Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Egyetemi tanárok kinevezése, rektori megbízatások átadása – Budapest, 2013. január 22.

2013. jan. 22. Beszédek | Hozzászólások

Rektor Asszony! Rektor Urak! Tisztelt Egyetemi Tanárok!

Van annak szimbolikus jelentősége, hogy éppen a magyar kultúra napján adjuk át ezeket a kinevezéseket, hiszen a tudomány és a kultúra egymástól elválaszthatatlanok. Hogyha a tudományban nincs kultúra, akkor az szakbarbárság, és hogyha a kultúrában nincs tudomány, akkor az dilettantizmus. Ez a két dolog nagyon mélyen összetartozik. Köszönöm a munkatársaimnak, hogy az önéletrajzokból összeállítottak egy jó kis csokrot, úgyhogy ha szabad, akkor ezt a színes társaságot egy kicsit bemutatnám: van itt egy olyan vegyészmérnök, aki a National Geographic Society-nek a tagja, van olyan határon túl, tehát kisebbségi létben magyar egyetemet alapító ember, aki mérnökpedagógus, aztán operációkutató matematikus, olyan filozófuspedagógus, aki az Eötvös Collegiumban tanárként majd aztán igazgatóként is működött, ma pedig újabb ciklusra kapja meg a hungarikumnak számító Pető Intézetet. Olyan orgonaművész, aki Artisjus- és Prima díjjal büszkélkedhet, aztán olyan valaki, aki a gyermekgyógyászat tantárgyat az ország vezető orvostudományi egyetemén évek óta angol és magyar nyelven is oktatja és kutatja. A Magyar Természettudományi Múzeum paleontológus tárigazgatója, aki az Őslénytani Viták című szakmai folyóirat szerkesztője is – mind annyira távoli tájak számunkra, hogy egészen meghatottan gondolunk ezekre. Atán olyan fejlesztő szakmérnök, aki a terepjárás elmélet és a hidraulikus energiaátvitel főtárgyakat oktatja. Aztán olyasvalaki is, aki az első doktori fokozattal rendelkező hárfatanár Magyarországon, a Gödöllői Királyi Kastélyban szervezett nemzetközi hárfafesztiválok megálmodója. Közigazgatás-szervező urbanista, és van köztük – nem ugyanaz a személy, tehát nem azonos a hárfaművésszel -, aki az e-governmentnek a szakértője, aztán mezőgazdasági ökonómiával foglalkozó, nívódíjas egyetemi tankönyveket író és a gazdaszámtartás kimunkálásában jeleskedő hölgy, aki kinevezése nyomán a Károly Róbert Főiskolát fogja vezetni, és kastélyépítészet, kastélykultúra terén járatos művészettörténész. Azokat az elemeket emeltük ki az önéletrajzokból, amik a kultúrának és a tudománynak ezt a szerves kapcsolatát jelentik. Ha ilyen emberek mozognak és oktatnak a felsőoktatásban, akkor – úgy gondolom, hogy – jó reménységgel lehetünk, hogy nemcsak tudást, hanem kultúrát is kapnak azok, akik ott tanulnak. És hogyha szabad a Kossuth-nótát egy kicsit parafrazeálni: most jó lenni katonának, most jó lenni egyetemi tanárnak, mert nem unatkoznak, és azt tudom ígérni, hogy nem fognak unatkozni az elkövetkező hetekben, hónapokban és években. Minden alkalmat megragadok arra, amikor egyetemi tanárokkal találkozom – és ez már nem először fordul elő miniszterségem alatt -, hogy szövetséget ajánljak önöknek, annak a felsőoktatásnak a kialakításában, amiben önök dolgoznak, amiben önök komoly szakemberek, ami valóban még jobban – fogalmazzunk így óvatosan – szolgálja Magyarországnak az érdekeit, még inkább konszenzust teremt a hallgatói érdekek, az egyetemnek a saját színvonalemelése és azok között a szükségletek között, amire Magyarországnak szüksége van, ami a jövő útja mindannyiunk számára. Az önök életrajza nagy reményekkel tölt el bennünket a tekintetben, hogy tudunk ilyen szövetségben lenni egymással. Önök mindannyian jó kapocsként szerepelhetnek a hallgatói képviseletek és a kormány tárgyalásaiban.Van néhány egyetemista, diák a családomban, saját gyermekem , tehát szoktunk hallgatói képviseletekkel tárgyalni a vacsora és a vasárnapi ebéd asztalánál. Én is nagyon sokat tanultam a tekintetben, hogy milyen komoly feladat – anélkül, hogy infantilizálnám a diákokat, illetve vannak olyan esetek, amikor megteszik ők ezt saját maguk is, -, tehát komoly feladat a felnőtt világnak a gondolkodásmódját lefordítani az ő nyelvükre, egyáltalán az ő gondolkodásukra és fordítva, tehát nekünk megérteni azt, hogy ők milyen logikával is gondolkodnak a saját életükről. Önök napi szinten találkoznak ezzel a feladattal, én csak az ilyen tárgyalások során és családi körben természetesen. Tehát ez valóban egy olyan embert próbáló feladat, amelyik nemcsak egyszerűen annak a tudománynak a kultúrájáról szól, amit önök képviselnek, hanem az életnek a kultúrájáról, a kommunikáció kultúrájáról, az emberi viszonyoknak a kultúrájáról, mert úgy gondolom, hogy a legfontosabb dolog az, hogy ezt a fajta közös szövetséget megkössük most hallgatók, oktatók, tanárok és a kormányzati oktatáspolitika. Én minden javaslatot, minden kezdeményezést ebben az ügyben üdvözlök és szívesen veszek, és kérem, hogy önök is ezzel a megelőlegezett bizalommal próbálják fogadni a mi intézkedéseinket. Természetesen megvannak azok a lehetőségek, ahol ezekről akár élőszóban, akár egyeztetésekben szót tudunk váltani. Mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy a magyar felsőoktatásnak a színvonala emelkedjen, hogy versenyképesebb legyen, mint amennyire most az, és azt is – nemcsak ebben a körben, hanem egyébként is – el szoktam mondani, hogy természetesen a magyar felsőoktatás ma is világszínvonalú eredményekkel rendelkezik. Az a célunk, hogy ezeket ne csak megőrizzük, hanem tovább is vigyük, és hogy e mellé fölzárkózzanak azok a területek, amik bizony mégiscsak megújulásra szorulnak. Gratulálok a kinevezéshez! Isten éltesse önöket! Köszönöm a figyelmüket!

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter