Close
2017. október
H K S C P S V
« szept    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Balog Zoltán gyászbeszéde Karátson Gábor temetésén

2015. aug. 26. Beszédek | Hozzászólások

Tisztelt Gyászol Család! Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

Autodidakta polihisztor: író, költő, festő, filozófus, vallásfilozófus, műfordító, művészettörténész, ökológus, még azt is meg merném kockáztatni, hogy politikus – homo politicus, írástudó ember. Nem hivatalos tudományos végzettségekkel, hanem saját jogon, azáltal, amit a könyvekből, az életből gyűjtött, és engedett át a saját életén. Sajátos hős, aki évtizedeken keresztül játszott az akasztófa gondolatával. Annak az 50-es években ifjú nemzedéknek a legjobbjai közül való, akik számára 1956 és ’57 néhány hete, hónapja az egész életet meghatározó élmény, eseménysor volt. Sorsfordító, sorshatározó. Ahogy hallottuk: magyarul ezentúl csak hazudni lehet – mondta, gondolta, 1956 bukása után. Hányan hány felé mentek, maradtak sokféle úton ebből a nemzedékből. És ő megírta. Megírta magát, a többieket, megírt minket. „Burkoltan írtam, leplezetten, de ez a burok és ez a lepel én magam voltam, lelkem fájdalma.”

Az ilyen fajta embereket, mint amilyen ő, nevezik szeizmográfnak, akik képesek előre jelezni a rengéseket, a változásokat a lélekben, a nemzetben, a világban. Megérzik, meglátják a múltat és a jövendőt. Patetikusabban így is mondhatnánk: a próféta, aki nem a jövendőt mondja, hanem a jelent értelmezi, mert jelenései vannak, melyeknek jelentése van – játszik el egyszer Károli Gáspár esetleges nyomdai hibából származó címével a Jelenések könyve fölött.

Karátson Gábor a megértést, a kíváncsiságot és az engesztelhetetlenséget egyszerre tudta gyakorolni, élni, amikor a mindenkori politikának, közéletnek jelzett, jelentett a Dunáról, a Tiszáról, a magyar világról meg az egész világról. Szelíd iróniával beszélt azokról, akik nem értették művészi munkáját és őt sem – ezt írja: „Az efféle megértéshez elmélyült kutatásra volna szükség.” Ő küzdelmet folytatott a megértésért, elmélyülten kutatott, legyen szó a Bibliáról, a keleti filozófiáról, vagy éppen saját magáról, sőt, még az úgynevezett politikusokról is szó volt. Komolyan vette azokat is, akiket nem lehetett, mert komolyan vette a hivatását, hogy szót kell emelni. Mert hitt a szavak meggyőző erejében, akkor is, ha sokszor csalódott. Mert jeleznie kellett, ezért jelzett, pörölt, szelíd és haragos szavakkal. Azt az embert tiszteljük benne, akire a közéletben olyan nagy szükség volna újra és újra: politikában, kormányzásban; és akire érdemes figyelni, mert önérdek nélkül, igaz szóval tisztel meg bennünket. Köszönjük a tiszta beszédet, köszönjük a tiszta embert! A meg nem fogadott szavakat is köszönjük!

Tisztelettel búcsúzunk tőle, aki újra és újra, és most már véglegesen átvitte a szerelmet a túlsó partra.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter