléte – és ez a jelenlét a hitet és a szolgálatot jelenti – erősíti és jobbá teszi Magyarországot. Ebben a sorrendben: hit és szolgálat. Mert, amit mi tudunk –  és ez egy mély tudás, amelyet kaptunk és nem magunktól találtunk ki –, hogy életváltozás nélkül nincs igazi, hiteles szolgálat. Ez a régi-régi vita tulajdonképpen az Újszövetségtől indul; az ember hite és cselekedete kérdésében mi azon a talajon állunk, hogy először a hit és utána a cselekedet. Hogyha ez fordítva van, akkor a szolgálatból üzlet lesz, akkor a szolgálatból önérdek lesz, akkor a szolgálatból öncél lesz, de hogyha a sorrend megfelelő, ha a legfontosabbal kezdjük, és csak utána jön a többi dolog,  akkor az első helyen a hitnek kell lenni.

Nem megtérést mondtam, hanem életváltozást.  Akik missziói lelkülettel élnek, azok tudják, hogy a hagyományos keresztény bibliai szavainkat, kifejezéseket, gondolatainkat le kell tudnunk fordítani arra a nyelvre, amit megértenek azok, akiknek semmifajta ilyen típusú képzettségük nincsen. A hívő emberek azok, akik rendben vannak. Rendben vannak az Istenükkel, rendben vannak felebarátjaikkal, az embertársaikkal. Ha ilyen emberek vannak egy országban, akkor ez jó még egy olyan kormánynak is, ahol nem feltétlenül hívő emberek vannak. Fontos dolog, hogy képesek legyünk bemutatni a hitünk értékeit olyan embereknek is, akik ezt még nem ismerik, akik ezt még nem osztják.

Ebben a köszöntőben szeretném felhívni a figyelmet egy olyan tudósra, aki a huszadik század végén, a huszonegyedik század elején különös erővel mutatta meg azt az egész ország nyilvánosságának, hogy micsoda értéket jelentenek egy ország számára a hívő emberek. Kopp Máriáról van szó, aki statisztikákkal, fölmérésekkel, értékkutatásokkal kimutatta, és szociológiai tanulmányok egész sorában írt arról férjével együtt, hogy a hívő ember, a hívő közösség egy országban sokkal kevesebb kockázatot jelent az egészségbiztosítás számára. Sokkal ritkábban betegek az ilyen emberek, sokkal kevesebb a családi konfliktus, egészen másképp nevelik a gyermekeiket, más a munkaerkölcsük, a munkakultúrájuk. Mindez hozzájárul egy ország erősödéséhez és emelkedéséhez, és ez egy nagyon fontos dolog. Ha ilyen egyének, ha ilyen közösségek vannak egy országban, akkor az az ország erősebb, akkor az az ország jobb, az jó a nem hívőknek is.

A mai nap témája az elismerés. Régebbi a baptista közösség Magyarországon, mint az elismerés, és ez egy nagyon fontos dolog; nem attól van valaki, hogy kívülről elismerik, hanem attól, hogy élő hite van.  Az állami elismerés egy fontos dolog, de nem a legfontosabb. Azt szoktuk mondani, hogy Jézus – nem beszélve az apostolokról – első útja nem a jeruzsálemi vagy a római hatóságokhoz vezetett, hogy adjanak engedélyt a szolgálatra. Elkezdték, aztán kiderült – Gamáliel tanácsa –, hogy ezt a dolgot nem lehet egy vagy két generációval megszüntetni, és bizony most már kétezer éve nem lehet megszüntetni.

Biztos vagyok benne, hogy a baptisták elismerése nem 110 évvel ezelőtt kezdődött, hanem kétezer évvel ezelőtt, ott Názáretben, Betlehemben és Jeruzsálemben. A sorrend itt is nagyon fontos. Fontos, hogy tudja meg mindenki, ez nem egy zugolyában lett dolog – hogy Károli Gáspár szép kifejezését használjam –, ez a nyilvánosságra is tartozik, de a legfontosabb azért mégiscsak az az elismerés onnan fentről. Pál apostol maga is küzdött azért, hogy bemutassa a krisztusi hit előnyeit az emberiség számára, a magasabbrendűségét, filozófiai megalapozottságát, hasznosságát, de azért a lényeg azért mégiscsak belül kezdődik. Én most tulajdonképpen fontos dolgot képviselek, mint miniszter, de nem a legfontosabb dolgot. A legfontosabb dolgot önök képviselik.

Mit is jelent az elismerés? Az elismerésben jogilag két dolog játszik szerepet. Két olyan dolog, ami fontos, de nem a legfontosabb.  Az egyik a létszám – az egy matematikai kérdés. Egy állam számára, egy kormány számára akkor lesz releváns egy közösség, hogyha elérnek egy bizonyos tagszámot. Ebből a szempontból nyilván a kilencvenkilenc az sokkal több, mint az egy. Jézusnál fordítva volt; az egy, aki elveszett volt, fontosabb, mint a kilencvenkilenc, aki rendben volt, vagy állítólag rendben volt.   A létszám egy relatív dolog. Lehetnek valakik nagyon sokan, és mégis hamis a hitük, vagy nincs is nekik.  De lehetnek valakik nagyon kevesen, és mégis élő hitük van. Fontos dolog a létszám és érthető, hogy az állam a létszám alapján is ítél, de nem ez a legfontosabb.

Aztán  itt van egy másik, egy régi állami-egyházjogi kategória, amelyet úgy hívnak, hogy  tartósság. Hogy az állam nem rohan azonnal, hogy elismerje, hogy rögtön támogassa, hogy rögtön mindenfajta eszközökkel ellássa, hanem az mondja, hogy várjuk meg – megint csak Gamáliel tanácsa –, hogy mi lesz belőle. De ez  nem kell, hogy zavarja azokat, akik elindítottak valami újat, miközben tudják, hogy ennek az újnak köze van a forrásokhoz; a forrásoktól indult vagy oda akar visszatérni. Tehát a tartósság egy nagyon fontos dolog, és ebből a szempontból  a 110 év egy nagyon fontos dolog, de nem a legfontosabb.

Fontos, hogy megtudja a magyar közvélemény, a magyar nyilvánosság, hogy a magyar baptisták 110 évvel ezelőtt az akkori magyar állam által elismertettek, mert már akkor is úgy tekintettek rájuk, mint akik ennek az országnak a javára vannak, és vannak annyian, hogy érdemes őket elismerni.  Vannak itt olyan régóta, és szolgálnak már olyan jól, hogy el kell ismerni.

Ott van leírva, hogy egyszer csak megszólal egy képviselő és megszólal egy miniszter, hogy én már korábban ismerem a békési baptistákat, és tudom, hogy nem kell őket leszektázni, tudom, hogy nem jelentenek veszélyt erre az országra. Ellenkezőleg: ennek az országnak a javát szolgálják. Fontos, de nem a legfontosabb. Mert az elismerésben megint csak többféle dolog van együtt.  Ott van a jogi elismerés, aminek kapcsán még ebben az ünnepi órában is egy félmondatot  megér, hogy összekevertünk valamit huszonöt évvel ezelőtt; azt, hogy mit jelent a vallásszabadság, mit jelent az, hogy ebben az országban mindenki szabadon gyakorolhatja, megvallhatja a hitét, közösségileg és egyénileg, és ez egy nagyon fontos dolog. De az, hogy egyébként a tartósság meg a létszám alapján egy állam kikkel működik együtt, annak még lehetnek más kritériumai is.  És mert huszonöt évvel ezelőtt ezt nem beszéltük meg egymással, ezért vannak ezek a viták. Hála Istennek a baptista közösséget nem érinti, legalábbis közvetlenül nem érinti.

Az elismerésnek van egy jogi vonatkozása, de sokkal fontosabb az erkölcsi vonatkozása – úgy is mondhatnám, hogy az erkölcsi értékelés. Mert az elismerés a magyarban kettőt jelent. Jelenti ezt a jogi aktust, ami megújíttatott 2011-ben, 2012-ben, és ami elkezdődött 1905-ben, de az elismerés jelent egy belső erkölcsi értéket is. Na, ez az igazi elismerés.  A Látják a ti jócselekedeteiteket és dicsőítik, de nem a baptista közösséget, hanem az ő mennyei Atyjukat. Az az igazi elismerés, amikor nem engem ismernek el, hanem azt, aki bennünket buzdít, inspirál, aki bennünket küldött erre a világra. Nagyon fontos az, hogy legyen egy ilyen elismerése a baptista közösségnek, és ehhez valóban hozzájárul a szeretetszolgálat – milyen jó, hogy ezt így nevezik, nem segélyszervezetnek. És hozzájárulnak bizony az iskolák is ma már ahhoz, hogy a hétköznapi emberek, a közvélemény is megértse és tudja, hogy milyen jó hogy Magyarországon vannak baptisták, van Magyarországon baptista gyülekezetek szövetsége, mert ezáltal jobb lesz Magyarországnak.

Mi mást is kívánhatnék ebben a köszöntőben, mint azt, hogy a fontos dolgokról, ami a szolgálatot jelenti, sohase feledkezzenek meg. De a legfontosabbról végképp nem, amit úgy hívnak, hogy „egy szükséges dolog”, ezt mindig újra és újra tanulni kell nekünk, mert nagyon hasznosak akarunk lenni, nagyon várjuk az elismerést, a visszajelzést, és néha a fontos dolgok a legfontosabbak elé kerülnek. De ha a legfontosabb dologról nem feledkezünk el, akkor még sok fontos dolgot fogunk együtt csinálni együttműködésben; kormány, állam és a keresztyén közösségek, ezek között a baptisták.

Isten éltesse Önöket!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter