Close
2017. október
H K S C P S V
« szept    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Balog Zoltán beszéde Szombathelyen, az új katolikus óvoda és iskola alapkőletételén

2014. aug. 11. Beszédek | Hozzászólások

Főtiszteletű Püspök Atyák! Polgármester Úr! Kormánymegbízott Úr! Elnök Úr!

Régi mondás, hogy az iskolák az egyháznak a virágoskertjei. Azt is mondhatnánk, hogy inkább zöldségeskertek, mert a zöldség az egy hasznos növény, de ezzel óvatosan kell bánni, mert ha zöldség, akkor nehogy valaki még véletlenül azt gondolja, hogy zöldségeket tanítanak ott, mert az nem lenne helyes. Vagy netán a diákjainkat káposztafejeknek néznék, ami szintén pedagógiai hiba lenne, rossz pedagógia lenne, de ebben egy nagyon mély egyházi konszenzus van, hogy a tanítandó gyermek az Isten ajándéka. Ez pedig azt jelenti, hogy kétszeres felelőssége van annak, aki egyházi iskolát alapít, egyházi iskolát tart fenn és egyházi iskolában tanít, mert nemcsak a szülők bízták ránk a gyermekeket, a diákokat, hanem a Jóisten is. Azt mondanám, hogy háromszoros felelősség is, hiszen az ország és a magyar állam is rábízta a gyermekeket az egyházi közösségre, az egyházi iskolára. Hiszen a modern korban az államnak a feladata, az államnak a kötelessége az iskola fenntartása, előtte ez nem így volt. Érdemes arra emlékezni, hogy a nevelés, az oktatás valójában családi körben, vagy pedig a vallási, az egyházi közösségben történt, és komoly vita az, hogy most úgy van, hogy a szekuláris állam átvette ezt a feladatot, ezt a felelősséget. Egy biztos: nem szűnt meg az egyház oktató-nevelő munkája, szolgálata, funkciója, sőt, vannak olyan korok, amikor új erőre kap, amikor erre nagyon nagy szükség van.

Magyarországon 1989-ben nagyon nagy szükség volt arra, hogy új erőre kapjon az egyházi oktatás, a visszaszorítottság, az elnyomás évei után, amikor limitálták az egyházi iskolák számát, és éppen ebben az évben ünnepeljük azt, hogy 25 évvel ezelőtt nyílt meg az első egyházi iskola, ami a rendszerváltoztatás hírnöke, első fecskéje volt, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium, és azóta bizony óriási fejlődés történt. Ma, a magyar állam – ha mondhatom így -, több mint 215 ezer gyermeket bíz egyházi közösségre; egyházi oktatási, nevelési intézményben ennyien tanulnak. 2010-ben 400 egyházi iskola volt Magyarországon, ma 1 000 intézmény tartanak fenn az egyházak. És ebben a tényben benne van annak a munkának az elismerése, amelyik egy 2 000 éves ̶ sőt, ha a Biblia első felét hozzászámoljuk, akkor még régebbi, több ezer éves ̶ pedagógiai tapasztalat, és pedagógiai eredmény, az egyházi oktatás több ezer éves tapasztalata és sikere. És ebben benne van a magyar államnak a bizalma. A bizalma a tekintetben, hogy az egyházak ma is képesek azt a pluszt – mert erről beszélünk itt – úgy hozzáadni a neveléshez, ami valóban ahhoz szükséges, hogy ez életre neveljük a gyermekeket, mert végül is ez a lényeg.

Egy iskolának a sikerét sok mindenen le lehet mérni ̶ ugye általában a felvételi számokon szoktuk lemérni, hogy hány embernek sikerül egyetemre bejutni, de higgyék el, hogy az igazi siker, az az, ha sikerül élni tanítani. Élni tanítani, persze összefogva a családokkal, hiszen a családokban folyik elsősorban a nevelés. Az élni tanítás, amire nagy szükség van ma Magyarországon, és ez két dolgot jelent; két szóban összefoglalva azt mondanám, hogy jól élni tanítani, hogy jól éljünk. Annak, hogy jól élni kettős jelentése van a magyar nyelvben – talán nem véletlenül. Van egy erkölcsi értelme, ami azt jelenti, hogy nemesebben éljünk, hogy valóban azokra az alapokra építsük az életünket, amik megállnak, amelyek életképesek, a 21. században is. A jól élni szociálisan is jelent egy jó életet. De ha a mélyére megyünk, akkor a jól élni azt is jelenti, hogy örömmel élni, szabadon élni, megelégedéssel élni. Tehát, ez a jó életre nevelés az, ami az egyházi iskolák és a magyar nevelésrendszer feladata.

A mai nap jó helyen vagyunk itt, a polgármester úr idesúgta nekem, most egy gödörben vagyunk, azért, hogy lássuk az emelkedést, és bízom benne, hogy egy év múlva valóban a jelenlevőkkel ünnepelhetünk majd itt. Azért is vagyunk jó helyen, mert Szombathelyen vagyunk, és Szombathely Szent Márton városa. Az előző kormányülésen a magyar kormány úgy döntött, hogy a 2016-os évet Szent Márton emlékévvé nyilvánítja, és együttműködve jó egyetértésben az egyházzal, valóban Szent Márton hagyományát újra felemeljük arra a szintre, amelyikre ez méltó. Nagy esélye ez a városnak; polgármester úr ezt az esélyt megragadja, hiszen terveket nyújtott be a kormánynak. Természetesen együttműködésben az egyház, a város és a magyar állam, és Magyarország polgárai Szent Mártonnak azt a hagyományát hozhatják el újra, amely valóban a jó élet jelképe. A jó élet jelképe, hiszen Szent Márton élete a 21. században legalább annyira aktuális üzeneteket hordoz, mint annak idején 1 700 évvel ezelőtt. Én úgy foglalnám ezt össze, hogy az emberközelség és az Istenközelség az sohase állhat egymással ellentétben. Az van igazán közel az emberekhez, aki közel van a Jóistenhez, és az van igazán közel a Jóistenhez, aki valóban az emberekhez van közel.

Ez Szombathelyen itt megvalósul, vagy ezen az úton járnak, végül is egy sikerre itt már fel kell hívnom a figyelmet; abban a versenyben, hogy hol van a legtöbb hit- és erkölcstan beíratás, ebben az évben ismét Vas megye nyert, a Szombathelyi Egyházmegye nyert, mert valóban így tudjuk a gyermekeinknek átadni mindazt, ami a jó élethez kell.

Emberközelség, ez a 21. század nagy kihívása, hogy az értékalapú közösségek valóban közel legyenek minden emberhez, azokhoz is, akik ma már távol vannak ezektől a közösségektől; ezt az ember- és Istenközelséget egyben kívánom az új iskolának, és gratulálok a fiataloknak, hogy itt a tűző napon eddig kitartottak. Remélem, hogy nem lesz ezután sem probléma.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter