Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Balog Zoltán MAB-tagsági megbízásokat és egyetemi tanári kinevezéseket adott át

2014. márc. 6. Beszédek | Hozzászólások

Tisztel Elnök Úr, tisztelt Rektor Asszonyok és Urak! Tisztelt Professzor Asszonyok, Professzor Urak, Államtitkár Asszony, Államtitkár Úr, Hölgyeim és Uraim!

A magyar felsőoktatás ügye nemzetstratégiai ügy. Olyan közhely ez, aminek mindig is értelme volt és értelme lesz. Ez nem jelent mást lefordítva, minthogy a jövőnk múlik a magyar felsőoktatás állapotán, a magyar felsőoktatás ügyén. Magyarországon a szellemi elitet azok alkotják, akik sok munkával nehéz úton jutottak el oda, hogy a tudást, amit megszereztek, nemzedékeknek adják tovább és képesek is legyenek ezt továbbadni. A generációk oktatása, nevelése és az ország jövőjének ügye együtt a küldetés. Egy ilyen ünnepi pillanatban érdemes ilyen nagy, tartalmas szavakat is használni.

Hölgyeim és uraim! Kivételezett a helyzete azoknak, tehát önöknek, akiknek a küldetése az ország jövőjét formálni, fejlődését megalapozni, a technika vívmányait, a kultúra horizontját, a humánum természetét, működését kutatni, vizsgálni, a tanulságokat továbbadni az utánuk következőknek. Természetesen ez miközben privilégium, kiváltság, mérhetetlenül nagy felelősséget is jelent. A felelősséget firtató kérdések viszont nemcsak a szofisztikált rendszeren belül tevékenykedő egyénre, hanem magára a rendszerre is vonatkoznak. Hogyha szabad így megközelíteni a dolgot, akkor a három fő kanti kérdés egyikét: „Was soll ich tun?” – mit kell, hogy tegyek, milyen módon tudom úgy tenni a dolgomat, hogy a legtöbbet nyújtsam a hallgatóknak és a felsőoktatás ügyének egyszerre? Ha ezt a kérdést tesszük föl, akkor a válasz három síkon születhet meg. Hogyha az előttünk álló időszakra tekintünk és az egyetemi tanárok felelősségét firtatjuk, akkor hadd kérjem önöktől azt, hogy ezen a három síkon közelítsék meg a munkájukat. A magától értetődőség az az, hogyan tudom a hallgatóknak a legtöbbet nyújtani, a legtöbbet adni. Az is természetes talán – ez még mindig az első sík –, hogy az én saját felsőoktatási intézményemnek hogyan tudom az érdekeit szolgálni, de legalább olyan fontos, hogy egy mai, 21. századi egyetemi tanár újra és újra gondolkodjon azokról a kérdésekről, amelyek az egész magyar felsőoktatás rendszerét érintik, hiszen hogyha ebben konszenzusra jutunk, akkor tudunk együtt előrelépni. Olyan felsőoktatási átalakítás vagy reform, amihez nem sikerül megnyerni az egyetemi tanároknak, oktatóknak a többségét, az elitjét, az bizony nem lehet sikeres. Ezért nagyon fontos a harmadik sík. A harmadik sík pedig nem más, mint a nemzetstratégia síkja, az a pozíció, amit a magyar felsőoktatás a nemzeti stratégián belül elfoglal. Ennek a három síknak az összjátéka, az összhangja az, amely sikeressé tehet bennünket.

A mai nap azért is különleges, mert azon plénum leendő tagjai is itt ülnek közöttünk, akiknek a döntése szükséges ahhoz, hogy professzorrá váljon az ember: a Magyar Akkreditációs Bizottságról van szó. Itt is van jelentősége a felelősség kanti kérdésének: mindenki, aki a magyar felsőoktatás ügyében tevékenykedik és felelősséget vállal, nemzeti ügyben foglal állást, nemzeti ügyben hoz döntéseket. Nemzeti felelősség a Magyar Akkreditációs Bizottság felelőssége is – arra kérem a régi és az új tagokat, hogy ezt sohase felejtsék el.

Folyamatban, jövőképben csak úgy gondolkodhatunk, ha nemcsak a problémákat keressük, hanem megoldásokat is; ha őrizzük a hagyományt és keressük a megújulás lehetőségét a felsőoktatás ügyében is, és nemcsak financiális oldalról közelítjük meg ezt a kérdést; ha a szerkezeti változtatásnál nemcsak a részletekre, hanem az egészre tekintünk, és arra, hogyan fog minden fogaskerék egyszerre jól összeműködni a gépezetben. Ha a tekintély mellett a valódi teljesítményt helyezzük előtérbe, akkor úgy gondolom, jó úton járunk. Látjuk, hogy van fejlődés, lehet együttműködés, és lehet komoly jövőkép is. A múlt hétnek az egyik, számunkra fontos híre, hogy öt magyar egyetemet fölvittek a brit Quacquarelli Symonds listájára; hadd gratuláljak ennek az öt intézménynek: a CEU-nak, a Szegedi Tudományegyetemnek, a Debreceni Egyetemnek, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, hogy a kétszázas tematikus rangsorba bekerültek.

Látjuk tehát, hogy ezek az eredmények jó együttműködés útján megvalósulhatnak. Amikor a mai napon együtt vagyunk, akkor annyiféle szakterületen vehetik át kiemelkedő alkotó tudósok, egyetemei tanárok kinevezésüket, hogy ki kell jelentsük: ilyen részletes sokféleség, ilyen teljesítmény nem lehetséges jól együttműködő felsőoktatási rendszer nélkül. A jelenlevők közül vannak olyanok, akik a tojótyúktartás és -tenyésztés technológia területén az étkezési tojás összetételét és minőségi tulajdonságait befolyásoló tényezőket vizsgálják. Van olyan önök között, aki Magyarországon elsőként figyelte meg és írta le hétéves megfigyelési idő alatt a gyermekkori 1. típusú diabétesz kialakulását. Aztán – itt most már nagyon puskáznom kell – van önök között olyan is, aki a zöldgazdaság lehetőségeivel, bővítésének innovációjával foglalkozik, és több szabadalma van a biomasszára alapozott energetikai klaszterellátási, logisztikai rendszermodelljére. Van önök között egy olyan egyetemi tanár is, aki saját matematikusi tudományos munkája mellett fontosnak tartja, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemistáit nemzetközi matematikaversenyekre szervezze, válogassa, felkészítse és vezesse. Aztán, van olyan, aki az egészségügyi technológiák nemzetközi referenciaár-képzésének rendszeréről szóló nemzetközi kutatócsoportot vezeti, és olyan is, aki az alkalmazott matematikán belül kutatta a külső visszapillantó tükör körüli áramlás szimulációját, a rések keltette zajszámítási lehetőségeket, és védett, zárt felépítményt tartalmazó páncélozott járművet vizsgálta numerikus szimulációval – ehhez külön gratulálunk. Minden területről próbáltam összeszedni a számunkra, laikusok számára érdekes dolgokat: olyan valaki is van, aki az endoszkópos sebészet egyik hazai meghonosítója, 35 éve a Magyar Sebésztársaság vezetőségi tagja. Azt is mondhatnám, és mondom is szívesen: ilyen gazdagok vagyunk. Van valaki, aki feltárta az államszocialista korszak területrendezési koncepcióit, és a mai földrajztudósok és hallgatók számára kötelező tananyagot írt a sztálini természetalakítási tervekről.

Mindez együtt azt jelenti, hogy fontos és lényeges dolgokat tanító emberek vannak közöttünk. Az is fontos még, hogy van, aki külföldiként is magyarok önök között – őt különös szeretettel köszöntöm, hiszen ő Magyarországra hozza a tudást, mi pedig visszük tovább a világba tudósként, kutatóként, professzorként.

Gratulálok a kinevezéshez! Köszönöm, hogy meghallgattak!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter