Close
2017. december
H K S C P S V
« nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Együtt kell megoldanunk a problémákat

2012. feb. 9. Egyéb | Hozzászólások
Interjú az Európai Út 2012 februári számában
A puszta tény, hogy a jelenlegi kabinetben valóban koordinatív államtitkárság “viszi” a cigányság, illetve a társadalmi felzárkózás ügyét, jelzi, hogy a kormány számára prioritást jelent a téma. Balog Zoltán államtitkár szerint ilyen hangsúlyosan egyetlen európai kabinet sem kezeli ezt a kérdést. A politikus az Európai Útnak beszámolt egyebek mellett arról, hogy a közelmúltban elfogadott Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia elsősorben az oktatás és a munkahelyteremtés területén fejti majd ki hatását. Hangsúlyozta: a dokumentum :fészévé tették az Orbán Viktor miniszterelnök és Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat elnöke által tavaly tavasszal aláírt megállapodást.

EÚ: A rendszerváltozás óta eltelt két évtizedben megszokhattuk: nem éppen sikertörténet a társadalmi felzárkóztatás. Miért alakult ez így?

B.Z.: Az előző kormányok romapolitikája részben azért bukott meg, mert kikerülték a legnagyobb szervezetet, azokat a cigány vezetőket, akik hát- és ellenszélben egyaránt jól, és ami lényeges: egy irányba állították a vitorlájukat. Ezzel valóságos képviselői voltak a roma társadalomnak, elsősorban a vidékinek Konkrétabban: a Lungo Drom megalakulása óta a cigányság egységében gondolkodott, nem engedte elfajulni például a beások, az oláhok és a romungrák közölti esetleges, olykor történelmi feszültségeket. A saját érdekeiket pedig elsősorban nem a követelések szintjén fogalmazták meg, hanem az együttműködés felajánlásávaL Innentől kezdve pedig a többségi társadalom óriási felelősége, hogy mit kezd a kinyújtott kézzel, 6 l európai út ugyanis ha visszautasítja, az nemcsak stratégiai, hanem erkölcsi hiba is. Tehát, mondjuk úgy: a Lungo Drom és az általa vezetett, megújult, a kormányt partnerként kezelő Országos Roma Önkormányzat garancia lehet a pozitív változásra.

EÚ: A kormányzati szerkezetben is változás lépett életbe a 2010-es választásokat követően. Társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár – mit üzen a titulus a magyarországi cigányság számára?

B.Z.: Először is, eddig ilyen nem volt. Cigányűgyi államtitkárság ugyan már korábban is működött, ám az egy kommunikációs fogás volt csupán. Most egy olyan, valóban koordinatív államtitkárság jött létre, amely létében is egyértelművé teszi: az ügy prioritást jelent a magyar kormánynak. Ilyen hangsúlyosan egyetlen európai kabinet sem kezeli ezt a kérdést. Erre utal egyébként részünkről a roma keretstratégia felvállalása, illetve elfogadtatása is, amely hazánk soros uniós elnökségének egyik legnagyobb sikere volt. Csúnyán mondva: kitettük a szeunyest az ablakba, vagyis beismertük, hogy baj van. Ezzel a magyar kormány egyfelől magára vonta a figyelmet, de egyben jelezte: e témában, úgymond, jó példával szerelnénk élen járni.

EÚ: Említette az európai keretstratégiát, melyet az illetékes uniós testületek elfogadtak. Ennek nyomán ugyebár hazánknak is el kellett küldenie a kabinet támogatását bíró nemzeti stratégiát Brüsszelbe, ahol hamarosan értékelik azt. Mikor lesz érzékelhető a dokumentum “életbe lépése”?

B.Z.: Fontos hangsúlyozni, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök és Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat elnöke által tavaly tavasszal aláírt megállapodás is a nemzeti stratégia része. A stratégia legfőképpen két területen “fog látszani” a közeli jövőben: ez az oktatás és a munkahelyteremtés. Elóobi kapcsán leginkább az ösztöndíjprogramokat emelném ki, amelyeket teljesítményhez kötünk. De szükség van a szakképzés erősítésére re is, hogy ne csak a nyolc osztály legyen meg, hanem valamilyen szakma is. A stratégiában foglaltak végrehajtását az unió részéről kétévente ellenőrzik majd. Megjegyzem, nemcsak a 2020-ig szóló dokumentumot, de ahhoz kapcsolódóarr egy rövid távú, felelősöket, forrásokat és határidó1cet is megjelölő intézkedési tervet is el kellett készítenünk

EÚ: Végül Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia lett a hivatalos elnevezés, holott korábban a sajtóban is romastratégiáról volt szó. Mit fejez ki a változás?

B.Z.: A romastratégia továbbra is szerepel az alcímben, a gyermekszegénység mellett. De mindannyiunknak, a kisebbségnek és a többségnek egyaránt érdeke, hogy közösen gondolkodjunk, együtt próbáljuk megoldani a problémáinkat. Ha valaki szegény, lecsúszott, annak segítséget, támaszt kell adni, hogy feljebb juthasson. Az államnak nem a vegetálást kell biztosítania, ahogy az eddig jellemző volt. És ezt bőrszíntől függetlenül kell megadni. Mindez egyrészt azt üzeni: semmilyen szinten nem lehet diszkriminálni a romákat, ezért külön oda fogunk figyelni arra, hogy származásuk miatt ne maradjanak ki például a különböző közfoglalkoztatási programokbóL Ugyanakkor azt is jelenti, hogy csak azért, mert valaki cigány, nem jár neki többletjuttatás. Viszont arra a lehetőségre, amelyet más is megkaphat, ő is joggal tart igényt. Azt mondtuk tehát: bár szükség van speciális, a romák felzárkózását szolgáló eszközökre, ezeket nem választhatjuk el a mélyszegénység elleni küzdelemtől. A stratégiához kapcsolódóarr kijelöltük az új típusú telepfelszámolási folyamat helyszíneit is; Ózdon már folyik a mintaprogram. Nem dózerolunk, hanem ahol a közösség részéről az együtt maradásra van igény, ott inkább az életkörülményeket próbáljuk feljavítani. Ez is újdonságot jelent az eddigi, kudarcos gyakorlathoz képest. Lényeges szempont még, hogy az – önmagában is értelmetlen szóösszetételnek mondható- pozitív diszkrimináció helyett inkább az esélyek kiegyenlítéséről, illetve az igyekezet honorálásáról beszélünk.

EÚ: A közelmúltban a Tárki felmérése arra mutatott rá, hogy hazánkban sajnos igen jelentős a diszkriminációt támogatók aránya. Miként lehet ezen változtatni?

B.Z.: Egy társadalomban mindig vannak olyanok, akik ellenségképekben gondolkodnak. A saját bajukat, nyomorúságukat mások számlájára írják. Elismerem, bizonyos esetekben, személyes sorsukat tekintve még akár igazuk is lehet. Magyarországon a cigányokkal szembeni előítéletek növekedése erősen összefügg a szociális helyzet alakulásával. Sokan vannak, akik manapság nem látnak maguk előtt perspektívát, keresik ennek okait. És ezeket bizony olykor könynyebb megtalálni egy népcsoportban, mint adott esetben a személyes körülményekben, teljesítményben vagy az államban. Nekünk az a célunk, hogy ráébresszük az embereket: inkább a saját lehetőségeikkel foglalkozzanak, mint a másik iránti gyíílölködéssel. Fontos az is, hogy bánni tudjunk a negatív gondolatainkkal, ebben – többségnek és kisebbségnek egyaránt – nagyok a hiányosságaink Az etika, illetve a hit- és erkölcstanoktatás kötelezővé tételétől sokat várunk. Tanulnunk kell ugyanis az együttélést, s ezt a gyermekeinknek is tovább kell adnunk. S tanulnunk kell azt is, mit kezdünk a negatív tapasztalatokkal. Hogyan tudunk ezek ellenére az együttműködés pártján maradni.

EÚ: A kapcsolatok építése céljából hirdették meg t􀀁aly azt az elképzelést, miszerint kétezer szociál.is asszisztensként tevékenykedő roma asszony “állna munkába” az állam alkalmazásában. Hogy áll ez a kezdeményezés?

B.Z.: Még az idén indul a program. Valóban, a hivatalok, egészségügyi vagy oktatási intézmények, illetve a cigányság közötti kommunikációt segítenék ezek az aszszisztensek. Vagyis az a cél, hogy az állami szolgáltató és az olykor elzárt roma közösség között hidat képezzenek, a bizalmat erősítsék a munkatársak. Fontos tényező, hogy a megvalósítás helyi szinten, az ottani igényeknek megfelel6en történjen. A “toborzást” egyébként az Országos Roma Önkormányzat már elvégezte, négyezer pályázót találtak feleanynyi helyre. A szükséges képzést, ahogy a legtöbb felzárkóztatási programot, uniós forrásból biztosítjuk majd.

EÚ: Sokszor halljuk: a konfliktusok forrása legtöbbször az, hogy nem ismerjük egymás értékeit, kultúráját.

B.Z.: Ez valóban alapvető fontossággal bír. De előfordul az is, hogy hiába tapasztalunk valamit, nem látjuk meg benne a pozitív tartalmat. Mondok egy példát. A kórházakban orvosok, látogatók egyaránt rosszul élik meg, amikor a benn fekvő, beteg cigány embert meglátogatja a nem kis létszámú családja, és hangoskodnak, zavarják a közvetlen környezetüket. Ennek a történetnek a mélyén azonban lényegében egy értékválasztás rejlik, nevezetesen a roma társadalom családcentrikussága. Mert talán az illető melletti ágyon lábadozó, jól szituált páciens miatt nincs annyi gondja a személyzetnek, de ez a beteg mégis csak magányos. Ami, valljuk be, roszszabb, mint a nyüzsgő família.

EÚ: Ha már nevelés: miként jelenik meg a nemrég elfogadott oktatási törvényekben a felzárkóztatás kérdése?

B.Z.: Bízunk benne, hogy tudunk majd a közoktatás keretében cigány népismeretet tanítani. Sajnos ugyanis a cigányságot mint problémát ismerjük, de a cigányságot magát alig. Pedig nekik is van saját kultúrájuk, történetük. Fontos az is persze, hogy a roma fiatalok a saját értékeikkel is tisztában legyenek, ne csak a sztereotípiák kapcsán elhangzó negatív dolgokkal azonosítsák magukat. Ez ugyanis csak a feszültséget, a többséggel szembeni ellenérzéseket növeli bennük. A köznevelési jogszabály meghatározó eleme az óvodáztatás három éves kortól való kötelezővé tétele. Ez lépés abba az irányba, hogy azokat a gyermekeket, akik a családjukban nem kapják meg a társadalomban való érvényesüléshez szükséges szocializációt, minél hamarabb felkarolja az állam. Ezt az elfoglaltságot persze megfelelő tartalommal kell megtölteni. Megjegyzem, tovább is maradhatnak az óvodában, hogy aztán egyenlő esélyekkel kezdhessék meg az általános iskolát.

EÚ: A közmunkaprogram kapcsán leggyakrabban elhangzott vád, hogy nem oldja meg hosszú távon a problémát, nem vezeti vissza a munkaerőpiacra az érintetteket.

B.Z.: Legyünk őszinték. Lesznek, akiknek nem ad lehetőséget erre a program, mert képtelenek továbblépni, de legalább nyújt valamit. Viszont akadnak majd szép számmal, akik az államtitkárság, illetve a Türr István Képző és Kutató Intézet helyi központjai által biztosított képzések révén értékes ismereteket, akár megfelelő papírokat szereznek. A Start-munka keretében egyébként komoly képesítést igénylő tevékenységeket – nem csak mondjuk ároktisztítást- lehet majd végezni. Ezek akár valódi ugródeszkát is jelenhetnek a szabad munkaerőpiacon való elhelyezkedésre.

EÚ: Tavaly indult a keresztény roma szakkollégiumi hálózat. Mik az eddigi tapasztalatok?

B.Z.: Fontos, hogy nemcsak alulról, hanem felülről is induljon meg az integráció. Ezért toboroztunk roma egyetemistákat az egyházak által fenntartott kollégiumokba. A felekezetek esetében joggal várhatjuk, hogy egymás megbecsülésére, elfogadására tanítsanak. A keresztény alapokon álló új roma elit egyszerre lehet példa a feltörekvő romáknak, és a többségi, nem roma magyaroknak: “lám, mégis csak lehetséges tisztességesen boldogulni!”. Ők komoly szakmai és erkölcsi színvonalon állva jó hírt szerezhetnek a cigányságnak, és hidat képezhetnek az előítéletes, bizalmatlan világban. Az eddigi helyszínek mellett máris vannak új jelentkezők Szegedről, ahol ősszel megnyílhat az ötödik szakkollégium.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter