Close
2017. december
H K S C P S V
« nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Balog Zoltán gyászbeszéde Kubinyi Anna búcsúztatásán

2015. ápr. 9. Beszédek | Hozzászólások

Kedves gyászoló Család, gyászoló Gyülekezet!

A Magyar Kormány nevében Varga Mihály miniszter úrral azért jöttük ide, hogy kifejezzük a tiszteletünket a teljesítmény előtt és az ember előtt, a személyiség előtt. Az előtt az ember előtt, aki képi nyelven bemutathatta, hogy honnan érkezett. Nemcsak a nagy tudós, Kőrösi Csoma Sándor, hanem hogy mi honnan érkeztünk. Aki képi nyelven be tudta nekünk mutatni a legnagyobb távolságokat, a legnagyobb mélységeket, és a legnagyobb magasságokat, amelyik egyszerre beszél arról, hogy honnan jött az ember, a nagybetűs ember, Isten teremtménye, és honnan jöttünk mi, annyiféle magyarok. És nemcsak azt, hogy honnan érkezünk, hanem azt is, hogy hová megyünk. Egy álomszerű világban mutatta be, hogy mi a célunk, hogy van célja az életünknek, és ha arra függesztjük a tekintetünket, akkor lehet, hogy végül elbukunk, de jó irányba megyünk. Akkor beszélhettem vele egyszer, amikor – ő mondta, ő írta így – megkapta az álomszerű hírt a Kossuth-díjról, és akkor azt mondta, azt írta: „Bízom benne, Istentől kapok még hozzá sokévnyi erős alkotóerőt, hogy bebizonyítsam, ami ezután jön, az is méltó erre az elismerésre.” Nem kapott. Emberként, bizonyára sokan – jómagam is – egy varázslatos személyiséget őrzünk; mosolyt, szenvedélyt, hitet, reményt, sugárzást. Milyen jó, hogy vannak ilyen emberek! Milyen jó, hogy vannak ilyen keresztények! Milyen jó, hogy volt! Milyen nagy veszteség, hogy elment.

Emléke legyen áldott!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter