Close
2017. szeptember
H K S C P S V
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

„Hány perc múlva lenne hangos Európa?” HETI VÁLASZ – 2013. 06. 13.

2013. jún. 13. Interjúk | Hozzászólások

Az egyik legmagasabb német kitüntetést adományozta Joachim Gauck államfő Balog Zoltánnak. Az emberi erőforrások minisztere az elismerés miatt is elhangzó kritikákról azt mondja: az egykori hatvannyolcasok nem bírják elviselni a magyar kormány európai fősodor elleni lázadását, az állítólagos honi fasizmust ábrázoló operaelőadások elleni harcot pedig reménytelennek tartja.

– A germanofil magánember vagy az Orbán-kormány minisztere kapta az elismerést?

– Laudációjában a nagykövet hangsúlyozta, a kitüntetés nem kormányzati pozíciómnak szól. Ugyanakkor az indoklásban szerepel, hogy a kisebbségi jogvédő munkám miatt is részesültem a megtiszteltetésben. Ha eddig nem tudtam volna, a kitüntetés átadását követő reakciókból rájöhettem: csak baloldali vagy liberális védhet emberi jogot, e védett övezetben konzervatív embernek semmi keresnivalója.

Durva eszközökkel folyik a küzdelem azóta, hogy 2011-ben Orbán Viktor kimondta, számunkra a romastratégia prioritás. Mindez persze semmit nem von le abból a megtiszteltetésből, hogy Joachim Gauck ismerte el a munkámat.

A német államfő nekem azóta politikai példakép, amióta a nyolcvanas években rostocki ifjúsági lelkészként szállt szembe az NDK-hatalommal.

– A német államfőt megbírálták az ön kitüntetése miatt. Viola von Cramon zöldpárti képviselő szerint ön a „szeretetteljes szegregáció” képviselőjeként kisegítő iskolába zárná a cigány diákokat.

– A német zöldek nagyon tisztelik Heinrich Böll írót; az említett kritikáról jutott eszembe Katharina Blum elvesztett tisztessége című könyve, melyben a főhős személyiségét politikai megfontolásból porig rombolják. Az idézett kifejezést sosem használtam, azt ostobaságnak tartom. Többször elmondtam, szegregációellenes vagyok.
De az élet sokszínű, és vannak helyzetek, amelyekben jó ideiglenes megoldás lehet a különleges oktatás. Ha mondjuk a nyíregyházi Huszár-telepen a görögkatolikus iskola a szülők visszajelzései alapján is szeretettel, hatékonyan, a legjobb körülményeket biztosítva foglalkozik a gyerekekkel, miért kellenen bezárnunk? Ezt elmondtam a bíróságon az ügyben folyó perben is, ahová magam jelentkeztem tanúnak. Álláspontomat az egyik internetes újság elnevezte „szeretetteljes szegregációnak”, értsd: a megszállott pap bácsi cukros mázzal leöntve próbálja fogyaszthatóvá tenni a kirekesztést. A kifejezést lefordították angolra, németre. Az persze már nem szerepelt a híradásokban, hogy a német zöldek másik képviselője, Manuel Sarrazin üdvözölte a kitüntetést, és elismerte munkámat.

– Megnyugodhatunk tehát, minden rendben a romák oktatásával?

– Nem ezt mondom, ám a helyzet összetettségét nem lehet egy vezércikkbe vagy politikai nyilatkozatba szuszakolni. Például a Borsod megyei Rakacaszenden az iskolában egyetlen nem roma kisgyerek van, a görögkatolikus pap fia. Itt ki szegregál kit? Vagy tényleg buszoztassunk hét-nyolc éves diákokat harminc-negyven kilométert, mert az antiszegregációs dogma ezt kívánja? Arról kellene végre beszélnünk, hogy az iskolák fenntartásának állami kézbe vételével hatalmas lehetőség előtt állunk. Immár nem a települések jóindulatától, pénzügyi helyzetétől függ, ki milyen oktatást kap. És arról is szót válthatnánk, a nemzet közi kutatások szerint felzárkóztatni csak akkor lehet, ha a hátrányos helyzetűek aránya egy közösségben nem haladja meg a tíz-húsz százalékot. Különben ők integrálják magukhoz a többieket. Ha egyházi és nemzetiségi fenntartású iskolákról beszélünk, ott bizonyos esetekben egy ideig tanulhatnak külön is a gyerekek. Hiszen nagyobb eséllyel integrálódhatnak a későbbiekben, ha a speciális szempontokat figyelembe véve zajlik az első néhány évben az oktatásuk, és ez másként nem oldható meg. Létrehoztuk az antiszegregációs tanácsot, amelynek a cselekvési tervek kidolgozásában lesz fontos feladata. Meggyőződésem az is, hogy a cigányság szilárd öntudata nélkül a felzárkóztatás is elképzelhetetlen. Egész Európában mi vagyunk az egyetlen olyan ország, amelynek nemzeti alaptan tervében szerepel a nemzetiségek történelme. Egy kis roma diák igenis tudja meg, milyen régóta együtt élünk, hogy Farkas János labdarúgó, Snétberger Ferenc gitárművész vagy a Kossuth-díjas festő, Szentandrássy István is cigány.

– Svájcban a minap a kormány kisebbségi politikáját is bíráló tüntetők zavarták meg előadását, és tojással dobálták meg. Nem kínos?

– A zürichi egyetem előtt harmincan demonstráltak, bent kétszázan tapsoltak többször az előadás közben és után. A tüntetők nem voltak kíváncsiak a mondandómra, egy képviselőjük jött be a terembe, és lefasisztázta a magyar kormányt. Én erre azt mondtam, a sommás megállapításokkal vigyázni kell, mert a stigmatizálás elvágja az értelmes vita lehetőségét. De a zürichi eset is mutatja, hogy fordul a szél. Az előadásra egy komoly jogásztársaság és az egyetem Európa Intézete hívott meg, hogy hazugságok nélkül, első kézből értesüljön a magyar helyzetről.

– Csak ferdítéseken alapulna Magyarország rossz híre? Például a törvény bünteti a szélsőjobboldali milíciák masírozását, közben ön kitünteti a Magyar Gárda indulóját szerző zenekar frontemberét, Petrás Jánost.

– Nem az én döntésem volt, a kitüntetési bizottság dönt, és a köztársasági elnök nevében adtam át a kitüntetést. De nem akarok kibújni a felelősség alól, vállalom a lépést. Sokan szeretik, sokan meg nem a nemzeti rockot, de tény, hogy ennek az irányzatnak a Kárpátia az egyik legnevesebb képviselője.

– A Kárpátia a radikális jobboldali szubkultúra része. A kitüntetéssel a kabinet azokat ismeri el, akiknek világnézetét vállalhatatlannak nevezi.

– Művészekről beszélünk, szerintem ők más megítélés alá esnek, mint a politikusok. Tudtommal a Kárpátia nem szokott fellépni pártok kampányaiban. Sokfajta irányzat képviselői kapnak állami díjat, függetlenül attól, hogy tetszenek-e nekem vagy sem.

– Külföldi művészek is interpretálják a maguk módján a magyarországi történéseket. A stuttgarti opera Faust elkárhozása című előadásán magyar zászló előtt gárdistának öltözött statiszták gumibotozzák a jajgató romákat.

– Az előadás hiteléhez egy adalék: a jelenet egy lakókocsi, a romák állítólagos lakhelye előtt zajlik. Ha valaki kicsit is érdeklődik a cigányság sorsa iránt, tudja, hogy nálunk a romák nemzedékek óta letelepedve élnek. Abban az előadásban tehát nem az aggódást, hanem a felületességet és az olcsó politikai szándékot látom.

– Lesz nagyköveti tiltakozás?

– Bizonyos meccsek nyerhetetlenek.

Ez is. Most képzelje el, hogy a berlini követünk levelet ír. Hány perc múlva lenne hangos Európa a művészi szabadság állítólagos megsértésétől?
Más mérkőzéseket is azért nem tudunk megnyerni, mert a történet sokszor nem Magyarországról szól. Egész Európa tanácstalan a jövőt illetően, nem érvényesek a korábban örök érvényűnek hitt igazságok. Ha valaki az elbizonytalanodott, langyos, de még mindig erős konszenzussal szembemegy, és például munkaalapú társadalomról beszél, ne adj’ Isten közmunkaprogramokat is szervez, az a szalonon kívül találja magát. Kartácstűz a válasz a nagybankok és multik megadóztatására is, rezsicsökkentési politikánkat pedig állítólag maga az ördög ihlette.
De nem hallottam az energiarendszerek összeomlását emlegetni, amikor a szociáldemokrata Peer Steinbrück arról beszélt a „közismerten szegény” Németországban: az alsó középosztály nem bírja az energiaszámlák növekedését, lépnie kell az államnak. Európában még a hagyományos családmodellről sem illik beszélni, mi meg az alaptörvénybe írjuk. Ennyi lázadást az egykori hatvannyolcas lázadók képtelenek elviselni.

– Nem csak a baloldal bírálja a kormány egyes lépéseit. A minap Orbán Viktornak a jobboldali Néppárt európai parlamenti frakciója előtt kellett megvédenie a kabinet intézkedéseit.

– Egyre jobban irritál, hogy számos országban a politikai családunkhoz tartozók az ajtók mögött a hátunkat lapogatják, kitartásra buzdítanak, ám a nyilvánosság előtt egy szót nem szólnának a nekik is tetsző intézkedéseink védelmében.

– Ha valaki megszólal, abban sincs köszönet. A bajor tartományi parlament keresztényszocialista elnöke például nemrég lemondta a magyar kollégájával tervezett találkozót.

– Van ilyen is, de ne gondoljuk, hogy az udvariatlan lépés a CSU-n belül tetszést aratott, és nem volt ebből belső konfliktus. A Magyarországgal kapcsolatos német magatartás mögött egy mélyebb tényezőt is látni kell.

Tiszteletre méltó közösségi erény, de vadhajtásokat eredményez az a lelkiismeretesség, amivel német barátaink viszik az életet. Én fiatal lelkészként testestől-lelkestől benne voltam az NDK-sok segítésében, tolmácsoltam, találkozókat, programokat szerveztem, a határnyitás előtt dolgoztam menekülttáborban. Ám túlzásnak tartom, hogy 25 évvel az események után a németek még mindig feladatuknak érzik rituálisan megköszönni a határ megnyitását. Most sokan ugyanúgy túlzásokba esnek, csak ellenkező előjellel: ami a mai Magyarországról jön, szükségszerűen borzalmas. Legszívesebben nevettem volna, pedig sírnivaló, amikor a múltkor egy brandenburgi iskolaigazgató halálosan komolyan megkérdezte: tudom-e szavatolni a hozzánk látogató osztálykirándulás biztonságát. Merthogy nálunk az utcán verik a külföldieket, benne volt az újságban.

– Huszonöt évig kedveltek minket a határ megnyitása miatt, most negyedszázad szégyenpad jön?

– Nem ennyire rossz a helyzet. Ahogy már utaltam rá, gyülekeznek azok az erők, amelyek értik az idehaza zajló folyamatokat. Ha lemegy a német és a magyar választási kampány, szerintem tudunk majd értelmesen beszélni az Európa előtt álló kihívásokról. Miként alakul az Európai Unió, az euró jövője?
Mi lesz a bevándorlással, a munkaerő szabad áramlásával? Kulcsfontosságú, hogy ezekről mit gondol Németország, de talán nekünk is lehet egy-két megfontolandó szempontunk. „Buszoztassunk hét-nyolc éves diákokat harminc-negyven kilométert, mert az antiszegregációs dogma ezt kívánja?

AZ ÉRDEM KERESZTJE

Balog Zoltán május 28-án vette át a budapesti német nagykövetségen a „Csillaggal ékesített nagy érdemkereszt vállszalaggal” nevű kitüntetést. Az elismerést Matei I. Hoffmann budapesti nagykövet adta át a sajtó kizárásával tartott rendezvényen. A kitüntetésben korábban olyan személyiségek részesültek, mint Joseph Ratzinger bíboros – a későbbi XVI. Benedek pápa –, Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament korábbi elnöke és Pina Bausch táncművész.
Az ünnepségen részt vett Orbán Viktor kormányfő és Kövér László házelnök is. Laudációjában a nagykövet Balog Zoltánnak a német–magyar kapcsolatok, az egyházi együttműködés területén folytatott három évtizedes munkáját, az emberi jogok és a kisebbségek érdekében végzett tevékenységét emelte ki.

Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter