Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Balog Zoltán köszöntője a Rólad szól programsorozat révkomáromi állomásán

2015. ápr. 14. Beszédek | Hozzászólások

Államtitkár Asszony! Alpolgármester Úr! Püspök Úr! Szeretettel köszöntök mindenkit!

Arkhimédésznek van egy olyan axiómája, amin gondolom itt nem vitatkozunk. Ez úgy hangzik, hogy Athén pont olyan messze van Spártától, mint Spárta Athéntól. A teológiai tanulmányaimat 1987 és 1989 között Tübingenben folytattam, ami akkor a Német Szövetségi Köztársasághoz tartozott. Ott volt egy kiváló teológiai professzorom, aki azt mondta, hogy szeretné megcáfolni ezt a tételt, mert  Berlin sokkal közelebb van Zürichez, mint Zürich Berlinhez. Vagyis Zürich Berlintől távolabb van, mint Berlin Zürichtől. A magyarázata ennek az volt – az egy másik világ volt, mint amiben önök felnőttek -, hogy amikor az NDK-ban élt – a kommunista Kelet-Németországban – és állampolgársági hűtlenséget követett el, akkor egy perc alatt kirakták a határon és elküldték nyugatra. De amikor vissza akart jönni – többek között a saját édesanyja temetésére -, akkor évekig tartott, amíg útlevelet kapott, amíg egyszer újra visszamehetett Kelet-Berlinbe.

Az országok és a városok közötti távolság relatív dolog. Azon gondolkoztam, hogy Révkomárom és Budapest közötti távolság ugyanannyi-e mint negyven évvel ezelőtt, tíz évvel ezelőtt, vagy akár száz évvel ezelőtt. A távolság nem ugyanannyi – kilométerben nyilván igen  -, de időben semmiképp, hiszen ma már legnagyobb részen autópályán tudunk jönni, de elképzelhető, hogy ma a távolság Révkomárom és Budapest között nagyobb, mint kilencven vagy éppen száz évvel ezelőtt. Nemcsak elképzelhető, hanem sajnos ez így van. Ez azt a feladatot rója ránk, hogy ez a távolság ne növekedjen és meg kell próbálnunk ezt a távolságot rövidíteni. A távolságot lélektől lélekig mérjük, mondjuk így: magyar lélektől magyar lélekig. Azért jöttem, hogy a távolságot rövidítsük.

2004-ben a Selye János Egyetem oktatója voltam egy szemeszter erejéig. A teológia karon tanítottam és abban a szemeszterben én voltam a legnépszerűbb oktató – szavazás volt, nem én találtam ki -. Sajnos a politika elrabolt az egyetemi tanítástól. Az az időszak számomra egy nagyon jó tapasztalat volt, hogy mit is jelent a határ egyik és másik oldalán tanítani, meg tanulni. Most, miniszterként felelős vagyok Magyarországon a felsőoktatásért, a köznevelésért, az egészségügyért, a szociálpolitikáért, a család- és ifjúságpolitikáért, a kultúráért, a sportért, az egyház, a civil és a nemzetiségi ügyekért. Ezért különösen fontos számomra, hogy ezekben az ügyekben legyen egy egységes nemzetstratégia – van nálunk egy nemzetstratégiáért felelős államtitkárság a miniszterelnökségen belül -. Az egy nagyon rossz rendszer lenne, hogyha egyfajta – bocsánat a szóhasználatért – gettó államtitkárság lenne a nemzetstratégiai államtitkárság és ők intéznék a határon túli magyarok ügyeit, mi meg intéznénk a belső ügyeket, a belpolitikát.

Az szeretném, ha nyilvánvaló lenne – például a felsőoktatás ügyében –, hogy egy egységes Kárpát-medencei magyar felsőoktatási térben gondolkodunk. Kolozsváron, Csíkszeredán, Marosvásárhelyen, Beregszászon, Szabadkán vagy éppen itt Révkomáromban minden olyan képzés, ami magyar nyelven van, ahol magyar ajkú vagy magyar állampolgárságú emberek vannak, azoknak kapcsolatban kell lenniük egymással. Világosnak kell lennie az átjárásoknak, azoknak az előnyöknek, ami számunkra abból származik, hogy magyar nyelven beszélünk egymással és adott esetben még az állampolgárságunk is magyar.

Ez az egységesség, ez a nemzetstratégiai szemlélet a felsőoktatásban nagyon fontos dolog. Lehet, hogy majd erről tudunk néhány szót váltani. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy egységes térben gondolkodjunk akkor, amikor a munkavállalásról van szó, a munkaerő-piaci helyzetről és hogy ma, az Európai Unióból származó előnyöket, hogyan tudjuk kihasználni és a hátrányokat hogyan tudjuk leküzdeni. Fontos dolog, hogy hogyan tudjuk a közösségépítésben összekötni a határokat átívelve az ifjúsági közösségeket.

Emlékszem, még gyakorló szülő voltam, a kisfiúnk ötödik osztályba járt és szerveztünk az egyik XII. kerületi általános iskolával egy kirándulást Székelyudvarhelyre. Húsz gyerekkel átmentünk a magyar-román határon 10-15 évvel ezelőtt és megálltunk az első városban, ahol általában románul beszéltek, románok voltak a feliratok. Több száz kilométer után érkeztünk meg Székelyudvarhelyre. A főtéren a gyerekek kirajzottak és egyszer csak rohant felém az egyik kisfiú: „Tanár Úr! – azt hitte én is tanár vagyok – Itt magyarul beszélnek”. Ezt az élmény meg kell adnunk minden magyar gyermeknek és minden magyar fiatalnak az anyaországban és a határon túl is. Ez jelenti a közösségépítést. Ezért fontos, hogy a munkavállalás, az oktatás és a közösségépítés ügyében együtt tudjunk működni.

Volt egy különleges zsidó származású magyar ember – talán hallottak róla, Robert Capáról van szó -, aki világhírű fotóriporter és fotóművész volt. Robert Capa neve onnan ered, hogy a budapesti fasori evangélikus gimnáziumban úgy hívták őt, hogy cápa. Az eredeti neve Friedmann Endre volt. Neki van egy gyönyörű mondata, amit egy amerikai interjúban mondott: „It’s not enough to have talent, you also have to be Hungarian.” Nem elég tehetségesnek lenni, magyarnak is kell lenni.

Itt most vannak tehetséges emberek, magyar fiatalok. A két legfontosabb komponens adott, hogy sikeresek legyünk. Ha ez Robert Capának sikerült, akkor bízom benne, hogy nekünk is fog sikerülni. A Rólad szól kampányt számtalan helyen rendeztük meg, jártunk Kolozsváron, most itt vagyunk Révkomáromban és van öt olyan kérdés, amit mindenhol felteszünk. Azonban van két olyan kérdés, amit csak a határon túli fiataloknál teszünk fel, ami kifejezi, hogy van valami, ami közös és van, ami speciális. Megkérdezni azt, hogy milyen esélyt látsz a szülőföldön való elhelyezkedésben, vagy hogy jelent-e számodra valamilyen előnyt az anyanyelved, amikor munkahelyet keresel, annak itt teljesen más jelentése van, mintha Budapesten tesszük fel.

Bízom benne, hogy szót fogunk érteni egymással! Köszönöm a figyelmet!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter