Close
2017. december
H K S C P S V
« nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Balog Zoltán beszéde az új nagylaki templom átadásán

2014. jún. 7. Beszédek | Hozzászólások

Főtisztelendő Püspök Atya! Elnök Asszony! Polgármester Úr!

Abban a közösségben, ahonnan én jövök, a templomépítő pap vagy a templomépítő lelkipásztor egy különösen megtisztelő megszólítás. Gondolom, így van ez a római katolikus testvéreknél is. A püspök atyával most már második alkalommal vagyunk együtt templomszentelésen, úgyhogy azt is mondhatjuk, hogy ő templomépítő püspök – bár mindannyian tudjuk, hogy elsősorban a lélek építi a templomot. De a cél az, hogy ne csak templomépítő papok legyenek meg templomépítő püspökök, hanem egy templomépítő ország legyünk. Sőt, az lenne az igazi, ha együtt lehetnénk itt a Kárpát-medencében templomépítő magyarok.

Azt mondták az első Orbán-kormány idejéről, hogy Szent István óta ennyi templom Magyarországon nem épült. Ott volt ebben az az éhség, ami negyven évig kínzott bennünket, 1990 előtt. És akkor úgy kitört a vágy, hogy legyen templom ott is, ahol nem lehetett. Nem azért, mert a kő hiányzott, vagy az akarat, hanem az engedély.

Az elmúlt héten a Műcsarnokban megnyitottunk egy gyönyörű kiállítást. Mindenkinek ajánlom figyelmébe az Építészeti Nemzeti Szalont, amely bemutatja azt, hogy az elmúlt 15 évben – és különösen az elmúlt négy évben – mi minden épült Magyarországon. Milyen csodálatos építmények; a hidaktól elkezdve a kulturális intézményeken keresztül a Zeneakadémián át – igen – a templomokig. Rácsodálkozhat az ember, hogy mennyi templom épült az első évtizedben. Hogyha lehet mondani: olyan jó lenne, ha a kormány is templomépítő kormány lenne. Mert a templom építése tulajdonképpen nem jelent mást, mint az ország erőforrásainak a megerősítését, ami valójában közösségépítés. Mert mit ér az épület, ha nincsenek benne emberek, ha nincs benne közösség? Úgyhogy a közösségépítés az templomépítés, az ország erőforrásainak a megerősítése.

Templomot építeni valóban egy komoly döntés. Az ember új ruhát vásárol, aztán túlad rajta vagy kinövi, vagy éppen elhasználja. Ha új házat épít, akkor is gondolkozik egy generációban, kettőben, háromban, aztán mégiscsak tovább költözik. Ilyen már ez a modern, ez a posztmodern világ. De egy új templom építésének az a nagyon fontos üzenete, hogy itt vagyunk, itt vagyunk ebben az országban, itt vagyunk ezen a tájon, itt vagyunk ezen a helyen, és mi itt akarunk maradni, itt akarunk élni. És ha valóban itt akarunk élni, akkor legyen meg minden, ami a teljes élethez szükséges. A templomra pedig szükség van a teljes élethez.

Ha szabad egy kicsit alakítani polgármester úr mondását, miszerint nemcsak az ateisták polgármestere, hanem a hívő embereké; én azt mondanám, nemcsak az ateistáknak van szüksége templomra, hanem a hívőknek is. Vagy fordítva, nemcsak a hívőknek van szüksége templomra, hanem az ateistáknak is. De mindenképpen szüksége van a templomra azoknak, akik azt akarják, hogy az emberben lévő erőforrás, az emberi erőforrás megújuljon, ne fogyjon el, annak legyen utánpótlása. Mert amikor megkérdezik az embertől, hogy ezt vagy azt miért vagy hogyan csinálta, akkor a legfontosabb kérdés mégiscsak az, hogy honnan van hozzá az erőnk. Honnan van erőnk, nekünk, magyaroknak ahhoz, hogy itt éljünk, most már abban az országban, amelyik bizony egyharmadára zsugorodott, és elveszítette lakosságának több mint a felét annak idején? Honnan van bennünk az erő? És honnan van bennünk egyénileg? És akkor el tudjuk sorolni az őseinket, akiktől az erőt vettük, a családunkat, a felmenőinket, az előttünk járt nemzedéket, vagy éppen fölelevenítjük a jó nevelést, az oktatást, amit kaptunk. Vagy az erő éppen az edzettségünkben vagy a tudásban vagy a bölcsességben van. De az igazi erő ennél több. Az igazi erő, az lelki erő. A lelki erő forrása mélyebben van és magasabban, mint ahová az ember el tud érni. Ezért fontos, hogy legyen templomtorony. Valahol – hogy is mondják ezt – a gombhoz varrják a kabátot, a toronyhoz építik a templomot. Hát igen; a torony fölfelé mutat, az erő forrására, és az erős fundamentum, ami lefelé mutat, a földnek a mélyébe – ez nagyon fontos.

Ez az ünnep amire készülünk, a lelki erő ünnepe, vagy a szellemi erő ünnepe. Mind a két szó megfelel annak, amit a Szentírás így jelöl: a lélek vagy a szellem. Úgyhogy azt is lehet mondani, hogy a pünkösd mindenkinek üzen hitre, fajra, vallásra, nemre, családi állapotra, szociális állapotra való tekintet nélkül. A pünkösd mindenkinek azt üzeni Magyarországon és az egész világban, hogy lelketlenül, lélektelenül semmit nem érdemes csinálni. Lelketlenül, lélektelenül nem megy, semmi nem megy; az egyházi élet sem megy, a családi élet sem megy, még jó iskolát sem lehet lelketlenül csinálni. Az milyen munkahely, ahol lelketlenül vannak ott az emberek, a főnökök vagy a beosztottak? Sőt, saját tapasztalatom: lelketlenül még kormányozni sem lehet, lelketlenül még egy országot sem lehet vezetni. Úgyhogy ezért ma minden magyarnak, minden embernek az a kérése itt, pünkösdnek az előestéjén, hogy „Veni Creator Spiritus” – jövel teremtő Szentlélek. Jöjjön el nekünk is, legyen itt is! Ezt kívánom önöknek!

Köszönöm, hogy meghívtak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter