Close
2017. november
H K S C P S V
« okt    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Beszéd az Ifjúsági Bolyai Díjak átadása alkalmából – Budapest, 2013. február 12.

2013. feb. 12. Beszédek | Hozzászólások

Professzor Urak, Tanár Urak, Díjazottak! Tisztelt Megjelentek!

Azt is mondhatnám, örülök, hogy a diákokkal nem az utcán találkozunk, bár ott is lehet jókat beszélgetni, de különösen jó érzés akkor, amikor arról gondolkodunk, hogyan is lehetne Magyarországon egy olyan felsőoktatás, ami valóban ennek az országnak a jó hírét, a versenyképességét, a gazdasági növekedését, egyáltalán a tudományos színvonalnak az emelkedését eredményezi, és mindannyian tudjuk, hogy ez jó középiskolai és jó általános iskolai képzés nélkül nem lehetséges, tehát ezek aztán tényleg alulról építkező rendszerek. Akkor jó látni azt, hogy az egyébként ezer sebből vérző oktatási rendszerünk – és ez bizony igaz nemcsak a felsőoktatásra, hanem a középfokú és az alapfokú oktatásra is – minden hibája ellenére tud lehetőséget nyújtani, vagy engedi azokat a kiemelkedő tehetségeket, akik így tudják kamatoztatni azt, amit kaptak: jó talentumokat. A Bolyai-díj kistestvére ez a díj, az Ifjúsági Bolyai Pályázat. Elmondom a neveket, hogy kik kaptak Bolyai-díjat – emlékszem ott voltam teljesen véletlenül akkor miniszterelnöki főtanácsadóként az első Bolyai-díj átadáson, amikor Freund Tamást tüntettük ki. Aztán megkapta Roska Tamás, megkapta Bor Zsolt, Lovász László, Ritoók Zsigmond és Perczel András ezt a díjat. A kistestvér pedig ez a díj, a pályázati kiírás címe – én még csak óvatosan és áhítattal olvasom föl: „Szerkezet és dinamika a molekuláris, szupramolekuláris, élő és közösségi rendszerekben”. Nemcsak azért nem pályáztam, mert én már nem vagyok középiskolás, hanem mert ez nyilván egy inkább bölcsész és humán műveltségű ember számára elég ijesztően hangzik, de nagyon örülök annak, hogy éppen azon a területen vannak ifjú jelöltjeink és győzteseink, amelyikből ma Magyarországon hiány van, a természettudományos műveltség, amiben érdekes módon Magyarországnak világra szóló eredményei vannak, Bolyainak a neve ezt jelzi. A másik oldalon pedig hiányzik a széles alap, hiányzik az a bázis, azok a fiatalok, akik ebben az irányban gondolkodnak, szeretnének előre lépni, szeretnének érvényesülni, ezért is különösen fontos ez a díj. Ami Bolyai életművében különösen tanulságos – hogyha szabad egy gondolat erejéig kiemelni – az mégiscsak az, hogy a tudományos eredmények mellett ez az ember teljes életet élt. Ismerjük azt a kifejezést, hogy szakbarbár. Hogyha az ember egy területre koncentrál, akkor valóban lehet egy olyan kísértés az életében, hogy másra nem fog tudni odafigyelni, és valahol a személyiségéből hiányoznak majd azok a vonások, azok a lehetőségek, amik a teljes emberi életet jelentik. Azt, hogy egy miniszter ne legyen szakbarbár, úgy szokták megoldani a miniszterelnökök, hogy olyan sok területet tesznek a tárcájához, hogy aztán, amikor úgy gondolja, hogy csak a felsőoktatással foglalkozik, akkor szólnak neki, hogy ő a sportminiszter is egyébként, de ha elfelejtette volna, akkor a cigányfölzárkózást ne felejtse el, mert azért is ő a felelős. Meg lehet ezt így is oldani, meg úgy is, hogy az egész személyiségünket fejlesztjük. Egyetlen pontot mindenképpen kiemelnék Bolyainak az életéből: Bolyai Bécsben tanult, ahol nagyon kurucos hangulatban bizony sokszor közel állt ahhoz, hogy kiutasítsák abból az iskolából, ahol ő tanult, és azt jegyezték föl róla, hogy híres párbajhős volt. Ezt most akkor én sportnak tekinteném, és akkor máris a tudomány mellett itt van a sport, de hogy ne feledkezzünk meg a harmadik fontos területről, ami egy teljes személyiséghez kell: azt jegyezték fel róla, hogy egyszer 13 párbajt vállalt egyszerre. Egyetlen feltétele volt, hogy minden párbaj között legalább félórát hegedülhessen. Így sikerült neki győztesen kikerülni mind a 13 párbajból. Sport, kultúra, tudomány, lélek és szellem együtt. Úgy gondolom, hogy ezek olyan dolgok, amik összetartoznak az életünkben, és a fiatal kutatóknak azt kívánom, hogy az emberi életnek ezt az egészét, ezt a teljességét át tudják élni. Gratulálok ezekhez a pályamunkákhoz, amiknek a nevét föl se merem igazán olvasni, de majd a moderátorunknak lesz a komoly feladata, hogy a címeket fölolvassa. Gratulálok önöknek! Gratulálok a mentortanároknak! A segítséget, a bíztatást köszönjük, és örülök, hogy elindulhatnak a tudományos pályán. Azt kívánom önöknek, hogy hamarosan olyan felsőoktatással találkozzanak, ami méltó a saját nevére, és amiben valóban ki tudják teljesíteni a képességeiket a saját javukra meg az országnak a felemelkedésére is, mert az a jó, ha ez a kettő egyensúlyban van. Köszönöm a figyelmüket!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter