Close
2017. október
H K S C P S V
« szept    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Balog Zoltán beszéde Vásáry Tamás köszöntése alkalmából a Zeneakadémián

2013. okt. 29. Beszédek | Hozzászólások

Jó estét kívánok, tisztelt Közönség!

Tisztelt Művész Úr, kedves Tamás!

Jól látjuk mi, hogy te az az ember vagy, aki mindig feladod a leckét a másik embernek? Persze ez általában így van velünk, emberekkel, de te különösen is így vagy, ilyen vagy.

Igyekszem egy – a kultúráért is felelős miniszterhez – illő köszöntőt mondani, mely nem túl személyes, de nem biztos, hogy ez sikerülni fog. Hiszen hozzád, ha csak kicsit is ismer valaki, tudja -, nem lehet nem személyesen viszonyulni.

Az ember és az alkotás- esetedben a zene, amely kifolyik ujjaid közül, vagy alakot ölt karmesteri mozdulataidra, olyan egységet képez személyeddel, egyéniségeddel, hogy nincs az a felkészült lélekbúvár, aki téged és a zenét szét tudna választani. Pedig ezzel már sok lélekbúvár kísérletezett. Az életed a zene, és a zene az életed. Nálad minden zene, miközben nem átallod kis szemtelenséggel azt állítani: téged valójában az érdekel, ami a zenén túl van. De mi van a zenén túl? Milyen csoda lehet ott, ha már az oda vezető zenei út is – melyen kézen fogsz bennünket – olyan lenyűgöző?

Kézen fogsz, kézen fogtál sokakat: fiatalt, időst, képzett műveltet és iskolázatlan embereket itthon, külföldön, nyugaton, keleten, délen, vitted őket a zenével a zenéhez, és oda, ami azon túl található.
Tavasszal Pekingben jártam, két fiatal diplomata kísért a pártközpontból, és egy nevet, egy szót ismételgettek, amit először nem is nagyon értettem: „Vassari” – valami ilyesmi volt. És elmondták, hogy sírtak, amikor Kínában jártál és Chopint, Mendelssohnt, Mozartot, Liszt Ferencet kínáltad nekik, és a több mint ezerfős hallgatóságnak Kínában 2013-ban.

A te nyelved a zene, ami egykori közös paradicsomi nyelvünkkel rokon. A zene nálad és mindenütt – ha igazi – a nagy egyesítő. Olyanokat is összehoz, akik szinte mindenben különböznek. Közösséget teremt. E közösség most, ebben az egész évben téged, a kortárs zenetörténet egyik legnagyobb egyéniségét ünnepli.

Nyolcéves korodban már Mozart D-dúr zongoraversenyét játszottad, és olyan mestereid voltak – ahogy hallottuk -, mint Dohnányi Ernő és Kodály Zoltán, aki a zenében nem kockáztatott érted, de a politika világában bizony nagyon sokat.

Játékodból azt is megtanulhatjuk, hogy az igazi zene nem örömöt, fájdalmat vagy ujjongást fejezi ki egyszerűen, hanem azt, ami lényeges bennük. Ezt a csodát köznapi nyelven leginkább a művészi erőhöz szokták hasonlítani, ami nemcsak esztétikai szépet, hanem magát az igazságot hozza működésbe.

Mint a hittérítők, te is egész életedben úton voltál. Számodra a történelem olyan volt, mint a zenét szimbolizáló tenger. Az 1956-os forradalomban játszott szerepe miatt édesapádat letartóztatták, és te már nem léphettél be az Operaház első emberként abba az épületbe, és 1956 miatt a hazádat is el kellett hagynod.

A forradalom után már csak külföldön találtál menedéket, ahonnan nem volt látható ez a bizonyos túlsó part, de azt mindig tudtad, honnan indultál, és hová kell visszatérned. Te és Magyarország, mi magyarok. Leírod egy gyerekkori emlékedet: a bécsi döntés rövid eufóriáját, melyet a háború borzalma követett. Ezt írtod „ Mert hogy is lehetne maradandó valóság az, ha a világ egyszer a magyarok javára dönt.” Eddig az idézet. Micsoda előre és hátra mutató szavak, felismerés!

Volt bátorságod ahhoz, hogy soha ne rejtsd véka alá a véleményed, volt bátorságod ahhoz, hogy megvalósítsd művészi elképzeléseid. Talán Lisztre gondoltál, aki egyszer azt mondta: „Ha az ember nem bátor, még óvatos sem lehet eléggé”.
Nagy és színes életművedben jól látható a törekvés, hogy kibékítsd a kulturális hagyományokat, hogy rámutass a zenei élet tendenciáira, hogy megismertesd a világgal azokat a zeneműveket, melyekre kevesebb fény esik.

Számodra az egyik legnagyobb inspiráció Magyarország, ahová már a hetvenes években is vissza-visszatértél. Bátorság kellett ahhoz is, hogy kortárs magyar műveket, többek között Petrovics Emil, Ligeti György, Durkó Zsolt kompozícióit megmutasd a világnak.

Vásáry Tamás – az ember, a művész és a mű teljes egységben.

A művész, aki már 1951-ben Liszt Ferenc-díjat, 1998-ban Kossuth-díjat vehetett át, aki kétszer kapott köztársasági elnöki kitüntetést, aki 1988 óta a londoni Royal College of Music, 1992 óta a Royal Academy of Music tiszteletbeli tagja, birtokosa a Művészetek és Irodalom Érdemrend tiszti fokozatának, melyet Franciaországban vehetett át. Szülővárosa, Debrecen díszpolgára, a Debreceni Egyetem díszdoktora, és – majd hallani fogjuk – megkapta az UNESCO Mozart-érmét is.

Mit adhat neked még a világ, mit adhat Magyarország, és ezen belül is a magyar kormány? Arra gondoltam, hogy azt, ami a te lényeged, és az talán nem más, mint: adni.

„Világéletemben azzal tudtam megnyitni mások bizalmát, hogy kitártam magamat előttük.” – ez is egy idézet Vásáry Tamástól. Ez a legnagyobb adomány: mikor nem valamit adunk a másiknak, hanem magunkat adjuk teljesen. Most az Emberi Erőforrások Minisztériuma valami olyat szeretne adni, amit majd te tovább tudsz adományozni, hogy megint adni tudjál. 2014. január 1-jétől Vásáry Tamás-ösztöndíjat alapítunk veled együtt havi kétszázezer forintos összeggel, melyet majd a te döntésednek megfelelően minden évben más ifjú tehetség kaphat meg, aki példakép az önkéntességben. Kicsit megörökíti ez a te kérésed volt, közös vállalkozásunk, amikor az önkéntességet szerettük volna, szeretnénk vonzóvá tenni fiataloknak és mindenkinek. Mert, ha Magyarország újra nemcsak zenei nagyhatalommá, hanem erkölcsi nagyhatalommá is akar válni, akkor nem csak a tehetségeket kell felfedezni, elindítani és segíteni, hanem azokat is, akik önkéntességből, szolgálatból mutatnak példát.

A Vásáry Tamás-ösztöndíj most belép az eddigi ösztöndíjak sorába: a Babits Mihály műfordítói ösztöndíj, a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj, a Kodály Zoltán zenei ösztöndíj, a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj, a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj, a Fischer Annie zenei előadóművészeti ösztöndíj és az Örkény István drámaírói ösztöndíj mellé.

Vásáry Tamás-ösztöndíj, valami a lényegedből: tudsz adni.

És ide kívánkozik még valami a végére: az a majd háromezer oldal – az első ezerkétszázat már olvashatjuk -, amit írtál, és a napokban jelent meg. Az üzenet. Az életed, amit te egy pszichodrámának bélyegzel. Ez van a zenén túl: az életed, az életünk. Amikor olvassa az ember, akkor néha belepirul – különösen, hogyha lelkipásztor. Azt is írod, hogy: „Tőlünk függ, hogyan tesszük meg a számunkra kijelölt utat az életben.” Micsoda alázat és öntudat együtt; az út kijelölve, eleve elrendelés, és a hogyan, a mi döntésünk, a szabad akarat. Azt is kérdezed: „Miért kellett mindennek így történnie?” Ezt nem is kellene idéznem, mert ezt nagyon sokan kérdezzük az életünkre nézve. Én erre most a könyv címét adnám válaszként: az üzenetért.

Ez a nagy átfordítás az életünk egy lényeges pontja; amikor át tudjuk fordítani azt a mondatot, hogy mi okból történt, ami történt, mi okból történik, ami történik velünk, erre a mondatra, hogy: mi célból? Mi célból történt? Mi célból történik az életünk, mire adatott a sorsunk? Mi az üzenetünk?

És a végére egy idézet Sempruntől, a Nobel-díjas spanyol írótól: „Az embereknek van a legnagyobb súlyuk az életedben. A könyvek, a zene megint egészen más. Bármivel gazdagítanak is, csupán eszközök, hogy eljuss az emberekhez. Persze csak az igazi könyvek, az igazi zene.”

Vásáry Tamás eljutott hozzánk, az emberhez, az emberekhez, és ehhez használja eszközül az igazi könyvet, és az igazi zenét.

Kedves Tamás, köszönjük!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter