Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Balog Zoltán: Megsokszorozódik a szabadság az oktatásban – InfoRádió-Aréna – 2016. 01. 28.

2016. jan. 28. Hírek, Interjúk | Hozzászólások

Mv: Jó estét kívánok az Aréna hallgatóinak! Exterde Tibor vagyok. Itt van a stúdióban az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője, Balog Zoltán. A beszélgetést felvételről hallják. Délelőtt 11 órakor rögzítettük. Miniszter úr, köszönöm, hogy elfogadta a meghívást.

Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a meghívást.

Mv: Ön már nyilván látta a miskolci Herman Ottó Gimnázium és a hozzájuk azóta csatlakozott budapesti Teleki nyílt levelét, amit még a tegnapi miskolci fórum előtt írtak be udvariasságból, nem ezzel akarták indítani már hétfőn. Itt hat pontban sorolják föl, hogy mit szeretnének. És ebben is azt írják, hogy nem a bér a legfontosabb. Jutottak-e tegnap valamire?

Balog Zoltán: A tegnapi napnak az értelme az volt, hogy nemcsak az aláírókkal, hanem mindenkivel, akinek ebben az ügyben mondanivalója van, egy széles fórumon meghallgassa azt, hogy mik az ő felvetései. Hadd mondjam azt, hogy én új dolgot nem hallottam, mert ezeket a problémákat ismerjük, és próbálunk is a megoldásokon dolgozni. Azt, hogyha azt mondja egy egyébként nagyon kritikus tanár vagy csoport, hogy nem a bér a fő probléma, akkor azt én azt hadd tekintsem annak az elismerésének, hogy az elmúlt két és fél évben azért mégiscsak plusz 234 milliárd forintot fordítottunk csak a pedagógusok bérére. Tehát azért ez egy olyan pénzbevitel a rendszerbe, ami aztán nem lesz kivéve belőle, meg nem lesz az mondva, hogy most már oldja meg valaki más, ami az elmúlt 25 évben nem fordult elő. Egyszer volt egy jelentős pedagógusbér-emelés, talán emlékszik rá, még a Medgyessy-kormány idején, amit egy év után közölte a kormány, hogy ja, most már oldják meg az önkormányzatok. Mi ilyet nem teszünk, hanem abból a gazdasági növekedésből, amit ez az ország létrehozott, abból ennyit adtunk a pedagógusoknak. Nekik először, ők kaptak először életpályát. Tehát itt van egy olyasfajta egzisztenciális biztonság, amit én ezzel a félmondattal, hogy nem a bér a fő probléma, jól is néznénk ki, ha az lenne a fő probléma ezek után. Azért azt mégiscsak valamilyen módon elismertnek tekintem.

Mv: A fórumon egyébként bérfeszültségekről is beszélnek, csak, hogy a leveleket idézzem.

Balog Zoltán: Hát mondja, hogy mire gondol. Én nem tudok ilyesmiről.

Mv: A második levélben már azt mondják, hogy a rendszeren belül vannak feszültségek. Nem a legjobban minősített tanárok bére emelkedik, és csak nettó 15 ezer van a két kategória között. És vannak az iskolákban nem tanári státuszban dolgozók, és őket is valahogy rendezni kellene. Szóval, amikor nagyon részletesen olvassa az ember a levelet, akkor azért ezek is kiderülnek belőle. De nem ez a fő probléma.

Balog Zoltán: Hát, akik nem oktatást folytatnak, de tanári diplomájuk van, őket is bevettük egy második körben az életpályában, tehát az ő dolguk megoldott. Persze, bérfeszültségek mindenütt vannak, de azért ebben, ha 2017-re ötven százalékra jutunk el, és számolja mindig hozzá az előző béreknek a megemeléséhez. Tehát azért ez ezzel együtt még mindig európai szinten itt gondok vannak, egy ilyen, tehát európai összehasonlításban nem keresnek túlságosan jól a magyar tanárok, magyarországi tanárok, de ilyen nagymértékű emelésre nem volt példa az elmúlt 25 évben. A feszültségek onnan jönnek, hogy van, aki többet kapott, van, aki meg nem kapott annyival többet. De az nem azt jelenti, hogy bárki kevesebbet kapna. Tehát mindenkinek ütemesen emelkedik a bére, évente legalább egyszer, szeptember 1-jétől. Ez idén is így lesz. Ez plusz 34 milliárdot jelent csak idén, és aztán jövőre is lesz egy ilyen, úgyhogy el fogjuk érni körülbelül a 300 milliárd pluszt, amit bevittünk a rendszerbe.

Mv: Első körben az úgynevezett túlzott központosítást említik, ami maga a KLIK. És azt mondják, hogy a kettős irányítás rendszerét, azt meg kéne szüntetni. Ez már stratégiai, rendszerszintű kérdés.

Balog Zoltán: Így van. Van, ahol kettős irányítás van. Van, ahol nincs kettős irányítás. Szerintem ezt a két dolgot össze kell hasonlítani, mert picit bonyolult ez, és látom, hogy a közvélemény erről azért nem annyira tájékozott, tehát ez egy belső szakmai probléma. Hiszen úgy van, hogy az iskolák egy részét, a nagyobb önkormányzatoknál továbbra is az önkormányzatok működtetik, üzemeltetik, és az oktatási programért, a tanárokért, a tartalomért, az iskola szervezéséért pedig az állam a felelős, a központi állam a felelős, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központon keresztül. De a kistelepüléseknél, az iksz ezer fő alatti településeknél, ott az önkormányzat mondhatja azt, hogy én nem akarok működtetni sem, azt is csinálja a KLIK, a Klebelsberg-központ, és akkor ott teljesen az államnak a kezében van a gázszámla is, a kréta is, meg a tankönyv is, meg a tanárnak a fizetése is. Tehát most is vegyes rendszer van. Ez egyébként korábban is így volt, csak nem volt ennyire nyilvánvaló, hiszen az oktatásnak a tartalmi szabályozásáért mindig a minisztérium, az állam volt a felelős és az önkormányzatok ugyan jobban benne voltak erősebben az iskolába, a tanárokat fölvették, alkalmazták, kinevezték az igazgatót. De az is egy kettős rendszer volt. Szerintem az elkerülhetetlen, hogy vegyes legyen a rendszer, de hogy ezt finomítani kell, hogy jobban el kell osztani a felelőségeket és jobban számon kell kérni abban egyetértek a levélnek az íróival meg mindazokkal akik ezt egyébként a fórumon elmondták.

Mv: De látják már, hogy a KLIK működésében milyen rendszerszintű változásokat lehet csinálni? Azért ez az eddigi reformnak az egyik magja.

Balog Zoltán: Igen, így van és azt, ami a magja, azt meg is akarjuk tartani, az meg is fog maradni. Tehát az, hogy az állam a fenntartó, a fenntartói jogokból és kötelezettségekből nem tudunk és nem is akarunk leadni az önkormányzatoknak. Én ott provokáltam a miskolci polgármestert, akinek egyébként nagyon hálás voltam, mert ő szervezte, én megkértem, hogy szervezze ezt a fórumot a KLIK vezetővel. Ő hívta össze az összes tanárt is, nem csak az aláírók voltak ott, hanem minden gimnáziumból meghívtuk az igazgatót, igazgatóhelyettest és így tovább. Tehát én ott föl se mertem tenni a kérdést a polgármester útnak, mert nem akartam provokálni, hogyha most azt mondanám, hogy vegyék vissza az iskolákat vajon visszavennék? Biztos vagyok benne, hogy az önkormányzatok többsége azt mondaná, hogy isten ments, ugyanis ne felejtsük el azt, hogy honnan indultunk. Mindig elfelejtjük, tehát érdemes visszamenni a kályháig, mi történt? Ezermilliárdos nagyságrendben rendelkeztek hiánnyal, adóssággal az önkormányzatok, ebben nagyon lényeges szerepet játszott, hogy ők tartották fönt az iskolarendszert helyben, az egészségügyi rendszert, a szociális rendszert. És miből? Hitelből. Egy olyan adósságcsapdában volt az ország, elsősorban ezek miatt az okok miatt, nem beszélve az egyéni devizahiteles helyzetekről, amiből azzal, hogy 2010-ben, mondom ezermilliárdos nagyságrendben az állam átvállalta az adósságot, nullára vitte föl az önkormányzatokat, elindulhattak fejlesztések és egy olyan költségvetés-tervezés, amiben nem volt adósságtörlesztés, ez egy óriási eredmény volt. Hogyha visszacsináljuk ezt az iskoladolgot, akkor az lesz, hogy újra elkezdődik ez az ilyen típusú hitelfelvétel egy, kettő lesznek olyan önkormányzatok, akik nem tudják azon a szinten finanszírozni az iskolájukat, amilyen szinten az a magyar államtól elvárható. Tehát a területi kiegyenlítés, hogy ne az legyen, hogy gazdag önkormányzat, gazdag iskola, szegény önkormányzat szegény iskola. Ez volt az egyik legfontosabb dolog, mert ebből következik az, hogy mindenütt versenyképes tudást tudjunk adni a gyermekeinknek. Tehát ez a rendszernek a lényege ebből azért nem változtathatunk, mert nekünk az egész országért van felelősségünk. Én azt megértem, hogy egy polgármesternek, az iskolaigazgatónak csak a saját intézménye a fontos, hogy annak jó dolga legyen, de nekünk az egészre kell tekintettel lennünk. És itt valóban volt egy olyan kiegyenlítés, amitől még azt is elfogadom, van egy ilyen szervezet, hogy ÉGIG ezek az élenjáró gimnáziumok igazgatóinak a szövetsége, ezek valóban elit gimnáziumok a listákon a felvételi arányokban a legjobban vannak. El tudom fogadni, hogy ezeknek a valóban elit iskoláknak ma szorosabb körülmények között kell gazdálkodniuk és működniük, mint korábban, és hogy ezt ők rosszul élik meg, ezt én elfogadom és gondolkozhatunk rajta, hogy hogy lehet ezt szabadabbá tenni. De a rendszer lényege a központi fenntartás, az egyenlő feltételek, a pedagógusok bérének garantálása, mert azt is elfelejtjük, hogy korábban az alacsonyabb bért is voltak, akik hónapokig nem kapták meg azért, mert az önkormányzat nem tudott fizetni. Én konkrétan tudok olyat mondani, hogy azt mondta a polgármester, hogy előbb el kell adni a tűzoltószertárt és majd abból rendezzük három hónapra visszamenőleg az összes pedagógus bérét. Ma ilyen nem fordulhat elő, ahol volt ilyen, hogy nem kapta meg mindenki a teljes járandóságát, azok a plusz pénzek voltak, az alapfizetését Magyarországon azóta mindig mindenki időben megkapja, az elmúlt 25 évben szintén nem volt ilyen. Tehát azért ezeknek az előnyeit látnunk kell a központi fenntartásnál és utána érdemes beszélni a problémáiról.

Mv: Tartalmi változás például a legutóbbi érettségi rendszer szabályainak visszavonása, ez is a követelés mindjárt második pontjában van az egymással nem koherens változtatások címszó alatt. Ezen gondolkodhatnak-e?

Balog Zoltán: Ezeket érdemes részleteiben megnézni, hiszen azért kerettantervek szabályozzák most már évek óta, hogy mit lehet számon kérni egy érettségin, mi az emelt szintű érettségi, mi az egyszerű érettséginek a feltétele. Én itt nem látok olyan súlyos gondokat, de természetesen majd gondolom, beszélünk a köznevelési kerekasztalról, ami az én kezdeményezésem, hogy akkor ott vitassuk meg ezeket a dolgokat. Ott ez szóba kerülhet és megvitathatjuk.

Mv: Itt ilyen gondokat látnak, hogy úgy mennek be érettségire, hogy a szabályok menet közben változnak és…

Balog Zoltán: Olyan nem fordulhat elő.

Mv: Nem fordulhat elő. Ők azt a tárgyat már megtanulták, mondjuk az első két évben, és azt most újra kellene tanulni, hogy a menet közben rájuk eső szabályozásnak eleget…

Balog Zoltán: (…) már megtanulták.

Mv: De azóta megváltozik a szabály, meg a követelmények is, ezt mondják.

Balog Zoltán: Ott a két év, tehát az egy törvényi előírás, hogy két éven belül nem változhat. Tehát, hogyha változnak a tartalmi feltételei az érettséginek, akkor ott két évnek kell eltelnie. Tehát ezt két évvel korábban meg kell tudnia a gyerekeknek. Tehát mondjuk, hogyha a klasszikus gimnáziumot nézem, akkor a második osztálynak a végén ezt tudni kell. És akkor van két évük. Szerintem most ott van a félreértés, hogy miután a szakképzési rendszer most külön, a Nemzetgazdasági Minisztérium kezelésébe került, ott a szakképzés átalakulása miatt néhány fogalom, és néhány dolognak a megnevezése megváltozott, és ezért ott finomítottak a rendeleten. De ez semmifajta szakmai, tartalmi változást nem jelent, és nem is jelenthet.

Mv: A nemzeti alaptanterv felülvizsgálatra kerülhet-e? Emlékszem, már Hoffmann Rózsa is azt mondta, hogy a tananyag mennyiséget, amit most is kritizálnak, az már ők is baltával ritkították, mert az eredeti is túl sok volt.

Balog Zoltán: Ez valóban így van, de ez megint csak egy 25 éves hagyomány, hogy ötévente fölül kell vizsgálni a nemzeti alaptantervet, mert az egyik dolog az a mennyiség, a másik dolog meg a tartalom. Tehát amiben talán a leginkább polémiába keveredtem Miskolcon a tanárokkal, az az volt, hogy volt olyan, aki azt mondta, hogy de hát húsz évvel ezelőtt milyen jó volt. Szóval, az a helyzet, hogy én is nagyon jól emlékszem a saját iskolámra negyven évvel ez előttről. De hát azt nem konzerválhatjuk. Tehát változik a világ, nagyon gyorsan változik. Ha nem akarunk lemaradni a versenyben, akkor nekünk a 21. század követelményeihez kell igazítani a dolgokat. És sajnos, azt kell mondanom, amikor tananyagcsökkentésről beszélünk, mert ugye az a nemzeti alaptantervnél a fő szempont, hogy ez túlságosan sok, akkor azt kell mondanom, hogy ma mindenkinek többet kell dolgozni, ugyanazért, hogy ugyanazon a helyen tudjunk lenni, ahol voltunk eddig a versenyben, és többet is kell tanulni. Ez elkerülhetetlen, hogy jobban kellene tanítani ezt, és ezt ésszerűen kell csinálni, abban egyetértek, de azt, hogy itt növekednek az elvárások, azt tudomásul kell venni, nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is. A mi életünk is ilyen, mi is többet dolgozunk ugyanazért a teljesítményért, mert a világ így változik. Tehát az alakítás az elkerülhetetlen. Azon lehet vitatkozni, hogy mi az értelmes és mi az értelmetlen. Tehát szerintem is érdemes tananyagot csökkenteni. Előbb említettem az égig érő gimnáziumokat, az égig szervezetet. Ott a vezetők, azt mondja egy neves budai gimnázium igazgatója, hogy játszva megtanítják a nemzeti alaptantervet, de Északkelet-Magyarországon, egy kis vidéki gimnáziumban, ez lehetetlen. Akkor lehet azon gondolkodni, hogy legyen esetleg nagyobb alternatíva, én azt elfogadom, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke is javasolja ezt, hogy ne úgy legyen, hogy kilencven százalék kötelező, tíz százalékot majd eldöntenek az alaptantervből, hogy ők abból mennyit és mit tanítanak, helyi tanterv, hanem legyen nyolcvan-húsz az arány. Ők azt mondják, hogy hetven-harminc. Ezen lehet vitatkozni. És akkor a nagyobb szabadságban van egyfajta könnyebbség. De az, hogy itt előre megyünk, és nagyobb teljesítményekre van szükség, és az iskolának ezt a nagyobb teljesítményt, ezt segítenie kell, abban én bízom benne, hogy nem kell sokat vitatkoznunk.

Mv: Szabad tankönyvválasztásban, a tankötelezettség 18 évre visszaemelésében lehet-vitatkozni? Mind a kettő elvi kérdésnek tűnik.

Balog Zoltán: Kezdjük a korhatárral. Tehát, hogy mennyi az iskolába járásnak a felső határa. Bármeddig lehet lenni, húszon iksz éves korig, az egyetemekre jelentkezve, úgy, a magyar oktatási rendszerbe, hogy azt az állam finanszírozza. Tehát ez nem azt jelenti, hogy 16 éves korában kötelező elhagynia, hanem, hogy 16 éves korában elhagyhatja az iskolát az, akinek nincs esélye arra, hogyha nem sikerült 16 év alatt elvégezni a nyolc osztályt, akkor már fölösleges erőltetni, mert azt már ott biztos nem fogja. A kérdés az az, és ezért hoztuk létre ezeket a híd programokat, hogy aztán 16 éves kora után magával kezdeni valamit, akkor is, ha nem sikerült a nyolc osztályt elvégezni, vagy éppen annyit sikerült elvégezni. Szerintem itt megy a dolog, mert egyébként a tankötelezettség, azt hiszem, talán Ausztriában is és más, nagyon jól teljesítő országokban is nem 18 év, hanem alatta van. Tehát én ezt nem tartom, elvi kérdésnek mondják, én ezt akkor nem tartom elvi kérdésnek, ha egyébként a 16 évesnek van kimenete, van továbblépési lehetősége, akkor is, ha elhagyja a köznevelésnek a rendszerét.

Mv: Tankönyvpiac szabályozása vitakérdés lehet-e?

Balog Zoltán: Nem tudom pontosan, hogy mire gondol? Mert itt többféle dolog van.

Mv: Szabad tankönyv-választás címen írják le.

Balog Zoltán: Igen, azért azt hadd mondjuk el, hogy ma az első, a második és a harmadik osztályban a magyar gyerekek ingyen kapják a tankönyvet, mindenki. Úgyhogy ezt valakinek ki kell fizetni, és ezt a magyar állam a költségvetésből kifizeti. A megfizetendő könyvek is az elmúlt évben másfél milliárd forinttal kerültek kevesebbe, mint korábban. Ez a másfél milliárd ott maradt a szülőknél. Tehát amikor központosítottuk a tankönyvellátást, akkor ebben azért volt egy ilyen szándék is, hogy nem a kiadóknak a piaci versenyében növekszik vagy csökken az ár, hanem az állam tud egy árat garantálni, ami fölé nem lehet menni. Tehát olcsóbb lett a tankönyv, és az első három évben már mindenki ingyen kapja. Ha jól számolom, 2022-re, de ezt szeretnénk előre hozni, megoldható, hogy a nyolc osztályban mindenki, az elsőtől a nyolcadik osztályig mindenkinek állami juttatásként ingyen legyen a tankönyve. Tehát ez annak a rendszernek a következménye, amit bírálnak abból a szempontból, hogy de csökkent a választék. A választék csökkent, de most is van választék, tehát lehet választani a tankönyvek között, nem egy tankönyv van. Ez egy tévedés. Ilyen nincs sehol, hogy csak egy tankönyvből lehetne választani, mert az nem választás. Tehát van választási lehetőség. És hadd mondjam, hogy ennek az ügynek is a súlyát csökkenti az, hogy az összes új tankönyv az pdf formában felkerül az internetre. A digitális világban a tankönyv, a tananyag megismerhetőségének a tere az hihetetlenül kitágul. Tehát az interneten keresztül bármilyen olyan tartalomhoz a tanár hozzásegítheti, hogy hozzáférjen a diák, amit ő fontosnak tart a tanításához. Tehát szerintem a tankönyveknek az írott, nyomtatott tankönyveknek a szerepe az a jövőben csökken. A digitális tartalmaké növekszik, és ezzel az a fajta szabadság, ami korábban mondjuk nem két tankönyv közül lehetett választani, hanem három, négy vagy öt tankönyv között, ez a fajta szabadság az inkább megsokszorozódik. Amit mi a kerettantervvel és azzal az ajánlott tankönyvekkel, amik közül választani lehet, el akartunk érni, az az a fajta nemzeti tudásminimum, amiről úgy gondoljuk, hogy kell lenni egy olyan anyagmennyiségnek, egy olyan tudásszintnek, egy olyan tudás mennyiségnek, amiről biztosan mondhatjuk azt, hogy minden nyolc osztályt végzett, vagy minden gimnáziumot végzett, vagy minden szakközép, szakiskolát végzett gyerek rendelkezik Magyarországon, mert ez valahol egyébként az összetartozásnak is egy fontos biztosítéka, hogy körülbelül a világról annyit tudunk, a magyar világról, Kossuth Lajostól elkezdve Petőfi Sándoron át Szent-Györgyi Albertig, ami lehívható, ami teremt egy közös ismeretanyagot. Ez volt az a szempont, ami vezetett bennünket akkor, amikor az mondtuk, hogy az állam a saját kezébe veszi a tankönyveknek a kiadását.

Mv: De ez szóba került ezen a fórumon vagy máshol, hogy mi az a minőségi kifogás, amit a tanárok megfogalmaznak a mostani tankönyvekkel szemben?

Balog Zoltán: Kerültek, most ezen a fórumon kevésbé, de egyébként ismerem ezeket a kifogásokat. Tudja, mi a furcsa? A kifogások nyolcvan százaléka olyan tankönyvekre vonatkozik, amelyeket a szabadpiacon alkottak meg, és 2010 előtt engedélyezték. Tehát amikkel jönnek nekem, hogy mik vannak a tankönyvekben egyszer csak kiderül, hogy azt már régen jóváhagyták és évek óta használják. És most, amikor a tankönyv ügy előtérbe került, akkor elkezdték vizsgálgatni, és valóban olyan furcsa dolgokra bukkantak, aminek a kijavítása, ha a tankönyv nem fut ki, mint tankönyvcsalád, az kézenfekvő. És itt is az internet segít bennünket, mert egy pdf tankönyvön két perc alatt ki lehet javítani azt, amit hogyha újra nyomtatnánk x ezer vagy százezer példányba, akkor sokkal tovább tartana természetesen.

Mv: Mestertanárok kiválasztásának a rendjét is kifogásolják, legalábbis a nyílt levélben. Azt mondják, hogy ez a minősítési rendszer iránti bizalmat ingathatja meg. Ezek már ilyen személyes kérdésnek tűnnek, de nyilván nagyon fontosak. Szóba került ez?

Balog Zoltán: Szóba került. Most én nem tudom, hogy konkrétan ön mire gondol ezzel kapcsolatban. Merthogy ami szóba került, és az pont azt hiszem egy Hermanos felvetés volt, azt én egy nagyon rossz iránynak tartom, meg kell mondanom őszintén. Tehát azt mondják, hogyha ne a mestertanárok minősítsenek, mert azoknak akkor csökken az óraszáma, ők csak 18 órát tanítanak és a fönnmaradó óraszámukban minősítenek másokat, mert ezek a legjobb tanárok, miért nem tanítanak inkább az iskolába? Hát pont ezt akartuk elérni. Eddig egy külsős, nem akarom megbántatni őket, oktatásszakértői hálózat minősítette a tanárokat, ha egyáltalán, akik nem voltak benne a napi szintű oktatásba. Azért mondjuk azt, hogy a mestertanárok minősítsenek, mert ők a mai napig is órákat tartanak. Ők ott vannak a gyerekek között, ott vannak a kollégák között, a dolognak a sűrűjében, az élet, az oktatásélet sűrűjében vannak, és azt szeretnénk, ha inkább az ilyen gyakorlott tapasztalatokkal rendelkezők minősítsenek, és ne pedig egy olyan külsős oktatásbiztosítás, bocsánatot kérek, akik ebből élnek, ebből az úgynevezett minőségbiztosításból. És éppen ezért, és itt ez egy súlyos gond, ha a minősítésről beszélünk, éppen ezért egy csomó olyan plusz terhet raktak a rendszerre, amit részben észre sem vettünk. Tehát nagyon jó, hogy erre felhívták a figyelmet, amire semmi szükség nincs, csak egy ilyen oktatást minősítő lobbinak az öngerjesztése, vagy a saját magának munkaadása, és közben mi meg majd hajtsuk végre. Egy konkrét példát mondjak, komoly európai uniós programok keretében belül készítettük el ezt a minőségbiztosító rendszert, és ebben olyan vadhajtások vannak, hogy 77 indikátort kell teljesíteni. Mire végére ér az ember, akkor már a közepét is elfelejtette, nem az elejét. Mert hát 77 indikátor az egy nagyobb program, az egy nagyobb EU-s program, az egy nagyobb forráslehetőség, anélkül, hogy bárkit megbántanék. Tehát azért vittük be az iskolába, hogy ne legyen egy ilyen öncélú szakmai lobbinak a túlterjeszkedése, hanem az iskolában tanító tanárok minősítsék az iskolában a tanárokat, elsősorban.

Mv: Adminisztrációs kötelezettségeken lehet-e csökkenteni? Mert ezt mindkét levélben mondták, hogy ők nem adminisztrátorok, tanítani szeretnek, ahhoz értenek.

Balog Zoltán: Lehet és kell. Ebben teljes konszenzus volt, és én itt megnéztem részletszabályokat, ami nem az én dolgom feltétlenül, de nyilván itt mélyfúrásokat kellett végezzek a két ünnep között. Ezt megtettem, átnéztem jó néhány szabályozót. Itt tényleg vannak teljesen életszerűtlen előírások, és tényleg olyan szakmai, nem pedagógiai szakmai feladatokat hagytunk az iskolánál, ahonnan elvettük az ehhez alkalmas embert, mert azt bevittük a KLIK-központba. Hát akkor a KLIK-központba kell ezt a munkát elvégezni, és nem a tanári karnak valamilyen kinevezett emberétől kell ezt várni. Tehát ez egy nagyon fontos dolog, és hogyha a kettőt összeköthetem, ha megengedi, minősítés és adminisztráció, ugye az egész minősítés is rengeteg adminisztrációval jár. Mennyi kérdőív, ki minősít, hogy hozzuk össze? Azt is életszerűtlennek tartom. Hogyha valakit minősítettünk, akkor utána ráküldjük a tanfelügyelőt. Tehát én tegnap azt az ígéretet tettem, ez egy konkrét eredmény, hogy már idén eltörlünk minden olyan tanfelügyeletet, ez kilencezer tanárt érint, ahol olyan tanárt kéne tanfelügyelni, akit előtte már korábban minősítettünk, és három évig egy ilyen tanfelügyeletre nála nem kerülhet sor, tud nyugodtan dolgozni. Ez szerintem egy nagyon jelentős lépés, egy nagyon jelentős bürokráciacsökkentés is. Ez kilencezer tanfelügyeletnek a jegyzőkönyvét, a kérdőíveit, a dokumentációját, az ehhez kapcsolódó tanári anyagokat, amiket le kell adni, mindezt kiveszi a rendszerből, tehát papírban is szerintem több száz kilóról beszélünk, meg az interneten is jó néhány fájlról, nem beszélve arról a munkaidőről, amit megspórolunk a tanároknak is, meg a minősítőknek is. Itt, ha megengedi, egy mondatot hadd mondjak. Annak nagyon örültem, hogy azon a vitán kívül, hogy belső emberek minősítenek vagy külsők minősítenek, azon kívül az, hogy erre a minősítésre szükség van, a tanfelügyeletre szükség van, és a magyar oktatás megsínylette azt, hogy nem volt ilyen az elmúlt évtizedekben, abban egyetértés volt. Ennek örültem, mert az azt jelenti, hogy a célokban egyetértünk, és ha a célokban egyetértünk, akkor el tudom fogadni, hogy az odavezető út az nem mindig a legjobban van kikövezve.

Mv: Ez az egyik ígéret. A másik az az úgynevezett igazgatói kártya, ami konkrét ígéret?

Balog Zoltán: Igen, így van. Az előző az nem ígéret, mert azt már teljesítettük. Tehát én aláírtam azt az útmutatót, amiben ezt a kilencezer tanfelügyeletet eltöröljük. A kártya az egy picit nehezebb ügy, mert közbeszerzési előírások, meg mindenfajta dolgok vannak itt, de bízom benne, hogy szeptemberben már úgy tudnak indulni az igazgatók, hogy lesz egy olyan pénzügyi keretük, vagy kártyával, vagy házi pénztárral, valamilyen módon, hogy ne kelljen minden apró tétellel a központba rohangálni. Ezt én egy méltányos dolognak tartom, egy szükséges dolognak, és hibának azt, hogy ezt eddig nem csináltuk. Meg régóta terveztük, csak mindig volt valami adminisztratív akadálya, ezt most ezért nem lehet, azért nem lehet. Most itt egy huszárvágással ezt a dolgot meg kell, hogy csináljuk.

Mv: Hírek következnek, utána innen folytatjuk. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az Inforádió Arénájának vendége. A beszélgetést felvételről hallják, délelőtt 11 órától rögzítettük.

Mv: Balog Zoltán az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője az InfoRádió Arénájának vendége, a beszélgetést felvételről hallják. A második nyílt levél hatodik pontja az az oktatási kerekasztal milyenségére vonatkozik. Legyen szigorúan szakmai alapon, helyi viszonyok ismeretében, rendszerszintű problémákra adjon választ. De az első levél azt mondja, hogy a Nemzeti Pedagógus Kart nem tartják olyannak, mert hiszen akkor a kormány saját magával egyeztet, oda mindenkit betereltek. Milyen lesz ez a kerekasztal?

Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere: Hát aki ezt mondja, az nem ismeri a rendszert, hogy hogy jött létre a Nemzeti Pedagógus Kar. A Nemzeti Pedagógus Karnak a tisztségviselőit, azokat a pedagógusok választották. Abba semmi fajta beleszólás nem volt azon túl, hogy az ehhez szükséges számítógépet azt rendelkezésre bocsátottuk. Tehát ismerve, nekem ott van egy problémám, ismerve a Nemzeti Pedagógus Kar elnökének a nyilatkozatait az oktatási rendszerrel kapcsolatban, amik adott esetben kritikusabbak, mint bármilyen más fölszólalás, úgy elég nevetségesnek is tartanám, ha valaki úgy gondolná, hogy akkor a kormány magával egyeztet. Én Horváth elnök úrral tárgyaltam jó néhányszor, elég kemény tárgyalópartner ahhoz, hogy ne gondoljam azt, hogy ő valamilyen meghosszabbított részünk csak ott. Ellentétben, avagy megkülönböztetve a szakszervezetektől. Ott szakmai pedagógiai szempontok játsszák az első szerepet és nem a pedagógusok érdekvédelme, arra más szervezetek vannak. Tehát a Nemzeti Pedagógus Kar szerintem nem kerülhető meg ebben az ügyben, én nem is szeretném megkerülni őket. Tehát ők nyilván benne lesznek a felsőoktatási kerekasztalban. És aztán vannak még más szakmai szervezetek. Én még nem egyeztettem velük, tehát nem akarok nagyon előre szaladni, szerintem a Tudományos Akadémián, például olyan munka folyik, konkrétan az oktatás minőségével, meg a tananyag mennyiségével kapcsolatban, hogy szeretném bevonni őket is. Vagy a művészeti nevelésnél a Művészeti Akadémiának olyan kiadványai, konferenciái, szakemberei vannak, akiket kár lenne kihagyni ebből a dologból. Ez egy szakmai kör. Aztán van az érdekvédelmi kör, amelyik egy szakszervezeti kör, szerintem ott is olyan reprezentatív szakszervezeteket be kell vonnunk ebbe a munkába, akik valóban egy jelentős pedagógus tömeget képviselnek. Aztán van a szülőknek a köre, akiknek szerintem meg kell hallgatni koordináltan a véleményét. Tehát nem egy szülőt behívunk az utcáról, mert biztos mindenkinek van legalább egy gyereke, aki vagy iskolába jár, vagy unokája, vagy valaki a rokonságába, hanem egy olyan tekintélyes szülői szervezetet szeretnénk megkeresni, akiknek ezzel kapcsolatban már munkásságuk van, tehát érdemben is foglakoztak ezzel a dologgal. Aztán nagyon fontos a tagsága a felsőoktatási szereplőknek. Hiszen a dolog a tanárképzésen múlik nagy részben. Milyen a magyar tanárképzés, milyenek a pedagógusok? Az a képzésükben és a továbbképzésükben az egy nagyon fontos dolog, hiszen nekik is a változó világhoz alkalmazkodva egy csomó mindent újra kell megtanulni, meg új dolgokat kell tanulnia pályájuk során. Tehát az egyetemek tanárképzéssel foglalkozó részének is jelen kell lenni ebben a dologban. Sokat beszélünk a munka világáról, hogy hogy tudnak eljutni a munkaerőpiacra, valóban a képességüknek megfelelő képzést és ehhez megfelelő munkát tudunk-e adni a fiataljainknak, ezért úgy gondolom, hogy a kereskedelmi és iparkamra képviselőit is érdemes bevenni ebbe a dologba. És akkor úgy nagyjából, nyilván a fenntartó, aki nem csak mi vagyunk, megkülönböztethető tőlünk, tehát nyilván a fenntartó részéről a Klebelsberg központnak, annak jelen kell lenni ebben a dologban. Ez úgy a mondjuk a plénum, és aztán legyenek olyan munkacsoportok, ahol számos más szakember, részben ezek által a szervezetek által delegált szakemberek jelen tudnak lenni, ahol aztán az apró munkát lehet majd végezni.

Mv: De mire terjedhet ki egy ilyen oktatási kerekasztal mandátuma, amikor a rendszer működtetéséért a mindenkori kormány a felelős? A döntéseket végül ott kell meghozni. Nem vállalhat ezen a kerekasztalon olyan kötelezettséget, amit aztán a kormánynak végre kell hajtania, ha az a konszenzus?

Balog Zoltán: Hát azzal a feltétellel vállalhatók, természetesen ugye azt aztán a kormány elé terjesztem és akkor majd eldönti ő, azt megfelelőnek tartja-e, de vagyok annyira benne a kormánynak a gondolkodásmódjában, hogy azt azért úgy nagyjából el tudom dönteni, hogy mi az, ami csak azért nem történt meg eddig, mert nem figyeltünk eléggé rá, vagy azért, mert egy rendszernek a központosítását azt talán egy kicsit túlzásba vittük. Ezeket a dolgokat nyilván én is meg fogom tudni ítélni, hogy vállalhatjuk-e ott, de ott kell készüljön egy dokumentum, és hadd mondjak erre egy jó példát, a felsőoktatási kerekasztalban azért elég szépen egy komoly, egyéves, másfél éves munkával elég szépen eljutottunk odáig, hogy az egyetemek, főiskolák vezetői konszenzusával kialakítottunk egy programot, amit úgy valósítottunk meg, hogy csak egy momentumát mondjam, hogy úgy zártuk a 2015-ös évet, hogy a magyar felsőoktatásban nem volt jelentős adósság, vagy ha volt, az a készpénzállomány, ami ott van náluk, az ellensúlyozta. Tehát néhány milliárdos hiány, ami nevetséges ahhoz képest, hogy több tízmilliárdos felhalmozás volt ebben a rendszerben, ez egy olyan nagy eredmény, ami szintén nem volt soha így az elmúlt 25 évben, hogy azt mondhattuk volna, hogy a felsőoktatásban nincs alulfinanszírozottság, és nincs egyébként adóság.

Mv: És a teljesítmény? Látják már, hogy változott ettől, vagy nem ettől fog változni?

Balog Zoltán: Most ugye az elmúlt évről beszélek. Úgyhogy itt még azért fontos lépések vannak, hogyha előremegyünk, majd még szeretnék azért a köznevelési kerekasztalhoz valamit mondani. A minőség és a teljesítmény ugye az összefügg. Ahogy a doktorandusz programot megújítottuk, nagyon jelentős ösztöndíjemelésekkel, ugye itt van egy vita, amiről lehet, hogy érdemes még beszélni, ahogyan egyébként ott egy komoly szűrőt iktattunk be, hogy az első vagy második év után az nem mehet tovább, és nem kap egy fillért se többet, aki nem tudja teljesíteni a feltételeket, hogy aztán abból tényleg disszertációs írás szülessen, és a disszertáció az hozzájáruljon a gazdasághoz, a teljesítményükhöz, és így tovább, és így tovább, az egy jelentős lépés. Hát az ugye három év múlva fog beérni. Azt elindítjuk, és ha három év után kiderül, hogy kevesebb lesz a doktorandusz és gyengébbek lesznek az anyagok, akkor nem sikerült. De ha több lesz és jobb lesz a doktoranduszok teljesítménye, akkor ott jól előreléptünk. De ha megengedi, akkor a köznevelési kerekasztalnál még hadd mondjak annyit, hogy nemcsak egy ilyen országos plénumban gondolkodok. Éppen ma reggel adtam ki ezzel kapcsolatban az utasítást, hogy regionális szinten is össze kell ülni. Tehát, hogy valóban a helyi problémák is bekerüljenek a közakaratba. Ezért én azt várom a Klebelsberg Központ fenntartóitól regionális szinten, hogy tartsanak regionális fórumokat. Olyat, amilyet mi tartottunk tegnap Miskolcon, hívják össze az igazgatókat, igazgatóhelyetteseket, diákok képviselőit, szülőket bevonva és beszéljék meg, mert lehetnek helyi sajátosságok, ami az egyik helyen probléma, az a másik helyen nem és viszont. És aztán ezek is csatornázódjanak be abba a plenáris megbeszélésbe, amit én a köznevelési kerekasztalnak beszéltem. Tehát lesznek helyi köznevelési kerekasztalok, meg lesznek regionálisak, meg lesz egy országos.

Mv: A területért felelős miniszterként biztatja az ország pedagógusait, hogy ezekben vegyenek részt? Mert voltak olyan hírek, hogy nyomoznak a túl hangos pedagógusok után. Bár ez lehet, hogy csak egyes tisztségviselők buzgalma.

Balog Zoltán: Ez is lehet, meg az is lehet. Én ezt így nem tudom, de jó, hogy fölveti ezt a dolgot. Ugye ez egy neuralgikus pont az ügyben, de azért ne legyünk naivak. Tehát akkor, amikor egy kormánynak a kormányzó képességét meg akarják kérdőjelezni, és  természetesen az ellenzéknek nemcsak szíve-joga, hanem kötelessége is azt mondani, hogy nem jól mennek a dolgok, akkor az ilyen típusú elégedetlenségre, tiltakozásra nyilván rátelepszik egy pártpolitikai szempont is.

Mv: Elég lassan telepedik rá, nem? Mert az MSZP csak most javasol vitanapot, miután ezek már jó ideje, egy kicsit lassan ébred.

Balog Zoltán: Hát, hogy vannak olyanok, akik ha nem is mindig késnek el, de gyakran elkésnek, azt most én ugye nem akarom nagyon erre a részére vinni, de azt mindenképpen mondanám, hogy tehát a biztatás az aláírásgyűjtésre ott az MSZP-s aktivisták, meg a Jobbikos aktivistáknak a bekapcsolódása az aláírásgyűjtésbe, nyilván nem véletlenül nyitották szabaddá, hogy bárki aláírhat, ehhez képest van húszezer környéki aláírás. Én ezt egy tünetnek tartom. Tehát nekem nem az a bajom ezzel, hogy miért nem szóltál az igazgatónak, hogy ne írja alá, meg ki az az igazgató, aki aláírta,  hanem az, hogy láthatólag nem működtek azok a csatornák, amiken keresztül ezek az ügyek eljuthattak volna, eljuthattak volna egy olyan rendszerbe,  ahol megbízik benne a tanár, hogy kap erre valami választ. Akár igent, akár nemet, de foglalkoznak ezzel a dologgal. És ezért gondolom azt, hogy a helyi meg a regionális közművelődési kerekasztalok tudják ezt az ügyet kezelni. Mert akkor szólal föl, én most jóhiszemű vagyok, és abból indulok ki, hogy jóindulatúan javítani akarnak a rendszeren a tanárok, akik itt aláírtak, meg a tantestületek, akkor szólal fel egy nyilvánosság előtt, ha úgy gondolja, hogy belül nincs elég fogadókészség. Most lesz fogadókészség és ezért szerintem az a dolog, hogy most ki írta alá és ki nem írta alá, ez szerintem egy sokkal kisebb súlyú történet mindaddig, amíg úgy érzik, hogy még választ se kapnak erre.

Mv: Tartósnak gondolja az országos és a regionális kerekasztalok munkáját?

Balog Zoltán: Hát ezt most nem prejudikálnék vagy nem jósolnék előre, hogy akkor most mi lesz ebből, nézzük meg, hogy hogy indul el. A Felsőoktatási Kerekasztalnál, amit én kicsit mintának tekintek, egy-másfél év alatt jutott  el egy jó működésig. Az, hogy a Felsőoktatási Kerekasztalt érdemes működtetni országos szinten folyamatosan, úgy gondolom, hogy igen, és ezt a köznevelésnél is el tudom képzelni, akkor is, ha éppen nincsenek olyan nagyon sürgős, válságszerű problémák, amiket kezelni kell. Akkor is érdemes újra és újra áttekinteni a dolgot, ezt én egyáltalán nem zárom ki, hogy éppen ezért maradjon fönn, hogy helyi szinten is folyamatosan kell-e ilyen módon kapcsolatot tartani, azt nem tudom, de hogy kapcsolatot kell tartani, és hogy meg kell hallani, hogy mit mondanak a tanárok, azt viszont nemcsak tudom, de el is várom azoktól, akiknek ez a dolga.

Mv: A reformok szakmai előkészítettségét, átgondoltságát és a tesztelését is számon kéri, de konszenzusos reformra én nem emlékszem az elmúlt 25 évből. Milyen reformokat lehet csinálni megegyezéssel?

Balog Zoltán: Igen, ott is volt egy igazgató, aki azt mondta, hogy miért nem azt tanítjuk, amit minden magyar ember elfogad? Erre én azt válaszoltam, hogy azért, mert akkor nem tanítanánk semmit. Azért ez nem az az ország, ahol egy dologról képes mindenki ugyanazt gondolni, úgyhogy ez egy keskeny ösvény, ahol meg kell találnunk azokat a szükséges változtatásokat, amikhez ragaszkodunk, és azokat, amikről úgy gondoljuk, hogy akár meg is lehet róla egyezni, meg el is lehetne engedni. A konszenzuskeresés az egy nagyon érzékeny terület, és azt szerintem gyakorolni kell, nyilván akkor, amikor úgy gondoltuk, és azt azért ne felejtsük el soha, hogy 2010-ben milyen állapotban voltunk. Nemcsak pénzügyileg, nemcsak gazdaságilag, hanem mentálisan is. Amikor úgy gondoltuk, hogy itt nagyon gyorsan változtatni kell, mert különben nagyon nagy baj lesz, nyilván olyankor azok a szempontok, hogy az érintettek mit gondolnak erről, azok háttérbe szorultak. Szerintem most vagyunk olyan stabil helyzetben, hogy ezekre jobban odafigyelhetünk, mint azt korábban tettük, mert hiszen itt nem alapvető változásokról vagy az alapvető változásoknak a visszacsinálásáról van szó, hanem olyan belső korrekciókról, amik az egyébként közösen elfogadott célok érdekében a rendszert hatékonyabbá teszik.

Mv: Most mit gondol, még amikor nincs kerekasztal. Mennyi idő alatt lehet rendbe tenni ezt a rendszert úgy, hogy itt ne legyenek konfliktusok és lehessen egy következő konfliktusos területtel, mondjuk az egészségüggyel foglalkozni?

Balog Zoltán: Hát, aki azért ment el politikusnak, mert szeretne olyan konfliktusokkal találkozni, amiket ha megold, akkor utána béke van, az szerintem keressen egy másik szakmát. Például a lelkipásztor, ott nagyobb a nyugalom, azoknak ezt tudom ajánlani, legalábbis vannak ilyen emlékeim, de szerintem teljes nyugalom soha nem lesz, meg nem is kell, hogy legyen, mert ahogy említettem, az egy nagyon fontos szempont, hogy változik a világ. Tehát nekünk folyamatosan, a felsőoktatásban is, a szakképzésben is, ott is egy nagyon komoly átalakulás folyik, meg a köznevelésben is alkalmazkodni kell ehhez a világhoz. Tehát mindig lesznek változások, ezeket ésszerűen kell megtenni, meg kell próbálni konszenzusosan megtenni, de azt nem tudjuk ígérni, hogy nyugalom lesz. Abban bízom, hogy szeptemberre, tehát most mondjuk azt, hogyha ezt a félévet arra használjuk, hogy itt elvégezzük ezt a munkát, akkor bízom benne, hogy legkésőbb,  és már most is lesznek olyan változások, amik napi szinten könnyítik a edagógusok munkáját, akkor szeptemberre el tudunk oda jutni, hogy ott az a szervezeti mondjuk korrekció, ami a KLIK-nek a működését is érinti, az érződni fog majd az iskolákban. Tehát akkorra én össze szeretnék rakni, mondjuk nyár végére egy olyan csomagot, amiben szeptemberben már nem azon kell vitatkozni, hogy mit, hanem, hogy akkor ezt most hogyan is csináljuk és akkor azt el tudjuk indítani.

Mv: Egészségügy. Legutóbbi a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság fórumán hangzott el az az aggodalom, hogy az egészségügyi ellátás minimum feltételeit a kormány valahogy enyhíteni óhajtaná, bár hivatalos papírjuk nincs erről, mert a mostani olyan szigorú, hogy betarthatatlan. Tehát majdnem könyv szerinti sztrájk lenne, ha mindenki ezt megpróbálná betartani. Szócska Miklóssal is beszélgettem erről már, amikor ő volt az államtitkár. Tart ez a munka valahol? Vagy van ilyen munka?

Balog Zoltán: Igen. Itt egy irányban gondolkodunk, merthogy valóban a minimum feltételeknek az alakítása ez korábbi nem akarok hátra mutogatni, de ez még nem az én felelősségi körömben történt. Valóban olyan életszerűtlen feltételeket teremtett, ami adott esetben akár egy-két intézménynek a működését, ha nem is megbéníthatná, de nagyon nehézzé tenné. Tehát itt komoly szakemberek dolgoznak azon, hogy ezeket úgy alakítsuk át, van, ahol lazítani kell, van, ahol csak másképp kell megfogalmazni, hogy az valóban a gyógyítást szolgálja és életszerű legyen. Én bízom benne, hogy az új államtitkár ebben az ügyben már ebben az évben eredményekkel, vagy javaslatokkal tud előállni.

Mv: Nem arról van szó, hogy a betegellátás biztonságából engednének.

Balog Zoltán: Hát azt nem engedhetjük meg magunknak.

Mv: Az aggodalmak ilyenekről is szóltak.

Balog Zoltán: Én nekem úgy tűnt, hogy az orvostársadalom…

Mv: Ők a helyzetet írták le.

Balog Zoltán: Igen, igen. Az ő javaslataik is azért inkább ebbe az irányba mutat. Ők is látnak életidegen szabályozást. Nyilván ami a biztonságot veszélyezteti, abban nem lehet kompromisszumot kötni. Bár az az egészségügy azért az egy olyan világ, ahol nagyon a határokat nem egyszerű meghatározni, hogy mi az, amit feltétlenül meg kell adnunk és mi az, ami már abba a kategóriába van, hogy hát, ha meg tudjuk engedni magunknak megadjuk, ha nem, akkor meg nem. Mert a határ a csillagos ég. Azért ez egy nagyon nagy üzlet az egészségügynek a világa, ahol újra és újra bombáznak bennünket olyan új vélt és valós igazi gyógyító módszerekkel, amiket hogyha bedobnánk, akkor ez lenne, meg az lenne, meg amaz lenne és itt egy megfelelő józanság és jó tervezés kell. H ogy mi az, amit mi a magyar adófizetők pénzéből még tudunk finanszírozni, és mi az, amire úgy gondoljuk, hogy erre ma még Magyarországon nincs lehetőség.

Mv: Új budai kórház. Amikor az ötlet felmerült, nagy lobbierők mozdultak meg. Itt is ült helyi országgyűlési képviselő, nemzetgazdasági miniszter, aki azt mondta, hogy mindenképpen meg kell csinálni, de csak akkor, hogyha a Jánost is megcsinálják. Hol tart ez az ügy most? Ez hónapokkal ezelőtt volt.

Balog Zoltán: Az ügy ott tart, hogy még ebben a félévben meg tudjuk hozni a döntést a helyszínről. Hiszen a helyszín az nagyon sok mindent kijelöl. És az is világos, hogy a János Kórház ügyét ebben a csomagban kell kezelni, tehát a János Kórház ügyének a megoldása nélkül nincs értelme új budai, vagy budapesti kórházról beszélni. Ez egy fontos dolog és ehhez fölcsatlakozott még néhány dolog. Fölcsatlakozott a Sport Kórháznak az ügye, ahol azt mondjuk, hogy abban a hatalmas épületben, amit valamikor erre terveztünk és aztán évtizedekig befejezetlenül állt a Testnevelési Egyetemnek a területén, annak nem akarunk kórház funkciót adni, vagy csak részlegesen, valamifajta sport diagnosztikai, egyéb funkciót adni, és az ezzel kapcsolatos sportegészségügyi tevékenységet azt nem ott fogjuk tenni, hanem azt oktatási célra odaadjuk a Testnevelési Egyetemnek. Ettől kezdve, az ilyen típusú sportellátásokat el kell valahol helyezni és úgy, hogy az megkülönböztetve legyen az egyébkénti ellátásoktól, tehát nem beolvasztani valóval, hanem úgy átvinni, mondok egy példát, ez talán újdonság lehet ebben az ügyben. A Honvéd Kórház jól fut ebben az ügyben, hogy nem lehetne-e a Honvéd Kórháznak a részben kihasználatlan kapacitásait, most infrastrukturális kapacitásra gondolok, nem emberi erőforrásra, arra használni, hogy ott valóban egy 21. századi szintű sportegészségügyi gyógyító, rehabilitáló tevékenység folyhasson. Aztán van Budakeszin egy olyan rehabilitációs részlegünk, ahová szintén lehet vinni sportrehabilitációt is. Tehát ez az ügy is összefügg a budai kórháznak az ügyével. És aztán van még egy ügy, ami nincs annyira nyilvánosság előtt az, amiről szintén döntenünk kell az úgynevezett Korányi-projekt, amiben komoly milliárdok vannak. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemnek a fejlesztése, ahol van egy EU-s rész, európai-uniós rész, amit most lezártunk, de ott van még egy olyan, létrejött egy olyan új infrastruktúra, aminek a tartalommal megtöltése az egy komoly kérdés. Tehát, amiben előreléptünk az az, hogy van egy olyan miniszteri biztos, úgy hívják, hogy Cserháti Péter, korábban helyettes államtitkár volt, akinek a dolga az, hogy most azt hiszem március folyamán le kell tenni az asztalra Budapest és környéke ellátási térképét. Hol vannak plusz kapacitások, hol vannak hiányok, hogy néz ki Buda és Pest viszonya ebben az ügyben. És, akkor látjuk azt, hogy mik azok a funkciók, amik ellátatlanok vagy kevéssé ellátottak. Látjuk azt, hogy helyileg ez, hogy oszlik meg ez a hely kijelölés szempontjából fontos. Akkor ehhez hozzájön a megközelíthetőség szempontja, ami egy nagyon fontos új szempont tehát ha ennyit bedobhatok, ahol egy nagyon erős lobbival megint, és én azt egy komoly szakmai szempontnak tartom. Vannak, akik azt mondják, hogy a XXI. században a kórházat már csak autópálya mellé telepítenek. Mert úgy lehet leggyorsabban elérni, és az elérhetőség, a gyors odaérés az az egyik legfontosabb szempont. Tehát ha zöldmezős, ha nem egy kórház totális fölújítása és bővítése, János kórház, akkor, ha zöldmezős, akkor annak ugyan a budai oldalon kell lenni, de egy olyan gyűrű környékén, M0-ás, M7-es, M1-es egy olyan helyen kell lenni, ahol ez az elérhetőség a lehető leggyorsabban biztosított, hiszen itt az agglomeráció is szóba jön, amikor egy budai kórházról beszélünk. Nem csak a budai lakosok, hanem mindenki, aki ebben a Budapest körüli gyűrűben él. Tehát ezek azok a szempontok, amik most már kezdődnek összerendeződni, a kapacitás térképpel, az ellátási térképpel, azzal néhány héten belül szembesülni fogunk. Miniszteri biztos úr leteszi ezt az asztalra, és akkor tudjuk azt mondani, hogy na most döntsünk a helyről, és aztán és azt részben meghatározza a tartalmat is meg a tartalom is azt, hogy hol választjuk ki a helyet.

Mv: Emberi erőforrások kérdése, állami bürokrácia nagyarányú leépítéséről beszélt Lázár János, de mekkora tartalék van egy olyan állami rendszerben, amelyik egyre több feladatot vesz magához?

Balog Zoltán: Húsz százalék.

Mv: Ez egy menedzseri válasz volt. Minden rendszerben van húsz százalék?

Balog Zoltán: Jó kérdés. Én nem vagyok ennek a szakembere, tehát menedzsernek semmiképpen nem tekinteném magamat. De, hogy ebben a rendszerben van húsz százalék, azt én elfogadom. Ez nem emberekről szól feltétlenül, de költségekről mindenképpen szól. Tehát az, hogy háttérintézményi világ, az egy olyan világ, ahol nem egységes szabályok szerint, nem egységes hatékonysággal dolgoznak, működnek rendszerek. Szükséges és kevésbé szükséges funkciókra azzal a megállapítással egyetértek. És aztán utána jönnek az igazán nehéz kérdések. Szerintem ezzel még úgy nagyjából a háttérintézmények vezetői is egyetértenek. Én összehívtam őket és beszéltünk erről. Nekünk itt van egy olyan nehézségünk, hogy mi egyébként komolyan vettük az államreformot, és például az egészségügy területén már nagyon komoly rendszerszervezési átalakításokat végeztünk. Ott mi komoly létszámot és költséget spóroltunk már. Tehát, amikor bemegyünk egy második fázisba, akkor ezt valahogy érvényesíteni kell. Ott 17 háttérintézmény van, amire most leszűkítettük a kisebb hányadára az intézményeket most ezt kéne tovább koncentrálnunk. Tehát ott ezt a dolgot meg kell oldani, és itt én úgy gondolom, hogy valóban intézményekként egyénileg kell majd dönteni. De ezt vállalta a kormány, minden intézményről külön egy terv készül, amelyek bejönnek a minisztériumba, főosztályként, helyettes államtitkárságként, vannak, akik gazdasági társasághoz tudnak menni, hogy egy átláthatóbb működés és egy hatékonyabb működés legyen. Ami nagyon fontos, és ami félreérthető ez a fogalmazás, hogy jogutód nélkül megszűnő. Ilyen nincs a rendszerben, hiszen azokat a funkciókat, amik szükségesek, azokat a továbbiakban is el kell látni, és el is fogjuk látni. Tehát az nem lehet, hogy az érettségi rendszer, a felvételi rendszernek a megszüntetésében gondolkozzunk. Miközben az Oktatási Hivatalnak, aki ezt az egészet kezeli, itt több százezer embernek a jövőjéről meg a jelenéről van szó, annak az észszerűbbé tétele, közelebb hozása a minisztériumhoz, szerintem az egy értelmes javaslat, amit az államtitkárok megfontoltak. És egy komoly csomaggal érkezünk a február 10-ei kormányülésre, ahol ott megszületnek a döntések. És az a közös kormánydöntés, hogy amit február 10-éig nem tudunk eldönteni, arról a miniszterelnök úr vállalja azt, hogy külön egyeztet az illetékes miniszterekkel és természetesen Lázár miniszter úrral. És aztán megszületik majd a döntés, amire van egy körülbelül egy fél évünk, hogy végre kelljen hajtani.

Mv: Kemény lobbiharc van? Jönnek a miniszterek, hogy ezt, meg ezt, meg ezt, ami az enyém, nem kellene levinni?

Balog Zoltán: Hát, én nem tudom, a többiek hogy vannak pontosan, illetve sejtem. Én nem tekintem magamat lobbiminiszternek. Tehát szerintem az összkormányzati szándékban ha egyet értünk, akkor azt képviselni kell. Tehát ez egy szerepfelfogás kérdése, és én a minisztertársaimat se úgy látom, mint akik valamilyen ágazatot képviselnének a kormányban, hanem fordítva, a kormánynak a szándékait képviselik az ágazaton belül. És azt próbálják megértetni, és a harc arról, hogy jó irányba megyünk-e, az a kormányon belül folyik, nem pedig úgy, hogy én viszem a hátamon a háttérintézményeket meg az egészségügyi lobbit meg az oktatásit, és akkor velük együtt verem az asztalt, hogy de most akkor ezt nem lehet így, mert akkor ez lesz, meg az lesz, meg amaz lesz. Azt nekem belül meg kell oldanom. De ha a kormányzati szándékot nem tudom elfogadni, akkor annak vannak következményei. Ha el tudom fogadni, akkor meg finomíthatom, változtathatok rajta valamit, és akkor ezt tudom képviselni jó lelkiismerettel a háttérintézmények felé is, hogy értsétek meg, ezek jó javaslatok, ez egy lehetőség arra, hogy jobban működjünk a jövőben. És aztán majd meglátjuk, hogy ők hogy reagálnak. De hagy mondjam azt, hogy én ennek a dolognak úgy leszek a nyertese, hogy ennek olyan nagyon nem örülök. Hát, hogyha bejönnek ezeknek az intézményeknek egy része a minisztériumba, akkor énnekem egy több ezer fős minisztériumom lesz. Azt is mondhatnám, hogy na, az én lobbierőm olyan, hogy az enyém a legnagyobb minisztérium az egész világon…

Mv: Meg mindenkit maga alá gyűrt.

Balog Zoltán: …nem csak Magyarországon. De ez nem szempont. A szempont, az a hatékonyság.

Mv: De az szempont például, hogy bizonyos területeken a politikai irányítás erősödése jó vagy nem jó? Valaki azt mondja, hogy bizonyos területeken kifejezetten nem jó, hogyha közvetlen politikai belenyúlás lehetősége van. És azt mondja, hogy dehogynem, hát a politika kormányoz, miért ne nyúlna bele.

Balog Zoltán: A fő szempont, az a bürokráciának a csökkentése. Azért ha megnézzük azt, hogy Magyarországon hányan dolgoznak állami szolgálatban az egyéb munkavállalók arányában, akkor mi nagyon jó vagy nagyon rossz helyen, tehát a listának nagyon a tetején vagyunk. Európában nagyon ritka az olyan ország, talán nincs is, ahol ennyi állami alkalmazott lenne. Hogy ezt a munkát kevesebb emberrel is el lehet végezni, az egy trivialitás. A következő kérdés az, hogy hogyan. És hogy természetesen az egyéni sorsokra tekintettel léve milyen lehetőséget kínálunk azoknak, akikről úgy gondoljuk, hogy nélkülük is el tudjuk ezt a munkát végezni. Tehát ez a fő szempont, a bürokrácia és a bürokraták számának a csökkentése. Azért anélkül, hogy bárkit elítélnék, én látom ezt a rendszert, hogy hogyan gyártanak… Oktatás, oktatási bürokráciacsökkentés. Pont ezt követelik a tanárok. Amikor egy oktatási, oktatásszervező lobbi elszakad a való élettől és úgy gondolja, azért gyártom a szabályokat, mert ezzel én a saját létemet igazolom vissza, hogy rám szükség van. Azért ez egy olyan rendszer… hogy mondjam, rendszervakság, vagy egy rendszeren belüli mechanizmus, ami mindenütt beindul, hogyha az ember ezt nem tartja bizonyos kontroll alatt. Szerintem ezt egy minisztériumon belül jobb kontroll alatt lehet tartani. De vannak olyan szervezetek, most itt azért nem szaladnék előre, ahol úgy gondolom, hogy nem értelmes dolog behozni a minisztériumba. Ott küzdeni fogok majd, és szakmai érvek fognak egymással ütközni, nem lobbiérvek, hanem szakmai érvek.

Mv: Miniszter úr, köszönöm a tájékoztatást. Az elmúlt egy órában az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője, Balog Zoltán volt az Aréna vendége. A beszélgetést felvételről hallották, délelőtt rögzítettük. Exterde Tibor vagyok, köszönöm a figyelmet.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter