Close
2017. december
H K S C P S V
« nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Meglátni a teljesítmény mögött az embert

2012. szept. 1. Egyéb | Hozzászólások
Fotó: Fürjes Viktória, Heti Válasz

„Az a fontos, hogy visszajöjjenek” – mondja a külföldön tanuló fiatalokról Balog Zoltán. Az emberi erőforrásokért felelős miniszter tartotta a Tranzit nyitóbeszédét, s ez alkalomból kérdeztük többek között a visszatérés támogatásáról, a politizáló lelkipásztort fenyegető „elkérgesedésről”.

– Magyarország legnagyobb közéleti-ifjúsági fesztiválján, a kőszegi Tranziton talán nem illetlenség egy bizonyos mondást felidézni. E szerint aki fiatalon nem liberális, annak nincsen szíve, aki idősebben nem konzervatív, annak nincsen esze. Ön fiatalnak vagy idősnek tartja magát?

– Az idézet, ha jól tudom, Churchilltől származik, s való igaz: az ember fiatalkorában sokkal több olyan hatást él meg, ami szíve-lelke tapasztalatlanságának köszönhetően jobban felkavarja, mint akár évtizedekkel később. Minekutána hevesebben
is reagál, a szellemi szabadságot kiterjesztőbb módon értelmezi. Ki nem érezte úgy a kora húszas-harmincas éveiben, hogy övé a világ? De korábban is: Petőfi Apostola másként cseng tizenévesen, mint felnőtt fejjel, csakúgy, mint Hoffmanntól Az arany virágcserép. Idősebb korban a hasonló hatások nyilván másképp  érvényesülnek. Az ember távolság tartóbb, hajlamos felülről és nem be lülről nézni a dolgokat – teológiai értelemben is. Ha innen közelítjük meg, az emberi kapcsolatok, az emberi viszonyok tekintetében másképp né-
zek a mindennapokra, mint például az egyes belpolitikai kérdések területén. Hogy ez kor kérdése lenne? Nem hiszem.

– Egészségügy, oktatás, kultúra, sport, társadalmi felzárkóztatás, szociális ügyek tartoznak tárcájához, a Tranziton az „ifjúsági felelős” mezét is viseli. Egy lelkipásztor feje lehet káptalan, át tudja tekinteni ezt a rengeteg területet?

– Mint református lelkipásztort kérdez, és pont az egyházügyi területet hagyja ki a felsorolásból? Remek szakmai stáb áll rendelkezésre a tárca államtitkárságain, a legtöbb kérdésben tudok kire támaszkodni. Az áttekintés, a rendszer átlátása nyilván politikusi feladat. Több helyen említettem már: egy kis kormány vagyunk a kormányban. A mi dolgunk, hogy már saját minisztériumunkon belül első körben elvégezzük azt a magas szintű összehangoló munkát, amelyről a végső döntést a kormány hozza meg. Az elmúlt időszakban a struktúrák, a pénz, a fenntarthatósági kérdések, a jogi szabályozás volt előtérben. Most lehetőség nyílik arra, hogy középpontba kerüljön az ember, akiért ez az egész történik.


– Két évvel ezelőtt a romaügy felelőseként kezdett dolgozni a kabinetben. Milyen eredményekről tud beszámolni?

– Az ózdi Hétes-telepen az áramszolgáltatóval együttműködve 45 szociális bérlakásba szereltünk fel kártyás villanyórát, 12 hétesi foglalkoztatott és 35 hétesi önkéntes huzalozta át az életveszélyes vezetékhálózatot. Ózdon így ma mindenki fizet. Az ország más tájain is beindult hasonló programok az átfogó,
komplex és hosszú távú felzárkózáspolitika alapjai.

– Rengeteg fiatal megy külföldre dolgozni, sokszor kilátástalannak látják a honi helyzetet. Mit tud tenni a kormány és ön a legfontosabb „emberi erőforrás” elveszítése ellen?

– Nincs azzal semmi baj, ha a fiatalok tapasztalatokat szereznek külföldön, legyen szó tanulásról vagy idénymunkáról. Az a fontos, hogy visszajöjjenek. Valóban, ezzel kapcsolatban nagy a felelősségünk. Akivel gyermekként a nagyszülei, a szülei, a tanárai, a lelkipásztora megszerettették ezt a földet, történelmet, ételeket, illatokat, embereket, az visszajön. Még akkor is, ha ma itt a Nyugaton tapasztaltnál nehezebb az élet. A kormány dolga, hogy ezt a nehezebbet könnyítse: diákhitellel, gazdasági fellendüléssel, adókedvezménnyel, s leginkább a tisztességesen dolgozók megbecsülésével.

– Ha már a diákhitel: Orbán Viktor miniszterelnök néhány éven belül önfenntartó felsőoktatást szeretne. A magyar társadalom teherbíró képessége – mégoly kedvező hitelkonstrukciók segítségével  – elviseli a szinte piaci alapú felsőoktatást?

– Olyan hiteleket kínálunk, amelyek kamatát szinte teljesen a költségvetés állja. S arra is lehetőség lesz, hogy a jövendő munkaadó átvállalja majd a visszafizetést. Az állam is kész erre azok estében, akik állami szolgálatba lépnek.

– Hogy látja, több vagy kevesebb egyetemista kell Magyarországon?

– Ha a kérdés arra irányul, hogy több tanult, fiatal, nyelvet beszélő szakember legyen-e, akkor a válasz igen. Ha azt nézzük, hogy mely területeken van „túltermelés” fiatal diplomásokból, akkor világos, hogy változtatni kell az arányokon.

– A politikából van visszaút az egyházi szolgálatba, nem kérgesedik meg a szíve?

– A lelki pásztorság nekem nem szakma, hanem habitus, így, különírva. Még évekkel ezelőtt kifejtettem egy kedves riporternőnek: a hit, az Istennel való kapcsolatunk az egész életünkre vonatkozik, tehát a mindennapok gondjai nem maradhatnak ki a vallási életünkből sem. A legnagyobb mélység és a legnagyobb magasság mind odatartoznak. A prédikáció feladata, hogy rávilágítson, életünkben mi az, ami rendben van, csak helyesen kell használni, és mi az, amit el kell távolítani a mindennapjainkból. Az igehirdető felelőssége, hogy tud-e olyan fényt gyújtani, amiben a dolgok a maguk valójában látszanak. A politikus felelőssége más természetű, s bizony a „kérgesedés” létező veszély.

– Ön szerint mitől lehetne jobb hely Magyarország?

– Általunk. Ha mi „jobbak” lennénk, leszünk. Ha a magánboldogulást összhangba hozzuk a közjó szolgálatával, s nem a másik, nem a köz rovására akarjuk biztosítani jelenünket és jövőnket.

– Miként szurkolt az olimpián, melyik érem, versenyző lepte meg a legjobban?

– Emelkedő vérnyomással drukkoltam. Nagyon örültem a győztesek személyes mondatainak. Amikor a teljesítmény mögül kilátszott az ember, aki bízik, remél, csalódik, dühös és szeret. S látja azokat is – minket –, akik boldogabbak lettünk az ő sikerétől.

Forrás: Heti Válasz
Share via email+1

Share on FacebookShare on Twitter